Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-12 / 145. szám

f910. I. évfolyam, 145, szám Szombat, november 12 ELOPIZETESI RR VIDÉKÉN: egész évre . R 28-~ félévre . . . R 14-— negyedévre. S V— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 50 fillér 11 TELEPON-SZAM: Szerkesztőség 835 C=J Kiadóhivatal 833 interurbán 835 11 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—18 RCzponti szerkesztőség éj kiadóhivatal Szeged, CT Rorona-uíca 15. szám c=> Scdapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV„ C3 Városház-utca 3. szám ea ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'-— negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér Az elveszeti paradicsom. A két függetlenségi párt képviselői a delegációban erős lámpalázzal küzdenek. A dolog érthető, ha meggondoljuk, hogy ezúttal először töltik be a delegációs ellenzék szerepét. Mikor elsőizben szakítottak a párt hagyományos taktikájával és bementek a delegációba, akkor — kormányon voltak. Igaz, Apponyi és Batthyány, mint a volt nemzeti párt tagjai is résztvettek a delegációs üléseken, de ez a párt hatvanhetes ellenzék volt. A mostani szerepkör tehát egészen uj és igy teljesen megértjük, ha oly nehezen tudnak a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni. Mint egy beteges terheltség nyomja őket a koalíciós mult. Es hiába mondja Kossuth Ferenc, hogy a függetlenségi pártnak régi programja újra föléled, ebben a föléledésben már nemcsak az ország választói, de már ok maguk sem hisznek. Ki hallott valamit a függetlenségi delegátusoktól az önálló hadseregről, az önálló külügyről, a közös ügyek és a delegáció egész intézményének eltörléséről ? Pedig, ugyebár, ezek volnának az állítólag föléledt régi program kardinálig pontjai. Csakhogy nekik nem a program fontos, nem az elvek fontosak. Ők még mindig a függetlenségi vagy jobban mondva a koalíciós kormányképesség vizein eveznek. Nekünk igazán semmi kifogásunk sem volna az ellen, ha egykori függetlenségi meggyőződésüket módosítani akarják és ráállanak őszintén a hatvanhetes alapra. De tegyék ezt kifejezetten és nyíltan. De az a függetlenségi politika, amelyet ők a delegációban csinálnak, komikus és erősen visszatetsző. A delegációban sírják el keserveiket az elveszett paradicsomról és amikor állítólag régi függetlenségi programjuk egészében föléledt, még mindig a koncessziós politika egyedül üdvözítő voltát emlegetik. De ez még hagyján. Azonban hogy ők, a delegációs intézmény egykori esküdt ellenségei, a delegációban rendeznek próbavitákat olyan ügyekről, amelyek kizárólag a magyar kormánynak és a magyar országgyűlésnek vannak föntartva, ezt mással, mint a szokatlan helyzet okozta lámpalázzal, nem tudjuk megmagyarázni. Ezzel a visszás és a magyar parlamentáris alkotmány szempontjából hántó és veszedelmes jelenséggel szemben valóban szükség volt arra a tapintatos, ele határozott leckére, melyet Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnöktől kaptak. Szinte örvendetes, hogy a delegációs ellenzék politikai iskolázatlansága és kapkodó zavarodottsága erre a férfias nyilatkozatra aikalmat adott. Ez a pár szó amily fényesen megvilágította a kormány politikai irányát, épen oly erővel demonstrálja a magyar államiság és a magyar alkotmány visszaállított erejét, tekintélyét, hatalmát. Ez igy van és igy lesz a jövőben. Ebbe a nemzet örömmel megnvugodott és bele kell nyugodniok azoknak is, akik még mindig minden lehető és lehetetlen alkalmat megragadnak, hogy fölfelé és lefelé propagandát csináljanak a letört koalíciós rendszernek. Es a rendszer megcáfolta a parlamentáris és felelős kormányzás elvét és ugy állította oda minisztereit, mint mártírjait egy küzdelemnek, melyet a nemzet érdekében vívnak egy ismeretlen ős rejtélyes hatalom ellen. Ma aztán meghallhatták a miniszterelnöktől, hogy hatalom csak egy van: a nemzet és király együttes akarata. A kormány végrehajtó és felelős szerve ennek az akaratnak, amelynek, ha nem tud megfelelni, levonja a konzekvenciákat és nem tünteti föl magát olyan küzdelmek mártírjaként, melyet nem a nemzetért, hanem a miniszteri tárcákért vívott. Meg kell végre érteni a különbséget a két álláspont között, mert ismét különféle kísérletek történnek a fogalmak csodálatos összezavarására. A régi rendszer kezdetben kikapcsolta a katonai kérdéseket, később pedig alkudozni kezdett róluk. A védőerő fejlesztése fejében nemzeti követelményeket áilitott föl. Ezekről alkudozott majdnem egy esztendőn keresztül és hagyta az országot a legteljesebb bizonytalanságban és valóságos alkotmányos züllésben. Khuen-Héderváry gróf kormányának is van katonai programja: a kilences bizottsági program. Ő is fejleszteni akarja a védőerő-törvényt. TeBenjámin. Irta Heralcl Kíddc. A fiatal anya ott feküdt a széles ágyban a szoba alacsony ablaka mellett. Feje lágyan pihent a párnákon s szemei messze révedeztek ki az ablakon a fehér, télies mezőre. Jobbkezét a biblián nyugtatta, mely ott nehezedett a vörös takarón. Fejtől ott ült görnyedten a férje, őszülő fejét munkától kérges tenyerébe,, hajtotta, szakálla leért az asszony hajáig. Ő is kinézett a hóra merev szemekkel. Lábánál ott volt a bölcső, melyben a csecsemő aludt. Mögöttük félhomályban a nagy, félig iires szoba; a falon ketyegett egy óra. A "szomszéd szobába, a zárt ajtón keresztül kanáricsicsergés hallatszott. Néha-néha amonnan a kövezett istállóból áthallatszott egy ló dobogása. Egyébként csend volt. Téli dermedtségben feküdt odakünn a mező a viokiszínii esti ég alatt, mely felé fekete varjuk károgtak. A férfi nem mozdult, az asszony nem szólt. Tudta, hogy ha megteszi, csak növeli bánatát. Ü maga nem sirt többé. Tudta, hogy meg kell halnia, bizonyosan, elkerülhetetlenül. De most, hogy tisztában volt a halállal, nem fájt neki többé ez a gondolat. Most, hogy tulvolt a kétségbeesésen, minden gondolata oly világos, oly tiszta volt, mint soha ezelőtt, mikor még egészséges volt s egy hosszú élet állt előtte. Most mindent nagyon jól érzett és megértett. eletet adott és oda kellett érte adni a maga életét. De férjének adott fiút, akire ennek nagy szüksége volt s akiért ők ketten be sokat imádkoztak az Úrhoz — most már minek éljen tovább V Adott férjének, amivel tartozott. Ujjai lassan mozogtak a bibliában, amely azokat a szavakat tartalmalmazta, melyek őt erőssé és okossá tették. Egyszerre ugy tünt föl előtte, mintha eltűnne odakünn a télies tájék s végtelen messzeségben nyúlna el nyári mező. Nem fönn, a messze északon feküdt a kórágyon, hanem Kánaán országában, Júdeában, közel az Ephrathez. A nehéz ablakfüggönyök a kecskeszőrsátor ajtaivá váltak s künn az alkonyi fényben ragyogott a zöld mező. Magánosan hangzottak a távolból a tevék kolotnpjai . . . Igen, ebben a kései században fog meghalni, mint az az anya hosszú századokkal ezelőtt. De neki — hogy dagadt a keble a tudattól — neki, a fiatal, kicsi anyának megadatott megérteni azt, amit a nagy patriarchának felesége képtelen volt, felfogni; ő jobban, okosabban fog cselekedni, mert ő megérti az anya sorsát e földön. S megfordította fejét s férje tekintetével találkozott, melynek eddigi merevsége mintha szűnt volna; könnyek ragyogtak szemében, mikor ránézett. — Gertrúd ! Gertrúd ! — Csend. Hagen. Maradj csendben — csitította szeliden — gondolj a gyermekre, Hagen, mutasd meg a gyermeket. A férfi lehajolt, fölemelte a kis kosárbölcsőt s Így állt az asszony előtt, a bölcsővel a karján. Az asszony rámosolygott a szunnyadó gyermekre. Mélyen beletemetkezve a puha párnákba, fején vékony hajpehelv, csukott szemmel és apró kezét ökölbe szorítva, feküdt a gyermek, aludt, halkan horkolva. Az anya hosszan nézte a gyermeket, mig csak észre nem vette, hogy a szája reszketni kezd. Akkor még egy utolsó csókot nyomott halványpiros arcocskájára és elfordította tekintetét. A férfi letette a bölcsőt s ránézett a gyermekre. A kanári a szomszéd szobában énekelt, kihallatszott a kertbe. Hirtelen elhatározással aztán megfordult a férfi, térdre borult, nehéz fejét bemélyesztve a párnákba, mialatt kezei az aszszonyéit keresték. —' Gertrúd l — Hagenem ! — s remegő fehér kezével megsimogatta borzas haját. Hagen ... igérj meg nekem valamit. Kinyitotta a bibliát. — Bármit, Gertrúd, mindent! — mondta, még mindig a párnák közé mélyesztve fejét. — kereszteld a gyermeket Benjáminnak. A férfi meglepetve föltekintett. A nő ránézett várakozóan. — Benjáminnak... miért? Jó, Gertrúd,