Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-10 / 143. szám

0 D£LM AQ YARORSZAG 1910 november 10 SZINHÁZ,_MÜVÉSZET Színházi műsor. November 10, csütörtök: Obsitos, énekesjáték. (Páros 3/s-°s bérlet.) , 11, péntek: A kormánybiztos, szatirikus korrajz. Bemutató. (Páros Vs-°S bérlet.) 12, szombat: Bánk bán. Díszelőadás a Makó-szobor alapja javára, bérletszünetben, huszonöt százalékos áremeléssel. „ 13, vasárnap d. u.: Varázskeringő, operett. „ 13, „ este: A kormánybiztos. (Páratlan Vs-os bérlet.) „ 14, hétfő: A kormánybiztos (Páros "s-os bérlet.). „ 15, kedd: Troubadour, opera. (Páratlan 1 3-os bérlet.) , 16, szerda: Beulemans kisasszony házassága. (Páros '/¡-os bérlet.) „ 17, csütörtök: Amihez minden asszony ért. (Páratlan 3/3-os bérlet.) „ 18, péntek: A muzsikusleány. (Páros V>-os bérlet.) „ 19, szombat: Vándorlegény, operett. (Páratlan s/j-os bérlet.) „ 20, vasárnap d. u.: A csikós, népszínmű. „ „20, „ este: Vándorlegény, operett. (Páros Va-os bérlet.) 21, hétfő: A kormánybiztos. (Páratlan '/,-os bérlet.) Látogatás Fedák Sárinál. (Fővárosi munkatársunktól.) A Délmagyarország volt. az első a hazai lapok közül, amely beszámolt olvasóinak a hazatért Fedák Sári terveiről. Szegeden rendkívül megszerették, ő le imádja Szegedet — ezt hirdeti most Budapesten a nagy Zsazsa, azaz, nem eléggé hirdeti, mert az újságok nem igen írnak a Fedákról. Elhatároztam, hogy fölkeresem a lakáeán. Még nem jött haza a próbáról, amikor fölkerestem. Megvártam. Szokott szívélyes modorával fogadott. — Adj. Isten! Mi jó újságot hozott? — Semmit, kedves művésznő, de vinni szeretnék sok mindent. Ebből az következik, hogy ön beszéljen, én pedig rettenetesen hallgatni fogok. — Az én szerepem a nehezebb . . . — Majd megbirkózik vele. — De hát miről beszéljek? Higyje el, mindig félek attól, ha magamról kell diskurálni. Ebből rendesen félreértések támadnak. Tapasztalataim vannak. Gyakran magam is csodálom, miként kerültek rólam bizonyos dolgok forgalomba. Jól tudom én azt, hogy szívesen neveznek engem uzsorásnak, szívtelennek, akinek csak egy a célja: minél nagyobb íöl.léptidijat kipréselni az igazgatóktól. Mily valótlanság ! Soha nem kértem többet, mint amenynyít az igazgató nekem ígért. És legyen meggyőződve róla, hogy a direktor nem fog többet igérni senkinek, mint amennyit megér. Hogy pedig valaki mennyit ér, — nem a művészetnek, nem az Írónak, hanem az igazgatónak — azt a pénztári raport mutatja meg. A direktornak ez a mérvadó. Nem tagadom, kaptam — magyar viszonyok szerint mérten — nagy fölléptídi-jakat. De megszolgáltam. A nagyközönség nem tudja azt, mit tesz az, háromszáz estén egymásután, szakadatlanul játszani. Háromszáz napon nem volt szabad jdőm ; este tizenegyig ugráltam, játszottam, énekeltem ; a közönségnek nem volt szabad észrevennie, hogy testi, vagy lelki fájdalmam van. Háromszáz nap mindig csak az esti előadásra kellett gondolnom ; vigyázni, hogy sokat ne beszéljek, meg ne hűljek, füst, levegő, étel meg ne ártson, — mert akkor nem ját^zhatom. Nem oly csekélység ez. — Ezt belátom. Akarat és erély kell hozzá. De ez a kettő megvan önben. Ezt akkor is beismertem, amikor azok között voltam, akik önt támadták, akik szinte lehetetlenné tették, hogy Budapesten maradjon. — A Vidor-esctre gondol? Mily máskép áll az is a valóságban, mint ahogy önök irták. Én tettem tönkre Vidort! Esküszöm, hogy mindent összevéve,' nem kaptam többet tőle, mint tizennyolcezer koronát . . . Azok válságos napok voltak. Egyedül, teljesen elhagyva állottam. Mindenki elfordult tőlem, csak ellenségeim voltak. De a nagy vihar hamar elmúlt. És akadtak, akik azon a véleményen voltak, hogy már csak egy jó szerep kell, egy siker — és a közönség az enyém ismét. A jó szerep meg is volt: a Varcízskeringö Franci-ja. De én éreztem, tudtam, hogy a legjobb, ha én távozom. És elmentem, hogy uj közönséget szerezzek magamnak. Megjártam Bécset, Berlint. És sokat tanultam, aminek — eljön még az idő —hasznát fogom látni. A keserű napokban, amelyet akkor átéltem, amikor karrléremet derékban kettétörték, voltak feledhetlen, boldog óráim is. Az egyik az volt, amikor négy hónapi tanulás után németül elszavaltam Göthe-t és Strcikosch — megdicsért. És, hogy mégis érek valamit, ez a hit akkor erősödött meg bennem, amikor a szigorú, rideg Reinharcl^ elismeréssel nyilatkozott rólam. — De azért mégis csak jobb itthon . . . — Jobb, ha — lehet itthon lenni. És amint megéreztem annakidején, hogy mennem kell ugy megéreztem azt, hogy hazajöhetek ismét. Azt hiszem, nem csalódtam. Most itthon vagyok, dolgozom kedvvel, kitartással, örömmel és — megkomolyodva. — Hogy értsem ezt? A jövő terveire vonatkozik ez a célzás? t- Lehet, ez még tervnek se mondható, csak vágynak, benső szükségérzetnek ... Az évek; kedves barátom, repülnek . . . — Fölment az alól, hogy most a szokásos módon tiltakozzam. . . — Föl, föl, mert én tudom, amit tudok! Józan számítás, a meggondolás, a magamat nem ámi" tás mondatja ezt velem. Érzem, hogy az operettlizésből, atrikószerepekbőí kezdek kinőni... Örülök is neki . . . Ma még ugyan operettet játszom, de eljön az az idő, hogy komolyabb, művészibb föladatokat tűzök ki magam elé .. . A dal, móka, tánc után a próza . . . Ma még sem iróm, sem szerepem, de az ilyesmi szereppel, darabbal pattan ki. Hiszem, remélem, hogy eljön ez az idő . . . — A Cigányszerelem-ben még a régi lesz, nemde? Az uj Fedákot csak később látjuk... Elnevette magát. — Ha látják . . . Szeretném ... A Cigányszerelem még régi köntös. Különben is nincs nagy szerepem benne, de azért szeretem. Nekem való. — A jövő programja egyelőre talán semmi más, csak Cigányszerelem ? — Igen, erre a szerepre szerződtem a Király Színházhoz. Hogy mi lesz aztán, azt nem tudom. A szobaleány egy levelet hozott. Fedák engedelmet kért és elolvasta. Aztán átnyújtotta. Tíz nő küldte üdvözletét Zsazsának. — Látja, van okom bizalommal tekinteni a jövő elé. A nők szerettek azelőtt is, azok most is szeretnek. És erre büszke vagyok. Búcsúztam. — Csak arra kérem, rólam keveset irjon^ inkább a Cigányszerelem-rö\, nehogy ismét félreértsenek és azt higyjék, érdekessé akarom tenni magam, reklámot csinálok magamnak Pedig ez nem célom. Komolyan dolgozni akarok — ez az egész. Lesz-e eredmény, azt ki tudná előre látni. Ha nem, akkor sem fogom magam áltatni. * Vendégszereplés. A szegedi szinház válsága cimen rámutattunk mai számunkban azokra a komoly és nagy kételyekre, amelyekkel annak a színtársulatnak működését várjuk, amelyet Álmnssy Endre, a mostani művezető és a jövő igazgatója, szervez. Adatokra, tényekre hivatkoztunk, amelyek ogytöl-egyig igazolják aggályainkat. Vannak esetek, amikor gyönyörűséget okoz, ha bebizonyosodik, hogy az embernek igaza van. Itt az ellenkezőjét szeretnők, do sajnos, a tények nap-nap után bennünket igazolnak. Szerdán este Bója Ilonka vendégszerepelt a szegedi színházban. A kommünikék ugy hirdették, hogy a kisasszonyt segédszinésznőnek akarja szerződtetni az igazgatóság. Mi nem vonjuk kétségbe a kisasszony képességeit és ambícióját, hiszen kisebb színpadokon való szorgalmas gyakorlat után eljuthat a szegedi színpadig. De felelősségre vonjuk a művezetőt a mai botrányos ballépésért és merényletért, felelősségre fogjuk vonni a szinügyi bizottságot, ha a szegedi szinház színvonalának megőrzése érdekében nem teljesiti szigorú és nagyfontosságú föladatát. Hogy gondolhatott olyat a művezető ur, hogy A bőregér Adéljának ebben a par excellence szubrett-szerepében léptesse föl Bója kisaszszonyt? A mai eset után nem várhat elnézést senki, aki bűnös. És itt a nyilvánosság előtt apellálunk mindazokhoz orvoslásért, akiknek joga és kötelessége őrködni afölött, hogy a szinház előadásainak nívója le ne sülyedjen oda» ahol a nagyközségek arénáiban van. Az igazgató pedig köteles ezt a birálatot eltűrni és megszívlelni mindaddig, amíg igényt tart ahoz, hogy szinház vezetésére monopóliuma legyen ebben a városban. * Az Otthon hangversenye. A szegedi tisztviselők Otthona november 12-én délután öt órakor rendezi R. Nagy Aranka és a szegedi honvédzenekar közreműködésével a már hirdetett szimfonikus hangversenyt. A rendező-bizottság vendégeket is szívesen lát a hangversenyen. Jegyek előre is válthatók az Otthon titkári irodájában esti hat és hét óra között. * A kormánybiztos. Guthi Soma szatirikus korrajznak nevezi legújabb színpadi müvét, amely voltaképen bohózat. Jókedv, vidámság, ötlet van bőven a darabban, de van zene is, két kupié. A szegedi szereposztása a következő : Tállay Miklós gróf — Almássy, Lenke — Fodor Ella, Gábor — Pesti, Klára — Kende Paula, Tuzár — Nyarai, Gáspár — Sümegi, Víznemissza — Lugossy, Kelemen báró — Nagy Dezső, Jardekné — Békefiné, Czakó Barna — Oláh Ferenc, Czakó Samu — Csiky László. * A magyar-szerb színházigazgató. Dobrinovits Péter, a magyarországi szerb nemzeti színtársulat igazgatója ós kiváló tagja, csütörtökön, tizedikén ünnepli Nagykikindán — ahol a társulat jelenleg időzik — működésének negyven éves fordulóját. Megszakítás nélkül negyven év óta szolgálja és tíz éve mint igazgató vezeti a magyarországi szerbek nemzeti színtársulatát, m'elylyel immár teljesen összeforrt, úgyszólván nélküle elképzelni sem lehet a szerb színtársulatot. A jubiláns, mint a társulat komikusa, kitűnő alakításaival nem egy darabnak adott hosszú színpadi életet. Jubileuma alkalmával a nyílt színen Hadzsits Antal udvari tanácsos, mint a szerb nemzeti szinház intendánsa, fogja üdvözölni. A jubiláns ez este a Nébántsvirág Caelestin szerepében lép föl. * K. Dnrigó liona sikerei. A Szegeden is ismert kiváló énekesnő: K. Dnrigó Ilona asz£zony, a minap tért vissza külföldi hangverseny-kőrútjáról, amelyen ujabb nagy sikereket aratott. A külföldi lapok egyhangúlag elsőrangú dal-énekesnőnek ismerték el és különösen kiemelték tökéletes énektechnikáját, közvetlenségét és bensőséges előadását. E sikerei következtében a művésznőt az egyik elsőrangú berlini hangverseny-rendező harminc estére terjedő hangverseny-körutra szerződtette. A művésznő Budapesten tizenkettedikén, szombaton tartja első dalestélyét a Royal-szálló nagytermében. * Sarah Bernhardt — Jndás. Sarah Bernhardt Amerikában jár körúton és a nagy tragika a drámaírók elől az újvilágban sincs biztonságban, épen ugy, mint odahaza Párisban. Alig szállott partra, egész sereg amerikai iró rohanta meg a darabjaival. Sarah Bernhardt szokása szerint, nyájasan bocsátotta útra őket, azzal az ígérettel, hogy mindegyikük darabja színre kerül. Az amerikai írók munkái között azonban akadt egy, amelyik komolyan megnyerte Sarah Bernhardt tetszését. John Kay a dráma írója, a darab címe Júdás, tárgya pedig rehabilitálása a Krisztust eláruló Júdásnak, akiről azt akarja bizonyítgatni Kay, hogy Júdás Mária Magdolnába volt szerelmes és féltékenységből Árulta el Jézust. A darabban Júdás szerepét magának akarja föntartani Sarah Bernhardí. Az osztrák delegációból. Bécsből jelentik : Az osztrák delegáció mai plenáris ülésen Bernreilher alelnök lemondását tudomása! vették és alelnökké Ceyvlasz lovagot választották. Nartall delegátus a külügyi költségvetés kapcsán védte az agrár kívánságokat, majd azt fejtegette, hogy a monarchia az annekszió óta végkép Németország vontatókötelén halad.