Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-27 / 132. szám

1910 október 27 DÉL-MAGYARORSZÁG 3 határozhasson, de a delegáció is túllépte hatás­körét. A Háznak kell kimondania, hogy nem veszi . tudomásul a lemondásokat. A delegáció ügyrendje csak a delegációra nézve kötelező, de nem jöliet összeütközésbe sem a törvény­nyel, sem a házszabályokkal. Foglalkozik azzal a kérdéssei, hogy a. horvát delegátusok helyett csak horvátok választhatók-e? Ezt csak akkor kellene feszegetni, ha a lemondás alapos volna. Talán jó volna napirendre tűzni ezt a kérdést. Indítványozza; hogy a Ház a lemondásokat ne vegye tudomásul. (Helyeslés balról.) Láng Lajos szólásra jelentkezik. FölMáltás balról: Menjen a császárhoz! (Zaj.) Láng Lajos: Sohasem fogom szégyelni, hogy hódolok felséges urunk előtt. (Zaj.) Kéri, hogy a Ház elnökének indítványát fogadják el. Kovácsi) Kálmán: Bécsben verekedtek, itt puszizkodnak! (Derültség.) Láng Lajos: Polónyi is ezt akarja, csak más fcrmában. A vitás kérdés csak az, hogy együtt volt-e az országgyűlés, vagy nem. Szerinte a delegáció ülésezése kizárja, hogy a Ház együtt légyen. (Helyeslés jobbról.) A Ház az elnök javaslatát fogadta el. Több bizottsági jelentés, beterjesztése után Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter benyújtja a fehér foszfor használatának Hl ál­máról szóló törvényjavaslatot. (Éljenzés jobbról.) Elnök az üiést öt percre felfüggeszti. (Lukács ekssposéfa.) Az öt percig tartó szünetután Lukács László pénzügyminiszter beterjesztette a költségvetést és beterjesztette ekszpozéját- A költségvetés Jcettös alapon nyugszik. Az egyik a költség­vetési törvény, a másik áz előző évi záró­számadás. Igen fontos a zárőszámadás, mert a költségvetés mindig az előző évek zárószámadá­sainak eredményein épül föl. Nagy befolyással vannak a költségvetés megállapítására ezen­kívül azok a beruházási törvények is, amelyek a kormányt jelentékeny beruházásokra hatal­mazták föl. A legutóbbi költségvetés hetvenhét millió korona bevételi többletet irányzott elő ; azonban ez a többlet csak 29.2 millió korona volt, mig a fedezetlen kiadások százharminckét millió koronára rúgtak. Igaz, hogy ezt a ta­valyi kellemetlen eseméeyek kedvezőtlen ered­ményei okozták. Az egyes tárcáknál bevételi többlet mutat­kozott ugyan, de másoknál, különösen a hon­védelminél és a belügyinél, a kiadások sokkal túlhaladták az előirányzatot. Az állam pénz­ügyi élete azonban általában nem volt kedve­zőtlen, mert a rendes bevételek hetvenhat millióval túlhaladták a rendes kiadásokat, ez az egészséges helyzet jele. Az 1911-iki költség­vetésben az a föladat hárult a kormányra, hogy a részleges bajokat szanálja s a haladás és fejlődés Igényeit is szolgálja, hogy olyan arányt létesítsen a bevételek és kiadások közt, hogy az állam saját jövedelmeiből fedezhesse saját kiadásait, nem szólva a gyümölcsöző beruházásokról, melyekre meg van engedve idegen pénzhez nyúlni. Az elő­irányzatban néni lehetett elzárkózni a kiadá­sok növelésétől, de ez csak olyan mértékben történt, hogy azokra a rendes bevételek fede­zetet nyújtanak, sőt remény, van rá, hogy ezekből még a beruházásokra is. jutni fog valami. Az előirányzatból hiányzik a közös költségvetés, melyet a delegációk még nem állapítottak meg. Az előirányzat két év válto­zásait foglalja magában, mert áz 1910-ik évet fndemnitással élte keresztül a kormány. Föl­sorolja ezután a költségvetés számadait. Legfőbb oka a kiadások emelkedésének az állami üzemek berendezésének fejlesztése, az államadóssági kamatok emelkedése, a Horvát­Szlavonország évi járulékának fölemelése, a nyugdijak szaporodása és egyes törvények, mint a közutakról, a vármegyék közigazgatási járu­lékának emeléséről, a jegyzők illetményeinek szabályozásáról, az iparfejlesztésről, a nem állami tanítók fizetésrendezésérői, az állattenyésztés fejlesztésérői, a földadó-kataszter kiigazításá­ról, az ingyenes népoktatásról szóló tör­vények végrehajtása, melyek ujabb nagy pénz­figyi kötelezettségeket róttak az állampénz­tárra. A kormány különben revidíálni szándék­szik ezeket a törvényeket azokban a részeikben, üselyek személyes érdekeket nem érintenek. Az előirányzatban bennfoglaltatik az állami tisztviselők státusrendezésének költsége. Az államnak kötelessége tisztességes kenyeret adni tisztviselőinek, ez az akció ad infinitum nem folytatható, de az ujabb rendezést meg­okolja az utóbbi évek folytán minden vonalon bekövetkezett drágulás. A kormány föladatának Ismeri olyan gazdasági intézkedések létesíté­sét, melyek a drágaságot enyhíteni lesznek bi­ratva legalább az ekszisztenciális szükségletek terén. (Zajos helyeslés.) Ismerteti ezután az egyes miniszteri tárcák költségvetési előirány­zatát. Arra a kérdésre, hogy javult-e a helyzet a mostani előirányzattal az 1909-iki állapottal szemben, igennel feleltek. A kormány számit munkájában a képviselőház támogatására, melylyel a nemzet anyagi erőforrásait megfelelő kihasználással a fejlődés szolgálatába igyekszik állítani. Kéri a költségvetésnek a pénzügyi bizottsághoz való utalását. (Zajos éljenzés és helyeslés.) A Ház a költségvetést a bizottsághoz utasítja előzetes tárgyalás végett. Héderváry Károly gróf miniszterelnök benyúj­totta a kormány 1909. évi működéséről és az ország közállapotáról szóló jelentést és az 1909. évről szóló zárószámadást. Hazai Samu honvé­delmi miniszter a közös hadsereg magyaror­szági részéről és a honvédségről és a katonai nevelő-intézetekről a szokásos évi jelentést terjesztette be. A Ház ezután áttért az interpellációk tár­gyalására. Batthyány Tivadar gróf interpellációiában a kormány tétlenségét panaszolja föl a husdrága­sággal szemben. A drágaság gyökere hibás vám­politikánkban van, a nagybirtokosoknak nem érdeke a magas húsár. Lg kell szállítani, vagy ideiglenesen föl kell függeszteni a fogyasztási adót. Szóváteszi a lakásdrágaságot, mely külö­nösen a fővárosban tűrhetetlen. A költségvetés­ben nyomát se látja a kormány szándékának, melylyel ezeket a bajokat orvosolni akarja. Kérdi a kormányt, mi a szándéka. Ezután Ivánka Imre a ragadós marhavész dolgában terjesztette volna elő interpellációját, de az előrehaladott idő miatt máskorra halasztotta. Az ülés két órakor végződött. BELPOLITIKAI HÍREK. A kormány rekonsti-ukciéja. A Budapesti Tuclósitó jelenti: A bécsi Zeit most már másod­ízben híreszteléseket közöl véleményeltérések­ről, amelyek a kabinet tagjai között egyrész. ről, a kabinet egyes tagjai és a nemzeti munka­párt között másrészről állítólag fönnállanak, továbbá a kabinet rekonstrukciójáról, majd pe­dig lemondásáról. A Budapesti Tudósiló illeté­kes helyen való értesülés alapján jelentheti, hogy ezek a híresztelések a volt koalíció egyes nyughatatlan elemeinek konkolyhintő munkájá­nál nem egyebek, amik, ha a többszörösén tör­tént megcáfoltatásuk. ellenére ezentúl újra föl­bukkannának, további cáfolatra sem érdemesek. Az 5Ö11. évi állasai költséfgveíés. A ren­des kiadások 1.492,204.078 koronával vannak előirányozva, vagyis az 1909. évre törvényhozá­silag engedélyezett 1.343,765.342 koronával szem­ben 148,438.736 korona emelkedést mutatnak. 22,157.852 koronával nő az államadósságok kamatsztikséglete, 3,750.000 koronával emelte­tett a Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségleteinek fedezésére fölvett összeg, a belügyminisztérium rendes kiadásai nőnek 10,7lá.964 koronával, 13,006.603 koronával emel­kednek a pénzügyminisztérium rendes kiadásai is. A kereskedelemügyi tárcáé 60,583.030 koro­nával, a vallás- és közoktatásügyi tárca rendes kiadása 13,505.084 koronával emelkednek, az igazságügyi tárcáé 3,388.253 koronával, a hon­védelmi tárca költségeire kerek összegben 2,300.000 koronára van szükség. A rendkívüli kiadások (átmeneti kiadások és beruházások) összesen 180,253.224 koronával, vagyis az 1909. évre törvényhozásilag engedé­lyezett 211,964.565 koronával szemben 31,711.341 koronával kisebb összeggel vannak előirányozva, amely kevesebbletből az átmeneti kiadásokra 7,375.768 korona, a beruházásokra pedig 24,335.573 korona esik. Á rendes bevételek 1.537,169.933 koronával, vagyis az 1909. évre törvényhozásilag megálla­pított 1.393,785.695koronával szemben 143,384.238 koronával magasabb összegben vannak elő­irányozva. Rendkívüli bevételek címén az 1909. évre tör­vényhozásilag megállapított 161,992.281 koroná­val szemben 135,337.196 korona, vagyis 26,655.085 koronával kevesebb irányoztatik elő. Az 1911. évi előirányzat mérlege a következőleg alakul: 1.492,204Í07S korona rendes kiadással szem­ben 1.537,169.933 korona rendes bevétel áll, vagyis a rendes kezelésnél 44,965.955 korona felesleg mutatkozik. Ellenben a rendkívüli kezelésnél: 180,253.224 korona átmeneti és beruházási kiadással 135,337.196 korona rendkívüli bevétel áll szem­ben, vagyis 44,916.028 korona hiány jelentkezik. Együttvéve a rendes és a rendkívüli keze­lést : 1.672,457.302 korona összes kiadással 1.672,507.129 korona összes bevétel áll szemben, vagyis végeredményben 49.827 korona felesleg mutatkozik. A képviselőház; ülései. A képviselőház mai ülését csak azért hivták össze, hogy Lukács László pénzügyminiszternek alkalma legyen be­terjeszteni a jövő évi költségvetést s hogy egyfüst alatt a miniszterelnök is benyújthassa a mult esztendőről szóló zárószámadást. Az ülés végén Berzeviczy Albert elnök a Ház mun­karendjére nézve azt az előterjesztést tette, hogy mivel még most sincs abban a helyzet, ben, hogy érdemleges ülésekre javaslatot te­hetne, egyelőre ismét ne tartson üléseket a képviselőház, hanem bizza meg az elnököt, hogy annak idején ülést hirdessen. A Ház igy határozott s hozzájárult az elnöknek ahoz a javaslatához is, hogy a következő ülésben ha­tározzanak a képviselőház érdemleges munka­rendjéről. Holló Lajos mandátuma. A Kúria második választási tanácsa Zachár Emil elnöklésével ma: folytatta Holló Lajos képviselőnek kiskunfélegy­házai mandátuma ellen benyújtott petició tár­gyalását. Ma Nagy Dezső dr, a megtámadott képviselő védője, mondotta el védőbeszédét. Elmondotta a védő, hogy Holló régi képviselője a félegyházaiaknak, aki, mint odavaló szárma­zású ember, épenséggel nem volt rászorulva, hogy etessen, itasson, vesztegessen, választása tehát tiszta volt. A védő azután sorra vette a kérvény vádjait, amelyeket megcáfolni igye­kezett, végül kérte a petíciónak vizsgálat el­rendelése nélkül való elutasítását. A tárgyalást holnap folytatják. A debreceni püspök pöre. — Elitélték Baithazár Dezsőt. — (Saját tudósítónktól.) A magyar reformátussá, got rendkívül érdeklő pört tárgyaltak szerdán a debreceni esküdtbíróság előtt. Megidézték a magyar reformátusok kitűnőségeit, így Tisza István grófot, Bánffy Dezső bárót, Bégenféld Alajost, akik megjelentek a debreceni esküdt­bíróság előtt és vallomást tettek. A vádlott a debreceni kerület püspöke volt. Baithazár Dezső". A pör okai még az 1907. évi püspökválasztás idejére nyúlnak vissza. Akkor választották debreceni püspökké Baithazár Dezsőt, aki önjelölt volt. És Baithazár győzött erös küzdelem után, néhány szavazattöbbség­gel. Ez a győzelem nemcsak a kerületben, de az egész magyar reformátusvilágban élénk visszatetszést keltett és ennek a hatása alatt Pályi Ede budapesti lapszerkesztő a Magyar &o-ban kifogásolta Baithazár Dezső meg" választását, cikksorozatban számolt be Baltha" zár működéséről. Viszont Baithazár gunyirat­ban felelt. A sugalmazására Dobó Lajos hajdú­böszörményi lelkész gunyiratot irt. Pályi Ede sajtópörrel felelt és a cikkért Baithazár Dezső vállalta a felelősséget. Szerdán tárgyalta a püspök pőrét a debre. ceni esküdtbíróság. A vádlotton és sértetten kivül megjelentek a tárgyaláson Tisza István gróf, Bánffy Dezső báró, Tüdős János ország­gyűlési képviselő, akik — de a többi tanuk is — mindnyájan Pályi Ede mellett vallottak» Baithazár Dezső kivételével. Érdekes vallomást tett Tisza István gróf, aki elmondotta, hogy a püspök gunyirata által durván megsértett Pályi Ede a protestantiz­mus terén nagy érdemeket szerzett. Kijelen­tette, hogy Pályit anyagilag nem támogatta. Pályi Ede a lapjában akkor is Tisza István egyházi és világi politikáját követte és is­merte el helyesnek, amikor ő: Tisza István gróf, már nem volt miniszterelnök. Az esküdtek igazmondása alapján Baithazár Dezső püspököt kétszáz korona pénzbünte­tésre ítélték és elmarasztalták a perköltségek­ben is.

Next

/
Thumbnails
Contents