Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-25 / 130. szám

14 delmagyarorszag 1910 október 25 zadással elfordította a tekintetét, A fiu könynyedén megfogta Ninni karját, a szemébe könnyek tolultak és talán azt akarta mondani : Ne- tégy igy; ne menj el te is; légy jó ! — De a torkából különös hörgés szakadt ki, amely megreszkettette a szegény Ninnit. — Addio ! — mondta és elszökött. Később, amikor az emberek megint együtt látták őket, már ugy megbarátkoztak, hogy testvéreknek is lehetett őket tartani. Együtt üldögéltek a napsütésben. Toto nagy, fekete buksi fejét Ninni ölébe hajtotta és szemét, mint a macska lehunyta, amikor a kis lány gyöngéd ujjacskáit dus hajába sülyesztette és csiklandozta a fejbőrét, mialatt egyre és egyre ugyanazt a mesét mesélgette neki a bűvészről és a királykisaszszonyról. — Hol volt, hol nem volt, volt egszer egy király és annak volt három lánya. A legkisebbet Csillagocskának hivták és haja arany volt, a szeme gyémánt; és amikor megjelent az utcán, az emberek mind térdre borultak és igy szóltak: Itt jön a Madonna! És egyszer, amikor virágokat szedett a kertjükben, hát az eg$"ik fán észrevett egy zöld papagályt ... Totot álomba ringatták ezek az édes,, behízelgő csengésű szavak, le-lehunyta a szemét és 'Csillagocskáról, a tündérszép királykisasszonykáról álmodott; Ninni ajkáról is mind halkabban és halkabban, töredezve szálldostak a szavak és lassanként el is hallgatott. A nap aranyos, meleg sugárpalástot teritett arra a kis rongyhalomra. Sok-sok napot töltöttek igy együtt, megosztva egymás között a kapott alamizsnát, az utcakövezeten meghálva, majd nekivágták a campagnának és a szőlők aljában vándorolva megdézsmálták a duzzadó, tömött szőlőfürtöket, bár állandóan az a veszély környékezte őket, hogjf a csősz rajtacsípi és utánuk lő sörétes puskájával. • Toto boldognak látszott: olykor-olykor vállára kapta a kis leányt és lovazni kezdett vélfe, száguldott eszeveszetten, keresztül árkon-bokron, tüskés sövényen, amig csak kipirult arccal, lihegve, hirtelen meg nem állott. Ninni .bóldogan nevetgélt vele együtt ; de ha a tekintete a csonka nyelvre esett, amely nevetés közben ott mozgott a szájában, önkénytelenül is megborzadt. A szegény néma, ha ezt észrevette, ezután egész; nap szomorú és levert maradt. •De óh, milyen gyönyörűek az októberi napok! . . . A barna hegyek a messzeségben élesén emelkednek ki a tiszta háttérből, mely ólyomfehér és zsöldszinü s mely felett könnyed violás párák úszkálnak fölföl, egyre följebb leírhatatlan lágysággal beleolvadva a kéklő égi kupolába; Ninni nyitott szájjal aludt a szénában és Toto a lány mellé kuporodott és ugy nézte. Pál1 lépésnyire száraz sásból, meg nádból font kerítés husódott el, amelyből két vén olajfa görcsös, odvas törzse emelkedett ki. Erről az oldalról sokkal, de sokkal szebb volt az égbolt, a világos nád és a szürkés-zöldes, ezüstös olajfa lombok között. A szegény néma gondolkozott, de ki tudja, milyen különös gondolatai lehettek. Talán Céiilagocskára, a tündérszép királykisaszszönykára; gondólt'? Talán Moróra? Talán arra a sárga kunyhóra, a. tölgyfa alatt, ahol egy öreg, magános asszony szövöget és vár, vár — Mába? ... Ki tudja ! A szénaillat szinte mámorossá tette: ugy érezte, hogy a vére bizseregni kezd, gjorsabban lüktet az ereiben és a fejébe száll, ahol csodálatos képek, látomások, élesen, villámszerűén megvilágított arcok suhantak át, majd eltűntek egy pillanat alatt. Nem Játtatok még, sohasem lángra lobbanni száraz tarlót V A kalászpk kurta tövei, alig hogy a láng éri, fölvillannak, vörösen izzanak, összezsugorodnak, zizegnek, ropognak és máris elhamvadnak s utánuk csak szürke hamu marad vissza, amig a szem szinte még látni véli lobogó lángjukat. Ninni kissé hátrahajtott fejjel, nyugodtan 'élegzett. Toto egy szalmaszáfat kerített valahonnan és megcsiklandozta a nyakát; a a leányka, még mindig csukott szemmel, olyan mozdulatot tett, mintha egy tolakodó legyet akarna elkergetni. A néma hátra vetette magát, ugy nevetett, egyik kezét a szája elé tartva, nehogy a hangjával fölébressze az alvót: majd felállott és az árok széle felé sietett, ahol fehér virágokat szedegetett, aztán megint visszasurrant és Ninni felé hajolva, arcát teleszórta virággal. A kis leányka fölébredt erre és fölsikoltottt, de amikor észrevette Totót, aki még mindig lehunyt szemmel, tüzelő arccal ott állott mellette, — felkacagott, — Bolond vagy! — mondta édes csengésű hangján, amelyet az éjszakában mandolin hangjának is lehetett .tartani. Aztán megint visszafeküdt a fűbe és a másik oldalára fordult. * Egy novemberi vasárnapon, épen déliidőben ott állottak San Rocco ive alatt. A türkizkék tiszta égboltról gyöngéd, sápadt sugarakkal tűzött - le a házakra a nap. A harangok ünnepiesen zúgtak és a belső város utcáiból zavaros lárma J:ört elő, mint megbolygatott méhkasból. Ők egyedül állottak: egyik oldalon a néptelen Macskaszoritó szük utcácskája, másik oldalon a gabonaföldek terültek el. Toto a virágzó repkényt nézte, amely a vörös fal egy részéből csüngött alá, — Jön a tél, — mondta Ninni elgondolkozva és tekintete meztelen lábacskáira és rühácskájárá esett. — Jön a tél és minden fehér lesz és nincs fedél, amely alatt meghúzódhatnánk és nincs tűzhely, amely mellett felmelegedhetnénk ... A te anyád, az meghalt már? Mi? A néma lehorgasztotta a fejét, majd kisvártatva hirtelen kiegyenesedett, a szeme ragyogott és végig nézett a láthatáron. — Nem halt meg? Vár téged? Toto a fejével biccentett, hogy igen; aztán más jeleket is csinált. Azt akarta, mondani: — Menjünk az én anyám házába, ott a hegyek tévében, ott van fedél, ott ' van tűzhely, ott van téj, ott van kenyér. * Mentek, mendegéltek, meg-megálltak a házak és tanyák mellett; sókat éheztek, sokszor aludtak a szabad ég alatt és csak •nagy ritkán egy szekér alatt, vagy éppen egy istálló küszöbén. Ninni szenvedett, egyre halványabb lett, a szeme fénytelen, az ajka fakó és kicsi lábacskája megdagadt és kivérződött. Toto, amikor mindezt észre vette, ugy érezte, belehal ebbe a fájdalomba: saját lyukas zekéjét is a lánykára aggatta, gondosan begöngyölte és jó darabon a karjain vitte szegénykét. Egy este, amikor már jó néhány mértföldet gyalogoltak, sehol sem találtak födelet: a hő már tenyérnyi magasságban födte be a földet és még egyre hullott nagy pelyhekben, az északi, metsző szélben. Miminek a foga vacogott a láztól és a hidegtől, és szorosan simult a fiúhoz, ez meg, szegény Toto, amikor a kis lányka fáradt lélekzetét és gyönge nyöszörgését hallotta, mintha megannyi tőrszurás hatóit volna a keblén át.. . De bátran ment. ment előre és a szive fölött ott érezte verni, dobogni Ninni szivecskéjét... Aztán nem hallott többé semmit, nem érzett többé semmit. A kis leánykának sovány karocskája, amelyíyel az ő nyakát ölelte át, merev volt, mint az acél és fejecskéje lekonyult. Toto felkiáltott, azt hitte, egy ér repedt meg a mellében ; aztán még erősebben szorította magához az élettelen testecskét és ment, ment a hóban, az örvénylő hó pelyhekben, a hideg északi forgószél stivöltése közben, vadul, dühösen, mint éhező farkas. Ment, ment, amig csak el nem hagyta ereje és a vér meg nem fagyott ereiben. Ekkor lerogyott a hóba, még most is a szivéhez szorítva a kis halottat. És a hó elborította őket. Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Célmagyarország hiriap- és nyomdaváíiaiat részuénytársaság. Nyomatott Szegeden a Délmagyarország hiriapéE nyomdavállalat részvénytársaság kör forgógép án. ük kitűnő hanggal. Kaphatok: 3,-4, 5, 6, 8, 10 forintért és feljebb. Maitgversciiy-heyedHk 20 forinttól feljebb Iskolai és hsifmnniftmntr össses zenekari és aiUtemplomi »«»UiyiUUUIlm kedvelői haiHjszereV kaUj szerkezetű cimbalmok legkiválóbb hangtartő szerkezettel, pedál nélkül 30'- forinttól ¡Sg&ffifíS&ui Fonográf, és Gramofon legjutányosabb Arakon. Hengerek és lemezek- -a vilan lejjhireseltb művészeinek {elvételeivel. Dus raktár kiváló gyártmányú uj és átjátszott EOiijjorAk és piaalnókbaii. Régi zongorák és efjvéb hangszerek ujakra becseréltétnek. ü«at|in'a Ii5ies5Bzo iKtézet. Tetjes zenekarok íeigze1'eiése kedvező feltételek mellett. Tornászati és községi dobok dus választékban. Sternberg Ármin és Testvére cs. üs Mr. iiíivőfí liöoperpr Mátta' íí, VII., ffleii-al 33 Képes árjegyzéket (minden cikkről külön) ingyen küldünk, csak meg kell írni, hogy miféle hangszerről kívántatik az árjegyzék szájpadlás nélküli fogak és fogsorok amerikai módszer szerint készülnek, úgyszintén aranykoronák is. v ffesMÉüs) SzőGíJgfiyi-íBf íl. sí S

zínházi látcsövek legújabb mintákban, legfinomabb "üvegekkel.' — LÖrgneííek, szemüvegek, hőmérők, légsttlymér-ök; valamint minden e szakmába vágó tárgyak, továbbá beszélőgépek (gramofon! és a legújabb felvétel« művészid lemezek, •• mindennemű vonós és fúvó hangszerek, hurok és kellékek a íegjutányosább árakon kaphatók BRAUN JÁNOS StSS SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 15. SZÁM. Javítások szakszerűen és gyorsan készíttetnek sarjgg—¡tJg-'MfflS m mányu fitiöm tdZé^SStSj legfinomabb villany erejű cukrászdájában uÉlffiiifi ir í leisíi 51. SL