Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-04 / 112. szám

1910 október 4 DÉL MAGYARORSZÁG 11 1910—1911. évi költségelőirányzat tárgyalása. 9. A tisztviselők, felügyelő-bizottság és választ­mány megválasztása. 10. Mindazon indítványok tárgyalása, melyek a gyűlés előtt nyolc nappal írásban bejelenttettek. A gyűlést megelőzőleg délután három órakor választmányi ülés lesz, melyre a választmány tagjai ezúton hivat­nak meg. Az Országos Magyar Gyorsíró-Egyesület szombaton este föl olvasó-ülést tartott a kép­viselőház hirlaptudósitói termében. Az ülésen Székely László tanár tartott előadást a gyors­írás helyzetéről a kereskedelmi iskolákban. Utána választmányi ülés volt, amelyen elhatá­rozták, hogy évenkint egy, a fővárosban működő Ayorsirótanitót ötszáz korona jutalomban ré­szesítenek. Ezt a jutalmat csak a Gábelsberger— Jl/«f-&ot!ícs-rendszert tanítók kaphatják ós azt az egyesület minden pályázat mellőzésével adja ki. Rothschild otthona. A német-francia hadjáratnak egyik hivatott krónikása Hermann Salingré berlini újságíró volt, aki az egész 1870—71-iki háborút úgyszólván páholyból nézte végig, lóvén ő a német főhadiszállás hivatalos sajtótudósítója. Salingré annak idején a „Berliner Frenndenblatt"-nak dolgozott és ebben a réges­régen beszünt újságban jelentek meg hadi tudó­sításai is. Ezeket a harctéri karcolatokat Sa­lingré d'Albert Lujza asszony, az elhunyt német újságíró leánya kötetbe gyűjtötte és most ki­adta. A könyvben nagyon sok érdekes doíog van s ezek közül kiragadjuk azt a részt, amely­ben az egykori hadi tudósító a BothscMldok ferriéresi kastélyának pompáját írja le. — Most már — mondja a leírás — szemé­lyesen meggyőződtem róla, hogy a Rothschildok igen kedvező anyagi viszonyok között élő em­berek lehetnek. A ferriéresi kastély és gyönyörű parkja olyan bámulatba ejtő, hogy az már nem is királyi, hanem egyenesen „Rothschildi" fény­űzés. Maga a porosz király, aki néhány nap óta lakója a kastélynak, mikor a kápráztatóan gaz­dag ésritkaságokkaltultömött könyvtárszobába lépett, félig tréfásan, de sok komolysággal mondta környezetének: — Ezt igazán nem engedheti meg magának más, csak egy Rothschild. Lagnyból háromnegyed órai kocsiuttal lehet a kastélyba jutni, amelyet mértföldnyi területű park vesz körül. Ennek egy része gyümölcsös. Még pedig Olyan gyümölcsös, amilyen nem sok lehet a világon. A legritkább- és legdrágább gyümölcsfajok alatt csak ugy görnyedeznek az ágak. Azt hiszem, ennek a kertnek a jövedel­méből ötveu család uri módon megélhetne. A gyümölcsös az óriási hátsó udvarra nyilik, amelyben az istállók vannak. Hogy milyenek ezek az istállók, azt meg sem kísérlem leírni. A park másik része vadaskert, amelyben száz­ezrével hemzseg a mindenféle vad, akárcsak a berlini állatkertben lenne az ember, de ez a nyomába se érhet emennek. Az egész udvar­tartást a megunásig jól lehetne tartani belőle vadpecsenyével; a király azonban a legszigo­rúbban eltiltotta környezetének, hogy akármit megérintsenek. Se egy vadat, se egy gyümöl­csöt. Mindent készpénzért vásároltat s a drága pénzért kemény hust és rossz gyümölcsöt eszünk. Maga a kastély karcsú tornyával szin­tén gyönyörű alkotás, de ami kincsekben, mű­vészi drágaságokban össze van benne hal­mozva. az minden képzeletet fölülhalad. Csak a lépcsőház maga megbecsülhetetlen értékű, mert tele van vagyontérő antik-szobormüvek­kel. Pompeji és Herkulanum megmentett csodái, azt hiszem, legnagyobb részben ezt a lépcső­házat ékesítik. Gobelinekben is, képekben is gazdag választék van, de a zeneteremben egy ősrégi kinai trón áll hímzett selyem-menyezet alatt, amely egymaga megér egy milliót. Na­gyon érdekes a kastély aranyköve is, amely­ben I. Vilmos porosz királytól kezdve a világ csaknem minden uralkodójának és művészeti vagy tudományos, sőt politikai nevezetességé­nek a neve benne van. Igaza van egyik kollégámnak, aki ezt a gaz­dagságot egy paradokszonnal jellemezte : — Ahová néz az ember, egy millió vigyorog a szemébe ! SÖ A legfiatalabb elvált asszony. A világ legfiatalabb elvált asszonya kétségtelenül a szép és csinos Bomanik Ouork abesszíniai her­cegnő, aki 1909 május tizenhatodikán ment férjhez Lidsz Ey assu herceg abesszíniai trón­örököshöz. A házasság megkötésekor a meny­asszony nyolc éves volt, vőlegénye pedig tizen­négy. Most azonban, alig egy évi házasság után, elváltak egymástól, mert a politika ugy parancsolta. Romanik Ouork hercegnő ugyanis unokája Taitu anyacsászárnénak s a birodalom vezérférfiai attól tartottak, hogy a jövendő né­gusné esetleg a még mindig hatalmas özvegy befolyása alá kerülhet. Lidsz Ey assu trón. örökösnek ezért kellett elválnia kilenc éves kis feleségétől, aki — állítólag — sírva tért vissza szülei házába. Hol van a szerencsés föltaláló? A francia főváros népszerű rendőrfőnökének, Lepine-nek, mindenre kiterjed a figyelme és minden jó ügy számára van a szivében szeretet. Neki jutott eszébe az is, hogy Parisban egész csomó olyan talentum tengődik kicsinyes nyomorúságban, akiktől ötletes, jó dolgok is származhatná­nak, ha a homályból előkerülhetnének. A de­rék rendőrfőnök tehát megalapította a föl­fedezetlen fölfedezők kiállításának intézményét, amelyet az ő nevéről nevezett el a párisi utca­nyelv. A Concours Lepine minden esztendőben sok kuriózummal, sok érdekességgel, de néha igen komoly értékekkel iá" szolgál, amelyeket aztán a kiállítás zsűrije minőségük és értékük szerint jutalmaz különböző kitüntetésekkel. Az idén szintén akadt a fölfedezetlen föltalálok között jutalomra érdemes. Egy bányatalicska modellje keltett szakkörökben olyan komoly érdeklődést, hogy igen nagypénzü gyárosok valósággal versenyeztek a találmány gyakor­lati értékesítéséért. Lepine roppant örült, hogy. egy ismeretlen értéket megint kibányászott a mélyből és azonnal elküldött a föltaláló laká-' sára, hogy magához hivassa. A küldönc azonban azzal tért vissza, hogy az illető már egy hete eltűnt a lakásáról, ahol nem tudott fizetni s azóta nem tért vissza. — Hát már most hol lehet az a boldogta­lan? — mérgelődött Lepine. Nem soká tépelő­dött azonban, hanem nekifeküdt és egész Pá­rist fölhajtotta detektivjeivel a Eöltaláló miatt, akit végre meg is találtak egy hid alatt, a traverzek között, ahová bekvártélyozta magát. Épen aludt a szerencsétlen flótás. Mikor kö­zölték vele a szerencséjét, majd megbolondult a boldogságtól. Elmondta, hogy már egy hete nincs lakása, hid alatt aludt egy-egy órát. Nancyból jött fel a találmányával, amelylyel pénzt remélt szerezni. Felesége és gyermeke nyomorogva várják Nancyban a jó hjrt. Már tegnap vízbe akarta magát ölni nyomorúságá­ban. Erről azonban most már természetesen szó sincs. Lepine maga mutatta be a föltaláíőt a gyárosnak, aki rögtön pénzt adott a hálál­kodó embernek, hogy a külsejét rendbehozza ós hogy végre egyszer ismét jóllakjék. Rögtön szerződést is kötött vele a találmány kihasz­nálására. Fele haszonban állapodtak meg. A tulboldog ember legelső dolga az volt, még mi­előtt maga egy falatot evett volna, hogy a postára futott és ezer frankot küldött Nancyba a feleségének táviratilag, hogy a gyermek és a szegény, nyomorgó asszony is vele egyszerre élvezhesse a nagy szerencse boldogságát. Ez a derék ember tehát igazán megérdemli a sze­rencséjót. SS Németország milliomosai. A legújabb statisztikai kimutatás szerint Németország a legtöbb milliomossal megáldott országok közé jutott. A hatalmas német állam vagyoni gyara­podása nemcsak a közjólét terjedésében mutat­kozik, hanem _a nagy magánvagyonok szaporo­dásában is. Érdekes, hogy aránylag legtöbb milliomos lakosa Wiesbaden városának van, ahol tízezer lakos közül huszonegy milliomos. Utána Frankfurt, a bankárváros következik a sorban 17.9 arányszámmal, majd Charlottenburg 17:8, Bonn 15'3 és Berlin 84 arányszámmal. Abszolút számok tekintetében viszont Berlin vezet az ő ezernégyszázötvenhárom milliomosá­val, utána Frankfurt következik ötszáznyolcvan­négy, Charlottenburg háromszáznyolcvannégy, Wiesbaden kétszázharminckét milliomos lakosá­val. Wiesbadenben a milliomosok száma tíz esztendő alatt kilencvennel szaporodott meg: a harminc milliónál nagyobb vagyonú milliomo­sok száma harmincegy. A „Rqyai"-káuéházban VASÁRNAP ESTE FOG FJÁ8 Rossz fogak ellen!! 1 ellen kipróbált, biztos ha­tású szer a Franki-féle száj­víz. A lehelétnek kellemes illatot ad, a fogak rom­lását megakadályozza. ­Ara 70 fillér. ; FRANKI ANTAL gyópsíertéra SZEGED, Felsöváros. 1 Fogta 1 erősítésére Sziiz eltávolítására j ellen kipróbált, biztos ha­tású szer a Franki-féle száj­víz. A lehelétnek kellemes illatot ad, a fogak rom­lását megakadályozza. ­Ara 70 fillér. ; FRANKI ANTAL gyópsíertéra SZEGED, Felsöváros. lefljásl iiieosiiíilet J! Elsőrendű gyártmányú az Alföldön a legolcsóbb bevásárlási forrás, kedvező részletfizetések mellett is kaphatók Szilvássy Jenőnél Szeged, Jókai-utca 6. sz. (dr Regdon-ház). Kerékpár- és varrógép-alkatrészek nagy válasz­tékban, ® Szakszerű javitó-mííhely! Képes árjegyzék ingyen és bérmentve. • A Nyugat október elsején megjelent száma közli Halász Imre, a kiváló publicista Egy letűnt nemzedék cimü cikksorozatának foly­tatását. A Nyugat, Ignotus, Osvát Ernő és Fenyő Miksa szépirodalmi és kritikai szemléjé­nek főmunkatársai: Ady Evdre, Ambrus Zoltán, Babits Mihály és Móricz Zsigmond. A Nyugat legújabb száma a következő igen érdekes tar­talommal jelent meg: Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. (Második közlemény: Andrássy Gyula gróf.) Nagy Zoltán: Záróének. (Vers.) Feleky Géza: Velencei kiállítások. (Klimt; A futurista festő.) Gellért Oszkár: Ofélis térdein. (Vers.) Tóth Wanda: Az utolsó nap. (Novella.) Kaffka Margit: A város. (Vers.) Csáth Géza: Hegyszo­ros. (Novella.) Hatvany Lajos: Könyvek. (Etienne Mayran; Az élet játéka; Speidel.J Ady Endre: Versek. Ignotus: Jegyzetek.(A politika mögül; A va­rieté felé.) Ambrus Zoltán: A nagyváros a kis­városnál. (Első közlemény.) Várady Irma: Barát­nőm. (Portré.) Telekes Béla: Szemek. (Vers.) Figyelő: Shaw Bernát: The doktors Dilemma. (Ady- Endre, Karinthy Frigyes.) Jász Dezső: Az arlesi leány. Tóth Árpád: Gyermekrajzok. Teleky Géza: Szeptember. A Nyugat előfizetési ára egész évre husz korona, félévre tiz korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, V., Mérleg-utca 9. szám. Mutatványszámot kívá­natra díjtalanul küld a kiadóhivatal, • A Jövendő. Ez az elismert és népszerű hódmezővásárhelyi folyóirat október elsején megjelent száma igazán gazdag és értékes tar­talmú. A vezető-cikket, az Esküdtszékről, Balassa. Ármin dr irta. A lap tárcáit Ady Endre, Tor­nyai János, Gonda József dr írták. Tornyai János, a neves festőművész a szentesi tem­plomban festett akverelljeiről ír érdekes cikket. Gonda József dr a vidék kulturális elmaradott­ságáról és a Molnár Ferenc Liliom cimü darab­járól irt kritikát. Verseket Büky György és Simonka György, a kitűnő, modern, fiatal költő irtak. Ezenkívül tele van a lap szellemes apró­Szegedről elköltözünk! Ez okból a berendezés eladó, 2 helyiség január l-re kiadé. Inga-, fali-, serkentő-, diszórákat és zsebórákat a saját be­szerzési árakon bocsátjuk a vevőközönség rendelkezésére!! miiórások Kolcsey-ntca 4. szám. (IJj Wagner-palota.)

Next

/
Thumbnails
Contents