Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-28 / 133. szám

1910 október 27 DELMAGYARORSZÁG 219 KÖZIGAZGATÁS Szeged varos közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután folytatták. Szeged város október havi rendes közgyűlését. Nagy események nem voltak, de meddő vita megint volt. Tudósításunk a következő: A közgyűlésen Lázár György dr polgármester elnökölt, a jegyzökönyvet Taschler Endre főjegyző, Ferenczy Béla aljegyző és Rcick Lipót osztály-jegyző vezették. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után áttért a közgyűlés a folytatólagos napirend tárgyalására. Soron vannak a tanácsi előterjesztések, melyekhez a polgármester póttárgyként bejelentette a nagy kórház építésének. ügyét s a város 1911. évi költségvetését. Balog János és Szecsí János ujszegedi bérlők kártalanításért föiebbeztek, mert a város elveszi tőlük a bérföldet a kenderakadémia részére. A közgyűlés nagy vita után, melybeu Pillich Kálmán, Becsey Károly dr, Antal Károly, Kiss Gyula és Balogh Károly előadó vettek részt, elutasította a fölebbezést. — A közgyűlés ezután tudomásul vette, hogy a Tiszaparton a tanács ezerkétszáz koronán koleramegfigyelő-barakkot építtetett. A megüresedett iskolaszéki tagságra szótöbbséggel Somogyi Szilveszter dr főkapitányt választották meg. Szavazatot kaptak még Obláth Lipót és Firbás Nándor. A tüdőbeteggOndozó-intézet (dispensaire) égy évi működéséről beterjesztett jelentést tudomásul vették, a müncheni magyar egyesületnek ötven korona segélyt adtak s ugyancsak kisebb-nagyobb segélyben részesítettek több szegedi egyesületet. Kovács József és neje alapítványát elfogadta a közgyűlés, mely azután személyi ügyeket intézett el. A vasúti műhely kibővítéséért fölírnak a kereskedelemügyi miniszterhez, a külterületen hivatali szolgálatot végző törvényhatósági bizottsági tagok hat koronányi napidiját pedig hét koronára emelték föl. A közgyűlést pénteken délután négy órakor folytatják. x Az nj központi választmány. A belügyminiszter Szegednek is megküldötte azt a körrendeletét, amelyben utasítja a törvényhatóságot, hogy a központi választmányt újjáalakítsa. A választmány ujjáalakitásárói december Sl-ig kell jelentést tenni a belügyminiszternek. x A harmadik kerületi polgári párt. Az a mozgalom, melyet Somlyódy István szegedrárosi törvényhatósági bizottsági tag indított meg a városrészenként való polgári pártok megalakítása iránt, az egész vonalon folyamatban van. Most a harmadik kerületi polgári párt megalakításán fáradoznak az érdekeltekSzerdán este a kerület tekintélyes választópolgárai előértekezletet is tartottak Gerle Imre dr elnöklésével. Az előkészítő-bizottság bemutatta a megalakítandó polgári párt alapszabályait, melyek szerint a pártnak rendes tagja lehet a harmadik kerület minden szavazópolgára, vagy akinek a harmadik kerületben ingatlana van, avagy aki a kerületnek megválasztott törvényhatósági bizottsági tagja. Az »lapszabályokat az előértekezlet elfogadta s a rendes és kültagsági dijakat évi egy koronában állapította meg. Az előkészitő-bizottság az alapszabályokat az alakuló közgyűlés elé viszi. Ezt az alakuló-közgyűlést november kilencedikén, kedden este tartják meg a Horváth-féle polgár-utcai vendéglőben. Az előkészítő-bizottság a megalakulandó harmadik kerületi polgári párt ti6ztviselőkarának jelölésébe is belement és a párt ügyvezető-elnökévé Gerle Imre dr ügyvédet, titkárrá Vadász János dr ügyvédet, pénz. tárossá Scháffer Vilmos bankigazgatót ajánlja. Az előértekezleten résztvett polgárok az ülésből iveket vittek magukkal, hogy a pártnak tagokat gyűjtsenek. A harmadik kerületben »agy az érdeklődés a polgári párt iránt, melyből a magas politika ki van zárva s az csak a •áros ügyeivel foglalkozik. x A villamvilágitás ára. A légszesz részvénytársaság villamvilágitási árait a tanács tizennégy évre visszamenőleg szabályozta s ezt a közgyűlés is jóváhagyta. A részvénytársaság fölebbezést nyújtott be, amit a tanács felülvizsgálati kérelemnek tekint g a belügyminiszterhez fog felterjeszteni. x Az Attila-utca burkolata. A belső Szegednek kétségtelenül legszebb utcája az Attilautca, mely közepe annak a nagy útvonalnak? amely a tiszai hidat a Mars-tér végével köti össze. Ennek az utcának a burkolata nem jó s a törvényhatósági bizottságban az a rokonszenves akció indult meg, hogy a jövő évi kövezési programba fölveszi az Attila-utca végleges rendezését. x A Kossuth Lajos-sugárut csatornái. A mérnökség kéri a tanácsot, hogy utasítsa a Kossuth Lajos-sugáruti háztulajdonosokat, kössék össze a tetőről levezető esőcsatornákat a levezető-csatornával. A tanács a mérnökséghez kérdést intéz, hogy erre költségkímélés tekintetéből milyen módot tart alkalmasnak. TUDOMÁNY, IRODALOM • Cserzy Mihály az Akadémián. A Nép. rajzi Társaság szerdai ülésén ifjabb Cserzy Mihály (Homok) szegedi írónak Temetkezési szokások Szeged vidékén című tanulmánya bemutatásra került. A tiszai magyarság ősi hagyományait leghívebben a temetéskor követett szokásokban tartotta meg. A szertartásos eljárásoknak lelke az énekes asszony, aki a családtagok helyett a haldokló, maid a halott körül szorgoskodik. A virrasztás alatt éneklésébe belefoglalja az elköltözött élete történetét, jótetteit, jellemét, viselkedését, családja ós ismerősei iránt. Az énekes asszonynak ez a szerepe ősrégi, kereszténység előtti időkből maradt ceremónia. A tanulmányt maga a szerző mutatta be. A tetszéssel fogadott tanulmányhoz Solymossy Sándor titkár ajánlotta, hogy a társaság intézkedjék e ritka és tanulságos sirató énekek összegyűjtéséről, mert a folkloreisták ép e faját a népköltésnek becsülik legtöbbre világszerte, minthogy legjobban bevilágítanak rögtönzéses formájuk folytán a primitív költésmód keletkezésébe. Örömmel állapítjuk meg, hogy az Akadémián tartott fölolvasás nagy sikert hozott Cserzy Mihálynak. A kiváló szegedi írót, akit szerénysége mindig távol tartolt a központi írók társaságától) szeretettel ünnepelték a fővárosi kollégák, akiknek nagy része most ismerkedett meg a mi Homok barátunkkal. Tanulságos munkáját a Néprajzi Társaság füzetben is ki fogja adni, hogy azt közkincscsé tegye. APRÓSÁGOK, . Egy amerikai lapkiadó életéből. Az amerikai milliomosok gárdájában egy újságíró, James Gordon-Bennett, a hetedik, még pedig lapja, a Newyork Herald révén. Lapját s vagyonát semmiből teremtette ez a csupa acélember, akiben tömérdek volt az elmés találékonyság és ugyanannyi a jókedv. Ez az amerikai milliomos — nem amerikai. Skót születésü katolikus ember, szülei papnak szánták, szemináriumban neveltették; megszökött jó messzire, az EgyesültÁllamokba és újságírónak szegődött. Bibliája pedig Franklin Benjámin önélet-leirása lett, egy akkoriban igen nevezetes könyv. Szó nélkül otthagyta Greeleyt s néhány napi pályafutását, onnan Bosztonba vándorolt. Hogy betevő falatja legyen, beállott nyomdásznak, majd korrektor lett belőle; összekuporgatván néhány garast, Newyorkba utazott, hogy ott talán inkább boldogul. Próbált mindenféle mesterséget, a csizmatisztitástól a nevelösködésig; nem tudott zöldágra vergődni. Később mégis rendes keresethez jutott, mikor a Newyork Inquirer-be parlamenti karcolatokat irogatott, névtelenül. 1835-ben már volt egy kis megtakarított pénze, félretett körülbelül háromszáz dollárt. Ekkor beállított Horace Greeley-hez, a Newyork Tribune későbbi tudósítójához, hogy: gyere, alapítsunk újságot. — Hát a pénz? — Van vagy háromszáz dollárom. — Nem elég. Szó nélkül otthagyta Greeleyt s néhány nap múlva ő maga alapított lapot Newyork Herald címmel. A Heraldnak ma tizennégy palotája van. A Nassau-Streeten, egy pincehelyiségben volt az első szerkesztősége. A berendezés: egy faszék, két üres hordón egy fenyődeszka az asztal, egyéb semmi. Bennett maga árulta az újságot, ő maga volt a kiadó, tulajdonos, riporter, szerkesztő, könyvkötő és rikkancs; hirdetőinek, ha irni nem tudtak, ő fogalmazott hirdetéseket, igy kaparva össze minden szombatra a nyomdaköltséget. Dolgozott naponta tizennyolc órát, pedig innen-onnan már el is mult negyven esztendős. Nem volt barátkozó természetű, mások kedvében nem járt; ha nagyon meg volt elégedve, irásközben fütyörészett. Valami Brandreth nevű patikus talált föl valami jeles pilulát, aminek állítólag jeles tulajdonságai voltak. Voltak . . . Elsősorban az a jeles tulajdonsága is megvolt ennek a pirulának, hogy Brandrethnek milliókat jövedelmezett. De hogyan ? Ugy, hogy a kitűnő patikus megsejtette idejében, amit akkor más kevésbé sejtett: a reklám hódító hatalmát. Fölkereste Benneltel s egy kerek summában megállapodtak a pilula szüntelen hirdetésére. Pompás, — gondolta Bennett — legalább kitelik szombatra a nyomdaköltség . . . Egy esztendő multán már nyolcoldalas lett a Herald s húszezer példány kelt el belőle naponta és Bennett hetenkint ezer dollárt keresett rajta. 1838 április 25-én érkezett Newyorkba az első gőzhajó Európából, a Sirius, néhány óra multán a második, a Great-Western; meg volt teremtve a gyors közlekedés. James Gordon-Bennett jegyet váltott a Siriusra, bejárta Angliát és Franciaországot, tudósítókat szerződtetett; visszatérvén Ámerikába, egy jattot szerelt föl s azt híreiért az érkező gőzösök elé küldte, hogy a Herald adhasson első hirt. Néhány óra, sőt néhány perc elsőbbségért busásan fizetett. Mire a hajó kikötött, a Heraldmár szórtaalegfrissebb európai hireket; de aratott is busásan. A Héráidból pontos, biztos, gyors értesülései révén hatalom lett, esküdött rá egész Amerika. Mert a hidegfejű, a józan amerikai ember nem véleményt kér hírlapjaitól, hanem anyagot, saját véleményének megalkotásához. A Herald sikere kétségbeejtette versenytársait. 1840-ben kilenc newyorki újság rontott neki, hogy megfojtsák. Számokkal felelt: a kilenc lap együtt harminchatezerötszázötven példányt nyomat naponta, a Herald ötvenegyezer példányt ad el mindennap ... A kábel, az amerikai észak-déli háború, a porosz-osztrák háború, a porosz-francia háború megannyi kincsesbánya volt a Heraldnak. Az amerikai észak-déli háború alatt Bennett csak harctéri tudósítóinak harmadfél millió tiszteletdijat fizetett; a porosz uralkodó békét biztosító beszédének távirati dija (Szadova után) hétezer dollár volt. 1866-ban fiát vette maga mellé, aki módot talált, hogy angol dolgokban magának a „Times"-nek az értesüléseit is megelőzze. Az öreg Bennett 1872 junius elsején halt meg; óriás vagyon maradt utána s a lap. Fiától kérdezték: — Igaz, hogy a lapot el akarja adni? — Nem igaz, — volt a válasz. — Newyorkban nincs annyi pénz, hogy árát adhatnák a Heraldnak. ~ Misztikus betegség. III. Richárd és VIL Henrik angol király háborúskodása alatt 1445ben egy gyilkos kór terjedt el, amelyet azelőtt egyáltalán nem ismertek és amelyet alig száz év múlva teljesen elfeledtek. „Angol izzadás" volt a neve; olyan név, amelyet csak igen kevés orvosi tankönyvben lehet megtalálni. Az angol izzadás minden előjel nélkül lepte meg az embereket. Reszketéssel kezdődött, a kezekben, lábakban mintha hangyaboly bizseregne, azután fejgörcs, majd álmosság következett. Halálos aggodalom látszott a betegeken, később nehezen lélegzettek ós szívdobogásuk volt. Azután tört ki a heves izzadás, amelytől nevét kapta a betegség. A beteg fájdalmat érzett a nyakban, a vállban és a lábakban és lázbeszéd közben következett be a halál; huszonnégy óra alatt rendesen beállott. Aki megmenekült a betegségből, erőtlen, gyönge volt és a betegség kiállása a legkevésbé sem óvta meg őket a visszaeséstől. Különösen a rendkívül erős, középkorú emberek estek áldozatul a betegségnek, az aggastyánokat és a gyermekeket megkímélte. Ötször egymásután — utoljára 1551-ben — lépett föl a betegség Angliában gyilkos járvány formájában és rövid idő alatt az emberek ezreit pusztította el. 1529-ben a kontinensre is átcsapott a járvány és Hamburgban tizennégy nap alatt kétezer embert megölve, átvándorolt egész Németországon. Egyedül Poroszországban harmincezer áldozata volt. Göttingenben különös félelmességgel garázdálkodott. Az ottani egyetemi könyvtár egy kézirata bizonyítja ezt. Linton tanár szerint kétségtelen, hogy a betegséget az emberi testben rendkívül sebesen szaporodó bacillusok okozták. Háromszázötvenkilenc év óta teljesen eltűnt a járvány, az újra való föllépése azonban egyáltalán nem kizárt, mert más járványokról is köztudomásu, hogy hosszú idők