Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)
1910-10-23 / 129. szám
0 DEL MAGYAR ORSZÁG 1910 október 2 Albert grófnak, hogy ez a módszer nincs kipróbálva. Teljesen ki van próbálva. Valóságos logikus következése ennek a módszernek, hogy Apponyi akkor mondott le róla, amikor kormányt vállalt és akkor veszi elő ismét, amikor az ellenzék padjain ül. Mert ez a módszer olyannak mutatkozott huszonkét évi kipróbálás után, hogy alkotni, eredményeket elérni vele nem léhet, de alkotásokat megakasztani, a nyugtalanságot és bizonytalanságot állandósitani, válságot válságra halmozni — erre igen is alkalmas. Ez a vivmány-módszer, ez a junktimmódszer, ez az alku-módszer van tehát kipróbálva és a másik az, amely kipróbálatlan, amely nem teszi a nemzeti jogokat és a nemzeti élet fejlesztését alku tárgyává a nemzet és fejedelme között, amely nem akasztja meg kielégitetlen és kielégítésre vágyó törekvések miatt a fejlődő életet, nem teszi föltételektől függővé az ország védelmét és biztosságát, mely nem teremt megszégyenítő kényszerhelyzetet, mely nem idéz föl oktalan válságokat. Ennek az uj módszernek kell most sorra kerülnie, amely a megszakittatlan alkotmányos élettől, az országgyűlés és a fejedelem együttérző és egyetértő munkájától várja az állami és nemzeti élet minden jogos igényeinek zavartalan kielégítését. Az a fordulat, mely az ország közhangulatában beállott, a koalíciónak nemcsak kormányzó, hanem ellenőrző módszerét is elitélte és megsemmisitette. A kormányzásban maga volt tehetetlen, az ellenőrzésben másokat kárhoztatott tétlenségre. Most helyre kell állania. a normális parlamenti rendnek. A kormány és a többség alkotni fog és az ellenzék az alkotásokat fogja ellenőrizni. De a mesterséges válságok és katasztrófák politikája lejárt. A múlt bocsátotta a próféta kezét s az 5 fehér keze is lehanyatlott, mint egy tőben kettémetszett liliom. Hanem azért tovább is szelíden mosolygott s fejének egy finom mozdulatával helyet kínált a prófétának valamelyik platánfa alatt. A leányok is letelepedtek a platánok alatt és figyelő szemmel várták a próféta beszédét. Az pedig, széles hátát és ősz fejét a százados fa kérges törzséhez támasztva, elmélázva nézett a messze kékségbe és szólott ekképpen : — Kezdetben teremté Isten a szomorúságot és a bánatot, és elárasztotta vele a világot. A szomorúságból és bánatból pedig fakasztja vala az életet s törvénynyé tette, hogy élet csak szomorúságban megfürösztve fogantassák. De fog jönni valamikor egy.uj Megváltó, aki az életet megszabadítja a szomorúságtól és a vidámságot kiragadja a halál karmaiból, hogy az életnek ajándékozza, A próféta nem adott bővebb magyarázatot, honnét vette ez uj s kissé értelmetlen Genezist, bizonyítékot sem keresett a maga igazságainak megerősítésére. De az ő hallgatói nem is vártak sem magyarázatot, sem bizonyítékot. Áhítattal hallgatták szavát s ugy érezték, hogy e szavakban van a kinyilatkoztatás. a kulcs, mely az élet rejtélyének zárját fölnyitja. A próféta, pedig folytatta : — A vidám Megváltó azonban még nem érkezett meg, s a szomorúság lehellete körüllebegi a világot. A próféta történeteket is tudott, érdekeseket és szomorúakat. Csak hogy egyiket a másikba fűzte, bonyolította őket s soha sem lehetett egyiknek sem megtudni a végét. ezúttal csakugyan meghalt» A koalíciós közelmúlt módszerével együtt. Xem áll többé útjában a jövőnek. A falu jegyzője. — A megrágalmazott csanádi alispán. — (Saját tudósítónktól.) Megírta a Délmagyarország, hogy több mezckovácsházai lakos följelentést tett Harsányt Gyula községi jegyző ellen, a járás föszolgabirájánál, Kövér Bélánál. Olyan súlyos vádakkal illették a jegyzőt, hogy ha azok valóknak bizonyulnak, elegendők ahoz, hogy a tornácos községházáról egyenesen a börtönbe juttassák Harsányit. Megvádolták Harsányi Gyulát azzal, — ami talán legnagyobb bűne lehet egy magyar közigazgatási közeg, nek — hogy amerikai kivándorló-társaságok szolgálatában áll és ebben a minőségében a lakosságot kivándorlásra csábítja. Megvádolták továbbá azzal, hogy nagy összeggel megkárosította az országos betegápolási alapot, hogy különböző címeken dijakat szed a község népétől és a pénzt a saját céljaira fordítja. Nem jelentéktelen pontja a följelentésnek az sem, bogy a jegyző a fiatal községi hivatalnokokat leányok elcsábítására biztatta és hogy a községházán a sok közigazgatási erkölcstelenség mellett a tiltott szerelem kultusza is virágzott. A sok vádra vonatkozóan Kövér Béla főszolgabíró vizsgálatot rendelt el Harsányi ellen. A vizsgálatnak a vége az lett, hogy a főszolgabíró Harsányit felfüggesztette a hivatalától. Ez a felfüggesztő határozat megnyugtatta a lakosságot, amely a jegyzőt mint magánembert is gyűlölte. A lakosság eme öröme azonban korai volt, mert Hervay István, Csanádmegye alispánja, Harsányit visszahelyezte a hivatalába. Mezökovácsházán emiatt ismét megbomlott a béke. Érdekes fordulat állott be ebben az ügyben augusztus hóban. A megye közigazgatási bizottságának ülésén Verlán Etele országgyűlés; képviselő, megyebizottsági tag, elmondotta, hogy Harsányi jegyző, "akinek viselt dolgai már akkor is ismeretesek voltak, két szavahihető úriember állítása szerint ezt a kijelentést tette a felfüggesztésére vonatkozóan: Nell.i, aki a legkiváncsibb volt a leányok közül, néha nem állhatta meg, hogy félbe ne szakítsa: — És hogy volt azután? Mi lett a történet vége ? A próféta szelid hangon felelte : — A történet vége? A történetek nem végződnek be az életben, gyermekem. Az élet csak megkezdi és bonyolitja, de csak a halál fejezheti be őket, II. A próféta egy napon egészen szokatlan időben állított be s ebből mindjárt sejteni lehetett, hogy valami váratlan esemény történt. Szóba sem állott senkivel, hanem egyenesen Klári kisasszonyhoz sietett s jő hosszú ideig maradt a szobájában. Hogy miről beszéltek, azt senki sem hallotta, csak sejteni lehetett, hogy valami rég keresett ismerőst talált föl, mert mikor Klári kisasszony kikísérte, hallották, mikor azt mondta : — Ha már megtalálta, hát hozza is el. Klári kisasszony igen izgatott volt, a hangja remegett és lángolt az arca. A próféta is elvesztette rendes nyugalmát, nagyon sietett s alig ment el, újra. visszatért, de már másodmagával. Kísérője szép, magas öreg ur volt, büszke nézésű, kényes, katonás járású, fehérfejű. Mind a ketten bementek Klári kisasszonyhoz s az ajtó bezárult mögöttük. Az egész ház lázban égett, minden ablakból leányfejek kandikáltak ki s kíváncsi, tágranyilt szemek meredtek a titkot eltakaró, fehér ajtóra. Lázas kíváncsisággal várták a történendőket, mert érezték, hogy e szokatlan látogatás csak a Klári kisasszony regényének folytatása. — Ha engem elcsapnak, magammal rántom az alispánt is, mert én csak kis tolvaj vagyok. Az alispán, akinek személye fölötte áll az ilyen alantas gyanúsításoknak, a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el Harsányi ellen. A vizsgálatot ma fejezték be. Ennek során beigazolódott, hogy Harsányi tényleg tett ilyen kijelentést. Mezőkovácsházai tudósítónk az ügyio vonatkozóan a következőket jelenti: A főszolgabiróság ma kihallgatta Papp Dezső községi segédjegyzőt és Lukács János volt községi írnokot arra nézve, hogy Harsányi Gyula jegyző az alispánról tényleg tett-e diffamáló kijelentéseket. A tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy a jegyző ezeket mondotta mindenütt, ahol csak megfordult: — Ha nekem bajom lesz és az állásomból távoznom kell, akkor magammal rántom Urbanics szolgabírót és Hervay alispánt is. Majd megmutatom én, hogy ki vagyok! Velem akarnak ezek a vármegyei tacskógyerekek elbánni?! Nekem már három évtizedes közigazgatási gyakorlatom van. Tudom én a módját, hogy magamat politikai elvekért üldözöttnek tüntessem föl. A fegyelmi során kihallgatták Harsányi Gyulát is, aki arra a kérdésre, hogy volt-e már büntetve, nem-mel felelt. A vizsgálat vezetői azonban tudják, hogy Harsányinak más sötét folt is van a múltjában. Fiatalabb korában, amikor Endrőd községben adóügyi irnok volt, olyan súlyos cselekményeket követett el, hogy a békésgyulai ügyészség hivatalból vádat emelt ellene és a törvényszék el is Ítélte szabadságvesztésre. Elrendelték, hogy ennek az ügynek az iratait szerezzék be, mert a jegyző a legnagyobb mértékben tagadja a múltját. Beigazolódott az is, hogy Harsányi legintimebb barátja, Szántó Lipót községi adóügyi irnok ellen a máramarosszigeti ügyészség sikkasztás miatt eljárást indított és dacára, hogy Harsányi tudott Szántó múltjáról, mégis jóbarátságot tartott fönn az Írnokkal, aki Szintén múltjának letagadásával tudott magának hivatalt szerezni. A vizsgálatot tovább folytatják ós valószínűen az lesz az eredménye, hogy a falu érdemetlen jegyzőjét végleg el fogják távolítani a hivatalából. Kívánatos is, hogy valamely módon Mezökovácsháza földúlt békéje helyreálljon. A Piskolty kisasszonyok, kiknek egyik szobája ép a Klári kisasszony társalgója mellett volt, hallották a nyitott ablakon keresztül a beszélgetés egy töredékét. Előbb az idegen hangját hallották, amint, mondta: — Itt alig változott valami. Amire Klári kisasszony szelid hangon válaszolt : — Itt semmi sem változott. Csak mások a fiatalok, mint akik akkor voltak... Azután sokáig nem lehetett hallani semmit, csak suttogást, tördelt szavakat, néha égy mély sóhajt, később ismét világosan ki lehetett venni, amint az idegen kérdezte : — Bűn volt az, Klári kisasszony? Csak tréfának vettem, hisz mind a ketten olyan fiatalok voltunk. Zokogás hallatszott. S Klári kisasszony zokogó hangjából csak annyit lehetett megérteni : — Hogy bűn volt-e? Mit tudom én, hogy mi a bün. Én csak annyit tudok, hogy az életem ráment. Azután ismét heves zokogás hallatszott, majd a próféta csitító szavai verődtek ki a nyitott ablakon, aztán esés zaja és kétségbeésett kiáltozás verte föl az udvart. Akkor már az egész ház a veranda lépcsőjén állott s a próféta jajveszékelt: — Segítség! Hamar orvost! Klári kisasszony rosszul lett! Aztán siránkozva hozzátette : — Mondtam, hogy ez nem neki való, hogy megöli az izgalom. De nem akart lemondani e találkozásról. Az orvos hamarosan előkerült s nyomban megállapitotta, hogy Klári kisasszonyt való-