Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-06 / 114. szám

1910 október 6 DELMAGVARORSZAQ 3 a magyar kormánynak közbenjárása eredményéről. Hogyan hihetik most már azt, hogy Aehrenthal is konspirált a hármasszövetség ellen?! Az' elnök ezután javasolta, hogy a Házat az elnökség a szükséghez képest, amint a bizottságok munkájukkal előrehaladnak, összehívhassa. A Ház ehez hozzájárult s az ülés egy órakor bevégződött. Uersec magyarságáért. * Huszonötödik évét tölti be az idén egy sze-ény közművelődési egyesület, mely egészen megváltoztatta Versec város képét. Az elmúlt huszonöt esztendő történetét most megírta Ferjessy Lajos íőreáiiskolai tanár, a Verseci Magyar Közművelődési Egyesület főtitkára. Epen ma huszonöt éve gyűltek egybe a magyarság vezetői a Két Kulcs-ban, hogy az alakítandó magyar egyesület előkészületeiről beszélgessenek. Összehozta őket az elnyomottság érzete, a német kultura s más nemzetiségek haladása. Minden idegen volt e városban a magyarnak. Idegen volt az iskolák nyelve, idegen az istentiszteleté. A csekély számú magyarságot végleges elnyeléssel fenyegette a pángermánizmus. A német Schulverein beleavatkozott a délvidéki németek társadalmi és politikai életébe, hazánkról hajmeresztő hazugságokat terjesztettek a külföldön. Vakmerőségüket súlyosbítja, hogy mindezt tudatosan tették. Ilyen körülmények közt érthető, ha a magyar, ság vezetőiben fölébredt az öntudat érzete, nem engedték a magyarságot és a hazafias nemzetiségeket elveszni. Az uj egyesület, amint akkori neve is bizonyítja, Verseci Magyar Nyelvterjesztő Egyesület, tisztán nyelvünk terjesztését vette fögondjai közé. Sok hosszú esztendő sok siker, telen kísérlettel múlt el, de a lelkesedés soha sem lankadt. Volt idő, mikor a szépnek ígérkező eredményekkel megkezdett nyelvi tanfolyamokat meg kellett szüntetni. Négy évig kísérleteztek ezzel Versecen a nyolcvanas évek végén, rengeteg áldozatba került, a látható eredmény azonban alig volt kielégítő. ; Az egyesület már harmadik évében megkeresi a felekezetek?papjait, hogy évenként, leg" alább négyszer magyar nyelven tartsák az isten_ tiszteleteket. Meg is jelölik a négy napot: őfel. sége születése napja, István király napja, kavarázsának. Mintázni kezdte Nitouche kisasszonyt. A leányka pedig eljött mindennap és szépségének sugaras varázsa betöltötte a szobrász nagy, tágas műtermét és puhítani kezdte azt a márványdarabot, melyet a szive helyén viselt. A sörényes oroszlán, miként Geefs mestert a cimborái nevezték, több izben a kelleténél közelebbre lépett gyönyörű modelljéhez. Talán művészetének hevében . . , talán ... De Helén az oroszlán körmeire ütött. — Nitouche! És ... és . . . bekövetkezett az, amit ez a csábos Circe eló're sejtett: Geefs mester reszkető türelmetlenséggel várta mindennap Helént, Tágranyitott szemekkel nézte a gyönyörű modellt, aki csábos mosolylyal ült előtte. Néha a művész egészen megfeledkezett magáról . . . Csak állott, állott az agyag előtt és a kezei mozdulatlanul, mereven pihentek. Helén kacagása téritette őt ilyenkor magához. ~ Hát mi lesz, mi lesz, kis oroszlán ?... Hová merengsz olyan bambán? Talán nem aludtál az éjjel? Egyszer aztán Geefs mester elhajította a simító fát és odaugrott a leányhoz, a karjai közé szorította és vad szenvedélylyel harapott bele gömbölyű, fehér vállába. A leány nagyot sikoltott. Aztán kiszabadította magát a szobrász karjai közül. — Ez nem szép tőled, oroszlán,... te.. .. te . . . te vadállat. Ez becstelenség! rácsony és húsvét második napja. A fölszólitásoknak keves eredménye lett, mert az 1897-ben beiktatott evangélikus lelkészről, most már néhai Gressler Gyuláról, érdemként van följegyezve, hogy a magyarnyelvű istentiszteletek tartását elkezdte. Az egyesület, amint programja időnként bővült vagy eltolódást szenvedett, többször változtatta meg a nevét. A Verseci Magyar Közművelődési Egyesület nevet 1903-ban vette föl. Bár a név többször változott, az egyesület alapcélja, a magyar nyelv terjesztése, mindig megmaradt. Ebből érthető az a szoros összefüggés, amely Versec város közoktatásügye és Közművelődési Egyesülete között mindig fönnállóit. A községi iskolákba a nyolcvanas évek végén magyarnyelvű párhuzamos-osztályt se lehetett beállítani, ma már valamennyi iskola" ban magyar a tanítási nyelv. Olvasmánynak is érdekes annak a küzdelemnek a leírása, amelyet a túlnyomóan idegenajku város magyarjai nyelvünk jogaiért megvívtak. Fáradságos harcuk néha a németség és szerbség egy-egy kiváló emberének a támogatásával is találkoztak, a legtöbbször azonban ellenséges magatartást tapasztaltak a. nem magyar ajkúak részéről. Csak 1901-ben mondta ki az iskolaszék, hogy az elemi népiskolákban fokozatosan behozzák a magyar nyelvet, A viszonyok azonban, megfelelő tanítók hiányában, lassan alakultak» ugy, hogy a Verseci Magyar Közművelődési Egyesület, helyes pedagógiai érzékkel, arra kérte föl a kormányt, hogy neveljen magyarul beszélő nemzetiségi tanítókat, mert idegenajku polgártársaink között a magyarosítás eszméjét csak így vagyunk képesek szolgálni. Nemzeti színészetünk szolgálatából is kivette a maga részét a Verseci Magyar Közművelődési Egyesület. Nemcsak a legmesszebbmenő erkölcsi támogatásban részesítette az ott megfordult igazgatókat, hanem anyagilag is támogatta őket. Pénzt adott nekik, igen sokszor minden ellenszolgáltatás nélkül. Ezek a négyötszáz koronák nem nagy összeg, de muló bajokat csak lehetett vele orvosolni. A magyar színigazgatók azért nem egyszer voltak kény. telenek kudarccal távozni Versecrői. A magyar színészet diadalmas bevonulása Versecre Polgár Károly nevéhez fűződik. A társas-élet előmozdítására időnkint összejöveteleket rendezett az egyesület. A hazafias ünnepeket évenként nagy lelkesedéssel üli Geefs mester letérdelt előtte. — Bocsáss meg ! A leány haragosan távozott el a műteremből. Geefs mesternek nyugtalan, izgatott éjszakája volt. Folyvást , az a remek szép leány lebegett a szeme előtt. Északnak csuda-tündére. És a fehér vállára gondolt, melybe, mint vérengző oroszlán, beleharapott . . . és a keblére ... és a piros ajakára . . . Ha Nitouche megharagudott volna, ha nem jönne vissza többé a műtermébe . , . De Helén másnap mégis eljött. És most is olyan ragyogó volt, mint tegnap és mint tegnapélőtt. Vagy talán még szebb. És olyan csábító volt a mosolygása. Geefs bocsánatot kért tőle a tegnapi jelenetért. Helén pedig mosolygott, mosolygott. Geefs hozzá akart fogni a munkához. De nem volt rá képes. Ödaborult a leányhoz és dadogni kezdett előtte . . . mindenféle értelmetlen szavakat és csókolgatni kezdte a csipkés ingecskét, mely a leány lábainál hevert. Helén pedig mosolygott, mosolygott. Aztán lehajolt a szobrász füléhez és ingerkedve mondá: — Hogy mondtad csak Anatolenak: — Ha nem tetszem a nőnek, aki nekem megtetszett, hát úgyis jól van. Otthagyom, de nem megyek én utána még egy baloghajitásnyira sem. Megyek tovább, amíg nem akadok olyanra, aki szívesen mosolyog az én sörényes fejemre. — Ezt mondtad neki, ugy-e?.,, meg Versec lakossága — mondhatni — nemzetiségi különbség nélkül. A honvédemlék előtt mondani szokott beszédeket ezrek hallgatják végig egy olyan városban, hol magyarok kevesen vannak. A magyar nyelv terjesztésének fontos esz" közéül ismerte föl az egyesület a gyermekcserét. 189á-től kezdve mind többen és többen fordulnak az egyesülethez a délmagyarországi színmagyar városok lakói, köztük szegediek is, ceeregyermekért. Viszont nemcsak a verseciek, hanem a szomszédos falvak német lakói is az egyesület közvetítésével adták fiaikat Szegedre, Hódmezővásárhelyre stb. Egy-két jellemző dolgot hoztam itt föl csupán abból az építő munkából, amit a Verseci Magyar Közművelődési Egyesület a magyar kultura épületének emelésére fordított. Menny* lenézéssel, akadálylyal, közönynyel kellett megküzdenie állandóan a .lelkes magyar csapatnak. Apró-cseprő, jelentéktelen dolgoknak nézi a rosszhiszemű azokat a fölhívásokat, műkedvelőelőadásokat, fölolvasó-üléseket, mi meghajtjuk lobogónkat huszonöt éves jubileuma alkalmábó1 a Verseci Magyar Közművelődési Egyesületnek. Ha minden nemzetiségileg ekszponált helyen a magyarságnak ilyen harcosai volnának, a magyar kultura diadalmasan haladna előre. Végül emlékezzünk meg egy emberről, aki a hosszú huszonöt esztendőn keresztül irt, küzdött, fáradott, hogy a csüggedők el ne essenek, a kétségeskedők erőt és önbizalmat nyerjenek. Egyik megteremtője és mindvégig főtitkára volt az egyesületnek Perjéssy Lajos íőreáiiskolai tanár. Nélküle a magyar kultura alig állana Versecen a mai erejében. Perjéssytől még sokat vár a magyar társadalom. Kristóf Domokos. BELPOLITIKAI HÍREK. A Liga makói nagygyűlése. Makón megJndult a harc az általános választói jog kivívásáért. Tegnap értekezlet volt ebben az ügyben. Az értekezleten elhatározták,5 hogy a nagygyűlést november hatodikán tartják megA nagygyűlés országos jellegű lesz. A horvát delegátusok. A Budapesti Tudó. sitó jelenti: horvát koalíciónak itt időző képviselő-tagjai közt élénk megbeszélés tárgya Nos hát, miért nem mégy el tőlem, te vad oroszlán *? Geefs lehajtotta a fejét. — Hát nem tetszem neked? ... Helén nem válaszolt. Megfogta a művész nagy, otromba szobrászkezét és nézegette, . e Aztán, mint egy igazi Delila, félszemmel kacsintott feléje. — Látod, ilyenek vagytok ti oroszlánok. Valamennyien ilyenek vagytok. Hanem tudod mit: hagyjuk ezt az északi tündért. Egy más szobrot, ha csinálsz rölam, egy olyan szobrot, melyen együtt vagyunk mind a ketten . . . akkor . . , akkor . . . A szobrász mohón leste a leány ajkait. Helén pedig lehajolt hozzá és a fülébe súgott valamit. III. A bruxellesi Palais des Beaux-Arts szobortermében Geefs mesternek egy gyönyörű szobrát bámulják már sok, sok esztendő óta. Le lion amoureux. A szerelmes oroszlán. Egy oroszlánt ábrázol, mely szerelmesen simul egy gyönyörű mezítelen nőhöz, aki ollót tart a kezében, Az ollóval épen most vágja le az oroszlán második lábának a karmait . , . És a sivatag hatalmas királya olyan édes szerelmes meghunyászkodással tűn ezt a műtétet. A szobor talapzatán egy kis táblára e szavak vannak bevésve: Amour, amour, quand tu nous tiens, On peut bien dire: Adieu prudence í