Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-23 / 129. szám

1910 október 23 DELMAGYARORSZAG : 5 Osztozkodnak Perzsián. — fiz angol jegyzék. — (Saját tudósítónktól) A nagy nemzetközi események torlódnak. Amig Európában egy kicsiny, sanyargatott ország öntudatra ébre­désének egy pillanatában lerombolta a trónt, amelynek hatalmát, fényét és pompáját nyögte, távol Keleten, régmúlt világhatalmá­nak emlékeivel, egy elzüllött. és megrokkant nagy ország rohan az elpusztulás felé. Per­zsia, a jelentésekből Ítélve, végnapjait éli. A határainál két nagyhatalom lesi, sőt sietteti halálát, hogy minél gyorsabban és minél előnyösebben installálja magát örökébe. Kü­lönösen Anglia az, mely nevetséges szerepet játszik az immár fölravatalozott országnál és vigyorgó ábrázatára csalt könyekkel, lopva, titkosan adja meg Perzsiának a halá­los döfést. Most már kiderült, hogy a britt oroszlánt épenséggel nem bántják azok az ázsiai álla­potok, melyek 'állítólag Perzsiában uralkod­nak, hanem minden vágya és törekvése, hogy a beteg sah beteg birodalmát bekebe­lezze, hogy telhetetlen étvágyát kielégítse. Igényei természetesen az orosz medvének is vannak és Anglia, a maga módja szerint, méltányolni akarja ezeket az igényeket, amennyiben nagylelkűen hajlandónak mutat­kozik, hogy az orosz cár birodalmának át­engedje Perzsia északi, kisebb részét. Anglia tervez — Oroszország azonban épenséggel nincsen megelégedve a „testvéries" osztoz­kodással. Minden jel arra mutat, hogy, az előzetes tárgyalások ellenére is, a két gyo­mortágulásos nagyhatalom elszámította ma­gát és a fölosztás nem fog oly simán menni, amint azt megálmodták. Körülbelül három évvel ezelőtt Anglia és Oroszország oly szerződést kötöttek, mely Perzsiát békésen két érdekszférára osztotta, Egyúttal azonban megőrizték a nyitott ajtó politikáját. Perzsia belső viszonyai, az uj rendszer híveinek és ellenségeinek szakadat­Ián harca következtében Oroszország egyre beljebb tolta csapatait, ügy, hogy Anglia gyanakodni kezdett, hogy Oroszország vég­leg okkupálni akarja Perzsia északi részét. A perzsa kormány mindent megtett az oro­szok visszaszorítására, de nem sok sikerrel, mert erőtlen és pénzügyileg gyönge volt. Szeretett volna kölcsönt fölvenni, akár Pé­tervár és London megkerülésével is, de fá­radozása hiábavaló volt, az ország tovább is szinüen szivszéliités érte. Az izgalom meg­ölte őt; III. Éjjel, mikor már az egész ház aludt, a két Piskolty kisasszony felöltözködött s neszte­lenül, mint a tolvajok, besurratak Klári kisasszony szobájába. A halott már a ravatalon feküdt, hosszú, fehér gyertyák lángja lobogott körülötte, de nem virrasztott mellette senki. A próféta ugyan éjjel mellette akart maradni, de már este rosszul lett s ágyba kellett fektetni. A virággal elborított koporsóból nehéz, szomorú illat áradt s a gyertyák lobogó lángja félelmetes árnyakat rajzolt a falakra. Klári kisasszony azonban szelíden mosolygott s a leányok nem féltek. Liviá gyorsan megtalálta a palizanderdo­bozt, kissé remegett a keze és dobogott a szive, mikor kivette a szekrényből s hogy megnyugtassa magát, félhangosan olvasta: — Csak halálom után nyitható föl. A doboz fenekéről előkerült a kis ezüst­lakat kulcsa s csak egy pillanat kellett, hogy teljesen föltáruljon előttük az a csodálatos, egyszerű dráma, mely annyi esztendőn ke­resztül szines álmokkal töltötte meg kép­zeletüket. Nelli fölnyitotta a lakatot. A könyvet is el akarta venni, nénje azonban szelíden félre­tolta s szemben a halottal leült egy székre, 8 könyvet fölnyitotta s halk, remegő, áhíta­tos hangon, mintha imát mondana a halott fölött, olvasni kezdte: Május 7. „Túlárad a szivem s ki kell öntenem va­laki előtt. Apának azonban nem merek pénzügyi zavarokkal küzdött és a közigaz­gatás minden ágában sürgős reformok meg­valósítására gondolni sem lehetett. Az angol jegyzék, amelyet most intéztek Perzsiához^ épen azért perfid, mért olyan­kor követel reformokat Perzsiától, amikor az a financiális tönk szélén vergődik. Anglia kimenthette volna pénzzavarából Perzsiát, de Anglia a füle botját sem mozgatta. Most aztán Perzsia hiába apellál Anglia nagy rendszeretetére, hiába kér pénzt, pénzt és pénzt, Anglia most is kertel és most is folytatja azt a bohózatot, melylyel az össze­omlás tragédiájába kerget egy szerencsét­len, földúlt országot. Minden lépés, melyet az orosz kolosszus észak felől Perzsia szive felé megtett, egy-egy alkalom volt Angliá­nak, hogy könyörtelen országtipró-tervét tovább szőjje. Perzsia most, á végső pillanatban, mintha mégegyszer erőre kapna. Mégegyszer meg­kísérli, hogy hideg acéllal hűtse le az angol gyomrok telhetetlen étvágyát. Mégegyszer fölemeli öklét, hogy legalább a látszatát keltse annak, hogy lesújtani is tud. Mögötte váratlan támogatókul ott állnak Francia­ország és Németország, de ott áll az angol közvélemény is, amely nyakig van már azzal a brutalitással, amelylvel kormányai hódító­vágyaikat és gyarmatéhségüket kielégítik. Súlyos nemzetközi következményei lehet­nek még ennek a fölosztási kísérletnek, amelynek legkevesebb hasznát azonban mégis csak Perzsia fogja látni. Megtámadott mandátumok. A Kúria má­sodik választási tanácsában Sebestyén Mihály tanácselnök ma délelőtt hirdette ki a zombori és a bácsalmási mandátumok ellen benyújtott petíciók ügyében a tanács határozatát. A zom­bori petíciót a kisebbségben maradt Fernbcích Péter Justh-párti jelölt pártja nyújtotta be Iionyovits Dávid megválasztott munkapárti kép­viselő mandátuma ellen. A Kúria elrendelte a bizonyítást tíz relatív ok alapján a kúriai bí­ráskodásról szóló törvény tiz-, tizenegy- és tizen­harmadik szakaszába ütköző érvénytelenítés' okok miatt. Elrendelte továbbá a bizonyítást hat abszolút érvénytelenségi ok miatt is, mert a megválasztott képviselő állítólag előnyöket ígért választóinak. Mellőzte a Kúria a kér­vénynek a huszonnyolcadik szakasz alap­ján kért ama kívánságát, hqgy F.ernbach Péter jelentessék ki megválasztott képviselőnek, mert szólani, mert ő igen szigorú s az ilyen dol­gokban nem érti a tréfát. Laborcznak ugyan szólhatnék, hiszen ő bálványoz engem s soha el nem árulna s azt hiszem, hogy sejt is valamit, de hát az mégis illetlen dolog volna, hogy a kertészünkre bizzak ilyen titkot. Azért hát ezekbe a lapokba zárom gyönyörű, édes titkomat. Az egész olyan volt, mint egy álom. Itt élek, ebben az elhagyott, magános házban, soha idegen embert nem látva s apa komor, zárkózott természetét ismerve, nem is sej­tettem, hogy valaha is megismerkedjem.egy idegen fiatálemberrel. S egy hónappal ezelőtt, mikor hazajött, hirtelen igy szólt apa: — Klári, lakót kapunk. A kerti szobát ki­adtam ma egy fiatalembernek. Valami mér­nök ; Lakatosnak hívják. Azt mondja, folyton uton van s igy nem fog sok alkalmatlansá­got csinálni. Eleinte nem törődtem a dologgal s nem gondoltam, hogy ez a dolog engem valaha is érdekeljen, de mikor először beszéltem vele, azonnal megéreztem, hogy életem döntő fordulathoz jutott. Leirjam, milyen a küiseje ? Nem, csak. szivemben van helye a vonásai­nak, az alakjának, a tekintetének s csak agyamban van helye hangja minden egyes rqzgésének. Nagyon boldog vagyok. Május 10. Ma megcsókolt. Azt hittem, hogy megha­lok s most ugy érzem, hogy csak most kezdek élni. Vájjon éltem-e eddig? Május 20. Ugy volt, hogy csak egy napra utazik el s már egy hete, hogy odavan. Azt mondta, hogy irni fog. Talán elfogták volna a levelét? a kérvényezők a kúriai bíráskodás huszonhetedik szakaszát kellően megkonstruálni nem tud. tát. Végül elrendelte a Kúria a bizonyítást az ellenkérvényben foglalt' összes állításokra és tényekre. A Kúria a szegedi táblát bízta meg a vizsgálat megejtésével és erre a célra kétezer, nyolcszáz koronát utalványozott a kiküldendő vizsgálóbírónak. — A bácsalmási petieiót a kisebb ségben maradt Justh-párt nyújtotta :be a meg­választott Szutrély Lipót nemzeti munkapárt* képviselő ellen. A Kúria az összes abszolút ér­vénytelenségi okokra elrendelte a vizsgálatot. Nevezetesen elrendelte a bizonyítást arra nézve> hogy a megválasztott képviselő három korcs, mában megvendégelte szavazóit, hogy a meg­választott képviselő a tinójárási puszta bérleté^ Radvánszky István nevü választójának oda­ígérte, hogy Szutrély Lipót képviselő Berger István nevü választójának kétszáz koronát igért az esetre, ha rá adja szavazatát, ho^y Kecskés Jánosnak megígérte, hogy fiait és Petrik Dánielnek, hogy fiát a katonaságtól ki­szabadítja, A Kúria ezekre nézve, a petícióban megnevezett tanuknak kihallgatása és a válasz­tási védők bizonyítékainak mérlegelése után, fog dönteni a kérvény ügyében. A bizonyítás megejtésére a királyi Kúria a szegedi táblát kérte föl. ­Liieger öröksége. Bécsből jelentik: Az osz­trák keresztényszocialista párt tegnapi érte­kezletén váratlan események történtek. Az értekézléten hosszas betegség után megjelent herceg Liechtenstein, a pártnak Lueger halála óta névleges vezére. Liechtenstein megjelenése nagy meglepetést keltett Gessmann és párt­hívei között, akik azt hitték, hogy a herceg már nem fog többé résztvenni a párt munká­jában és átengedi a tényleges vezetést Gess­mannak. A herceg hivei tüntetőleg ünnepelték az elnököt és üdvözlő-beszédet is intéztek hozzá­Gessmannt nagyon elkedvetlenítette ez az ün­neplés, melynek éle érezhetően ellene irányult. Kijelentette, hogy belefáradt a pártvezetésbe és holnap fiatal feleségével hosszabb délvidéki útra indul. Elutazását idegbajával okolja meg de bizonyos, hogy elkedvetlenedett és ha a szabadságáról visszatér, nem veszi át a párt­vezetést. Utódául Steiner dr-t, vagy Pattait -emlegetik. Május 25. Apa ma azzal jött haza, hogy a kerti szoba ismét megürült. Levelet kapott Lakatostól, melyben megirja, hogy hirtelen áthelyezték. Nagyon sajnálja, hogy nem jöhetett szemé­lyesen bucsut venni. December 1. Harminc év óta nem irtam e könyvbe. Nem volt mit beleírni. Harminc év ! Sok idő az, vagy kevés ? Én nem tudom, mert én csak addig éltem, mig ő itt volt, a többi már csak álom, épp ugy, mint az azeíőtti, mig nem ismertem. Ugy ment el, amint jött, hir­telen, előzmény nélkül s senki sem tudta, hogy mit jelent ő az én életemben, sem az emberek, sem az apám, még ő maga sem. Csak én tudtam. Harminc év alatt nem birtam nyomára jutni, pedig Laborczaz egész országot bekó­borolta érte 1 Laborcz azt állítja, hogy bi­zonyosan meghalt. Én azonban tovább ke­restetem, mert bizonyos vagyok benne, hogy élnie kell mert az az erő, mely róla, vagy belőle kisugárzott s mely szivemben az élet lángját meggyújtotta, ma is épp oly erővél lobog szivemben, mint harminc év előtt. Még élnie kell s én bizonyos vagyok benne, hogy mi még találkozunk. Mi lenne, ha mi még egyszer találkoznánk? Szegény, meggyötört szivem, elbírnál még egy ilyen örömöt? * Livia elhallgatott s becsukta a könyvet. Nelli, ki mohón leste a szavakat, bámulva nézett rá. — Vége van? — kérdezte csodálkozó hangon. Livia a halottra nézett s fölsóhajtott.

Next

/
Thumbnails
Contents