Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-06 / 114. szám

924 DE ¡.MAGYARORSZÁG 1910 Október 5 kérdés, hogy mi lesz a sorsa Mánuel királynak. Hogy sikerül-e atyja véres trónjára visszakerülnie. Bizonyos, hogy ez elsősorban Angliától függ, de ha az anarchia még jobban elharapódzik Portugáliában, Európa minden számottevő hatalmasságától. Egy nagy közügyről van tehát szó, egy világtörténelmi eseményről. Sajnos, minden ilyen kérdésben más a véleménye a fejedelmeknek és más a népek millióinak. Máris jelentik, hogy Gibraltárból hadihajókat indítottak Mánuel király segítségére. Már pedig az volna a helyes és igazságos, hogy hagyják a maga sorsára azt a nyomorult, kizsarolt kis országot. Csinálja meg a maga boldogulásának útját evvel az ujabb nagy megrázkódtatással. A Braganza-család mindig léha nyűg volt. A portugál trón mindig agyonnyomoritotta az országot. Minek tehát fölépíteni újra, ha a népharagnak sikerült azt rombadöntenie. Végre is : Mánuel király könnyen megvigasztalódhatik. Valami kis fitosorru, szőkehaju hercegnő akadhat még a számára. Az ilyen fejedelmi ficsúrnak inkább való a szerelem, mint a politika és az uralkodás. Megyálasztották a delegátusokat. — A képviselőház ülése- — (Saját tudósítónktól.) A kormány tagjai közüi csak Hieronymi Károly és Serényi Béla gróf jelentek meg a képviselőház mai ülésén, amely iránt a képviselők sem tanúsítottak valami nagy érdeklődést. Csak a delegátusok választása van napirenden. A nagy politika szintere Bécs, ahol a kormánynak öt tagja tanácskozik az osztrák körökkel a magyar politika felől. Berzeviczy Albert elnök negyedtizenegy órakor megnyitja az ülést. Hitelesitik a mult'ülés jegyzökönyvét. Elnök jelenti, hogy Okolicsányi László lemondott a véderőbizottsági tagságáról. Bemutatja a főrendiház átiratát a delegátusok megválasztásáról. Kenedi Géza, az igazságügyi bizottság előadója, jelentést tesz a múlt képviselőház által kat fujt, hogy egy szélmalmot elindíthatott volna. Hirtelen megállt a szobrász előtt: — Hát mit tegyek? — Egyszerű a dolog. Ha az a gyanúd, hogy Fourment érdeklődik Helén iránt, menj vele együtt Hélénhez és kérdezzétek meg tőle magától, hogy melyik kell neki kettőtök közül? Végre is ő a döntő. Pisztolylyal meg Dreadnought-tal nem lehet a szerelmet kierőszakolni. A festő megint dühbe gurult: — Ember, hát te benned nincs semmi érzés? Nem sejted, mit tesz az, egy hőt szeretni? Érted? Nem a nőt, hanem egy nőt! — Egy no is csak a nő. A férfinak pedig legyen esze. És ne szuggeráljon magába nyavalygás érzéseket . . . Mondtam, amit mondtam. A legokosabb, amit tehetsz: menj egyenesen Fourmenthoz és bízzátok szép okosan a döntést magára Helénre. De párbajozni ... eh ... ostobaság! Anatole haragosan távozott el Géefs mestertől. II. Harmadnap. A szobrász most is az ő Oxylusán pepecselt, mikor az ajtaján kopogtattak. Most egyszeriben meghallotta és maga sietett ajtót nyitni. ' Egy sugártermetű, ragyogó szépségű, nevető szemű, szőkehaju fiatal nő ugrott a nyakába. Helén volt. — Ugy-e, nem gondoltad, hogy én vagyok ? — szólt nevetve a szép leány és egyenesen a műterembe lépett. Perczel Dezső volt képviselőházi elnök és Csávossy Béla volt. háznagy ellen indított pörről. A Kúria a Perczel ellen indított pört visszautasította, javasolja, hogy Csávossy ellen is szüntessék be. Annakidején napirendre tűzik. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter a hivatalos ügyben távollevő Lukács László helyett benyújtja a három uj monopóliumról szóló törvényjavaslatokat. Kiadják a pénzügyi bizottságnak. Elnök: Interpellációs nap lévén, fölolvastatik az interpellációs könyv. Interpellációkat jegyeztek be: Ráth Endre és Hegedűs Loránd a kézdivásárhelyi, illetőleg sepsiszentgyörgyi törvényszék ügyében, Ivánka Imre a termésbecslésről és a koleráról és Polónyi Géza az ötszázhatvanmilliós kölcsönről. (A delegátusok választása.) Következik a delegáció tagjainak választása. Megválasztattak: Rendes tagokul: Apponyi Albert gróf, Bakonyi Samu, Batthyány Tivadar gróf, Beöthy László, Dániel Ernő bárój idősebb Erdély Sándor, Grahovac Mirko, Hegedűs Loránd, Holtai Ferenc, Holló Lajos, Issekutz Győző, Kammerer Ernő, Karátsonyi Jenő gróf, Kossuth Ferenc, Láng Lajos, Maylander Mihály, Meiczner Vilmos, Mezőssy Béla, Nagy Ferenc, Nyegre László, Pap Géza, Pejacsevics Tivadar gróf, Perczel Dezső, Popovics Sándor, Rakovszky István, Rosenberg Gyula, Sághy Gyula, Sándor János, Sipuss Miklós, Solymossy Ödön báró, Szivák Imre, Szüllő Géza, Tallián Béla, Telegdy József, Tisza István gróf, Vojnits István báró, Werner Gyula gróf, Wickenburg Márk, Zsilinszky Mihály. Póttagokul: Beöthy Pál, Darvai Fülöp, Ghillány Imre báró, Muacsevics Vazul, Lukács György, Oberth Károly, Sipeky Sándor, Thuróczy Vilmos, Ugrón Zoltán, Zákó Milán. (A hamis termésbecslés.) Következnek az interpellációk. Ivánka Imre sürgősen interpellál a hamis termésbecslésekről. Kimutatja, hogy a földmivelésügyi minisztérium olyan vérmes reményeket keltett optimisztikus termésbecsléseivel, hogy az árak a tőzsdén rohamosan estek. A gazdák, akik kénytelenek már juniusban előre eladni a gabonát, rendkivül nagy veszteséget szenvedtek, mert ezt az olcsó árt kellett elfógadniok. Kimutatja, hogy egy évben sem volt olyan nagy eltérés, mint az idén. Nem tudja, mi ennek az oka. Interpellációját a földmivelésügyi miniszterhez intézi és kérdi, hajlandó-e a hibákat javítani ? Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter válaszában kijelenti, hogy a minisztérium nem kíván az árakra befolyást gyakorolni. Az idén juniusban igen fényes termésre volt kilátás s — Valóban, téged most nem vártalak. — Persze. Mert már megfeledkeztél rólam. Én pedig azért jöttem, hogy az Ígéretedet eszedbe juttassam. — Az igéretemet? — Ugy-e, hogy már nem is gondolsz rá? Pedig még nincs hat hete, hogy megesküdtél ... — Mire? — Hogy engem megmintázol. Tivoliban történt, emlékszel még? Abban a kis Of-teriában? Az igaz, hogy kissé sűrűn hörpintetted a chianti bort. Akkor — ugy éjfél felé — valami három északi tündérről beszéltél folyvást. Én még a nevükre is emlékezem, hiszen annyiszor emlegetted: Urd, Varanda és Skuld. Az első a múlt, a második a jelen, a harmadik a jövő. Azt mondtad, hogy ezekről akarsz szobrot csinálni. És hogy én leszek majd Varanda, a jelen. Nos hát, most jelen vagyok, hogy az Ígéretedet beváltsd. — De . . . de . . . — Semmi de . . . Nem fogadok el halasztást. — Kis Nitouchekám, drága nebántsvirágom, az igéretemet be fogom váltani, de én most egy másik művön dolgozom és . . . — Semmi és ...! Nem várhatok. Nekem meg kellett szöknöm hazulról ... — Ugyan ? — A te két barátod elől. Képzeld csak, az a két hülye eljön hozzám, hogy én válaszszak közülök. És elkezdenek vitatkozni előttem, hogy az egyiknek nem a nő kell, hanem egy nő, a másiknak meg nem egy nő kell, hanem a nc Az ördög tudja, mit akarő mégis utasította az osztályt, hogy ne nagyon ébreszsze a reményeket. A termés később rom. lott le. A mai eredmény tényleg az, hogy ötvenmillíós termés megvan. Igaz, hogyjuniug. ban még nem lehet a zöld termést megbecsülni s intézkedni fog, hogy a szükséges korrekturát megtegyék. (Helyeslés.) Ivánka Imre nem veszi tudomásul a választ Nagyon kíváncsi, milyen intézkedéseket fognak tenni. Azt mondta a miniszter, hogy nem kiván az árakra befolyást gyakorolni. Hát akkor mi a célja a jelentésnek? A földmivelésügyi miniszternek a tőkével szemben a földmivelést kellene megvédelmezni. A Ház a választ tudomásul veszi. (A kolera.) Ivánka Imre sürgősen interpellál a koleraellenes intézkedések hiányosságáról. Egyedül a főváros tette meg a szükséges óvóintézkedéseket, de a belügyminisztériumban hihetetlen mulasztásokat követtek el. Papiroson és későn adták ki ugyan a rendeleteket, de nem hajtják végre. Mohácson egyenesen borzalmas dolgok történtek. Azért, hogy egy vállalkozó kárt ne szenvedjen, nem szabad az országot ilyen veszedelemnek kitenni. Huszár Károly: Nagy ur az a Krausz ur! Ivánka Imre kérdi interpellációjában, hogy hajlandó-e a belügyminiszter a hibákat süi'gősen orvosolni? Kiadják a belügyminiszternek (A nagy kölcsön.) Polónyi Géza az ötszázhatvanmilliós kölcsön ügyében interpellál. A kérdés gazdasági fontossága szinte eltörpül politikai jelentősége mellett. A képviselőház határozata szerint a pénzügyminiszternek jelentést kellett volna tenni a Háznak. Ezt nem tette, hanem a lapokban tette, valószínűleg hézagosan, közzé és lelkesen dicsőitette a hármasszövetséget. Közben pedig a mult kormányt ócsárolják a francia piaccal való tárgyalásai miatt. Pedig a mostani kormány egyenesen megalázó föltételek mellett kötötte meg a kölcsönt. Nincs joga ennek a kormánynak rágalmazni. Tessék részleteket az ország elé terjeszteni. Polónyi ezután Kiderlen-Wáchter német külügyi államtitkár ismert nyilatkozatával polemizál, amely azzal vádolta a koalíciós kormányt, hogy konspirált a hármasszövetség ellen. Hogy mennyire lehetetlen ez a vád, mi sem bizonyítja jobban, hogy annak a kabinetnek Wekerle és Anarássy voltak tagjai, két olyan ember, aki testestül-lelkestül híve á hármasszövetségnek. — De teljesen hiteles forrásból állithatom, hogy az, aki a koalíciós kormány francia kölcsönkisérletét előkészítette és abban lényegesen közreműködött, nem volt más, mint Aehrenthal gróf, a közös külügyminiszter, ő járt közben hivatalosan és ő hivatalos jegyzőkben referált tak ? Én kidobtam mind a kettőjüket és azt mondtam nekik, hogy nekem meg egyikük sem kell. Én az olyan férfit becsülöm csak, aki egy baloghajitásnyira sem megy olyan nő után, aki őt nem szereti. És megszöktem hazulról, hogy ne ostromoljanak. — És idejöttél hozzám. — Igen, sörényes oroszlánom, ide jöttem, mert nálad nem fognak keresni. És te most engem szépen le fogsz mintázni. Valami gyönyörű északi tündérnek. És egész naivul kapcsolni kezdte a ruháját ... Geefs mester elragadónak találta a leányt. — De kérlek, hiszen semmi előkészületet sem tettem. — Hát készülj. Ezenközben levetette a blúzát és fehéren csillogott keblének harmatos bőre. Geefs, a fiatal szobrász, villogó szemekkel nézte a vetkőző leányt. Melléje lépett, hogy segédkezzék neki, — de a leány odébb lódította. — Hohó, tudod, hogy engem a művészek Nitouche-nak neveznek. Nebántsvirág. Mert ha modell vagyok is, nem engedem, hogy — — Jó, jő, — szólt a szobrász, aki nem tudta elfordítani tekintetét a gyönyörű nőtől . . • És a félszemű Oxylus is, aki annyi csa» tát megnyert és aki ettől a naptól kezdve a műterem egy sarkába került, a félszemével látható gyönyörűséggel pislogott Észak mezítelen tündére felé, a bűbájos Varanda felé. Mert Geefs mester művészi lelke igazán nem tudott ellentállani a gyönyörű női test