Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-13 / 146. szám

1910 november 17 DELMAGYARORSZÁG 5 ségnek nem kötelessége átvenni az ilyen kül­deményeket. Az átvevést nem teszi köteles­séggé semmilyen törvény, vagy rendelet. A külügyi költségvetés. — fi delegáció teljes ülése. — (Saját tudósítónktól.) Szombaton a közös külügyi költségvetést tárgyalták. A délelőtti tárgyalásnak érdekességét adott az, hogy Tisza István ma is fölszólalt. Utalt a beszé­dében arra. hogy .Ausztriában az utóbbi idő­ben kezdik belátni a hármasszövetség értó­két még azok is, akik nem igen lelkesednek a német barátságért. Tiltakozott a balkáni államokat illetőleg minden olyan törekvés ellen, amely közgazdasági koncessziókkal akarja a balkáni államok jóindulatát meg­nyerni. A délutáni tárgyalásnak érdekessé­get adott Holló Lajos szenzációs kijelentése a koalíciós időben való boszniai politikánk­ról és az anneksziőról. Nagyon megsértettük Oroszország presztízsét, — mondotta Holló Lajos — de előbb megjegyezte azt is, hogy Oroszország meg volt fosztva attól a lehető­ségtől, hogy velünk szemben egyenlő erő­vel lépjen föl. A szombati ülésről ezeket jelentjük: A magyar delegáció ma folytatta tanácsko­zását Láng Lajos elnöklésével. Az ülésen meg. jelent Héderváry gróf miniszterelnök, Aehrenthal (.róf külügyminiszter és Schönaich báró közös hadügyminiszter. A napirenden volt a közös külügyi költségvetés tárgyalása. Laszkáry Gyula szerint Boszniában a moha­medánokra kellene támaszkodni a politikai konszolidáció munkájában. A Törökországgal való szövetség szintén kívánatos. Fölhívja a külügyminiszter figyelmét arra, hogy a magyar­országi oláh izgatók Romániából ne részesül­jenek támogatásban. Mezőssy Béla az anneksziót helyesli, (le ki­fogásolja, hogy a Szandzsák átengedéséért semmit sem kaptunk. Az annekszió egyébként inkább a hármasszövetsóg, mint a külügy­miniszter sikere. A külügyminisztérium ne avatkozzék bele a gazdasági kérdésekbe. A husbehozatal kérdésében Magyarország elmegy az engedékenység legvégső határáig, de ha azt látja, hogy anyagilag tönkre akarják tenni, a legerősebb küzdelemre kész a külügyminiszter ily törekvései ellen. Solymossy Ödön báró az annekszió sikeréért teljes bizalmát fejezi ki a külügyminiszternek. Rakovszky István a költségvetést elfogadja, a bizalmi kijelentéseket azonban nem irja alá­Kifogásolja az annekszió elismeréséért Török­Országnak adott kárpótlást. Tisza István gróf szólalt föl azután. Helyre­igazítja egy nyilatkozatát, amelyet az albizott­gágban tett s amelyet a németországi sajtó helytelenül értelmezett. Azt mondotta, hogy a német szövetség nem az egyedüli lehetséges szövetség ugyan, de reánk nézve ezidő szerint a legcélszerűbb szövetség. Utal arra, hogy Ausztriában az utolsó időben olyanok is kezdik belátni a hármasszövetség értékét, akik nem igen lelkesednek a német barátságért. A bal­káni államokat illetőleg tiltakozik minden olyan törekvés ellen, amely állítólag politikai érdekből közgazdasági koncessziókkal akarja a balkáni államok jóinchdatát megnyerni. Az annekszió •Ikerét nem akarja túlbecsülni, különö­sen nem akarja, hogy most már pihen­jünk babérjainkon. Oroszország nem hagyott, föl balkáni terveivel s most legföljebb azért hallgat, mert erőgyűjtéssel van elfoglalva. Hogy Oroszország agresszíve fog-e föllépni, az különösen katonai felkészültségünktől függ, de tíz egyúttal kihat a Balkán-államok magatartá­sára is velünk szemben. A külügyminiszter Iránt bizalommal viseltetik és a költségvetést elfogadja. Batthyány Tivadar gróf kifogásolja, hogy az osztrák delegáció tegnapi ülésén egy képviselő Magyarország nemzetiségi viszonyait is birálta anélkül, hogy megfelelő rendreutasitásban ré­szesült volna. A költségvetést nem fogadja cl. Az elnök azután szünetet rendelt el, amely után a tanácskozást délután négyig folytatták. Szünet után Hosszú Vazul püspök szólalt föl és hangoz­tatta, hogy a románoknak irridentista törek­véseik sohasem voltak. Apponyi Albert gróf szerint a románok egy. része tényleg hazafias, de vannak egyedek, akik­nek törekvései nem nevezhetők hazafiasaknak. Holló Lajos beszélt ezután. Mi — úgymond — Bosznia-Hercegovinának Magyarországhoz tartozandóságát nagy nyomatékkal hangsu lyozzuk. Amikor mi keresztül vittük az annek" sziót oly időben, amidőn• Oroszország meg volf fosztva attól a lehetőségtől, hogy velünk szem­ben egyenlő erővel lépjen föl a balkáni államok érdekében, nagyon megsértettük Oroszország presztízsét. Elismerem — fejezte be Holló — a külügyminiszter ur jóhiszeműségét, de a régi ! összbirodalmi eszme nehezedik rám, még pedig olyan irányban, amelynél nem jut kellő kife­jezésre a nemzeti politika. Az elnök Holló beszéde után az általános vi­tát bezárja és a legközelebbi ülést hétfőn dél" előtt tíz órára tűzte ki. Ezzel a mai ülés véget ért. miniszterek utazása. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter szombaton reggel Bécsbe utazott s este résztvett az első dele­j gációs udvari ebéden. — Bécsből táviratozzák: Hazai Samu altábornagy, honvédelmi minisz­ter résztvett a miniszterelnöknek ma esti uzsonnáján és vasárnap visszatér Budapestre. — Félhivatalosan jelentik: Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter és Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter még e hónap folyamán kerületébe megy, hogy választóival érintkezzék. A bank és a készfizetés. Bécsből táv­iratozzák: A két kormány szakelőadói, miután tegnap éjjel háromnegyed tizenegy óráig dolgoztak, szombaton délben befejezték tárgyalásukat és megállapodásaikat jegyző­könyvbe vették. Délután a magyar szakelő­adók visszautaztak Budapestre, hogy jelen­tést tegyenek a pénzügyminiszternek a szerkesztő-munkák befejezéséről. A pénzügyi referensek megállapodásaival azután a mi­nisztertanács fog foglalkozni s ennek meg­történte után véglegesen megszövegezik a képviselőház elé terjesztendő javaslatokat. Az osztrák dclejjáció. Szombaton délelőtt folytatta az osztrák delegáció a bosnyák költ­ségvetés tárgyalását. Nemetz delegátus azt fejtegette, hogy a bosnyák statutum nem ér­demli meg az alkotmány nevet. Latour gróf a dalmáciai csatlakozó vasútról szólt s annak a gyanújának adott kifejezést, hogy ez a külön­böző tervek közt való folytonos ingadozás | tulajdonképen a vasútépítést akarja végleg elodázni. Az osztrák miniszterelnöktől fölvilá­gosítást kér az ügy állapotáról. A miniszterelnök fizetése. A Magyar Táv­ircái Iroda jelenti: Az 1911-íki állami költség­vetést tartalmazó nyomtatvány-fűzetekből, me­lyeket tegnap kézbesítettek a lapok szerkesz­tőségeinek, az egyik estilap buzgó munkatársa kiszámította, hogy Héderváry gróf miniszter­elnök összesen százötvenkétezer korona fizetést huz,éspedig oly módon,hogy miniszterelnöki fize­tésén és pótlékán kivül fölveszi azokat a fize­téseket és pótlékokat is, amelyek öt mint belügyminisztert, továbbá mint a felség sze­mélye körüli és mint a horvát minisztérium ideig­lenes vezetőjót megilletik. A lap ezzel az előadott számmüvelettel annyiban jár helyes nyomon, hogy az adott esetben a miniszterelnököt mind a négy miniszteri fizetés és pótlók tényleg megilletné. De a híradás mégsem felel meg a tényeknek, mert Héderváry gróf — követve az előző mi­nisztcrelnökökiiek hasonló körülmények között évtizedek óta gyakorlattá vált példáját, nem vesz föl egyei sem a három miniszteri fizetésből és pótlékból, hanem csupán azokat az illetmé­nyeket, amelyek neki, mint miniszterelnöknek, az állami költségvetés szerint járnak. A szerb kereskedelmi szerződés. A ber­lini Vossische Zeitung belgrádi tudósítója je­lenti, hogy az osztrák-magyar—szerb kereske­delmi szerződés teljesen kész és a kormány biztosra veszi, hogy a szkupstinában nagyobb vita nélkül meg fogja szavaztatni a törvény­javaslatot. lTusinsétj Bajorországban. Münchenből je­lentik: A bajor földmivelésügyi kormány most fejezte be az állatállomány statisztikai össze­írását és az eredmény megdöbbentő. Az állat­tenyésztés Bajorországban siralmasan csökkent és nagy husinség fenyeget. Nemhogy kivitelre nem telik, de a belső szükségletet sem tudja ellátni a hazai állattenyésztés, amire eddig' nem volt eset. fl hercegnő vagyona. — Akit a birodalmi gróf szöktetett meg. — (Saját tudósítónktól.) Néhány héttel ezelőtt a magyar és a német sajtó sokat foglalkozott Sul­kovszky Ida hercegnőnek házassági ügyével. A hercegnő, aki tudvalevőleg Tagányi Sándor dr °rszággyülési képviselő elvált felesége, jelenleg Németországban él, de pazarlás miatt gondnok­ság alá van helyezve. Nemrég beadványt inté­zett az aradi árvaszékhez és engedélyt kért arra, hogy nőül mehessen Svetov Bernát német birodalmi grófhoz. Az aradi árvaszék kikérte a hercegnő gond­nokának, Halicsky Árpád dr-nak]véleményét, a házasság engedélyezése felöl. A gondnok vála­szában kifejtette, hogy a birodalmi gróf telje­sen eladósodott ember, aki a hercegnő óriás' vagyonára pályázik. Elvált ember, három gyer­mek apja és annyira vagyontalan, hogy volt feleségének a megítélt tartásdíjat sem képes megfizetni. Svetov gróf ügyvédje dühös beadványt inté­zett erro az aradi árvaszékhez. Valótlannak mondotta a hercegnő gondnokának állításait és kérte az árvaszéket, mozdítsa el Halicskyt a gondnokságtól és engedje meg, hogy a her­cegnő kilépjen a magyar állampolgárság köte" lékéből. Szombaton érkezett meg az aradi árvaszék­hez Halicsky Árpádnak, a hercegnő gondnoká­nak viszonválasza. A gondnok beadványa rendkívül súlyos vádakat emel Svetov gróf ellen. Svetov Bernát gróf — mondja Halicsky be­adványa — eljegyezte magát a gondnokság alatt álló hercegnővel és most meg nem enge­dett módon visszaél menyasszonya bizalmával és nevével. Első dolga az volt, hogy elszöktette a hercegnőt és most senki sem tudja, h-ogy hot tartózkodik a menyasszony. Azután meghatal­mazást íratott alá a hercegnővel, amelyben SulkovSzky Ida fölhatalmazza a grófot, hogy nevével korlátlan összegű vásárlásokat eszkö­zöljön és váltókat irjon alá. E meghatalmazás alapján a gróf huszonnyolcezer márka értékű brilliánsokat vásárolt Scliulhoff G. H. berlini cégtől és az ékszereket féláron elzálogosította, a zálogcédulákat pedig nyomban eladta. Mikor ez a pénz elfogyott, a gróf egy Schifmann Lei nevű berlini cégtől hitelbe százharmincezer márkáért háztelket vásárolt. A háztelekr'J nyomban negyvenezer márkás kölcsönt akart 'ölvenni, ez azonban nem sikerült, mert az 'Uető takarékpénztár tudta azt, hogy a her­cegnő gondnokság alatt áll. A gróf ekkor Sámuel Gusztávtól nyolcszázezer márkáért, de szintén hitelbe, egy négyemeletes házat vásá­rolt, természetesen a hercegnő aláírásával­Erre a házra azután százötvenezer márkás kölcsönt akart szerezni, de sikertelenül. Végül elmondja a beadvány, hogy a gróf föl­kereste a hercegnő atyját, a gyöngeeiméj Sulkovsiky József herceget, aki szintén gond­nokság alatt áll és tőle fölhatalmazást kéi-t »rra, hogy magyarországi, negyvenezer hold-n birtokát eladhassa. A herceg hosszabb láb- ­szélés után megadta a fölhatalmazást, de nyom­ban másnap megbánta és visszavonta.

Next

/
Thumbnails
Contents