Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-29 / 134. szám

I, évfolyam, 134. szám Szombat, október 29 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, CZ3 Rorona-utca 15. szám 1=3 Budapesti szerkesztőség és Városház-utca 3. kiadóhivatal szám IV., ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24*— félévre . . . R 12'­negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2"­Egyes szám ára 10 fillér E10F1ZETES1 AR VIDÉKÉN: egész évre . R 28-— félévre . . . R negyedévre . R 7'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 Üllér 14 — 2-40 TELEFON-SZAMs Szerkesztőség 835 t=i Kiadóhivatal 831 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—1) A készfizetések. Egy bécsi újság- néhány nap előtt cikket közölt a magyar kormány poli­tikai szándékairól. Azt újságolta, hogy a kötelező aranyfizetések posztuiáturna háttérbe szorult s a kormány program­jának homlokterébe „az ismert katonai követelmények" kerülnek. A bécsi fej­tegetésekre nem reflektáltunk, mert a hazai és a külföldi sajtó mai nagy fej­lettsége mellett nincs annak módja, hogy minden téves ujságközleményt cáfolat kövessen. Mivel azonban ugy látjuk, hogy a magyar sajtó egyik-másik orgánuma hitelességet tulajdonit az emiitett cik­kelynek, sőt a tartalmát messzemenő kommentárral is kiséri, kötelességünkké lett, hogy a bécsi közleményt való ér­téktelenségére visszavessük. Mindenekelőtt is megállapítjuk, hogy a kötelező aranyfizetés posztuiáturna háttérbe nem szorult. Aki csak némi­képen is figyelemmel kiséri a politikai eseményeket, annak tudnia kell, hogy pillanatnyilag a magyar politikának ta­lán nincs is aktuálisabb problémája annál, hogy a készfizetések kérdése ren­deztessék. A magyar kormány egész erejével azon dolgozik, hogy ezt a kér­dést az ország érdekeinek megfelelően elintézze. És mi csak sajnálni tudnók, ha Bécsben igazában annyira félreismer­nék a helyzetet, amint azt a bécsi Az idegorvos. Irta Murai Károly. Az idegorvos (belép): Bocsánat, nagysá­gos asszonyom, hogy valamivel később ér­keztem, de azt sem tudom, hol a fejem. A nagyságos asszony: Remélem, orvos un hogy most szives lesz megtalálni, mert ne­kem is szükségem lesz rá. Az idegorvos (kelletlenül): Méltóztassék nyugodtnak lenni. A nagyságos asszony: És most üljön ide mellém és hallgasson meg. (Leülj Az idegorvos (leül): Rendelkezésére állok. A nagyságos asszony : Talán inkább ül. Dehát mindegy. Fő az, hogy beteg vagyok és a segitségét kérem. (Sóhajtva.) Sokat szenvedek. Az éjszaka egy részét álmatla­nul töltöm s ha reggelfelé alszom is vala­mit, nem ad nyugtot. Reggel olyan fáradt vagyok, mint az előtte való nap voltam és félelem vesz erőt rajtam. Hugy mitől, miért aggódom, fogalmam sincs, de a rossz előér­zet jelentkezik és uralma alá hajt. Azután ingerlékeny vagyok. Minden apróság bánt és sokszor az a vágy támad bennem, hogy bár meghalnék. Petiig talán mégis szép az élet. Az idegorvos: Épen ezért kell hozzá ra­gaszkodni. A nagyságos asszony: Azután, és ez a fő, attól is félek, hogy megőrülök. Szinte érzem is olykor, hogy a betegség azonnal kitör rajtam. Ilyenkor mindig az jut az eszembe, sajtóorgánum cselekszi, amikor nem ismeri föl azt a komoly határozottsá­got, amelylyel magyar részről e kérdést kezelik. Egyébiránt nincs kétségünk afelől, hogy annál az újságnál illetéke­sebb helyeken a szituációt a maga való mivolta szerint értékelik. A másik helyesbítésünk a bécsi új­ság azon állításának szól, amely sze­rint a magyar kormány programjának homlokterébe most már „az ismert ka­tonai követelmények" kerültek. Mindenekelőtt is elimináljuk ezt a homályos kifejezést, mert az félreér­tésre adhat okot. Helyesebb, ha vilá­gosan megmondjuk, hogy mi az, amit a kormány a katonai téren nemzeti szempontból képvisel s aminek ke­resztülvitelére vállalkozik. A kormány óhajtja s tárgyalásokat folytat az iránt, hogy a volt szabadelvtipárt által meg­állapított és a korona által jóváha­gyott kilences bizottsági program eddig­elé még végre nem hajtott részeiben is megvalósittassék. Határozottan ta­gadjuk, mintha a kormány itt bármit is ki- és bekapcsolna. Senkinek sem fog sikerülni, hogy ezen a ponton, amint egyébként bármely más téren is, a kormányra kétértelműséget vagy taktikázást rábizonyítson. A miniszter­elnök már programbeszédében han­goztatta, hogy a kilences bizottsági program végrehajtását vállalja és pro­gramjának e pontjától soha el nem hogy ki kellene nyitni az ablakot és azon át az utca kövezetére kellene dobni magam. Ugy-e, súlyos az eset? Az idegorvos: Az nem valószínű. Az ide­ges emberek foglalkoznak az efajta gondo­latokkal, de ez még nem jelenti a baj nagy­ságát, Megfelelő életmód mellett száz ilyen beteg közül kilencvenkilencnek hamarosan helyreáll az egészsége. Igen helyesen tette, nagyságos asszonyom, hogy az orvosi tudo­mányhoz fordult, amely bizonyára képes lesz a helyzeten javitani. Most pedig, ha megengedi, meg fogom vizsgálni, mert csak igy állapithatom meg, hogy mi van jelen. A nagyságos asszony: Tegyen ugy, amint jónak látja. Az idegorvos (hozzáfog a vizsgálathoz és igen komoly képeket vág.) A nagyságos asszony (szünet után): Ké­szen vagyunk? Az idegorvos: Befejeztem és mindjárt meg is nyugtathatom. Arról, hogy súlyosabb eset legyen jelen, szó sem lehet, de azt már két­ségtelenül megállapíthatom, hogy idegessége igen előrehaladt stádiumban van. Ez ugyan ma semmiféle veszedelemmel se fenyeget, de ha eddigi életmódján azonnal nem változtat, semmiről se állok jót. A kúrát ebben a perc­ben meg kell kezdeni s attól egy pillanatra sem tágítani, mert minden késedelem, mert minden eltérés attól, katasztrófára vezethet. Megértett ? Á nagyságos asszony : Sőt meg is ijesztett. Az idegorvos: Nem baj, mert azok a pá­ciensek a legjobbak és azokkal érünk el legteljesebb eredményt, akik félnek. állott. Tehát nem is kellett azt újra bekapcsolni. A tényállás az, hogy a kormány, első pillanattól fogva hangoztatott programja értelmében, teljes energiá­val és egész komolysággal dolgozik azon, hogy a kötelező aranyfizetés kér­dését az ország érdekei szerint ren­dezze, de épen olyan komolyan dol­gozik azon is, hogy a kilences bizott­sági programnak még meg nem való­sított részeit megvalósítsa. A kor­mány akciója ilyenképen két egymás­tól teljesen különálló téren mozog s a kabinet ugy a gazdasági, mint a ka­tonai kérdést külön programpontjá­nak tekinti, amelyeket, miután idejök elérkezett, megvalósítani is óhajt az­zal az egyenes és becsületes törek­véssel, amelylyel egyéb programjának végrehajtását is politikai föladatának ismeri. A kiskunfélegyházai petíció. A királyi Kúria második választási tanácsa Zachár Emil tanácselnök vezetésével ma folytatta és egyút­tal be is fejezte a Holló Lajos kiskunfélegy­házai mandátuma ellen beadott petíció tár­gyalását. A mai napon Tetétleni Ármin dr viszonválasza ós Nagy Dezső dr, valamint Aig­ner Adolf zárószavai hangzottak el. A tárgya­lás befejeztével az elnök közölte, hogy a Kúria határozatát szombaton, november 5-én déli egy órakor hirdeti ki. A nagyságos asszony: Akkor igérem, hogy tovább is félni fogok. Az idegorvos: Most pedig elmondom, hogy mit kell és mit nem kell tennie, ha ismét egészséges akar lenni, hogy az életben örö­mét találja. Elsősorban tartózkodnia kell minden izgalomtól. Nehezebb ételekhez egy­általában ne nyúljon s ezeket tejjel, vagy gyönge főzelékkel pótolja. Néhány órát min­den nap a szabad levegőn töltsön és langyos fürdőket használjon. Azt talán mondani sem kell, hogy cigarettázni nem szabad és hogy minden szeszes italt kerülni kell. Remélem, hogy ez nem is fog nehezére esni. A nagyságos asszony: Attól félek, doktor, hogy csalódik. Az idegorvos: Na! A nagyságos asszony: A cigarettát aligha fogom nélkülözni s a likőr hiánya is rosz­sztil fog esni. Ah, ha tudná, hogy milyen is­teni likőröm és cigarettám van, nem lenne ilyen kegyetlen. Az idegorvos: Jó, hogy mondta, mert Így sokkal kegyetlenebbnek kell lennem. És ha­tározottan kell kijelentenem, hogy a mai állapotában már egy pohár likőr és egy ci­garetta helyrehozhatlan bajt okozhat. Föltét­lenül óvakodnia kell tőle. A nagyságos asszony (sóhajtva): Vájjon mit ér az élet, ha mindenről le kell mon­dani? Az idegorvos (szünet után): És hol vette azt az isteni likőrt és azt az isteni cigarettát? A nagyságos asszony: Az egyiket Hollan­diából, a másikat Egyiptomból hoztam. Hol­landiában egy gyáros adta abból, amit csakis

Next

/
Thumbnails
Contents