Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-04 / 112. szám

1910. I. évfolyam, 112. szám. Kedd, október 4 ÍSzponti szerkesztősig és kiadóhivatal Szögei, cj Rerona-utea 15. szám a Südajesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ca Városház-utca 3. szám c=j ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'­negyedévre. R 6'— egy hónapra K V­Egye« szám ára 10 fillér ELOFIZETES! AR VIDEREN: egész évrs . R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre. K 7— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 c=i Riadóhivatal S3I Interurbán S35 Budapesti szerkesztőség telefon-száma US—12 A hü tábor. Hozzászoktattak bennünket a leg­utóbbi évek politikai küzdelmei, hogy az egyes parlamenti frakciók kebelében minduntalan villongás tört ki. Csak vissza kell emlékeznünk a negyven­nyolcas párt szakadására, amely a koalíció sorsának megpeesételése volt. A pártok belső torzsalkodásainak leg­inkább az egyéni érdekek előretörésé­ben leljük a magyarázatát. Mindenáron való érvényesülni akarás és hiúsági kérdések miatt állnak szembe egymás­sal az ugyanazon elvet valló politiku­sok és az mindenkor sajnálatos dolog, mert többé-kevésbé kellemetlen hatása van az országos politikára. Annyi ked­vező .jelenség között nem kevésbé ör­vendetes, hogy a nemzeti munkapárt fegyelmezettség s vezetőihez való hű­ség tekintetében is méltóan tölti be azt a szerepet, amely mint a parla­ment többségének jut neki. Az uj politikai éra néhány első hó­napjában bebizonyosodott már, hogy a nemzeti munkapárt párthüség tekinte­tében is tökéletes megujulását jelenti a régi liberális rendszernek. Ebben a pártban nincsenek békétlenek, zavaros­ban halászok, hiúságban fuladozók. Komoly politikusok vannak, akik hü táborként csoportosulnak a kormány tagjai körül. Hogy ezeket elmondjuk, az aktuálitás kínálkozik: a nemzeti mun­kapárt értekezletén lelkes ünneplésben volt része Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnöknek és Lukács László pénzügyminiszternek. A kabinet fejét abból az alkalomból érte ismételt ová­ció, hogy az uralkodó a Szent István­rend nagykeresztjét adományozta neki, a pénzügyminisztert pedig azért, hogy az ötszázmilliós kölcsönt energikusan és kedvezően sikerült megkötnie. Valóban: ha elolvassuk az iinnepies értekezleten elhangzott beszédeket, örömmel tapasztaljuk azokban a hang és az értelem emelkedettségét. Nem könnyüszellemü hizelkedés sugárzik ki belőlük, hanem érzése az őszinte tisz­teletnek, szeretetnek és becsülésnek, így nem az a tábor ünnepli a vezéreit, amely vakon és elszántan és elvtelenül kész követni azokat, hanem, igenis, igy ünnepel komoly vezetőket a meg­győződés munkára fölkészült hadserege. Az elmúlt napokban a sajtó léhább része, nem találván egyéb mulatságot, azt a hirt terjesztette, hogy az udvar­nál s különösen a Belvederében, igen erős az antipátia a magyar miniszter­elnök személye iránt. Kitalálták azt a legkevésbé sem valószínű mesét, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös tudatosan mellőzte Khuen-Héderváryt. Ha a Szent István-rend nagykeresztje, e ritka ki­tüntetés nem tanúskodna e hazug ver­ziók ellen, a mai nappal önként meg­cáfolódnának. Mert a miniszterelnök ma az osztrák fővárosban fényes ud­vari ünnepségeken vesz részt és több napon át fog ott ismételten vendéges­kedni feleségével együtt. A nemzeti munkapárt tehát nem egy elejtett férfiút ünnepelt, hanem olyan politikust, aki minden tekintetben al­kalmas fontos pozíciójának betöltésére, mert egyaránt jóindulattal viseltetik iránta" az ország közönsége és az ural­kodóház. Ha tehát a magyar állami­ság nézőpontjából eredményeket lehet elérni, aminthogy lehet, akkor Khuen­Héderváry miniszterelnök el fogja érni azokat. Es alaptalanságuknál fogva el keil hallgatnia azoknak a vádaknak is, amik Lukács László pénzügyminisztert érték és érik az államkölcsönnel kap­csolatosan. Kétséget kizáróan bebizo­nyosodott, hogy a berlini bankokkal megkötött üzlet sokszorosan kedve­zőbb, mintha a francia pénzkonzorciu­mokat vette volna igénybe Magyaror­szág. Egyik legnagyobb kapacitás, mondhatnók elismert európai szak­tekintély állította ezt a nemzeti munka­párt értekezletén. Olyan férfiú, mint Heltai Ferenc, akinek ítéletében, tudá­sában és komoly közgazdasági politikus voltában ellenfelei sem kételkednek. Hát ha Heltai Ferenc föláll és az el­ismerés meleg szavaival illeti Lukács László müvét, akkor Heltai Ferenc nemcsak a párt szűkebb keretei kö­zött, hanem az egész ország nevében, igaz meggyőződés alapján beszél. Újra és végül megismételjük: örven­detes dolog, husz millió magyar nép r-v'v szivének jóleső tudat, hogy hiva­tott vezéreket és azoknak komoly, hü táborát láthatja a fórumon. Hogy bebi­zonyosodik, nem az érdek és hiúság kovácsolja össze a nemzeti munkapár­tot, hanem tagjai megbecsülik és tisz­telik egymást az ország érdekében. Méltó kezdete ez a konferencia a poli­tikai szezonnak. Méltó az országhoz, a kabinethez és a többségi parthoz egy­aránt. Az országgyűlési nemzeti munkapárt vasár­nap este félhét órakor Percsel Dezső elnök el­nöklésével értekezletet tartott, amelyen a kor­mány tagjai közül megjelentek : Khuen-Héder­váry Károly gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Hieronymi Károly kereske­delemügyi miniszter, Székely Ferenc igazságügy­miniszter és Hazai Samu honvédelmi miniszter. Perczel Dezső elnök a következő szavakkal nyitotta meg az értekezletet: — Tisztelt Pártértekezlet! Üdvözlöm pár­tunknak megjelent tagjait a nyári szünet után tartott ezen első értekezletünkön, melynek egyedüli tárgya a közös ügyek tárgyalására hivatott országos bizottság, a magyar delegáció tagjainak a képviselőház egyik legközelebbi ülésén leendő megválasz­tása alkalmából szükséges jelölésnek pártunk részéről való megejtése. — Mielőtt azonban voltaképeni föladatunkra térnénk át, azt hiszem, összes képviselőtár­saim helyeslésével találkozom, midőn meg­emlékszem ejry pártunkat is közelről érintő eseményről. Értem ezalatt őfelségének azt a legmagasabb kegyelmi tényét, melylyel pár­tunknak igen tisztelt és szeretett vezérét, Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterel­nök urat (Lelkes éljenzés) a Szent István­rend nagykeresztjével tüntette ki. A királyi bizalomnak ez a megnyilvánulása kétség­telenül örömet árasztott az egész pártra (ügy van! Ugy van!) és alkalmas arra, hogy visszhangot keltsen azon milliók szivében, akik ma a nemzeti munkapárttal rokon­szenveznek és annak céljait vallják maguké­nak. Följogosítottnak éreztem magam arra, hogy a kitüntetésnek a hivatalos lapban való közzététele után az országos nemzeti munkapárt nevében táviratilag üdvözöljem a miniszterelnök urat. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Ezt most bejelentem és azt hiszem, helyesen cselekszem, ha őt utólag itt is a párt öröméről, ragaszkodásáról és törhetet­len bizalmáról biztosítom. (Éljenzés és taps.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök a következőleg köszönte meg az üdvözlést: — Tisztelt Értekezlet! Kedves Barátaim ! Azokért az igen meleg szavakért, ame­lyekben tisztelt barátom és kedvelt el­nökünk (Lelkes éljenzés) mindnyájatok nevében rólam megemlékezni szives volt, igaz köszönetet mondok. Ugy érzem, hogy uram királyomnak kitüntető ke­gyén és bizalmán kivül eddigi sikeres együttműködésünknek köszönhetem azt, hogy alkalmatok van most engem üdvö­zölni. (Éljenzés.) Hiszem és remélem, hogy együtt működésűnk a jövőben hazánk ja­vára fog válni és hogy az együttérzés és a szeretet kapcsai, amelyeket még szo­rosabbra fűzni első kötelességemnek fo­gok tartani mindenkor, valóban erős­bödni fognak. (Élénk éljenzés és taps.) Perczel Dezső elnök bejelenti, hogy a dele­gációba megválasztandó negyven képviselő kö­zül négyet a horvátok jelölnek, a pártok ará­nyának megfelelőleg négy tag jelölésére a Kossuth-párt, három tag jelölésére a Justh­párt és egy tagnak jelölésére a néppárt kére­tett föl és ekként az értekezletnek a fönn­maradó huszonnyolc helyre való jelölést keli megejtenie. A párt kijelölő-bizottsága elvégezte munkáját és fölkéri Szász Károly jegyzőt, hogy a bizottság által javasolt huszonnyolc rendes és kilenc póttagnak nevét fölolvassa, Szász Károly jegyző fölolvassa a kijelölő­bizottság javaslatát, melyet az értekezlet hozzászólás nélkül, egyhangúlag elfogadván, határozatba ment, hogy a nemzeti munkapárt a maga részéről a közösügyek tárgyalására kiküidendő országos bizottság tagjaiul a követ­kezőket jelöli: Rendes tagok: Beöthy László, Dániel P>nő báró, Dániel Gábor, idősebb Erdély Sándor, Hegedűs Loránd, Heltai Ferenc, Issekutz Győző, Kammerer Ernő, Karátsonyi Jenő gróf, Láng Lajos, Maylánder Mihály, Meltzer Vilmos, Nagy Ferenc, Nyegre László, Pap Géza, Perczel DJÍZSŐ, Rosenberg Gyula, Sándor János, Solymossy Ödön báró, Szivák Imre, Szüllő Géza, Tallián Béla, Telegdi József, Tisza István gróf, Vojnits István báró, Werner Gyula, Wickenburg Márk gróf, Zsilinszky Mihály. Póttagok: Beöthy Pál,Darvay Fülöp, Ghilláuy Imre báró, Lukács György, Oberth Károly,

Next

/
Thumbnails
Contents