Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-04 / 112. szám

DELMAGYARORSZAQ 1910 október 2 Sipeky Sándor, Thuróczy Vilmos, Ugrón Zoltán, Zékó Milán. * Ezután Heltai Ferenc kért szót s a következőket mondotta: Tisztelt Értekezlet! Lehetetlennek tartom, hogy amidőn a nyári szünet után els5 ízben összejövünk, meg ne emlékezzünk egy, a hazai pénzügy történetében igen jelentős eseményről: a magyar kölcsönnek megkötéséről. Egészen szokatlan dolog, tisztelt értekezlet, hogy ezt az ügyet, mely nem képezi határozathozatal tárgyát, itt szóbahozom. (Halljuk!) Az esettel kapcsolatos jelenségek azonban, ugy vélem, kötelességévé teszik ennek a pártnak, hogy ez alkalommal nenicsak állásfoglalásának, hanem érzelmeinek is kifejezést adjon. Lukács László pénzügyminiszter ur neve (Hosszantartó élénk éljenzés) elválhatatlanul össze van nőve' a magyar hitelügy kedvező történetével. Már mint miniszteri tanácsos, mint a hitelügyi osztály főnöke, részt vett azokban a nagy péüzügyi müveletekben, amelyek Magyarország hitelügyét európai nívóra emelték. (Élénk tetszés.) Tiz és fél éves pénzügyminisztersége alatt az 5 neve az európai pénzpiacnak a magyar hitelviszonyok iránti bizodalmát jelentette. (Zajos tetszés.) Hogy ilyen körülmények között nekünk, akik soha pártértekezleten más alakban, mint törvényjavaslatok alakjában állásfoglalás céljából nem foglalkoztunk az állam kölcsönügyeivel, mégis kötelességünk ezt tenni, tesszük ezt egyrészt azoknak a támadásoknak visszautasítása végett, amelyek Lukács László pénzügyminiszter urat e kölcsönügy lebonyolításánál érték, másrészt pedig kötelességünk, hogy a kölcsönügy nagy sikerrel való lebonyolításáért elismerő köszönetünket nyilvánítsuk. (Élénk helyeslés és taps.) Akadtak hangok s akadt elég hang a hazán belül is, melyek kárörömmel konstatálták, hogy a magyar kölcsön a párisi piacon megköthető nem volt. Erre nézve konstatálnom kell, hogy a magyar kölcsönnek a párisi piacon való megkötésére talán nem is az előző kormány, hanem az a pénzcsoport tette meg a lépéseket, amely magyar részről legalább a magyar hitelügyet állandóan kiszolgálta. Ezek az előkelő hangok — Kossuth Ferenc tisztelt képviselőtársam is ezek között van — kárörömmel konstatálták, hogy a magyar kölcsönt, amelynek megkötésére az ő kormányzatuk alatt a pénzcsoport megtette az előkészítő lépéseket a párisi piacon, most lebonyolitani nem lehetett. Hát én ezzel szemben arra utalok s ez a szempont az e fölött kifejlett vitában eddig még érintve nem volt, hogy a magyar hitelviszonyok hihetetlen romlására mutatott, hogy a magyar kormány nem kapott Európának ama pénzpiaca részéről a kölcsönre vonatkozó Ígéretet, amely 1875 óta szolgálta ki ennek az országnak hitelszükségletét. Nem mondom, hogy ezt önzetlenül tette, bizonyára nem, mert ők is megtalálták a maguk számítását mellette, de a magyar hitelügy e pénzcsoportok kiszolgálása révén, teljesen konszolidálódott s Európa többi álláma hitelének megfelelő hitelünk fejlődött ki, amely a mult kormány alatt teljesen leromlott. Ez volt az első eset, hogy egy nagy kölcsönszükségletnél aem kaphattuk meg sem az osztrák, sem a német pénzpiacnak a kölcsönre vonatkozó igéretét s így kénytelen volt az a pénzcsoport, amelynek egy része a magyar hitelügy szolgálatában állott, Franciaországba menni s ott bizony-bizony nagyon nehéz föltételek, majdnem lealázó föltételek mellett kapta meg a kölcsön jegyzésére való Ígéretet. Én a párisi cotera vonatkozó dolgokba beleelegyedni nem akarok, a politikai hátteret nem feszegetem, de konstatálni kívánom, hogy ha sikerült volna ezt a kölcsönt a francia pénzpiacon megkötni, sokkal drágább lett volna annál, amint azt a pénzügyminiszter urnák megkötnie sikerült. (Ugy van, ugy van!) A pénzügyminiszter ur e költsön megkötésével az ország érdekeit olyan mértékbén biztosította, hogy fönnforgó viszonyok közt az ország érdekeinek kedvezőbb biztosításáról szó sem lehet. (Élénk tetszés.) Ügyességének és annak a bizalomnak, amelylyel az európai pénzpiacon találkozott, tulajdoníthatjuk, hogy a kölcsön három nap alatt effektuálva lett s ezzel a legnagyobb szolgálatot tette hazánk hitelügyének. (Zajos helyeslés.) Ne mulaszszuk el tehát ezt az alkalmat s fejezzük ki a kormánynak, de különösen Lukács tiászló pénzügyminiszter urnák, aki szivünkhöz if közel áll, elismerő köszönetünket. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps.) Lukács László pénzügyminiszter a felszólalásra a következőkben reflektált: — Fogadja az én igen tisztelt barátom, a fölszólaló és fogadja a tisztelt értekezlet minden tagja őszinte, hálás köszönetemet azért a szíves hangért, amelylyel működésemről megemlékeztek. Ez a szíves méltatása tevékenységemnek, amely különben csak kötelességteljesítés volt, buzdításul fog szolgálni a jövőre nézve nekem is és a kormányban lévő tisztelt kollégáimnak is, hogy valahányszor más alkalommal is az ország tekintélyéről, az ország hiteléről s az ország akármiféle érdekéről lesz szó, nem kevesebb lelkiismeretességgel és igyekezettel fogjuk az ország ügyeit képviselni. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Az értekezlet ezután egyhangúlag elfogadta Heltai Ferenc indítványát s a kormánynak, különösen Lukács László pénzügyminiszternek, nagy lelkesedéssel köszönetet szavazott. Ezzel az értekezlet véget ért Formális ülés. — Interpelláció a husdrágasagról. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma rövid formális ülést tartott, abból a célból, hogy a delegációk összehívásáról szóló királyi kéziratokat fölolvassák. Nem is mutatkozott nagyobb érdeklődés. Mindössze negyven-ötven képviselő jelent meg, akik a folyosón tárgyalták az aktuális eseményeket s vitatkoztak a katonai reformokról, meg a kölcsönről. Hieronymi kereskedelemügyi miniszter néhány apróbb vasutügyi javaslatot terjesztett be az ülésen, Pető Sándor pedig a mindinkább égetővé váló husdrágaság ügyében interpellált, erős támadást intézve az agráriusok ellen. Részletes tudósításunk itt következik: Az elnök jelentette, hogy a miniszterelnöktől hivatalos átirat érkezett a delegációk egybehivásáról. Az erről szóló királyi kézirat fölolvasását a Ház végighallgatta. A delegátusok megválasztását a Ház szerdán délelőtt tartandó ülésére tűzték ki. Néhány kérvény és fölirat bemutatása után Hegedűs Kálmán az igazoló-bizottság nevében jelentette, hogy az időközben megválasztott képviselők ellen panasz, vagy petíció nem érkezvén, őket a végleg igazolt képviselők sorába fölvették. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter terjesztett be ezután több helyiérdekű vasútról szóló jelentést és közölte az ipari felügyelők 1909. évi működéséről szóló jelentéseit, amelyeket a Ház a bizottságokhoz utasított. A napirend után Pető Sándor az elnök engedélyével sürgős interpellációt terjesztett elő a husdrágasagról. Bőven megindokolt interpellációjában föihivta a kormányt, hogy sürgősen védelmezze meg a fogyasztók millióit a tarthatatlan drágasággal és a termelők uzsorára hajló tendenciájával szemben. Pető Sándor vádakkal illeti a szélső agrárpolitikát, amely nagyrészben okozója a mai Ínséges állapotoknak. Támadja a koalíciós kormányt, melynek szerencsétlen Balkán-politikája miatt a balkáni állati termékek elmaradtak piacunkról. Fölkiáltások: Tudtuk, hogy nem szerette a koalíciót! Kossuth Ferenc: Ezt a kormányt jobban szereti! Petó' Sándor: Jobban is szeretem, mint önöket! (Derültség a munkapárton.) Sürgeti az ar. gentinai husbehozatal megengedését, valamint rendkívüli eszközök alkalmazását, hogy a fogyasztók elviselhetetlen helyzetén javítsanak. Az interpelláció után az ülés egy órakor véget ért. BELPOLITIKAI HÍREK. A képviselőház állandó igsaold-bízottsáíja ma délelőtt tiz órakor idősebb Erdélyi Sándor elnöklésével tartott ülésén megvizsgálta Bölöny József, Egri Béla, Niczky Pál gróf, Werner Gyula, Münnich Kálmán, Görgey László, Karátson Lajos, Kozma Andor és Székely Aladár megbízó-levelét s miután ellenük sem panasz, sem kérvény nem érkezett s mivel alakilag is kifogástalanok, a bizottság azokat az A. jegyzékbe sorozta. Románok egymás ellen. A román nemzetiségi vezérek rég óta hadilábon állanak az u^vuevezett mérsékeltekkel. Különösen Mánia és Vlád Aurél indítottak elszánt harcot. Mangra Vazul képviselő, Slavici János és Brote Jenő publicisták ellen. Lapjaikba és gyűléseiken folyton támadják őket a magyar-román barátság és béke érdekében indított akció miatt. Most Mangráék visszavágnak. Slavici János, a kiváló román iró, nagyszabású és szenzációs tartalmú röpiratot ír. Ebben megcáfolja a nemzetiségi párt érveit s egyúttal leleplezi, honnan veszk ők a harchoz való eszközöket. Tételenkint fogja kimutatni, mikor és milyen összegű pénzt kapott Romániából a nemzetiségi párt a magyarok ellen való harc táplálására. A röpirat röviáidőn belül megjelenik. Választójogi gyűlés Kaposváron. Ka_ posvárról jelentik: A választójog ligájának tag. jai tegnap délelőtt tizenegy órakor érkeztek Kaposvárra. Délután három órakor a városháza dísztermében tartották meg a nagygyűlést. A terem és a karzatok zsúfolásig megteltek érdeklődőkkel. Először Székely Imre dr szólalt föl és üdvözölte a nagygyűlésen megjelenteket a liga nevében. Majd Szabó István országgyűlési képviselő szólalt föl. Kifejtette, hogy a kisgazdák és kisiparosok a mostani választási rendszer mellett nem tudnak eléggé érvényesülni. Ezek, meg a munkások fizetik a legtöbb adót s így jogosult, hogy szavazati jogot is nyerjenek. Ezután Fáber Oszkár és Hajdú Gyula mondtak még nagy tetszéssel fogadott beszédet, majd Jócsák Kálmán, a szociáldemokrata párt kiküldötte vitatta az általános, titkos választójog szükségességétBerényi Ármin dr fölolvasta ezután a nagygyűlés elé terjesztendő határozati javaslatot, melynek lényege az, hogy a választási reformot a parlamentnek, minden más teendőit megelőzőleg, meg kell valósítania. Méry Zoltán dr indítványára a nagygyűlés elhatározta, hogy fölhívást intéz a somogyi képviselőkhöz aziránt, hogy a reformnak törvénybeiktatására minden erejükkel törekedjenek. Ezután megalakították az országos liga kaposvári fiókját. A Kossuíh-párti delegátusok. Budapestről jelentik: A Kossuth-párt ma este a párt helyiségében értekezletet tartott, amelyen Kossuth Ferencet, Apponyi Albert grófot, Désy Zoltánt és Mezó'ssy Bélát jelölték a delegáció tagságára. Falk Miksa síremléke. — A fölayatási ünnepély. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt avatták föl a kerepesi-uti temetőben Falk Miksa művészi síremlékét. A benső, csöndes megemlékezésnek szánt kegyeletes alkalom arányaiban is impozáns ünneppé vált, . amelynek keretében a most elmúlt évtizedek egyik legnagyobb publicistájának, a kiváló írónak, tudós« nak és államférfiunak szellemét a magyar kormánynyal élén ihletett emlékezésben együtt ünnnepelte szinte az egész magyar társadalom. Az emlékünnepen ott voltak a többek között : Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter. Székely Ferenc dr igazságügyi miniszter, Hazai Samu honvédelmi miniszter, Molnár Viktor, Némethy Károly és Náray-Szabó Sándor államtitkárok; a Falk-család részéről Falk Frigyes, Falk Ede és Falk Ernő dr, a megboldogult fiai, Gásznér Béla és neje, Belus Győző dr és neje, Szalay Aladár és neje, Illich Rudolf és neje, özvegy Hódy Imréné, Falk Zsigmond lovag, Falk Henrik és ifjabb Falk Zsigmond ; ott voltak továbbá: Wlassics Gyula, Zsilinszky Mihály, Szterényi József, Vörös László, Molnár Viktor, Ludvigh Gyula és Ghyczy Béla titkos tanácsosok, Harkányi Frigyes báró, Chorin Ferenc és Müller Kálmán báró főrendiházi ta-