Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-04 / 112. szám

191Ó Október 4 ÖELMAGYAROftSZAQ 9 gok, Peresei Dezső elnök vezetésével a nemzeti munkapárt küldöttsége : Sándor Pál, Werner Gyula, Hegedűs Loránd, Darvai Fülöp, Haydin Imre, Vadáss Lipót, Neugeboren Emil, Székely Aladár országgyűlési képviselők és Horánszky Lajos; a főváros részéről: Bárczy István polgármester, Melly Béla és Antal Gyula tanácsosok, Deveeis Ferenc középitésí igazgató, Wildner Ödön és Harrer Ferenc tanácsjegyzők és Toldy László főlevéltáros; Singet- Zsigmond, az emlékműbizottság- elnöke, a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete részéről Heltai Ferenc elnök, Fekete Ignác alelnök és Menkey Gusztáv titkár, az Otthon irók és hírlapírók köre részéről Rákosi Jenő főrendiházi tag, elnök és Márkus Miksa főtitkár, a Budapesti Újságírók Egyesü-" lete részéről Hercseg Ferenc elnök, Ssatmári Mór alelnök és Purjess Lajos főtitkár, a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Heinrich Gusztáv főtitkár, a Kisfaludy-Társaság részéről Beöthy Zsolt elnök, a Petőfi-Társaság képviseletében Hercseg Ferencen kívül Farkas Pál; Marx János, a magyar államvasutak elnök-igazgatója, Kotányi Zsigmond államvasuti igazgató, Pulssky Garibaldi vezérigazgató vezetésével a kassa—oderbergi vasút igazgatósága, Skerlecs Iván báró miniszteri tanácsos, Klein Ödön osztálytanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, Bárczy István dr miniszterelnökségi titkár, Schiller Zsigmond dr felelős szerkesztő vezetésével a Pester Lloyd szerkesztősége, Barta Manó igazgató vezetésével a Pester Lloyd kiadóhivatala és Krausz Soma igazgató vezetésével a Pesti Lloyd-Társulat nyomdájának küldöttsége, a Pesti Lloyd-Társulat részéről Kotiner Adolf és Székely Ferenc alelnökök, Engel Aurél főtitkár, Ullmann Emil, Herzmcmn Bertalan, Elfér Dániel, Schwars Ármin, Beimel Sándor, Linzer Imre és Hersfeld Frigyes választmányi tagok, a királyi magyar Tudományegyetem képviseletében Balogh Jenő egyetemi tanár, Kammerer Ernő, a Szépművészeti Muzeum igazgatója, Mészáros Imre, a magyar királyi Opera igazgatója, Kallós Ede szobrászművész, az emlékmű alkotója, Alexander Bernát és Marcsali Henrik egyetemi tanárok, Déc.sei Zsigmond, a királyi Kúria nyugalmazott tanácselnöke, Bocla Dezső főkapitány, a budapesti ügyvédi kamara részéről Szivük Imre elnök és Pap József titkár, a budapesti áru- és értéktőzsde képviseletében Simon Jakab és Weisz Károly alelnökök, a budapesti kereskedelmi és iparkamara részéről Heinrich Ferenc alelnök és Krejcsi Rezső titkár, az országos magyar kereskedelmi egyesülés részéről Kunz József alelnök és Beck Géza főtitkár, Herzog Péter báró vezetésével a budapesti szünidei gyermektelep-egyesület vezetősége, az Országos Iparegyesület részéről Thék Endre alelnök és Gellért Mór igazgató, a Lipótvárosi Kaszinó részéről Rut,zt József, Kürthy Lajos főispán, Z)ciwo«i'Móric, amagyarkiráiyifolyamés tengerhajózási részvénytársaság igazgatója, a városi villamosvasút részéről Hűvös József és HüvÓshr&TijSchmidt József nyugalmazott államtitkár, HYttasRezső, a földrajzi társulat alelnöke, Bérezik Árpád, Pollák Illés, Wodianer Hugó, Heinrich Alajos, az Osztrák-Magyar Bank főtanácsosa, Breitner L. Zsigmond vezetésével a budapesti kereskedelmi testület vezetősége, a Magyar kereskedelmi csarnok képviseletében Jetiinek Henrik elnök, Fürét László alelnök, Kaszab Aladár háznagy, a Magyar kereskedelmi utazók egyesületének képviseletében Auer Róbert, Fürst Bertalan és Bacher Miksa igazgatósági tagok és Kubos Ede főtitkár, a Magyar Szakírók Egyesülete részéről Gelléri Mór elnök, a Fővárosi kereskedők egyesülete részéről Bérezi D. Sándor alelnök, szegedi Lukács József udvari tanácsos, Kunos Ignác,, a keleti kereskedelmi akadémia igazgatója, Agai Adolf, Szalay Mihály, Kovács József dr, Strasser Imre, Ribári Mór, Walder Gyula és Schwars Félix igazgatók. Megjelent Vészi József és még igen sokan. (Az emlékmű.) Délelőtt tizenegy órakor kezdődött a fölavatóűnnep s ekkorra már az emlékmű talapzatát egészen elbontották a koszorúk. A család koszorúin kívül ott volt a képviselőház, a székesfőváros, az Akadémia, a nemzeti munkapárt, Singer Zsigmond, a magyar királyi Operaház, a C'oncOrdia bécsi író- és hirlapiró-egyesület, a Pester Lloyd szerkesztősége, kiadóhivatala, nyomdája és nyomdai munkásai, a Pesti LloydTársulat, a Budapesti Újságírók Egyesülete, a Lipótvárosi Kaszinó, a budapesti áru- és értéktőzsde, a budapesti kereskedelmi és iparkamara, a kassa—oderbergi vasút, Ráth Péter, a Magyar Kereskedelmi Csarnok és a városi villamos" vasút koszorúi. A koszorúk és virágok erdejéből megragadó művészettel emelkedik ki az emlékmű : Kallós Ede szobrászművész megkapó alkotása. Az emlékmű magyar márványból való, figurális részei pedig bronzból-öntöttek. Alapja négyszögű márványlap, ebből emelkedik ki a szinte három méter magas márványfal s a márványfalon a bronzrelief. A márványfal baloldalán, komoly egyszerűségű dór-oszlopon, a fal magasságában áll Falk Miksának erckoszoru-övezte bronzmellszobra, A hatalmas fej erős vonalakkal ábrázolja a hatalmas gondolkozás műhelyét, arcvonásain azonban a bölcseség csöndes derűje ömlik el. A fehér márványlap ércdombormüvének két antik alakja szent pietással áll meg a babérfa alatt; az egyik, az ifjú, a tudomány könyvét tartja a kezében, a leány pedig a hir harsonáját. Egymásba tévedő kezükben babérág, arcukon a melancholiává szelídült fájdalom, az egészen pedig az el nem múlás, az örökkévalóság átszellemülése van. A márványlap felső szé. lén aranybetükkel áll a két fölirás : Falk Miksa 1828—1908, Falk Klementina 1836—1908. Az ünnepet Noséda karigazgató vezetésével az Operaház férfikórusa nyitotta meg Beethoven „Isten dicsősége"' cimü himnuszának eléneklésével. (Singer Zsigmond beszéde.) Ezután Singer Zsigmond, az emlékmű-bizottság elnöke, állott az emlék elé s a következő beszédet mondotta: — Mélyen tisztelt Gyülekezet! E müvészalkotta síremlék alatt nyugszik a magyar hirlapirás egyik hérosza, közéletünk mindennapíasságából a magasba kiemelkedett alakja : Falk Miksa. És amidőn róla készülök szólani önökhöz, lesújt a tudat, hogy ama törpe nemzedékből való vagyok, amelyet Homéros a világ kacajának szolgáltatott át, mikor a Pygmáák hiábavaló erőlködéseit az alvó Herakles-szel szemben örökzengésü versekben leírta. Nem is először állok ez érzés nyomása alatt. Már negyvenkét évvel ezelőtt, midőn a sors kegye hozott e nagy férfiú közvetlen közelébe és megengedte, hogy mint gyorsíró kis diákja betekinthessek szellemének műhelyébe, az ifiu rajongó bámulata ugyanazon lelki inspirációból fakadt, amely később a férfi tiszteletének és értékelésének kútforrása lett. Nem tekintem föladatomnak, nincsen is szándékomban, ez alkalomból és e helyről Falk Miksa alakját annak teljességében önök elé idézni és eme, művészetben avatlan kézzel gyönyörű, mondhatnám győzedelmes pályafutását ecsetelni. Hiszen mindnyájan, akik itt egybegyűltünk, ismertük és becsültük, tollának varázsa és szavának hatása alatt állottunk. E fényes nagy gyülekezet pedig tanúságot. tesz arról, hogy Falk Miksát el nem felejtjük, emlékét nemzetünk nagyjai kincsesházában őrizzük. — Nagy idők úttörője és előharcosa volt. Joggal mondhatjuk, hogy Falk Miksa tágabb méretekben, mint bárki más, nemzetünk politikai második újjászületésének legkiválóbb publicistája volt. A pálya kezdetén látjuk az itju tétovázását. Szépirodalom, a kameráliák tudománya, vagy politika? A kérdést nem a tehetség döntötte el, mert talentumának és tudásának sokoldalúsága folytán rátermett volna mindhármukra. Eldöntötték a viszonyok nyomása és lángoló hazaszeretete. Mert abban az időben, amelyben Falk Miksa komoly irói működését megkezdette, nem maradt választása annak, aki nemzetünk önállósága, állami létünk kivívásából részt követelt magának.' A politikai harc, amely, fájdalom, most is nyugodtabb ós konszolidáltabb viszonyok között tehetségeinket alig megengedett mértékben abszorbeálja, közművelődésünk és gazdasági megerősödésünk rovására, akkoriban teljes joggal magához szítta, körébe csalogatta mindazokat, akik hivatást éreztek magukban, a nagy renesszánsz előkészítésében és kivívásában közreműködni. Mert bármilyen korszakalkotók, örök dicsőségiiek is voltak a. negyvennyolcas események, bármennyire áthatották és átalakították azok nemzetünk psziobéjét: az iránt nem lehet kétség, hogy az utánuk bekövetkezett reakció az akkor élö nemzedék tetemes részének lelkivilágában is romboló pusztítást idézett föl és a nagy, buzdító és bátorító munkát újból, elölről kellett kezdeni. A nagy esztendő eseményei logikus következményei és jelenségei valának egy általános, Európán áthömpölygő áradatnak, mely hőseit magával sodorta és a magasba emelte. A reakció korszaka pedig az ellentállásnak szervezésével és szitásával megkövetelte a lankadatlan mindennapi munka, az intellektuális erőkben rejlő összes energiák kifejtésót. Ennek a korszaknak is voltak hősei és ezek közé méltán sorozzuk Falk Miksát. — A sors kegyeltjének avatta őt. Mert ama gyönyörű legendák, amelyek nehéz, rögös, de sikerdus pályafutását emlékezetünkben bearanyozzák, a legértékesebb adományai a gondviselésnek. Megengedte, hogy a legnagyobb magyar, Széchenyi István elbűvölő környezetébe juthasson, e mélyében megsebzett ós utóbb földúlt nagy lélek töprengéseit _ mesteri kézzel följegyezhesse az utókornak. És nem külön kegye-e a sorsnak, de egyúttal nagyhorderejű hivatás betöltése, hogy népünk nemtője és nagyasszonya, Erzsébet királyné előtt föltárhatta legdrágább kincsünk, nemzetföntartó magyar nyelvünk bájait és remekeit? E síremlék tőszomszédságában emelkedik égnek ama mauzóleum kupolája, amely alatt hazánk bölcse, Deák Ferenc, aluszsza örök álmát. Közel voltak ők egymáshoz az életben is, a gondolkozásban, a politikai fölfogásban. Deák Ferenc a nemzet félisteneinek magaslatára emelkedett és Falk Miksa volt a Deák-kultusz legkorábban fölavatott publicisztikai hirdetője. Csak rövid néhány hete egy nagyjelentőségű történelmi forrásmunka elvitázhatlan adatokkal bizonyította, hogy Széchenyi István már 1848-ban Andrássy Gyulát szemelte ki politikájának és nemzeti vágjanak örökösévé. Mi sem természetesebb, minthogy Falk Miksa a nézetek egyöntetűsége, azonossága folytán annak a politikának maradt rendületlen harcosa, lelkes hirdetője és védelmezője a publicisztikában és a parlamentben, amelyet e nagyjaink követtek. Nem akar ez apológia lenni, csak tények rövid megállapítása. A politikai következetesség, különösen napjainkban, fölösleges fényűzéssé vált. — E síremlék mást is eltakar, mint azt, ami Falk Miksában halandó volt. Itt porladoznak hűséges hitvesének, Falk Klementina urnő tetemei is. Ki az életben hűséges kísérője, gyermekeinek édesanyja volt, önfeláldozó szeretetének melegével áthatotta családi körét és oltárrá alakította azt, amelyen nap-nap után, hogy a francia Michelet szavaival éljek, a kölcsönös tisztelet áldozatát mutatták be, a halálban sem válhat el attól a férfiutói, aki eszményképe, életének tartalma volt. — Végezetül legyen szabad arról a tágabb családról is megemlékeznem, amelynek tagjai Falk Miksában vezérét, oktatóját, mesterét tisztelte: a Pester Lloyd szerkesztősége ez. A közélet vesztesége nekünk gyógyithatlan fájdalmunk maradt. Sajgó sebeinket csak egy tudat, egy fogadalom enyhíti: hogy azt a lapot, amelyet ő egy emberöltőnél tovább vezetett és amelyben lángeszének minden ragyogó megnyilatkozását intésül, buzdításul küldte a tömegekbe, gyöngébb erővel, de ugyanazzal a színarany magyarérzéssel és hazafisággal, ugyanazon magasnivóju, müveit kritikus szellemben kívánjuk folytatni, amelyet Falk Miksa örökségül hagyott reánk. — Nem járnék el hűségesen a reám ruházott tisztségben, ha hálás köszönettel és elismeréssel nem emlékezném meg nagynevű szobrászunkról, Kallós Edéről, aki Falk Miksa síremlékét igaz költői ihletsegtöl áthatottan alkotta meg. Hálás köszönetet mondok Budapest fő- és székváros polgármesterének és tanácsának, akik e díszsírhelyet készséggel fölajánlották. Hála és köszönet a nemes adakozóknak, akik a síremlék költségeihez hozzájárultak. Hála és köszönet végre önöknek, mélyen tisztelt gyülekezet, akik itt megjelentek, a kormány tagjaival együtt tanúságot teendő egy nagy halott emléke iránti kegyeletükről, de a politikai hűségről is. — Most pedig feléd fordulok, Nagymesterünk t E síremlék magaslatáról fénylik dere perennius ércből öntött mellszobrod. Áz idő reá hullatja majd a patinát, mely annál értékesebbé teszi, így vagyunk a te emlékezeteddel Í6. Minél távolabbi időben nagyobb objektivitással nézünk feléd, annál értékesebb és maradandóbb lészen emlékezeted a mi szivünkben, annál tisztábban fogjuk látni és megbecsülni nagyságodat. ígyen legyen, igy leszen. (A főváros koszorúja.) A mindenkit mélységesen megható beszéd után Bárczy István, Budapest székesfőváros polgármestere tette le a főváros koszorúját e szavakkal; — Budapest székesfőváros közönségének koszorúját hoztam el e síremlékre. Le nem tehetem azt anélkül, hogy pár szót hozzáfűzzek. Nem konvencióból, nem szokásból, hisz azok a kegyeletes érzések, amelyek a főváros közönségét Falk Miksa emlékéhez fűzik, messze túlhaladják a szokásos mértéket, hanem azért, hogy fölhasználjam ezt az alkalmat is arra, hogy e főváros közönségének azokat a különös érzéseit, amelyek önkénytelenül föíébrednek mindnyájunkban, kik e város polgárai vagyunk, kifejezzem.