Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-29 / 134. szám

29 DÉLMAGYARORSZAG 1910 október 27 A szegedi vasutasok lakáskérdése. — Ajánlatok a városhoz. — Lázár György dr királyi tanácsos, Szeged város polgármestere, nagyon rokonszenves ak­cióba fogott, amikor a magyar királyi állam­vasutak igazgatóságának egyrészét, a bevétel­ellenőrzési osztályt, Szegedre akarja helyeztetni. Az akció a megvalósulás felé halad s nincs is kétség aziránt, hogy Lázár György dr nagy befolyása érvényesül ebben a kérdésben. Homloktérben áll ennél a városra nézve fö­löttébb fontos kérdésnél a lakbérügy. A Sze­gedre helyezendő vasutas-családok a budapesti magas lakbérárakkal egyáltalán arányban nem ¿116 lakbérárakra találtak Szegeden s mivel ez a körülmény a Máv. bevétel-ellenőrzési osztá­lyának Szegedre leendő helyezése körül, ha nem is nagy akadályokat, de legalább is hosz­szas tárgyalásokat igényel: a szegedi polgár" mesternek megint latba kell vetnie minden te­kintélyét és befolyását, hogy a lakbérkérdés is szanálva legyen. Nincs kétség aziránt, hogy Lázár György dr polgármester megtalálja majd a megoldást, mert hiszen valóságos érdeke a városnak, hogy ily nagy hivatalnok-testület Szegedre tegye át lakóhelyét. Meg is indította már a polgármes­ter a nyilván eredményre vezető tárgyalásokat s nemsokára ott tart a város ezzel az ügygyei, hogy a vasutasok lejöhetnek Szegedre. Van azonban egy szerény, de határozott célú megjegyzésünk ennél a lakbérkérdésnél. Ha Szeged városa oly atyailag gondoskodni kiván az ide helyezendő idegenek lakbérügyéről, ak­kor legyen végre gondja a saját tisztviselőinek lakbérrendesésére is. Meg kell becsülni az ide­gent, örülni kell, hogy egész sereg vasutas­család telepszik át Szegedre, azonban akkor_ amikor Szeged város legfőbb tisztviselőjének, a tanácsosnak, ezer korona az évi lakbére, a kisebb állásban levő vasutasnak pedig ezer koronánál több: akkor ugy a polgármester ur, mint a törvényhatóság tekintsen messzebb is a vasutasok lakásviszonyainak szanálásánál és legyen gondja arra, hogy a város alkalmazottai is részesüljenek anyagi helyzetük és lakbér­viszonyuk javításában. Különben a Szegedre helyezendő vasutasok lakáskérdésének megoldására»a Szegedi Bank­egyesület Részvénytársaság igazgatósága a kö­a maga számára készít, Egyiptomban pedig a szultán ajándékozott meg vele. Az idegorvos (a nyelvével csettent): Egyik sem lehet valami rossz. A nagyságos asszony (hirtelen): Ízlelje meg. (Likőrt és cigarettát hoz. A likőrből két pohárral önt.) Az idegorvos (a likőrös poharat fölemeli és a világosság felé tartja): A szine gyö­nyörű és különb, mint a rubin. Szinte ér­zem, hogy lángoló tűz ég benne. (Poharát a másikhoz kocintja.) Egészségére, nagysá­gos asszonyom! (Megiszsza.) A nagyságos asszony (a pohár tartalmát kiiszsza.) Az idegorvos: Akár meg is esküszöm rá, hogy a világ legfölségesebb itala. A nagyságos asszony: Talán még egygyel. Az idegorvos: Nincs erőm ellentmondani. A nagyságos asszony (önt, kocint és isznak.) Az idegorvos (a cigarettákra néz): A szul­tán igen kegyes volt, hogy ezzel ajándékozta meg. Bizonyára a legjobbak közül való. A nagyságos asszony: Ezt én is bizonyít­hatom. (Egy cigarettát kivesz, a szájába veszi és gyufát gyújt.) Az idegorvos (miközben a nagyságos asz­psony rágyújt, a gyufa felé nyúlva, a ciga­rettával): Csaljuk meg a zsidót. A nagyságos asszony: Ilyenkor megköny­nyehbülve érzem magam. Idegeim lecsilla­pulnak s azt hiszem, hogy teljesen egészsé­ges vagyok. Az idegorvos: De azután megjön a vissza­vetkező hivatalos beadványt intézte a szegedi polgármesteri hivatalhoz: Nagyságos Polgármester Ur! Van szerencsénk szíves figyelmébe ajánlani, hogy mi készséggel vállalkozunk bérházak föl­építésére, azoknak lakható állapotban leendő átadására a jövő tavaszszal Szegedre áthelye­zett vasúti tisztviselők részére. Az épületek átadása és a müvelet finanszíro­zása a részletes tárgyalások keretébe tartozik. A vasúti tisztviselők megnyugtatására kijelent­jük, hogy a pénzügyi rész megoldásában kiváló előnyöket nyújthatunk a tisztviselői karnak. A mi tervünk szerint a tisztviselők a lakbérük hozzájárulásával nemcsak a házbért fogják megfizetni, hanem egyidejűleg az épületek tulajdonjogát is megszerzik maguknak, ugy, hogy negyven-ötven év múlva a törlesztési terv keretében tehermentes tulajdonosaivá vál­nak a lakott épületeknek. Ezen módozat által a vasúti tisztviselők védelmet találnak a lakás­drágaság ellen, a kedvező pénzügyi föltételek mellett pedig a testület tagjai magánvagyont gyűjthetnek a tulajdonjog megszerzésével. Szerződéskötés esetén az épületek telekkönyvi tulajdonjoga azonnal átruháztatik az érdekel­tek nevére. Vezérigazgatónk, Scháffer Vilmos ur, készséggel folytat tárgyalásokat az érde­keltséggel. Ebben az ügyben az Országos Lakásépítő Szövetség igazgatósága nevében Budapestről Ssivessy Tibor mérnök és Újlaki Géza dr ügy­véd szintén tettek ajánlatot Szeged városának. A hatóság ezt az ajánlatot is figyelembe fogja venni. Lázár György dr polgármester értesítette a Máv. igazgatóságát, hogy mindent el fog kö­vetni a város a vasutasok -Szegedre leendő telepedhetése érdekében. Szeged harca a húsért — fi vasárnapi értskezlaí előkészítése. — (Saját tudósűórMól.) A Délmagyarország pén­teki számában részletesen beszámoltunk arról az országos jellegű mozgalomról, amelyet a szegedi kereskedelmi és iparkamara kezdemé­nyezésére egész Szeged társadalma indit a hus­drágaság megszüntetésére. Most, amikor Szeged is megmozdult, az egész országban mint följajduló szó hangzik el a pa­nasz, a husdrágaság tűrhetetlenné válása. Buda­pest a törvényhatóságokhoz, igy Szegedre is> elküldötte tegnap azt a fölhívást, amelyet mára egész terjedelmében leközöltünk és amelyben az egész ország városait fölhívja, hogy egyesül­jenek a közös és tűrhetetlenné vált állandó hatás, igaz ugyan, hogy ismertem ideges embert, aki az itallal kúrálta magát, dehát a szerencsétlen nyolcvanhárom éves korában belepusztult. így hát annak, aki meg akar gyógyulni és az egészségét vissza akarja kapni, minden szeszes italtól tartózkodnia keli. Istenem, én, a nagy elfoglaltságu em­ber, hol volnék már, ha szeretném az italt. A nagyságos asszony (mosolyogva): A fér­fiakban nagyobb az akarat. Az idegorvos: Igaza van. .4 nagyságos asszony: De ha már mind­azt megtiltja, amit szeretek és amihez hozzá is szoktam, azt csak meg fogja engedni, hogy egyik szenvedélyemnek, a kártyázás­nak, tovább is hódolhassak V Az idegorvos: Épen ellenkezőleg. Ezt is leghatározottabban meg kell tiltanom. Hígyje meg, hogy az ideges emberek öngyilkos­ságot követnek el. ha megengedik, hogy a kártyaszenvedéiy erőt vegyen rajtuk. Semmi sem erősebb méreg, mint a kártya, amely minden ideget igénybe vesz és nagy mérv­ben foglalkoztat. Az a beteg, aki az orvos minden rendeletéhez szigorúan alkalmazko­dik, de naponként negyedóráig kártyázik, minden orvosló szer hatását lerontja és be­tegebb lesz, mint amilyen akkor volt, ami­kor az orvosi tudományhoz fordult. A kár­tya még az egészséges ember idegeit is tönkreteszi s az ördög ezzel végez legna­gyobb pusztítást a földön. A lehető legko­molyabban figyelmeztetem tehát, hogy a szeszes italokon, a dohányzáson kívül a kár­tyázástól óvakodjék legjobban. veszedelem leküzdésére. De az országban min­denütt erősödik az elégedetlenség, ugy, hogy a kormány a legliberálisabb, gyors megoldást keresi és minden valószínűség szerint meg is találja, hiszen segítségére sietnek az ország városai. A legilletékesebb helyről, budapesti forrásból kapjuk azt a hirt, hogy a kormány a legutóbb tartott minisztertanácson elhatározta, hogy minél előbb hozzáfog ahoz a nagy és sürgősen megoldásra váró problémához, amelyet röviden ez a szó foglal össze: drágaság. Tehát nem­csak gondolkozni fognak azokon a módokon» amelyekkel a drágaságot, igy annak igazán a legsúlyosabb részét: a husdrágaságot leküzd­hetik, avagy legalább rnegfelelőleg, a legjobb lehetőség szerint enyhíthetik, hanem hozzá­fognak a beavatkozáshoz, a megoldáshoz. A megoldáshoz tartozik az a terv, amelye^ a legjobb forrásból jelenthetünk. Rendszerint, jól informált pénzügyi körökben ezeket tudják a husdrágaság megszüntetésére vonatkozó tervről: — A kormány, hogy a husdrágaságon eny­hítsen, el akarja törülni a húsfogyasztást adót. Más tekintetben szintén abbói a szempont­ból, hogy a megélhetés nehézségein könnyít­sen, még egy más fogyasztási adónem meg­szüntetését is tervezi. Mindez természetesen az állami bevételek rovására menne és a hiány pótlására monopolizálnák a finomított petróleumot és kehoznák a szeszegyedáruságot. A z elsőt a Hitelbank, a másodikat pedig a Magyarbank bevonásával, illetve közremű­ködésével valósítanák meg, tekintettel arra, hogy az előbbinek a petróleum-, az utóbbinak pedig a szeszipar terén van érdekeltsége. Ezekkel magyarázzák az emiitett intézetek részvényei iránt való érdeklődést, amely nem nyilvánult ugyan nagyobbszabásu árfolyam­emelkedésben, de viszont igaz, hogy jó kezek vásárolták. A Magyar-hitelt egyébként egyik vezető bankunk vásároltatta ma és a bécsi tőzsdén is nagyobb vételek történtek buda­pesti számlára. Érre a papírra vonatkozólag egyébként azt is fölhozzák, hogy az elvben régóta elhatározott tökeemelésre hamarabb kerül sor, miut arra számítottak. Visszatérve az álütóiag tervezett reformokra, e pillanat­ban lehetetlen ellenőrizni, hogy tények-e azok. A dolog nem olyan egyszerű, mert ha valóban erre készül a kormány, ugy minden­esetre szükséges lesz, hogy Ausztriával meg­egyezést létesítsen. Akár ez a megoldás, akár más megoldások következnek be, a fő, hogy megoldják az or­szágos husdrágaság kérdését, mert ha a viszo­nyok gyorsan, minél előbb meg nem változ­A nagyságos asszony: Teljesen kétségbe­ejt, mert erről lesz legnehezebb lemon­danom. Az idegorvos: De hát hol szokott kár­tyázni ? A nagyságos asszony: Istenem, hát a tár­saságban és itthon. Mi, ha összejövünk, nem a ruhákról beszélünk, nem pletykázunk, nem is főzünk, hanem tarokkozunk. Még az uzsonna, vagy a vacsora végét sem szok­tuk megvárni, csakhogy hamarabb foghas­sunk a tarokkozáshoz. Olyan divat ez köz^ tünk, ameiy ellen nem lehet küzdeni. Az idegorvos: És itthon is hódol ennek a szenvedélynek'? A nagyságos asszony: Az urammal szok­tam játszani. Az idegorvos: De nem pénzbe és nem sok ideig? A nagyságos asszony : De bizony, pénzbe és olykor éjfélig is. Az idegorvos: Rettenetes! Hiszen igy valóságos csoda, hogy állapota nem súlyo­sabb. (Igen komolyan): Nagyságos asszo­nyom ! A lehető legnagyobb komolysággal figyelmeztetem, hogy ezzel azonnal és örökre szakítani kell, ha élni akar. Ha pedig ezt nem teszi meg, kezeléséről kénytelen leszek lemondani, mert kétségtelen, hogy minden fáradozásom hiábavaló lesz. ígérje meg, hogy nem fog kártyázni és adjon rá kezet. A nagyságos asszony (szomorúan): ígérem és itt a kezem. (Szünet után.) Pedig, higyje meg, épen most esik legnehezebben.

Next

/
Thumbnails
Contents