Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-25 / 130. szám

1910 oktdber 23 D£LMAGYARORSZÁG 13 tők között a következőképen lett tiz-és huszkoronás aranyakban kiosztva: Varga Istvánná Magyarpécska, tiz korona; Szőke Péter Szeged, busz korona ; Matyasovszky Gyuláné Temesvár, busz korona; Benedikty Józsefné Vajdahunyad, husz korona; Bagdy Sándor Vaskoli, husz korona ; Gottschal János Szeged, tiz korona. Gerliczy Ferenc báró által fölajánlott száz korona pénzdíj a kisbirtokos házinyúl-tenyésztők között a következőképen lett tízkoronás aranyakban kiosztva : Kecskés János Szeged, tiz korona; Zobay Miklós Szeged, tiz korona; Tóth Lajos Szeged, tiz korona; Baranyai János Szeged, tiz korona; Menkó Mihály Szeged, tiz korona; Farkas Dezső Szabadka, tiz korona; Apró Mátyás Szeged, tiz korona; Nóvé Ferenc Szeged, tiz korona: Unghváry Gyula Tamásda, tiz korona; Szegő József Kula, tiz korona. A „Baromfitenyésztők Országos Egyesülete" által kiadott hat értékes érmet a következő kiállítóknak ítélték: Aranyérem Pákozdy László Hódmezővásárhely, ezüstérem Deutscli Sándor Fólya és bárp Lipthay Frigyesné Lovrin, bronzérem Ledniczky Péter Hugyag, Pottchen Jakab Lovrin és Baky Béláné Kaposmérő. Egyesületi érmeket koptak fehér wyanclottes tyúkok után: Aranyérem Pottchen Jakab, Lovrin. Ezüstérem Répászky Gy. és M., Kassa, Bronzérem Schmidt Mariska, Lovrin és Gerliczy Ferenc báró, Deszk. Plimouthok után: Aranyérem Répászky Gy. és M., Kassa, Bronzérem özvegy Baky Béláné, Kaposmérő. Bhode Islandok után: Aranyérem Ludvig Rezső dr, Budapest. Bronzérem Draskovich Rezső gróf, Pozsony. Bráhmák után: Bronzérem Répászky Gy. és M., Kassa. Bántámok titán: Arany-, ezüst- és bronzérem Telbisz György, Szeged. Erdélyi kopasznyakucik után: Aranyérem Bálás Károlyné, Szeged. Ezüstérem Vogel Antalné, Szeged. Bronzérem Bálás Károlyné és Vogel Antalné, Szeged. Fehér magyar tyúkok után: Ezüst- és bronzérem Jedlicska Béla dr és Bálás Károlyné Szeged. Fogolyszinü magyar tyúkok után: Arany- é3 ezüstérem Pákozdy László, HódmezővásárhelyBronzérem Répászky Gy. és M., Kassa. Ipolyvölgyi magyar tyúkok után: Arany- és ezüstérem Ledniczky Péter, Hugyad. Fehér orpingtonok után: Aranyérem Pákozdy László, Hódmezővásárhely. Ezüstérem Kasinszky Gyula, Eger. Bronzérem Gerliczy Ferenc báró, Deszk és Répászky Gy. és M., Kassa. Fekete orpingtonok után: Ezüstérem Répászky Gy. és M., Kassa. Német tarka nyulak után: Aranyérem Unghváry Gyula, Tamásda. Ezüst-ós bronzérem báró Lipthay Frigyesné, Lovrin. Fehér belga óriási nyulak után: Arany- és ezüstérem báró Lipthay Frigyesné, Lovrin, Havanna nyulak után: Aranyérem báró Lipthay Frigyesné, Lovrin. Ezüstérem Beierlein Antal, Kiszombor. Arany nyulak után : Aranyérem Murányi József, Rákospalota. Ezüstérem báró Lipthay Frigyesné, Tamásda, Bronzérem Murányi József, Rákospalota. Ezüst nyulak után: Aranyérem báró Lipthay Frigyesné, Lovrin. Ezüstérem Koós Géza, Sövényháza és Kecskés János, Szeged. Bronzérem Bálás Károlyné, Szeged. Orosz prémnyulak után: Aranyérem Klazsik Szilárd, Szeged. Ezüstérem: Szegő József, Kula. Kék nyulak után: Ezüstérem Koós Géza, Sövényháza. Bronzérem Kecskés János, Szeged. Angora-nyiilak után: Ezüstérem Farkas Dezső, Szabadka. Díszoklevelet kapott Polsterer H. Wiener-Neustadt, a .,Fattinger"-féle husrostos eledelei után, amelyekkel a kiállítási állatok etetve lettek. Sárga orpingtonok után: Aranyérem Pákozdy László, Hódmezővásárhely. Ezüstérem özvegy Baky Béláné, Kaposmérő. Bronzérem Gerliczy Ferenc báró és Benedikty Józsefné, Vajdahunyad. Gyöngytyúkok után: Arany- és ezüstérem Pákozdy László, Hódmezővásárhely. Bronzérem Gerliczy Ferenc báró, Deszk. Fehérpulyka után : Aranyérem Gerliczy Ferenc báró, Deszk. Ezüstérem Pákozdy László, Hódmezővásárhely. Bronzéremjedlícska Béla dr, Szeged. Emdeni libák után: Arany- és ezüstérem Pákozdy László, Hódmezővásárhely. Bronzérem ifjabb Knapecz János, Hódmezővásárhely ós Kasinszky Gyula, Eger. Pekingi kacsák: Aranyérem Deutsch Sándor, Fólya. Ezüstérem Matyasovszky Gyuláné, Temesvár. Bronzérem Deutsch Sándor, Fólya és Dudás Józsefné, Kömpöc. Nyulak után. Belga óriási nyulak után: Aranyérem Bocskay Lajos, Szeged. Ezüstérem Unghváry Gyula, Tamásda. Bronzérem Murányi József, Rákospalota, Unghvári Gyula, Tamásda és Ilgenn István, Szabadka. Normandiai nyulak után: Ezüstérem Lux Alfréd, Püspökiele. Galambok után. Szegedi keringök után: Aranyérem László Sándor, Szeged. Ezüstérem Mészáros József, Szeged, Gábor János, Szeged és ifjabb Tombácz Ferenc, Szeged. Bronzérem Kibling Miklós, Szeged, Ónozó Géza, Szeged és Fogas Lajos, Dorozsma. Bécsi és starti keringök után: Bronzérem Varga Istvánná, Magyarpécska. Pávagalamb után: Ezüstérem ifjabb Tombácz Ferenc, Szeged. Bronzérem Draskovich Rezső, gróf, Püspöki és Záborszky István dr, Budapest, Angol parókásgalamb után: Ezüstérem Záborszky István dr, Budapest. Schmalkaldeni szerecsenfejű galamb után: Bronzérem Bosznay Károly, Debrecen. Dobos-galamb után: Bronzérem Zehrer Richárd, Budapest. Postagalamb után: Ezüstérem Zsemberi Lajos, Szeged és Kálmán József, Kecskemét. Bronzérem Sziveri Bertalan, Szeged. Magyar bögyösgalambután: Aranyérem Szirbik Ferenc, Makó. Ezüstérem Draskovich Rezső gróf, Püspöki. Bronzérem Kovács S:imu, Újszeged. A nyulaknál báró Lipthay Frigyesné által fölajánlott ezüst serleget a bíráló-bizottság egyhangúlag Murányi Józsefnek, a főrendiház igazgatójának (Rákospalota) ítélte oda. Az egyesület, az általa kibocsátott tombola-jegyek árából összevásárolt száz értékes nyereményt és azokat kisorsolja. Mint értesülünk, az állam megbízottjai a holnapi nap folyamán körülbelül kétezer korona erejéig bevásárlást eszközölnek, miáltal az egyesület el fogja érni a célját, tudniillik, hogy minden kiállító teljes megelé" fedéssel távozzék Szegedről és bármikor szívesen jöjjön kiállításra Szegedre. • (—) Alaptőke-emelés. A Szeged-CsongrckU Takarékpénztár az ez évi február tizenharmadikán tartott közgyűlés határozataértelmében kibocsátott ezer darab uj ezerötszáz korona névértékű részvényt október huszonhatodikától kezdve szolgáltatja ki a részvényeseknek, az eddig forgalomban volt jogosítványok átvétele ellenében. Ezzel az alaptőke fölemelése befejezést nyer és az intézet a most kibocsátásra került részvények befizetésével három millió korona alaptőke és mintegy hárommillióötszázezer korona összegű tartalékalap fölött rendelkezik. (—) Szeged város tiizkárhiztositása. Szeged város törvényhatósági bizottsága a város ingatlanait az „Adriá"-nál biztosította tűzkár ellen. A belügyminiszter a városnak ezt a határozatát föloldotta, a szerződóst megsemmisítette és utasította a törvényhatóságot, hogy a tüzkárbiztositásra írjon ki pályázatot. (—) Asztalosok figyelmébe. Az aradi kereskedelmi és iparkamara örömmel vett tudomást arról, hogy a keriiletbeli asztalosmesterek mind nagyobb mértékben alkalmaznak műhelyeik tökéletesbitése végett motorokat és munkagépeket. De egyszersmind sajnálattal látja, hogy — többnyire tájékozatlanságból — e gépeket csaknem kizárólag külföldön szerzik be. A kamara ezúton hozza mindazoknak tudomására, akik ilyen gépeket a jövőben beszerezni kívánnak, hogy a liazai gépgyártás (különösen motorok, famegmunkáló-gépek tekintetében) nem áll hátrább a külföldénél, a fizetési föltételek sem kedvezőtlenebbek, ezért saját érdekeik veszélyeztetése nélkül a hazai gyárakban is beszerezhetik szükségleteiket. Kimerítő útbaigazítást ez ügyekben részben a kamaránál, részben a budapesti Kereskedelmi Muzeumnál, Technológiai Iparmuzeumtiál és a kerületi iparfelügyelőségnél mindenkor díjtalanul nyerhetnek. (—) Szeged—Tájié. Müllfir József Szeged és Tápé között rendes omnibusz-járatot létesít. Szegeden az állomás a törvényszék palotájánál lesz. Müller József kövezetvám-mentességért folyamodott Szeged városához. (—) LT| szövőgyár. Két rózsahegyi lakos ajánlatot tett Miskolc városának, hogy egy kötszövőgyárat létesítenének megfelelő támogatás mellett. A gyár az első években száz munkást foglalkoztatna. A vállalkozók két hold ingyen területet, az építési töke kamataínak tizenöt évig való fizetésére kötelezettséget, tizenöt évi pótadó- és kövezetvámmentességet kérnek. (—) Tízmilliós erdőüzlct. Potocki József és a Dominik grófok nemrég megvették a görögkatolikus metropolita négyezernégyszáz holdnyi erdőterületét. A grófok ezt az üzletet most átruházták Gleisinger Th. tescheni fakereskedő cégre. A vételár közel tiz millió korona. REGÉNYCSARNOK. Toto. Irta Gabrielte d'Annunzíó. Olyan volt, mint valami medvebocs, aki talán a Maiella tölgyes szakadékaiból szállott le a síkságra. Az arca mosdatlan és piszkos volt, nagy borzas baja benőtt a halántékába is, a szeme kerek volt s sárgás, mint a repkény virága és sohasem nyughatott. Jó időben a réteken kószált, megdézsmálva a gyümölcsfákat, vagy szedret szedett a sövényben, vagy pedig apró kövekkel a napsütésben sütkérező gyikokat dobálta meg. Nyers, kurta kiáltásokat hallatott, amelyek emlékeztettek az augusztusi déli forróságban láncra kötött komondorok üvöltésére, vagy pedig egy csecsemő értelmetlen gügyögésére. Szegény Toto, néma volt. Rablók vágták ki tövéből a nyelvét. A gazdájának nyáját legeltette akkortájt a lapályon, amely tele volt pirosló virágú lóherével és baltacímmel; furulyázott nádsipján és elnézte a gomolygó felhőket, amelyek a hegycsúcsokra nehezedtek, vagy pedig elnézte a vadkacsákat, amelyeket a szélrohamok hajtottak maguk előtt. Nyári alkony borult a Maiella cserfáira, amelyek zizegtek-zugtak a sciroccoban, amikor Moro két társával rája tört s elhajtotta a pettyes tehenet és kivágta szegény Totónak a nyelvét, mert kiáltozni kezdett. Moro még hozzátette: — Most aztán meséld el, mi történt, te bestefia! Toto tántorogva, karjával hadonázva sietett haza, mialatt szájából csak ugy ömlött a vér. Valami csoda révén életben maradt; de soha többé nem tudta elfelejteni Morót és egy napon, amikor az uton meglátta a rablót, akit megláncolva katonák fogtak közre és ugy vitték a börtönbe, — felkapott egy követ és hátba vágta vele, aztán röhögve elfutott. Később otthagyta öreg anyját, aki ott lakott a sárga vályogházikóban a tölgyfák alatt és mezítláb, piszkosan kódorgott erre is, arra is, kicsúfolva a gyerekektől, lerongyolódva és éhezve. Rossz is lett. Olykor leheveredett a napfényben és azzal mulatott, hogy elcsípett egy gyikot és lassan megölte, vagy pedig halálra kínzott egy-egy aranyos hátú bogarat. Ha a gyerekek boszantották, röfögött, mint a fiatal vaddisznó, ha üldözi a kutyafalka. Végül is rettenetesen elnáspángolta az egyiket; és e naptól kezdve békében hagyták. De itt volt Ninni, aki jó szivvel viseltetett irányában, az ő jó, az ő szép Ninnije, egy sovány kis gyereklány, nagy szemű, szeplős arcú, aranyszőke haju. San Socco ive alatt találkoztak először: Ninni lekuporodva egy sarokba, nagy karéj kenyeret majszolt. Toto, akinek nem volt harapni valója, irigyen nézte és a száját nyalta. — Akarsz ? — kérdezte a kis lány cérnaszál hangján és reáemelte tiszta fényű, ragyogó szemét, amely olyan volt, mint a szeptemberi égbolt. — Van itt még nekem egy másik karéj is. Toto mosolyogva közeledett feléje és elfogadta a kenyeret. Szótlanul rágcsálták mind a ketten ; háromszor vagy négyszer találkozott is a tekintetük és ilyenkor egymásra nevettek. — Hová való vagy te? — kérdezte susogva Ninni. Toto jelekkel felelt és igy magyarázta meg, hogy nem tud beszélni, majd kitátotta a száját és megmutatta a nyelvének feketés ! csonka tövét, A kis leány leírhatatlan bor-