Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-21 / 127. szám

6 roly kereskedelemügyi miniszter ma reggel Bécsbe érkezett. A miniszter megjelent a magyar delegáció tengerészeti albizottságának ülésén és a további üléseken is résztvesz, hogy a szállítások kérdésénél a magyar ipar érdekeit resszortszerüen képviselje. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter alkalmasint szombatig marad Bécsben, SZÍNHÁZ,JMÜVÉSZET Színházi műsor. Október ~ 21, péntek: Troubadonr, opera. (Páratlan ®/3-os bérlet.) 22, szombat: Troubsdour. (Páros 1/a-os bérlet.) 23, vasárnap d. u.: A baba. 23, v este: A csikós. (Páratlan V»-os bériét.) A kormánybiztos. - A Vígszínház újdonsága. Guthi Somának volt már sikere a Nemzetj Színházban és a színkörökben is. Nagyobb sikereinek színhelye azonban mégis csak a Vígszínház volt, ahol most, hosszabb szünet után, ismét szóhoz jutott. Jó hangulat fogadta és mulattak az újdonságon. Guthi jól megalapozott mesét gondolt ki és az élet sok apró bűnét, hiábavalóságát és bolondságát oly keretben vitte szinpadra. amely víg hatást tett. Csakugyan jó tréfa, hogy a betörő", akit kormánybiztosnak néznek, milyen nagyszerűen végez egy korrupt megye kiskirályaival. Nem. is konyít közigazgatási joghoz, de nagyon észszerűen követel valamit: a lopott pénzt adják vissza. Tuzár, aki ezt az igazságot hirdeti, Hegedűs Gyulában olyan személyesitöre talált, aki egymagában biztosította a sikernek jórészét, de a többiek is igyekeztek nyomába lépni. Persze, szerelmi história nélkül nem lehet bohózatot irni és azért a megyei vonatkozások mellett tanúi lehetünk a Klára asszony szívügyeinek is. A menyecske Tállyay gróffal szűri össze á levet, egyrészt szerelemből, másrészt hiúságból, mert szeret a magasabb körökben mozgolódni. Hiszen még egy letört vén bárót js megfizet, hogy az adoptálja őt és az urát. Egy légyott azonban, amelyet Tállyay a sváb. hegyi villában ad, balul üt ki. /Tuzár, a betörőkirály, ellopja Tállyay ruházatát, iratait, amelyek szerint őt Bakmegyébe küldik kormánybiztosul és szegény Tállyayt viszik dutyiba a keresett betörő helyett. Tuzár pedig megjelenik a meg3Tében, rémületet keltve. A kíkülde. tés olyan időben történt, amikor igen ismeretlen alakok jutottak ily fontos kiküldetéshez. Az igazi Tállyayt Bakmegyében senkisem ismeri és igy Tuzár bácsi szabadon grasszálhat. Mire kiderül gonoszsága és elfogató-parancsot bocsátanak ki ellene, már az igazi kormánybiztost találja a csendőr és Tállyayt megint viszik a dutyiba. Előbb azonban Tuzár mester kupiét énekel és egyik cinkosa képében Ferenczy Károly lejt egy táncot Hcgedüsnével. Végül persze minden jóra fordul. Tuzárral nem történik nagyobb baj és Tállyay gróf visszatér a feleségéhez. Klára férje, a panamista, tovább is panamázni fog, de a költői igazságszolgáltatás nem feledkezik meg róla, amennyiben agancsokat fog viselni élete végéig és ez is valami. Az előadók közül még megemlítjük Gazsi Mariskát, aki kedves és intellígeas aszszonyt ábrázol, Szeréiny Zoltánt, Ycndrey Ferencet, . aki humorral vezeti a megyei urak csoportját'. Szilágyi Vilmos, mint réndező, megint kitett magáért. * Troubadonr. Pénteken lesz « szezon első operaelőadása, Verdi klasszikus Trflttbadour-ia, amely a számtalan próbák eredményeként a legjobb előadások egyikének Ígérkezik. Luna grófot Mezei Andor énekli, Leonorát Nagy Aranka. Azuléna szerepében mindenkit meglep Juhászné pompás hangja és énektudása, ami Juhásznénak nem is olyan régi primadonnakorára emlékeztet. Mauricó Békéli, Fernandó Sümegi, Inez Békeliné, Ruiz Révész, hírnök Kis I., cigány Pápai lesz. OELMAQYARORSZAQ * Palájjjí társulata. Paldgyi Lajos drámai társulata e hó ötödikén tüntette ki magát az egri közönség előtt a „Baccarat" előadásában. A siker nagyrésze Zátony Kálmánt illeti, ki befejezett, szép alakítást nyújtott. Chaceroy lélektanának leghalványabb árnyalatait is megértette s kifejezte, még pedig teljesen uj és érdekes formában. A szép sikerhez teljes mértékben hozzájárult kitűnő partnere, Verő Janka (Helén). Stella Gyula (Chárles) és Doktor János (Amédiée) művészettel oldották meg föladatukat. Jók voltak Niczkyné Hona, Nagy Vilma és Dózsa Jenő. * Beck Vilmos Amerikában. A magyar királyi Opera volt baritonistáját két hónapra szerződtették a chicagói Auditorum-szinházhoz. Először Charpentier Liy'sá-jában lép föl. * Az orosz-japán háború az Urániában. Rendkívüli érdeklődés mellett mutatta be ma este az Uránia tudományos színház Az oroszjapán háborút. Strausz Adolf kitűnő darabja., amelyet uj átdolgozásban, százkilencven színesen vetített képpel és huszonnégy mozgóképpel mutatott be az Uránia, megérdemelt nagy sikert aratott. Az egész háború elvonult a közönség szeme előtt. A háború kitörésétől Port-Arthur bombázásáig, Port-A rth ur eleste, a mandzsúriai harcok, a csuzimai tengeri ütközet, Sachalin, Vlaclivosztok, szebbnéi-szebb mozgóképekben kerültek bemutatóra. A tanulságos, tudományos előadást élénk tetszéssel fogadta a nagyszámú közönség. A szokatlan érdeklődésre való-tekintettel az Uránia vezetősége, ha megegyezésre jut a budapesti igazgatósággal, a jövő héten még három napra lehozza Az orosz japán háboru-i. A genfi öngyilkos. Az idén mult tizenkét esztendeje, hogy egy emberi ábrázatot visetö ördög kése hirtelen kitaszította a menyország kapuját egy aszszony előtt, akit már itt a földön az Ég angyalának tiszteltünk. Szivünk fölsajdulásával emlékezünk rá, amikor a genfi tóba bukott lé a m1 napunk, ugy, hogy a gyásznak hosszú, fekete éjszakája borult az egész magyar nemzetre. Két iszonyatos kérdés terhét rakta az a gonoszságában, gyalázatosságában példátlan genfi gyilkosság minden magyar ember lelkére. Az egyik égette a fájdalomnak, a másik égette a fölháborodásnak tüzével. Az egyik ez volt: hogyan lehetett megölni azt a koronás aszszonyt, aki soha senkinek nem vétett, akinél áldottabb, jobb, nemesebb és szenvedőbb nem volt soha, egy se a föld asszonyai között? A másik ez volt : hogyan maradhatott meg élete a tébolyodott gonosznak, aki ezt a dicsőséges, ezt a millióknak oly mérhetetlenül drága életet kioltotta'? Hogy lehet az, hogy mig a történet-lapjai ezrével leöldösött ártatlanok vérétől párolgók, erre, a poklok minden gonoszánál kegyetlenebb, gazabb, vadabb gonoszra tovább js süthet istennek napja, fekete tüdeje lélegzésével a levegőt tovább is gyilkolhatja? A svájci polgárok, akik széket ültek fölötte, sápadtan néztek föladatuk szemébe. Az ő törvénykönyvükből hiányzik az, amit a rettenetesség után mindenki keresett, hogy jöjjön elő bárddal vagy kötéllel kezében és tegye meg a legkevesebbet, ami nemcsak a megborzadt és véresre rúgott lelkek fölsikoltó indulata, de a leghidegebb igazság szava is követel. Hiszen szabad volt-e valaha a legelvetemedettebb bűnösnek is hóhér kezétől meghalnia, ha Luccheninek lehetett életben maradnia? Dé a svájci törvénynek nincs se pallosa, se kötele. Ölni ott csak a gyilkosnak szabad : életét csak az ártatlannak vehetik, a bűnösét a börtön vastag falával védi a törvény. Luccheni Lajos tehát élhetett tovább, mint eleven emléke ama rettenetes pillanatnak és mint egy gyötrő kérdése az emberi igazságtevés bölcseségének. Most azután, tizenkét esztendő multával, ettől a kérdéstől megszabadultunk. Kiderült ime: hogy van halálos Ítélet Svájcban is, ha nem is irták bele a törvénykönyvbe, vagy ha ki is törülték a paragrafusai közül. Mert nemcsak ember keze írja a törvényeket. Van egy más Kéz is, amely kitölti a hézagokat, amely ujjai között tartja az egész világot, amely 1910 október 21 elér oda is, ahová az ember keze el nenj érhet. És ez nem eresztette el Lucchenit, hanem börtöne tetején át is ránehezedett a mellére, a torkára, az agyvelejére és nyomta lefelé iszonyatos nyomással a fekete mélység ezer borzalmába, a gyötrelmes víziók hegyes fogú és tüzes acélostoru ördögei közé. Tizenkét esztendőig bírta Luccheni, most nem bírta tovább. Elmenekült a pokolba. Végre, hajtotta magán az Ítéletet: a hóhérnak se kel•ett vele beszennyeznie a kezét. Égő iszonyattal gondoltunk rá, amíg élt, a legtöbb, amit csúf halálával megvásárolhat: az, hogy nem gondolunk rá többé sehogy. Mert azt az egy szivet, amely talán meg is tudott bocsátani neki, ö maga döfte át a késével. Luccheni élete. Luccheni Albarata 1873-ban született az olaszországi Borgotaróban. Törvénytelen gyermeke volt Luigia Albarata munkásleánynak és apja nevét ő sem ismerte. Mint egyéves gyermek a pármai árvaházba került, ahonnan egy Monici uevü olasz asszony kapta gondozásba. Kilenc év múlva egy köfaragómesterhez adták tanoncnak Varannóba és itt maradt egész tizenhat éves koráig. Mint köfaragósegéd, a Parma és Spezzia közötti vasútépítésnél dolgozott, de nyugtalan természete miatt az épitési vállalat elbocsátotta szolgálatából. Ekkor kezdődtek meg külföldi bolyongásaiJárt Bécsben, Budapesten, ahonnan Fiúmén és Trieszten át eltolóncolták. 1894-ben jelentkezett az udinei katonai hatóságnál, amely mint katonaszökevényt . elítélte. Nemsokára azonban kegyelmet kapott és belépett a tizenharmadik olasz lovasezredbe. Résztvett, az afrikai háborúban is, ahol igen jól viselte magát. Mikor visszatért Rómába, mint fogházör kapott állást. Csak három napig maradt itt, nyughatatlan vére Svájcba kergette, ahol Lausanneban megismerkedett anarchistákkal, akik megnyerték tanaiknak. 1898 augusztus havában Genfbe utazott, hogy az ott időző Henrik orleánsi herceget meggyilkolja. Egy újságból tudta meg, hogy a herceg már elutazott. Részben anarchista érzelmei miatt, részben pedig mérhetetlen becsvágyból, valami magasállásu személyiséget keresett ki áldozatául. Megtudta, hogy Erzsébet királyné Genfben tartózkodik és szeptember tizedikén elkövette rettenetes tettét. Élet a fegyházban. A genfi esküdtbíróság életfogytiglani fegyházra itélte a gyilkost. A fegyházban szigorúan tartották Lucchenit, de korántsem bántak vele olyan kegyetlenséggel, mint azt francia és olasz lapok többizben megírták. Fejét teljesen leborotválták, barna darócruhát és kis barna sapkát adtak rá. Reggel tejeskávét, délben főzeléket, este pedig levest kapott fekete kenyérrel. Délben és este egy liter bort is kapott. Az első években a foghází élet szenvedései sem lelkileg, sem testileg nem törték meg a szívós és cinikus embert. Dacos, gyülöletteljes magatartást tanúsított mindenkivel szemben és nem egy izben ragadtatta el magát erőszakoskodásra is. Fakó, beesett arca sohasem mutatott megbánást, vadul villámlottak szemei és veszedelmes volt a közelébe is kerülni. A fegyház őrei mindig nagyon vigyáztak a vele való érintkezésnél és Őt tartották a legveszedelmesebb fegyencnek. /; z első merényletet 1905 őszén követte el a fegyházban. Engedélyt kért arra, hogy újságokat olvashasson. Kérését megtagadták. Pár nappal ezután jelentkezett a fogház igazgatójánál, hogy kérését személyesen adja elő. Az igazgató irodájában fogadta és kijelentette, hogy a kérést nem teljesiti. Aztán hátat fordított neki. Luccheni ebben a pillanatban odalépeti az igazgatóhoz és ütésre emelte kezét. Az igazgató szerencsére idejekorán észrevette a támadást és megkapta Luccheni kezét. Heves viaskodás keletkezett Luccheni és a rendkívül erős igazgató között. Sikerült az igazgatónak földreteperni Lucchenit és egy segítségül hivott szolgával együtt ártalmatlanná tenni. Csak ekkor vették észre, hogy a támadó jobbkezében egy könyvkötoárt szorongatott, amit a műhelyből lopott. A másik orvtámadást Luccheni egyfegyházör ellen követte el. Ájulást színlelt és mikor az őr az ágyán fekvő LucChenihez ment, az megkapta az őr nyakát és fojtogatni kezdte. Szerencsére Luccheni mellett mindig erős fogházőröket alkalmaztak s néhány percnyi viaskodás után sikerült az őrnek Lucchenit lefogni. Egy arra haladó őr a cellából kihallatszó lármára figyelmessé lett és beszaladva a cellába, meg-. I.