Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-23 / 129. szám

0 DEL MAGYAR ORSZÁG 1910 október 2 Albert grófnak, hogy ez a módszer nincs kipróbálva. Teljesen ki van pró­bálva. Valóságos logikus következése ennek a módszernek, hogy Apponyi akkor mondott le róla, amikor kor­mányt vállalt és akkor veszi elő ismét, amikor az ellenzék padjain ül. Mert ez a módszer olyannak mutatkozott huszonkét évi kipróbálás után, hogy alkotni, eredményeket elérni vele nem léhet, de alkotásokat megakasztani, a nyugtalanságot és bizonytalanságot ál­landósitani, válságot válságra halmozni — erre igen is alkalmas. Ez a vivmány-módszer, ez a junktim­módszer, ez az alku-módszer van tehát kipróbálva és a másik az, amely ki­próbálatlan, amely nem teszi a nemzeti jogokat és a nemzeti élet fejlesztését alku tárgyává a nemzet és fejedelme között, amely nem akasztja meg ki­elégitetlen és kielégítésre vágyó törek­vések miatt a fejlődő életet, nem teszi föltételektől függővé az ország védel­mét és biztosságát, mely nem teremt megszégyenítő kényszerhelyzetet, mely nem idéz föl oktalan válságokat. Ennek az uj módszernek kell most sorra ke­rülnie, amely a megszakittatlan alkot­mányos élettől, az országgyűlés és a fejedelem együttérző és egyetértő mun­kájától várja az állami és nemzeti élet minden jogos igényeinek zavartalan kielégítését. Az a fordulat, mely az ország köz­hangulatában beállott, a koalíciónak nemcsak kormányzó, hanem ellenőrző módszerét is elitélte és megsemmisi­tette. A kormányzásban maga volt tehe­tetlen, az ellenőrzésben másokat kárhoz­tatott tétlenségre. Most helyre kell álla­nia. a normális parlamenti rendnek. A kormány és a többség alkotni fog és az ellenzék az alkotásokat fogja ellen­őrizni. De a mesterséges válságok és katasztrófák politikája lejárt. A múlt bocsátotta a próféta kezét s az 5 fehér keze is lehanyatlott, mint egy tőben kettémetszett liliom. Hanem azért tovább is szelíden mo­solygott s fejének egy finom mozdulatá­val helyet kínált a prófétának valamelyik platánfa alatt. A leányok is letelepedtek a platánok alatt és figyelő szemmel várták a próféta beszédét. Az pedig, széles hátát és ősz fejét a szá­zados fa kérges törzséhez támasztva, elmé­lázva nézett a messze kékségbe és szólott ekképpen : — Kezdetben teremté Isten a szomorú­ságot és a bánatot, és elárasztotta vele a világot. A szomorúságból és bánatból pedig fakasztja vala az életet s törvénynyé tette, hogy élet csak szomorúságban megfürösztve fogantassák. De fog jönni valamikor egy.uj Megváltó, aki az életet megszabadítja a szo­morúságtól és a vidámságot kiragadja a halál karmaiból, hogy az életnek ajándékozza, A próféta nem adott bővebb magyaráza­tot, honnét vette ez uj s kissé értelmetlen Genezist, bizonyítékot sem keresett a maga igazságainak megerősítésére. De az ő hall­gatói nem is vártak sem magyarázatot, sem bizonyítékot. Áhítattal hallgatták szavát s ugy érezték, hogy e szavakban van a ki­nyilatkoztatás. a kulcs, mely az élet rejté­lyének zárját fölnyitja. A próféta, pedig folytatta : — A vidám Megváltó azonban még nem érkezett meg, s a szomorúság lehellete körül­lebegi a világot. A próféta történeteket is tudott, érdeke­seket és szomorúakat. Csak hogy egyiket a másikba fűzte, bonyolította őket s soha sem lehetett egyiknek sem megtudni a végét. ezúttal csakugyan meghalt» A koalí­ciós közelmúlt módszerével együtt. Xem áll többé útjában a jövőnek. A falu jegyzője. — A megrágalmazott csanádi alispán. — (Saját tudósítónktól.) Megírta a Délmagyar­ország, hogy több mezckovácsházai lakos föl­jelentést tett Harsányt Gyula községi jegyző ellen, a járás föszolgabirájánál, Kövér Bélánál. Olyan súlyos vádakkal illették a jegyzőt, hogy ha azok valóknak bizonyulnak, elegendők ahoz, hogy a tornácos községházáról egyenesen a börtönbe juttassák Harsányit. Megvádolták Har­sányi Gyulát azzal, — ami talán legnagyobb bűne lehet egy magyar közigazgatási közeg, nek — hogy amerikai kivándorló-társaságok szolgálatában áll és ebben a minőségében a la­kosságot kivándorlásra csábítja. Megvádolták továbbá azzal, hogy nagy összeggel megkáro­sította az országos betegápolási alapot, hogy különböző címeken dijakat szed a község né­pétől és a pénzt a saját céljaira fordítja. Nem jelentéktelen pontja a följelentésnek az sem, bogy a jegyző a fiatal községi hivatalnokokat leányok elcsábítására biztatta és hogy a köz­ségházán a sok közigazgatási erkölcstelenség mellett a tiltott szerelem kultusza is virág­zott. A sok vádra vonatkozóan Kövér Béla fő­szolgabíró vizsgálatot rendelt el Harsányi el­len. A vizsgálatnak a vége az lett, hogy a fő­szolgabíró Harsányit felfüggesztette a hivata­lától. Ez a felfüggesztő határozat megnyug­tatta a lakosságot, amely a jegyzőt mint magánembert is gyűlölte. A lakosság eme öröme azonban korai volt, mert Hervay István, Csanádmegye alispánja, Harsányit visszahe­lyezte a hivatalába. Mezökovácsházán emiatt ismét megbomlott a béke. Érdekes fordulat állott be ebben az ügyben augusztus hóban. A megye közigazgatási bi­zottságának ülésén Verlán Etele országgyűlés; képviselő, megyebizottsági tag, elmondotta, hogy Harsányi jegyző, "akinek viselt dolgai már akkor is ismeretesek voltak, két szava­hihető úriember állítása szerint ezt a kijelen­tést tette a felfüggesztésére vonatkozóan: Nell.i, aki a legkiváncsibb volt a leányok közül, néha nem állhatta meg, hogy félbe ne szakítsa: — És hogy volt azután? Mi lett a tör­ténet vége ? A próféta szelid hangon felelte : — A történet vége? A történetek nem végződnek be az életben, gyermekem. Az élet csak megkezdi és bonyolitja, de csak a halál fejezheti be őket, II. A próféta egy napon egészen szokatlan időben állított be s ebből mindjárt sejteni lehetett, hogy valami váratlan esemény tör­tént. Szóba sem állott senkivel, hanem egye­nesen Klári kisasszonyhoz sietett s jő hosszú ideig maradt a szobájában. Hogy miről be­széltek, azt senki sem hallotta, csak sejteni lehetett, hogy valami rég keresett ismerőst talált föl, mert mikor Klári kisasszony ki­kísérte, hallották, mikor azt mondta : — Ha már megtalálta, hát hozza is el. Klári kisasszony igen izgatott volt, a hangja remegett és lángolt az arca. A próféta is elvesztette rendes nyugalmát, nagyon sietett s alig ment el, újra. visszatért, de már má­sodmagával. Kísérője szép, magas öreg ur volt, büszke nézésű, kényes, katonás járású, fehérfejű. Mind a ketten bementek Klári kisasszonyhoz s az ajtó bezárult mögöttük. Az egész ház lázban égett, minden ablak­ból leányfejek kandikáltak ki s kíváncsi, tágranyilt szemek meredtek a titkot elta­karó, fehér ajtóra. Lázas kíváncsisággal várták a történendőket, mert érezték, hogy e szokatlan látogatás csak a Klári kisasszony regényének folytatása. — Ha engem elcsapnak, magammal rántom az alispánt is, mert én csak kis tolvaj vagyok. Az alispán, akinek személye fölötte áll az ilyen alantas gyanúsításoknak, a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el Harsányi ellen. A vizs­gálatot ma fejezték be. Ennek során beigazo­lódott, hogy Harsányi tényleg tett ilyen ki­jelentést. Mezőkovácsházai tudósítónk az ügyio vonatkozóan a következőket jelenti: A főszolgabiróság ma kihallgatta Papp Dezső községi segédjegyzőt és Lukács János volt köz­ségi írnokot arra nézve, hogy Harsányi Gyula jegyző az alispánról tényleg tett-e diffamáló kijelentéseket. A tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy a jegyző ezeket mondotta min­denütt, ahol csak megfordult: — Ha nekem bajom lesz és az állásomból távoznom kell, akkor magammal rántom Urba­nics szolgabírót és Hervay alispánt is. Majd megmutatom én, hogy ki vagyok! Velem akar­nak ezek a vármegyei tacskógyerekek elbánni?! Nekem már három évtizedes közigazgatási gya­korlatom van. Tudom én a módját, hogy ma­gamat politikai elvekért üldözöttnek tüntes­sem föl. A fegyelmi során kihallgatták Harsányi Gyu­lát is, aki arra a kérdésre, hogy volt-e már büntetve, nem-mel felelt. A vizsgálat vezetői azonban tudják, hogy Harsányinak más sötét folt is van a múltjában. Fiatalabb korában, amikor Endrőd községben adóügyi irnok volt, olyan súlyos cselekményeket követett el, hogy a békésgyulai ügyészség hivatalból vádat emelt ellene és a törvényszék el is Ítélte szabadság­vesztésre. Elrendelték, hogy ennek az ügynek az iratait szerezzék be, mert a jegyző a leg­nagyobb mértékben tagadja a múltját. Beigazolódott az is, hogy Harsányi leginti­mebb barátja, Szántó Lipót községi adóügyi irnok ellen a máramarosszigeti ügyészség sik­kasztás miatt eljárást indított és dacára, hogy Harsányi tudott Szántó múltjáról, mégis jóba­rátságot tartott fönn az Írnokkal, aki Szintén múltjának letagadásával tudott magának hiva­talt szerezni. A vizsgálatot tovább folytatják ós valószínűen az lesz az eredménye, hogy a falu érdemetlen jegyzőjét végleg el fogják tá­volítani a hivatalából. Kívánatos is, hogy vala­mely módon Mezökovácsháza földúlt békéje helyreálljon. A Piskolty kisasszonyok, kiknek egyik szobája ép a Klári kisasszony társalgója mellett volt, hallották a nyitott ablakon ke­resztül a beszélgetés egy töredékét. Előbb az idegen hangját hallották, amint, mondta: — Itt alig változott valami. Amire Klári kisasszony szelid hangon vá­laszolt : — Itt semmi sem változott. Csak mások a fiatalok, mint akik akkor voltak... Azután sokáig nem lehetett hallani sem­mit, csak suttogást, tördelt szavakat, néha égy mély sóhajt, később ismét világosan ki lehetett venni, amint az idegen kérdezte : — Bűn volt az, Klári kisasszony? Csak tréfának vettem, hisz mind a ketten olyan fiatalok voltunk. Zokogás hallatszott. S Klári kisasszony zokogó hangjából csak annyit lehetett meg­érteni : — Hogy bűn volt-e? Mit tudom én, hogy mi a bün. Én csak annyit tudok, hogy az életem ráment. Azután ismét heves zokogás hallatszott, majd a próféta csitító szavai verődtek ki a nyitott ablakon, aztán esés zaja és kétség­beésett kiáltozás verte föl az udvart. Akkor már az egész ház a veranda lépcső­jén állott s a próféta jajveszékelt: — Segítség! Hamar orvost! Klári kis­asszony rosszul lett! Aztán siránkozva hozzátette : — Mondtam, hogy ez nem neki való, hogy megöli az izgalom. De nem akart lemondani e találkozásról. Az orvos hamarosan előkerült s nyomban megállapitotta, hogy Klári kisasszonyt való-

Next

/
Thumbnails
Contents