Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-27 / 132. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1910 október 27 Az aradi lovagló-verseny. — Kondició-vizsgálat és díjkiosztás. — Az aradi tereplovagló versenynek tegnap dél­előtt voltak az utolsó aktusai diszes közönség jelenlétében. Reggel kilenc órakor a verseny­pályán tartották meg a kondició-vizsgálatot> utána pedig a dijak kiosztását. Érdekes, hogy a kondició-dijak elsejét a verseny győztese, Thomka Zoltán százados nyerte és egyáltalán a dijat nyert versenyzők lovai általában jobb kondícióban voltak, mint a nyeretlen verseny­zőkéi. Az óriási strapa azonban minden lovon meglátszik és azon sincs mit csodálkozni, hogy teynap reggelig a versenyben résztvett lovak közül kilenc kimúlt. A kondició-vizsgálatról és díjkiosztásról tudó­sításunk a következő: Tegnap reggel kilenc órakor a versenybíró­ság tagjai és a versenyzők megjelentek a pályán, hogy a kondició-vizsgálatot elvégezzék. Egy­másután vezették a zsűri elé az életben ma­radt lovakat és a versenybíróság sorra meg­vizsgálta azokat. A három kondíció-dijat, öt­száz, háromszáz és kétszáz koronát Thomka Zoltán százados, Lipcsey Márton főhadnagy és Baselli Gyula báró százados nyerték saját lovaikkal. A kondició-vizsgálat után Persa Péter, a lovaregylet titkára, kiosztotta a dijakat. Eszerint a tereplovagló-verseny nyerőinek és a tisztelet­dijak szétosztásának hiteles eredménye a kö­vetkező: Első Thomka Zoltán 3. honvédhuszárezred­beli százados (Giron, saját tulajdona), 1 óra 53 perc, 3 másodperc. Megnyerte a négyezer ko­ronás dijat, továbbá József főherceg tisztelet­diját és az első kondició-dijat. Második Síbrik Sándor 7. honvédhuszárezred­beli főhadnagy (Kishamis, tulajdonos Makay Gyula százados), 1 óra 58 perc, 47 másodperc. Megnyerte az 1200 koronás dijat és Frigyes főherceg tiszteletdiját. Harmadik Szuhonits György 12. császári és királyi huszárezredbeli főhadnagy (Casimir, tulajdonos Matskássy Ferenc alezredes), 2 óra 5 másodperc. Megnyerte a nyolcszáz koronás dijat és a lovaregylet aranyserlegét. Negyedik Filotás Ferenc 9. honvédhuszár­ezredbeli százados (Dóra, tulajdonos Bacsák Pál). Hétszáz korona és a tiszti lovaregylet tiszteletdija. Ötödik Lipcsey Márton 6. császári és királyi huszárezredbeli főhadnagy (Góliáth, kincstári tulajdon). Hatszáz korona és Arad és vidéke hölgyei tiszteletdija, továbbá a kondició-veseny harmadik dija. Hatodik Fanta Géza 7. császári és királyi huszárezredbeli százados (Rabló, tulajdonos Baich Péter). Ötszáz korona és a Magyar Lovar­egylet második dija. Hetedik Womackci Leonidász 5. ulánusezred­beli főhadnagy (Fedora, saját tulajdona). Négyszáz korona és az 0. M. G. E. tisztelet­dija. Nyolcadik. Schmitt Pál 7. honvédhuszárezred­beli hadnagy (Celesztin, saját tulajdona). Há­romszáz korona és Brudermann Rezső lovag lovassági tábornok dija. Kilencedik Waldbauer Henrik 8. honvédhu­szárezredbeli százados (Helyes, saját tulaj­dona). Háromszáz korona és Seefranz Antal hadtestparancsnok tiszteletdija. Tizedik Kubin János 6. ulánusezredbeli főhad­nagy (Tartár, tulajdonos Benkö János). Három­száz korona és Kirchbach Károly báró altábor­nagy tiszteletdija. Tizenegyedik Sárossy László 2. honvédhuszár­ezredbeli százados (Csengő, tulajdonos Benkö János). Kétszáz korona és Matic Henrik vezér­őrnagy tiszteletdija. Tizenkettedik VesseZ Leó lovag 15. drago­nyosezredbeli hadnagy (Star, tulajdonos Baselli báró). Kétszáz korona és Urbán Iván főispán tiszteletdija, továbbá a kondició-verseny máso­dik dija. Tizenharmadik Adóm Dezső 9. honvédhuszár­ezredbeli főhadnagy (Derengős, tulajdonos Ba­csák Pál). Károlyi Gyula gróf dija. Tizennegyedik Ketzán Emil honvédhuszár­ezredbeli főhadnagy (Adony, kincstári tulaj­don). Tisza István gróf dija. Tizenötödik Wimpfel báró főhadnagy (Der Izé, tulajdonos László Miklós százados). Breda Viktor gróf dija. Tizenhatodik Szabó József 2. honvédhuszár­ezredbeli főhadnagy (Orbók, saját tulajdona). A 12. császári és királyi huszárezred tiszteletdíja. Tizenhetedik Csorba József 3. császári ós ki­rályi huszárezredbeli hadnagy (James, saját tu­lajdona). A 3. császári és királyi huszárezred tiszteletdija. Tizennyolcadik Guzman Miksa százados (Jul­csa, saját tulajdona). A 3. honvédhuszárezred tiszteletdija. Tizenkilencedik Manuscheck Károly 7. tüzér­ezredbeli főhadnagy (Don, saját tulajdona). Purgly László tiszteletdija. Huszadik Brunhuber László 3. honvédhuszár­ezredbeli hadnagy (H. J., saját tulajdona). Urbán Péter tiszteletdija. Végül Krciiúhacker Emil főhadnagynak, akit a zászlók eltévesztése miatt 1 óra 57 perces idejével a második helyről diszkvalifikáltak, a lovaregylet adott tiszteletdijat. Olaszország katasztrófája. — Pusztulás a Vezúv vidékén. — (Saját tudósítónktól.) Az olaszországi fel­hőszakadásról borzalmas részletek hírei ér­keztek ma. Egymásután pusztulnak a köz­ségek a Vezúv vidékén és a katasztrófa még mindig nagy területet fenyeget. Ma a borzalmak színhelyére érkezett Viktor Emá­nuel király is. A Délmagyarország tegnapi számában részletesen beszámolt a pusztulás­ról érkező első jelentésekkel. Szerdán Ró­mába, a tengerészeti miniszterhez érkező táviratok elmondják, hogy Casamicciola majdnem egészen elpusztult, a város több lakónegyede viz alá került, tizenkét holttestet találtak eddig s a vizet szolgáltató telepek tönkre mentek. Ischia szigetén szintén bor­zalmas a pusztulás ós a legtöbb község meg­semmisült. Mai távirataink itt következnek: Nápoly, október 26. Megbízható jelentések jöttek végre a salernoi katasztrófáról. A legnagyobb a pusztulás Ischia szigetén, Porto d'Ischiában és Casamicciolában­A salernoi völgyben a Capillo hegyi patak ha­talmas folyóvá dagadt és iszapos hullámaival elárasztotta Cetarót, ezt a virágzó iparvárost­Ötven ház és huszonkét kisebb-nagyobb gyár" telep pusztult el itt. Amalfibau a mentő-ekszpedició katonái liu~ szonöt holttestet fogtak ki az árvízből. A felhő­Szakadás Salernotól Amelfiig az egész vidéket elöntötte. Amalfi és Capo di Sorrento között akis ten­gerparti fürdőhelyek csupa romhalmazok. Eddig összesen négyszázharminc halottról számolnak be a jelentések. A mentő-akció fejetlensége és kapkodása le* irhatatlan. A Mafalda hadihajó, amelyet a kor" mány Ischia szigetére küldött, csak orvosságo. kat és kötszeréket felejtett magával vinni. A Tribuna fölháborodva emliti, hogy a hadi arze­nálban nem találtak szurokfáklyákat és mikor a mentö-ekszpediciókat föl kellett szerelni» előbb sebtiben vásároltak az üzletekben fák­lyákat. Dél - Olaszország iparát és kereskedelmét tönkretette a kolera, most a felhőszakadás látogatta meg az Ínséges népet. Altalános ke" reskedelmi válság lesz az elemi csapásból. A délolaszországi kereskedelmi kamarák azza1 a kéréssel fordultak a kormányhoz, hogy az ötszáz líránál kisebb összegről szóló váltókra engedélyezzen két havi haladékot, csakhogy az északolaszországi kereskedők tiltakoztak ez el­len s igy a kormány nem fogja megadni a moratóriumot. Róma, október 26. Cetcirából még mindig rossz hirek jönnek. A halottak számát még nem tudják. A lakosság teljesen közömbös, mintha a szerencsétlenség­nem is érintette volna. Erős fiatalemberek vo­nakodnak a katonáknak segíteni s egy rendőr még azt is megtagadta, hogy a katonákat ve­zesse. A katonák hősök módjára viselkednek. Egy káplár a hullámokba vetette magát, hogy egy gyermeket megmentsen. Eltörte karját, de azért mégsem hagyta abba az árral való küz­delmet, ép kezével fogta meg a gyermeket és szerencsésen kimentette a hullámok közül. Viktor Emánuel király reggel tíz órakor Pisából ideérkezett. Fogadására a pályaud­varon Luzzatti miniszterelnök jelent meg. A király röviddel azután folytatta az uta­zást Nápolyba, ahonnan a ciklon által súj­tott vidékeket látogatta meg. Hét csavargó leány. — A razzia titkaiból. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi rendőrség ma éjjel razziát tartott. A razziát irányitó rendőr­tisztviselők már előre értesültek arról, hogy Jelenleg több egészen fiatal leány csavarog éj­nek idején a városban, ennélfogva a razzia fő­célja az volt, hogy ezeket összefogdossák és lehetőleg illetőségi helyükre toloncolják. Az eredmény az volt, hogy hét elzüllött leányt vit­tek be a rendőrségre, akik között a legfiatalabb tizenhárom, a legidősebb pedig huszonkét éves. Ma aztán valamennyien Szalay József dr he­lyettes főkapitány elé kerültek, aki csavargás miatt Ítélte el őket. Érdekes, hogy sok van közöttük olyan, aki sem irni, sem olvasni nem tud. Arra a kérdésre, hogy mi okból nem tanul­tak semmit, azt válaszolták, hogy földhöz ra­gadt, szegény szülőktől származnak, akik nem törődnek velük, sőt egy-két leány kijelentése szerint, örültek, hogy elhagyták a családi ott­hont, legalább önmaguk gondoskodnak a kenye­rük megszerzéséről. Tagadhatatlan azonban, hogy csaknem vala­mennyien hajlandóságot éreznek a bűnös, zül-> lött, vidám és gondtalan élet iránt. De ez csafe arra az abszolút tudatlanságra és a neveltetés­nek arra a hiányára vezethető vissza, amely" lyel a családi fészekből a legzsengébb korban kikerülnek. A lélekkufárkodással foglalkozó nők pedig, mint a ragadozók, mindig résen állanak a fiatal, sok hasznot hajtó és szinte öntudatlanul cselekvő zsákmányra. így aztán nem is igen lehet csodálkozni azon, ha tizen­három, tizennégy és tizenöt éves leányok ke­rülnek a fertőből a rendőrség elé. Az a tizenhárom éves lezüllött leány — va­lami Fehér Erzsi nevű, — egy évvel ezelőtt, mint csitri tanyai pesztonka került a városba Romlott cselédek közé jutott, kifejlődött benne a hiúság, festeni és puderezni kezdte magát és a társaságához alkalmazkodva, puccosan szere, tett volna járni. De nem igen tellett. A kosa­rasasszony azonban résen állt, a fiatal torem> tés a hálójába került ós egy pár hónap múlva már megunta a szolgálatot ós csinosan kiöltöz­ködve, a fényes szegedi utcákra jutott. Még alig volt tizenhárom éves és térdig érő rövid szoknyában kínálgatta magát. Hogy kikkel volt dolga, azt a rendőrség és a kosarasasszony tudja legjobban. Az orvosi vizsgálat adatain», pedig ne is legyünk kíváncsiak. A hét leány között kettő van olyan, akit a leg­nagyobb nyomor vitt a bün útjára. Ezek kora fiatalságukban teljes árvaságra jutottak, meg­evő falatjuk sem volt, tehát az utcára kerül­tek, ahol fiatal leányok számára legkönnyebb a kenyérkereset. Ezt igy adták ők elő, ami­kor elzüllésük okát kérdezték a rendőrségen. Ebben pedig nem szükséges kételkednünk. Mert van a hét leány között olyan is, aki nem a nyomor miatt került az utcára és be­vallja, hogy tetszik a bűnös élet, sőt oda vá­gyakozik, ahol legjobban virágzik a nagyváros prostitúciója: Budapestre. Ezt a leányt Lajkó Ilonának hivják. Tisz­tességes szülők gyermeke, Ószentiván község­ben nőtt föl, elég jó módban. A szülői gazda­ságában libákat őrzött tizenöt éves koráig, az­után Szegedre adták szolgálatba. Hamar el­züllött. Az urak fölruházták s amikor már egy kis pénzre is szert tett, a posványban szer­zett előkelőbb összeköttetései alapján Buda­pestre utazott. — Ez a város tetszett nekem legjobban, ma is oda vágyom — mesélte a kihágási biró előtt. Csakhogy Budapestről, ahol legjobban tob­zódhatott a bűnben, rövidesen eltoloncolták. Szegeden sem tűrhette meg a rendőrség és

Next

/
Thumbnails
Contents