Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-19 / 151. szám

1910 november 23 DELMAGYARORSZAG 507 méban egy, a törvényszéki elnök által kiküldött törvényszéki biré áll a járásbíróság élén. — Ahoz tehát, hogy a járásbíróság Fiúméban is külön működhessék, az eddigi állapot megszüntetése szükséges. A fiumei tárgyalások nyelvére nézve is reformnak kell történni. Fölszólítja az igazságügyminisztert, hogy a mostani negyvenkét éves állapotot szüntesse meg. Ezután öt perc szünetet kért, amit az elnök megad. Polónyi Géza a szünet után az ülés végéig bészélt. Az angol válság. — Balfour a kormány ellen. — (Saját tudósítónktól.) Balfour Nottinghamban beszédet mondott a vétókonferenciáról, amelyben kijelentette, hogyha az unionista tagjai a konferenciának hozzájárultak volna azokhoz a föltételekhez, amelyek mellett egyedül lett volna lehetséges a megegyezés, akkor árulást követtek volna el az általuk képviselt ügyön. — A tarifareform, mint eddig, ugy ezentúl is az unionisták legkiválóbbalkotó politikája,— mondotta Balfour. — Ha a dolgozó osztályok megterhelését-jelentené, az unionisták nem nyúlnának hozzá. Ha a kenyérárak emelését vonná maga'Után, kárpótlásul a vám, a tea és a cukor árának mérséklését kell engedélyezni. A felsőházat illetőleg Balfour kijelentette, hogy szükség van második kamarára. Kell léteznie második kamarának, amely képes mérséklő befolyást gyakorolni az ország ügyeinek intézésére, bár az alsóház kell, hogy a domináló elem maradjon. A felsőháznak mindennemű reformja a jelenleg fönnálló kamarai rendszer épségbenhagyása mellett kell, hogy történjék. A reformált felsőháznak három egyenlő értékű elemből kell állnia. Először oly férfiakból, akik közhivatalaiknál fogva erre alkalmasak, másodszor olyanokból, akiket a peerek maguk választanak és harmadszor olyan tagokból, akik valamely alkalmas választási rendszer vagy más uton kerülnének a felsőházba. Ellene van annak, hogy a második kamarát a maga egészében válaszszák, mert a nép által választott második kamara teljesen fölszivná az első kamarának hatáskörét. A kormány vétójavaslatának mozgató erői a szocialistákból és az ir párt tagjaiból kerülnek ki. — A kormány az alkotmány megsemmisítésére készül, nem a demokrácia érdekében, hanem a homerule alap amerikai támogatóinak kedvéért, akiknek nincs is meg a britt polgári joguk. •—Ha a kormány követeléseinek engedünk, — úgymond végül Balfour — megszűnünk oly ország lenni, amely önmagát kormányozza. Fölhívom mindannyiukat és az egész ország népét, figyeljen arra, hogy Nagybrittania a maga ügyéit továbbra is önmaga intézze. Anglia belső válságát — ugylátszik — az oroszok mindinkább fölhasználják arra, hogy Perzsiában erősítsék saját pozíciójukat. Teheránból ma ez a jelentés érkezett Londonba: Bcircley britt követ tegnap délután nyújtotta át a britt kormány válaszát a déli országrészekben előforduló zavargásokról szóló október huszonkettedik! perzsa jegyzékre. A válaszjegyzék tartalmát nem tették közzé. Tekintettel arra a liirre, hogy száz orosz katona Dsulfánál átlépte a határt, a perzsa külügyminiszter, utalással arra, hogy emiatt a lakosság körében nagy izgatottság fog lábrakapní, tiltakozott további csapatok Perzsiába küldése ellen és ez alkalommal tiltakozott az orosz helyőrségnek Kasvinban és Tebriszben való további megmaradása ellen is. Tegnap délután tíara" novski orosz dragomán a perzsa külügyminiszter jegyzékét visszaadta ós egyúttal kijelentette, hogy az orosz követ nem hajlandó további tiltakozásokat orosz csapatok jelenléte ellen tudomásul venni. Az orosz követség fellépését a perzsa külügyminiszter ellen itt élénken kommentálják. Magyar és külföldi egyetemekről. (B. H.) A harmadik egyetem kérdésére, mely harmadfél évtized óta lebeg Magyarország fölött, megjött immár döntő helyről a hivatalo* felelet az uj kultuszbüdzsében s a megokolás szövegében. A kormány eszerint arra tökélte el magát, hogy egy alma mater helyett hat uj főiskolával fogja nemzeti kulturánkat fölgyarapítani s e cél előkészítésére a törvényhozástól fölhatalmazást kér. Megnyugodhatnak hát a versengő városok, melyek annyi nemes lelkesedéssel s példátlan kitartással pályáztak a harmadik egyetem elnyeréséért. Becsvágyukat valamennyien kielégíthetik, áldozatkészségüket az állam egyaránt 'génybe veszi. A felvidéken Pozsony és Kassa, az Alföldön Debrecen és Szeged, tul a Dunán Pécs egyetemi székhelyekké lesznek s a Délvidéken Temesvár uj műegyetemet kap. Kétségkívül nagyméretű s merészen koncipiált terv ez, melyről csak mást tudódott ki, hogy esztendők óta érlelődik, négy kultuszminiszter dolgozott rajta, míg végre az ötödik hozzákezdhet megvalósításához. Mértékadó szempontnak bizonnyal azt nézték ki a tervezők, hogy felső oktatásunk intézményeivel igyekezzünk valahára közeledni Európa fejlett kulturállamai felé. Mert a két magyar tudományegyetem s egyetlen műegyetemünk a müveit külföld főiskolái berendezéséhez egyátalján nem viszonyítható. Sőt ha föl is állítanék a harmadik egyetemet, ezzel távolról sem pótoltatnék mindaz, amiben e téren hátra vagyunk. Nem szólunk a gazdag Angliáról, a hatalmas Németországról, melyek a tudományos kultúrában az emberiség vezetői ma: amaz tizenkét, emez huszonegy egyetemmel dicsekszik. Ezt a rekordot talán majd csak a messze jövőben érhetjük el. De kergető erővel ösztönözhet munkára Ausztria ós Olaszország példája, amik hozzánk közelebb esnek, térviszonyokra kisebbrendüek, népességre sem sokkal előznek meg, anyagi erejükkel s szellemi képességeikkel pedig minden téren bátran mérkőzhetünk. Ausztriának nyolc egyeteme s hat műegyeteme van. Amazok megoszlanak Bécs, Grác, Prága, Krakó, Lemberg, Innsbruck ós Cernovítz közt, emezek székhelyei: Bécs, Grác, Prága, Brünn és Lemberg. Megjegyzendő, hogy Prágában két egyetem s két műegyetem (cseh és német szervezetű) versenyez egymással. Az osztrák főiskolákon a tanitóerök száma közei kétezer, a tanulóifjúságé pedig közel huszonkétezer. Még feltűnőbb az egyetemi élet kiterjedése olasz földön. Állami főiskolák tizenhét városban működnek, szabad egyetem van négy. Legnagyobb és leghíresebb a nápolyi alma mater nyolcvankét tanárral ós ötödfélezer hallgatóval. Utána jön a torinói és római egyetem hetvenliárom-nyolcvanegy tanárral, kétezerszázezerötszáz tanulóval. Mögöttük tart Padova, Pávia és Palermo híres régi egyeteme ; a tanárok száma itt ötvennégy-hatvanöt, a növendékeké ezerkétszáz-ezerháromszáz. Van azonkívül hét másodrendű és nyolc tórpe egyetem apró városkákban. Utóbbiak közül való a szienai, messzinai, maceratai, camerinóí, fer^ rarai, urbinói, működik bennük tizenliét-harmincöt tanár, tanítvány sincs több két-liáromszáznál. A docensek testülete országosan megközelíti az ezer lelket, az ifjúságé a húszezret. Be messze járunk mi három magyar főiskolánkkal, négyszáztíz egyetemi tanárunkkal, alig hatezer egyetemi polgárunkkal ez osztrák és olasz példák mögött! Legmeggyőzőbb adat elmaradtságunk -bizonyítására ama kis államok fölszerelt volta, melyek egyenkint alig tesznek ki terjedelemre két-három magyar vármegyét s együtt se számitnak annyit, mint a magyar Alföld vagy a mi felvidékünk. Ezek: Németalföld, Belgium s a Svájc. E három apró államnak együtt tizennyolc főiskolája van, tanitóerőik száma ezerötszáz, az ifjúságé közel tizennégyezer. Maga a csöpp Belgium négy egyetemmel bír, úgymint: Bruxellesbeii, Liégeben, Gandban és Louvainben. Hollandia területén négy állami, egy magánegyetem s egy műegyetem virágzik. Székhelyeik: Amsterdam, Lejda, Utrekt, Groningeti, Hága és Rotterdam. Svájc hét tudományegyetemet s egy politechnikumot tart fönn: amazok Bázel, Zürich, Bern, Genf, Fribourg, bausanne és Neuehatel városok közt oszlanak; meg, emez Zürichben világhírű. Ha még fölemiitjük, hogy a vén Spanyolország tíz egyetemre van berendezve s a fiatal Románia két egyetemen kívül egy müegyete" met is létesített, — megállapíthatjuk az ezeréves Magyarország szegénységét főiskolák dolgában. Váltóhamisiíó iskola-igazgató. — Aki a tanfelügyelő nevére hamisított. — (Saját tudósítónktól.) Aradmegyének egyi^ legkisebb községében, az Arad szomszédságában lévő Mikalakán, most egy korrektnek hitt ember elmei-üléséről, egy nemrég indult pálya végső összeomlásáról beszélnek. Szabó György, a mika lakai állami elemi iskola igazgatója, tízezer ko~ rona értékben váltókat hamisított Varjassy Árpád aradniegyei tanfelügyelő, királyi tanácsos nevére és a váltókat aradi nagyobb pénzintézetekben helyezte el. A tömeges váltóhamisításról ez a tudósításunk szól: Néhány nappal ezelőtt Sckhardi Ede, az Aradi Első Takarékpénztár cégvezető-titkára, találkozott az Utcán Varjassy Árpád tanfelügyelővel. Eckhardtnak eszébe jutott, hogy azon a napon egy nyolcszáz koronáról szóló váltót nyújtott be Szabó György mikalakai állami iskola-igazgató. Különösnek találta, hogy nemrég szintén nyolcszáz koronáról váltót nyújtott be Szabó, ugyancsak Varjassy zsírójával. Köteles óvatosságból megkérdezte a tanfelügyelőtől : — Van-e tudomása tanácsos urnák arról, hogy két darab, összesen ezerhatszáz korona értékű váltó van intézetünkben, amelyen üu mint kezes szerepel V — Nincs róla tudomásom, — mondta Varjassy csodálkozva. Varjassy nem kérdezősködött tovább, hanem fölment hivatalába és mert szerfölött gyanúi volt előtte az ügy, elhatározta, hogy a többi pénzintézeteknél is tudakozódik. Telefonált az Aradi Ipar- és Népbanknak s ott azt a választ kapta, hogy három darab, jelentékeny összegről szóló váltót helyezett el ott Szabó György, a tanfelügyelő zsírójával. Ma pedig az Aradmegyei Takarékpénztárnál tudakozódott és azt az információt kapta, hogy Szabó két nagyobb összegű váltót számitoltatott le, amelyeken szintén Varjassy neve szerepel kezesként. Az összes hamis váltók tízezer koronáról szólnak együttvéve. A tanfelügyelő azonban nem tartja lehetetlennek, hogy kisebb pénzintézeteknél is található az ő nevére hamisított váltó. Hogy ezeknél tudakozódjék, ahoz még nem volt elég ideje. Aradi tudósítónk fölkereste Varjassy tanfelügyelőt, aki következőleg volt szives informálni az ügy állásáról és szomorú következményeiről. — Nekem szokásom, hogy a kis falvakba került tanítókat anyagilag segélyezem, mert azt akarom, hogy a magyar népoktatást külsőleg is méltó módon képviselhessék. Kis fizetésükből, sajnos, nem telik nekik annyi, hogy mindig rendcsen öltözködhessenek, különösen, ha családos az illető tanitó. Azért sohase zárkóztam el attól, hogy a rendesebb tanítóknak néhány száz koronáig váltót zsiráljak. Én uem éreztem meg ezt az anyagi oblígót, a tanítón pedig sokat segítettem vele. így történt ez Szabó Györgynél is, aki, ugylátszik, visszaélt a jóakaratommal. A régi váltót mindig ideadta nekem és ezzel tévesztett meg. Közben pedig több váltót nyújtott be a pénzintézetekhez. Az aláírásomat mesterileg hamisította meg, ugy, hogy magam is alig ismertem föl, hogy hamisítvány, nem csoda hát, ha a pénzintézeti vezetőket meg lehetett téveszteni vele. Jelentést teszek azonnal a kultuszminiszternek és Urbán Iván főispánnak és kérni fogom, hogy azonnal függesszék föl állásától, mert nem tartom 8t tovább méltónak arra, hogy a tanítást folytassa. A bűnvádi följelentést csak a felfüggesztés után fogom megtenni.