Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-26 / 131. szám

0 DEL MAGYAR ORSZÁG 1910 október 178 lom: a siker. Kívánjuk, maradjanak folytonosan a délmagyarországi magyarság élén és kívánjuk végül, hogy virágozzék és fejlődjék tovább a D. M. K. E., a magyar hegemónia délvidéki vára. Minden megújhodás nyomán Virágzás és gyümölcsérés jár, higyjük tehát, hogy így lesz ez a D. M. K. E.nél is. Higyjük annál is inkább, mert elég a két Dánielre tekintenünk és bennük már biztositékát láthatjuk a D. M. K. E. munkás jelenének és dicsőséges jövendőjének. Népszámlálás és gyermekvédelem. — Pálfy József árvaszéki elnök indítványa. — Országos fontosságú indítványt terjeszt legközelebb a szegedi közgyűlés elé Pálfy József dr árvaszéki elnök. Az alapos megokolással indokolt indítvány célja az, hogy a belügyminisztérium rendelje el, hogy az 1911. évi népszámlálás alkalmával a népszámláló-biztosok figyelemmel legyenek a gyermekekre, azok környezetére, hogy így az ország elzüllött és elhagyatott, állami segítségre utalt gyermekeit kimutathassák. Rendkívül életre való és köny_ nyen kivihető ez a terv és igazán csak örülni ¡ehet, hogy Szeged kitűnő árvaszéki elnökének; Pálfy József dr-nak az eszméje. Bizonyára Szeged közgyűlése és a belügyminisztérium is pártelni fogja ezt a szegedi indítványt. Pálfy József dr indítványa igy hangziks Tekintetes Árvaszék! A magyar gyermekvédelmi rendszer az utolsó tíz esztendőben a semmiből, úgyszólván szemünk láttára fejlődött és emelkedett a kiemelkedő magaslatra, ahol a legnagyobb kulturállamok által is észrevétetvén, ma már példakép állíttatik a külföld elé, elismerést és tiszteletet biztosítva a magyar kulturának. Magyarországon ma már ott tartunk, hogy minden érezni és gondolkodni tudó tagja a társadalomnak, tisztában van a gyermekvédelem nagy nemzeti jelentőségével és többé nem a gyermekvédelem szükségének, hanem e téren már meglevő intézményeink föntartásának és tökéletesítésének kérdésével foglalkozhatunk. Magyarország az első, mely tételes törvényben, irnperative megállapítja az elhagyott gyerkek jogát és disztingvál a jogi és erkölcsi értelemben vett elhagyottsági [esetek között és Mert Rómában, — igy képzelem el —ebben Is divat után jártak. Minden kornak megvolt a maga kedves és kiválasztott istene, aminthogy minden családnak is. (így Julius Caesar csupán az isteni Vénuszt imádta, akit a családjához a babona szerint majdnem rokoni kötelékek is fűztek.) A többistenimádás, ugy gondolom, csak látszólagos minden korban. Hiszen minden istent tiszteltek, mert féltek tőlük, de csak egyetlenegyet szerettek igazán. De Attisz majdnem kétszáz évig uralkodott, amig csak a birodalom csillaga le nem hanyatlott. Tiszteletét nem tudta elhomályosítani még a gyönyörű Mitrasem. A „győzhetetlen napistent" a katonák imádták, de ő az asszonyok szivében élt. — Heu, heu. me miserum!— talán csak a káprázat játszik velem — mintha halotti jajveszékelés csapna felém a fagyos reggeli szélben. S ugy rémlik, hogy elnézem Attisznak leheletkönnyű márványalakját, hogy ez a halványarcu istenim az első hírnöke volt a kereszténységnek. Mert képmása volt a szűzies szerelemnek, a csóktaian ifjúságnak, — amit az antik fantázia csak benne testesít meg egészen. Összeszorított ajka, amin megfagyott a fájdalom, a bimbókorában elpusztult ifjúságot jelképezi. — Kerüld az asszonyi állatot! — az aszkétaság első igéje, nem Kaparnaum falai alatt fakadt, hanem ennek a gyermekistennek fájdalmas ajkáról rebbent el először. Szomorú és virágtalan tanítás, de ah, neki hulló vérével kellett megpecsételnie. Mert tizenhét éves volt, testvére a tavaszBak. a virágos tó ártatlan és tiszta gyermeke. ezáltal a gyermekvédelmet magas színvonalra emelte, A magyar társadalom minden müveit tagjának, de különösen minden magyar tisztviselőnek, aki gyermekvédelmi ügyekkel foglalkozik, hivatali kötelességén felül lelkiismereti és hazafias kötelessége arra törekedni, hogy ezt a magas színvonalat, amelyet gyermekvédelmi rendszerünk elért, ne csak föntartsuk, hanem a lehetőség szerint emeljük. Jól tudjuk, hogy gyermekvédelmi intézményeink fejlesztése államtól és községtől jelentékeny anyagi áldozatokat igényel és túlzásba hajtva, erkölcsi szempontokból is kritika alá vehető, de ezek az áldozatok és kifogások a kétségtelenül kimutatható nagy nemzeti nyereséggel szemben elenyészően csekélyek és azokért a lehető legjobb uton megindult nemzeti és erkölcsi gyermekvédelem sikerét kockára tenni nem szabad. Ha eredményeket tudunk elérni — minthogy kétségtelenül tudunk ilyeneket fölmutatni — a vagyoni, egészségi és erkölcsi követelmények hiján nevelkedett és elsatnyult, vagy elzüllött emberanyag megmentése körül, ugy kézenfekvő dolog, hogy még nagyobb eredményeket leszünk képesek elérni akkor, ha figyelmünket oly időben fordítjuk a gyermekekre, amikor a mentés munkája még nem késő: amikor az elványadt gyermektestben van még életerő és a fogékony gyermekiélekben föl tudjuk még éleszteni a jóra való hajlandóság megmaradt szikráját, amelyet azonban beavatkozásunk nélkül mihamar végkép elnyomna a környezet salakja, Az eredményes gyermekvédelemnél tehát a preventív intézkedésekre nagy súlyt kell helyezni. Azon elhagyottsági esetek, melyeket az árvaszéknél bejelentenek — sokszor nem is az igazi elhagyottság! esetek — azok nem adják a szükség, a nyomor teljes képét. A nyomort a maga tanyáján kell fölkeresni, csak akkor látjuk azt a maga igazi valóságában. A közhatóságoknak, hatósági közegeknek, melyeknek kötelességévé van téve, hogy a tudomásukra jutott jogi, vagy erkölcsi értelemben vett eiha-gyottsági eseteket bejelentsék, nem áll módjukban, hogy házról-házra járva, a tulajdonképeni, igazi elhagyottakat fölkutassák. A tolvaj, a cigány, az iszákos, a beteg nem fog jelentkezni a hatóságnál, nehogy tolvaj-mesterségében a segítő-társát: gyermekét elvigyék, — hanem tolvajjá neveli; az iszákos ember családja sorsával nem törődik; a beteg nem képes utána járni, vagy nem akar megválni gyermekétől és számtalan esetben beleoltja a gyilkos kór csiráját, És amikorra az ilyen gyermek az állam gondozásába kerül, a mentés munkája igen sok esetben már kárbaveszett, kései. Az ilyen eseteket otthonukban kell fölkeresni, ott kell látni és rajtuk a lehetőség szerint kellő időben segíteni. Rendkívüli kínálkozó alkalom erre nézve az 1911. évi népszámlálás, amikor a helyzetet fölismerni tudó intelligens emberek házról-házra járva, a törvény tekintélyének védelme alatt Szebb volt mindazoknál, akik ezüst frigiában asszony öléből, vagy isteni ágyból életre keltek. Ö nem egy lakedemoniai királyaszszonyt hódított meg, mint Páris királyfi, — aki a földije volt — hanem maga az isteni Gaia, a földnek és valamennyi istennek anyja lett beléje szerelmes. A nagy és öreg nő, a legnagyobb, akit csak az emberi képzelet megalkotott, őrült szerelemre lobbant az egyszerű frigiai ifjú iránt. De Attisznak hamvas volt az arca, mint a hó, mint a tavi rózsa, amelyből egy napsugaras reggelen megszületett. De ez csak mennyei szerelem volt, az igazi, tiszta és eszményes, a féltékeny Gaia örök szüziességet fogadtatott kedvesével és megesketteti, hogy leány ajkát sohasem fogja megérinteni szűzies, virágkehely szájával. Attisz mindent megigér az istenek anyjának, de megszegte szavát. Egy nimfa elcsábította és megszöktette. A nagy Gaia őrült haragra lobbant. Üldözésükre indult. Rettenetes boszut állott. A nimfát megfojtotta. Attisz, menekülve, egy erdőbe vetette magát. Megőrült és fátyolos elmével rettenetesen megcsonkította magát. De hulló vére, amely a földre omlott, megtermékenyitette az erdőt. Holtteste körül a rét ibolyától volt virágos. Később a papok ráakadtak és Attisz testét a szent Gaia templomába vitték. Én ezt Ovidiusznál olvastam, bár ez frigiai ősmese. Rómában már megnőtt és kiszépült Attisz alakja, — mint a kívánság. Már oly szép, — hogy Jupiter üldözi és féltékenykedik rá a szépsége miatt. A hatalmát féltette tőle. Szobrain mindenütt az ülbetekintést nyernek a nyomor legintimebb helyeire. Ezért indítványozom: — Mondja ki az árvaszék, hogy fölir a magyar királyi belügyi kormányhoz, hogy megfelelő intézkedést tenni kegyeskedjék arra nézve, hogy a népszámláló-biztosok figyelmüket kiterjesszék a gyermekekre is és ott, ahol a gyermekek ellátását a talált környezetben akár anyagi, egészségi, vagy erkölcsi okokból veszélyeztetettnek látják, név és lakás megjelölése mellett (e célból rendelkezésükre bocsátandó alkalmas nyomtatványon) tegyenek jelentést az illetékes árvaszékeknek, melyek azután a további puhatolást és szükségesnek mutatkozó intézkedéseket megteszik. Szeged, 1910 október huszonöt. Pálfy József dr, árvaszéki elnök. A Borromeus-enciklika körül. — Egyházkerületi gyűlés. — (Saját tudósítónktól.) A dunamelléki reformá" tus egyházkerület ma délelőtt folytatta Báksay Sándor református lelkész és Bárányi Ignác valóságos belső titkos tanácsos elnöklésével rendes közgyűlését. Az ülés elején a számszék uj tagjául Mészáros Jánost választották megA mai tárgysorozat első pontjaként B. Papp István teológiai igazgató terjesztette elő a teológiai bizottság jelentéseit. A közgyűlés tudomásul vette a teológia elhelyezésének ügyében kiküldött bizottság jelentését és megbízta azt, hogy a belső fölszerelésre vonatkozólag is tegyen jelentést. Elhatározta továbbá a közgyűlés Papp István jelentése alapján, hogy aHeológiai tanároknak egyelőre a következő tanévre a hatodik tanári szék javadalmából a jövő évi szeptember elsejétől kezdve egyenkint a nyugdíjba be nem számítható ezerkétszáz korona ideiglenes fizetési pótlékot fognak adni, a fönnmaradó négyszáz korona pedig a teológiai pénztár javára fog esni. A hatodik tanszék betöltése azonban a teológiai akadémiai pénztárnak közel jövőben remélhető megerősödése esetén elengedhetetlen. Jelentést tett végül az igazgató a teológiai akadémia tanulóiról, tanulmányi eredményeiről és vizsgáiról. A főjegyző fölolvasta Lévai Lajos esperes levelét, amelyben akadályoztatása folytán az egyházkerület aljegyzői tisztéről lemond. A dözöttség, a bánat és a fájdalom kél marván yéletre. Talán azért is szerették ugy, mert csak lopva lehetett őt imádni, remegve a ragyogó ég hatalmas isteneitől, akik féltékenyek lehetnének. Kívánatossá lett az asszonyok szemében, — mint a paradicsom tiltott almája, Ő, az üldözött isten, akinek szomorúsága annyira emberi. Az első isten ő, igen, akinek hulló vére a földre omlott, sejtetvén eljövetelét Neki, aki az egész világért vérzett el a fán. Ostobaság az egész. Az akvinkumi leányok, akik tavaszszai a hegyek közé rohantak a pogány papokkal, hogy minden ibolyát, ami csak termett az erdőn, összeszedjenek, hogy odaadhassák a kedves Attisznak, már hamvaikban is elpusztultak, szerteszálltak; már az emlékük sem él. Csak ő maradt meg, a fehér szoboristen, összeszorított ajkával, mint a köny, mint a bánat, mint a sóhaj, amely nem fog elmúlni a Duna tájairól, amig csak emberek élnek a partjai körül. Égi szerelem! Hogy annyira imádták Attiszt a Kelta araviszk leányok, őt, az idegen és frigiai ifjút, az talány, de meg lehet érteni, mert a testvérük volt a földi szerelemben és a mennyei boldogtalanságban., A mesék, amelyek napfényes ázsiai he= gyek között születtek, uj életre keltek a Valéria-gyarmatban, a Duna virágos partján. Minthogy az istenek sem ólomlábakon járnak, hanem a vihar szekerén vágtatnak a föld egyik zugából a másikba. S az óbudai sváb leány, aki ájtatosan borul a porba az uton, valamelyik kivá-