Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-26 / 131. szám

1910 október 179 DÉL MAGYARORSZÁG 11 közgyűlés kimondta, hogy a lemondott aljegyzőnek eddigi munkásságáért köszönetet szavaz és az állásra való szavazást 1911 január harmincegyedikéig tűzi ki és az esetleg szükséges második szűkebb szavazás határidejéül 1911 március harmincegyedikét állapítja meg. Ezután Benedek Sándor közigazgatási biró terjesztette elő javaslatát a Borromeus-ericiklikával szemben elfoglalándó álláspontról. Az egyházmegyék — szerinte — már részletesen foglalkoztak a Borroméus-enciklikával és így a kerületnek nem kellene állást foglalnia ebben a kérdésben akkor, ha ez a támadás egyedülálló volna. A reformáció nagy alakjait és a reformációt a római egyház feje már számtalan esetben megtámadta. A magyar reformátusoknak volt egy támaszuk ezek ellen a támadások ellen a királyi tetszvényjogban. Ez azonban mindinkább gyöngült és lassanként köztudattá lesz, hogy a királyi tetszvényjog nincs érvényben. Ez nem áll, mert a király az 1870. évi augusztus kilencedikén kelt elhatározásával megerősítette ezt a jogot. Az is nagy hiba, hogy a királyi tetszvény nélkül történt kihirdetések megtorlására intézményes biztosíték nincsen. Ezekből a tényekből azonban nem az következik, hogy erről a jogról lemondjunk, hanem hogy a jogot kiegészítsük és fejlesszük. Indítványára kimondta az egyházkerület, hogy indokolt fölterjesztést intéz a konventhez aziránt, hogy alkalmas időben és módon odahasson, hogy 1. a törvénynek és őfelsége 1870. évi augusztus kilencedikén kelt legfelsőbb elhatározásának megfelelőleg a római szentszék rendeletei királyi tetszvény nélkül ki ne hirdessenek, 2. a királyi tetszvényjog ellen elkövetett cselekmények megtorlásának szankciója törvény utján megfelelően szabályoztassék. A köszönettel fogadott előadás után Kelecsényi Zádor terjesztette elő a missziói bízottság jelentését, amelynek kapcsán á közgyűlés kimondotta, hogy fölirattal fordul a kormány, hoz, fölkérve, hogy utasítsa a horvát országos kormányt egy oly intézkedés megtételére, amely szerint a Szelistyén most. fölállított horvát 'skolában, tekintettel a község németajkú lakosságára, a német nyelv és írás tanítása1 hozza be. Végül Apostol Pál mutatta be a középiskolai bizottság jelentését. A közgyűlést holnap folytatják. lasztott szent lábai előtt, talán ugyanolyan együgyii igézetek alatt áll, mint testvérei, az araviszk leányzók. A babonák nem múlnak el, csak formát cseréltek. Mennyi Attisz-szobor! A földszintes kis muzeum tele van velük. És sok lehet még a földbe eltemetve. Vájjon hol állottak? Ugy gondolom, hogy az északi országút mentén, amely Vetusz Szalina felé vezetett. (Ez Szentendrének az őskori neve.) Itt volt a temető! A rómaiak az országutak mentén temetkeztek. Mint ahogy Rómának óriás temetője, amely még máig is megőrizte hatalmas siremlékeít, — a diadalmas Via Appia. Bizonyára ott állott ő is a temetők szélén, ahol az ókori katonalányok pihentek örök álomba merülve. Ugy állott ott virágos botjával, gyönyörű írigiai sapkájával, mint a költöző tavasz. Temetőőr lett a szép istenből és őrizte a szegény Virginiák, Tullioliák és Júliák sírját, akik meghaltak itt, távol hazájuktól, tizenhárom éves korukban, vértelenségben. Síremlékükkel ma is tele van az óbudai határ. Zöld domb, sötét és keserű puszpángbokrok, amelyek forogtak, sóhajtoztak a szélben és hófehér Attisz-szobor,. milyen szép ! — mint a szerelem, amely a siron tul is virágot fakaszt. így merengtem egy sötét hajnalon, halálos fáradtsággal a lelkemben, nem győzve a napfölkeltét bevárni. S körülöttem nem volt más, csak a hófehér Attisz, örök bánatba merülve, a pusztuló rét és az ősz sápadt virága, a kökörcsin. Itt emiitjük meg, hogy a dunamelléki refor. mátus egyházkerület bírósága tegnap tartott ülésében helyt adott Zoványi Jenő dr sárospataki teológiai tanár pörujitási kérelmének. Uédelem — siker nélkül. — Bajok a magyar gyermekvédés körül. — A Délmagyarország mai számában vezető helyen közölte Szana Sándor dr, a budapesti állami gyermekmenhely igazgató-főorvosának cikkét a gyermekvédelemről. A magyar városoknak a gyermekvédelemre való föladatait vázolta Szana Sándor dr, megfigyelései és tapasztalatai alapján. És a cikkében megemliti azt is, hogy a magyar állami gyermekvédelem oly teljesen önálló fejlődést követett, oly teljesen eltérő minden ország gyermekvédelmétől, — magyar kultura talajából egy minden idegen csirától mentes csodavirágként fakadt — hogy a külföldi minták melléje egykönnyen át nem plántálhatók. Szana Sándor dr igy irja, elragadtatással, ezeket a sorokat, aminthogy a magyar gyermekvédelemről csakis elragadtatással kellene mindig írni és beszélni és tenni is. Az országos elragadtatás alkotta meg tulajdonképen a magyar gyermekvédelmet. Amikor az országos tudatban ott kisértett, akár egy óriási lerongyolódott, vézna, szennyes gyermek, az a meggyőződés, hogy mind többen lesznek a városok, falvak utcáin, pincéiben az elzüllött, a kövi gyerekek, akkor az általános nekibuzdulás tömörítette a Gyermekvédő Ligát, a szent és igazán gyermekekhez való nagy szeretet egymásután teremtette a gyermekvédő-intézményeket. Magyarországon immár minden tízezer ember közül egy elzüllött vagy kitett gyermek jut gyermekvédő-intézet megváltó munkájára — ez az eddig elért arányszám. És máris lohad a magyar társadalom nekibuzdulása, máris osztatlanul csappan a gyermekek megmentés} munkája. Három év óta mind rosszabbul sikerülnek a liganapok. Mindinkább kevesebbet adakoznak. A mult évben már több olyan délvidéki községben nem is tartották meg a gyer. meknapot, amely községekben előző években kedvesen sikerült a gyermeknap. Ámult évben már állami nagyobb segítséggel és a vezetők saját áldozatkészségével kellett menteni nemcsak a magyar gyermekvédelmet, de a deficitet is. , * Az utóbbi években különös figyelmet fordítottak a nagyobb, tizenkét-tizenhét éves el. züllött gyermekek mentési munkájára. Halaszthatatlan, nemzeti szükséggé vált ez a mentési munka is. Jöttek olyan napok, amelyeken föleszméltünk arra, hogy már tűrhetetlenül sok az elzüllött, tolvaj, csavargó, veszedelmes, iskolázatlan gyerekember. A rendőrségek és törvényszékek elé egymásután, mindnagyobb ismétlődéssel vonultak föl az ilyen gyerekemberek. Hogy azután ezeknek az életét felnőttekhez is alig illő büntető szigorúsággal meg ne nyomorítsák, megalkották a büntetönovellát. A novella szerint a súlyosabb bűnösöket, a husz éves korig, egy-több évre javítóintézetekbe viszik. Nagy bizalommal tekintettek az ilyen javítóintézetek, úgynevezett otthonok működése elé. Kitűnően, modernül berendezett épületeket emeltek, rendesen több holdnyi földterülettel. A modern pedagógia hiveivé szegődött tanítók kerültek az otthonok vezetésére, az elzüllött gyerekemberek megmentésére. Szóval, általános, nagy bizalommal tekintett mindenki: még az elzüllött gyerekemberek is az ilyen javitóotthonok elé. Most pedig megállapítjuk, hogy ezek a javítóotthonok nem felelnek meg a hozzájuk fűzött reményeknek. Az otthonok nemcsak nem mentik a bűnre tévedt, legtöbbször öntudatlanul és társadalmi helyzeténél fogva züllötté vált gyermekeket, hanem még inkább megrontják őket. Súlyos a vád, tehát bebizonyítjuk. • Szegeden, az ujszegedi oldalon, szintén van ilyen javítóintézet. Országos hirü az ujszeg-edi Árpád-Otthon, mintaintézetnek tartják. Kitűnőnek elismert tanítókat neveztek ki az ÁrpádOtthonba. És a mintaszerű tanítási és nevelési módszer mellett is ez az eredmény: Hetenkint aránylag négyen szöknek meg az Otthonból. A szegedi rendőrség krónikájában szinte naponkint szerepelnek a kis csavargók, a kis betörök, a nagy tolvajok. De mindén magyarországi javítóintézetből állandóan, törne' gesen szöknek meg a javításra összegyűjtött gyerekek. Szinte általános szabály, hogy amelyik gyermek például mint kezdő tolvaj került be a jar vitó-otthonba, az mint öntudatos betörő szökik meg onnan. Rávezetik egymást uj bűnökre a gyermekek. A héten például tizenöt éves, erősen fejlett gyerekember került a szegedi rendőrség elé. Az Árpád-Otthonból szökött meg: ajtók.álkulcscsal való kinyitása után. Aztán átcsavargotfc Szegedre, betört egy kisebb szatócsüzletbe, de megfogták. A fiu ezt a vallomást tette: — A szomszédból loptam egy koronát, miegymást, azért kerültem az Árpád-Otthonba. Más bünt nem csináltam semmit. Az . Otthonban aztán eltanultam a fiuktól a betörést, meg" tanítottak arra, hogy köll kinyitni az ajtót. Mert mindig megtanítjuk egymást ilyen dolgokra odabenn az Otthonban .... Ugyanennek a vallomásnak lénye;gét, tehát azt, hogy . a javitó-otthonokban egymástól tanulják el a gyerekemberek a lopás könnyüségét, a betörés keresztülvivését: megerősít,ette az Árpád-Otthon egyik kitűnő tanítója. És megerősítette a szegedi rendőrség egyik tisztje is, aki szintén tapasztalás után szűrte le meg' győződését. A javító-otthon tanítója még ezeket mondotta el: — A magyar javitd-otthonok tanítói köíött általánossá vált már az a meggyőződés, hogy nem érhetünk el annyi tanítási és nevelési eredményt, amennyit vártunk. Igaz, hogy több gyermek megjavultán hagyja él az ott.-' hont, — ellenben az is igaz, 'hogy nagyon sok gyermek egyebet se tesz, mintha az intézetben van, megszökik, hogy újra visszakísérjék, hogy újra megszökjék. Az ilyenek mindinkább lezüllenek, az ilyenek menthétetlenek. Igaz az is, hogy a gyermekek megtanítják egymást egymás bűneire. Egy-egynéhai kis betörő-csemete sokszor tíz olyan gyermeket is megtanít az ö mesterségére, amelyik „művészetről" a tíz gyermek nem is álmodott. . . Ezek a dolgok mar köztudomásnak — és mégse beszél róluk senki, holott kötelességünk volna az ilyén megfigyeléseket nyilvánosságra hozni, megvitatni és ellenük védekezni. A hallgatás, a nemtörődömség csak árt az ügynek: lassankint megbénítja, akár ferdeirányba tereli a magyar gyermekvédelmet. * Ezt a nyilatkozatot olyan ember tette, aki nemcsak ismeri, de gyakorolja és szivén-lelkén viseli is a magyar gyermekvédelmet. Ehez a föltáró nyilatkozathoz csak azt fűzzük még, hogy a magyar gyermekvédelem ügyét az utóbbi évek óta mindinkább megbénítja az a magyar közöny, ami minden társadalmi és művészeti és kulturügyet mogbénit. Ugylátszik, most az lesz a soros, amelyikre a legbüszkébbek voltunk, amelyik a legmagyarabb, legegészségesebb — termékenyebb országos óhajjá és céllá vált: a magyar gyermekvédelem. Szalay .Taníts. Uíagy kabinet Ausztriában. Bécsből jelentik: Az osztrák delegáció mai üiése alatt több beavatott politikus kijelentette, hogy a prágai béketárgyalások befejezése után, november első napjaiban, föltétlenül be fog következni a Bienerth-kormány teljes rekonstrukciója. A kormányból valószínűleg csak maga Bienerth fog maradni. Bilínsky pénzügyminiszter egészen bizonyosan távozik állásából. Éz alkalommey be fogják tölteni a tárcanélküli cseh és német miniszterséget is, tehát úgynevezett nagy ka-