Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-21 / 127. szám

1910 október 18 DÉLMAGYARORSZAQ 5 A magyar kormány csak ma tudta meg Montecuccoli beszédéből a két hajó ügyének mibenlétét. A kormány azért nem vállal felelősséget, sőt nem is járul hozzá semmi olyan megrendeléshez, amelynek alkotmányos előföltételei nincsenek meg s tiltakozik az ellen, hogy az ügyből az országra bárminő kötelezettség liáramoljon. A fiumei hajógyár építéséhez azért járult mégis hozzá a kormány, hogy később ott is építhessenek hajókat s igy a magyar ipar is részesedhessen az ilyen szállításból. Montecuccoli gróf tengerészeti parancsnok kijelenti, hogy a fiumei gyárat is igénybe fogják venni, de visszaható rekompenzációról persze nem lehet szó. Nagy Ferenc fölszólalása után Héderváry gróf miniszterelnök Bcdthyánynak válaszolva, kijelenti, hogy a kormány a kilences programot meg akarja valósítani. Az előadó határozati javaslatot terjesztett elő, hogy a jövőben költségvetési fölhatalmazás nélkül semmiféle megrendelést sem szabad tenni s arról, hogy a zászlókérdést alkotmányos tárgyalás során a kormány szabályozza. Az albizottság ezután a költségvetést általánosságban elfogadta s a határozati javaslat tárgyalását a délutáni ülésre halasztotta. - * A bizottság délután négy órakor folytatta ülését és Rosenberg Gyula előadó zárószavai után a határozati javaslatot elfogadta. A zászlókérdést olyan értelemben rendezik, amint azt a délelőtti ülésen a miniszter javasoltaEzután az ötvennégy milliós beruházási szükséglet kérdését tárgyalta az albizottság és elfogadta az előadó javaslatát. Végül az albizottság a haditengerészet vezetőségének elismerését fejezte ki haditengerészetünk fejlesztéseért. * Bécsből jelentik: Az esti órákban Aehrenthai külügyminiszter hosszabb ideig tanácskozott Hieronymi kereskedelemügyi miniszterrel. Wellmann megmenekülése. (Saját tudósilónktól.) A Trent-gőzös, amelyet Sancly Hook mellett a sürü köd több óra hoszszáig visszatartott, az Amerika utasaival tegnap dél helyett csak este hatodfél órakor érkezett a newyorki kikötőbe. Egész csónak-llotilla rajzotta körül a hajót s Atlantic Cityből különvonattal érkeztek több százan, hogy Wellmannt üdvözölhessék. Wellmann és társai sorban állottak a gőzös fedélzetén és kalapjukat lengetve viszonozták a tömeg üdvözlését. Loud gépésznek arca jobboldalán kissé össze volt zúzódva. Az üdvözlés rendkivül szives ós meleg volt. "Wellmann és kiséröi a közönség hurrázása közben szálltak a különgőzösre, amely bevitte őket Newyorkba. Iming volt a három napi ut alatt a társaság saakácsa. Ő készítette naponkint kétszer az ebédet, amely sonka és tojás volt és naponkint háromszor, reggel, délben ós este, kávét adott a társaságnak. Az utasok nagyon sokat szenvedtek az időjárás ingadozása miatt, amely a léggömb burkolatát hol kitágította, hol meg összehúzta. A Trent-nek egy matróza pillantotta meg először a léghajót, azonnal jelentést tett az első tisztnek, aki felköltötte a kapitányt. Alig egy-két perc múlva a gőzösnek mind a százötven utasa fönn volt a fedélzeten, Isogy a ritka látványt élvezhesse. A léghajó gömbjével a hold fényében óriási nagynak látszott. A Trent kapitánya azonnal föltelegráíozott: — Kik vagytok és honnan jöttök ? Rögtön visszaérkezett a válasz : — Az Amerika-léghajó nagy bajban van, se. ffif seték! A Trent emberei több óra hosszáig bajlódtak hogy a léghajóról lebocsátott kötelet meg tudják fogni, de hasztalan. A Trent merőlegesen a légkajó alá igyekezett jutni és csak számtalan kísérlet után tudták lehetővé tenni, hogy az Amerika emberei a hajóra juthassanak. A léghajó utasai azt beszélik, hogy az egyensúlyozó sok zavart és bajt okozott nekik. A hétfői éjjel volt a legrosszabb s a nagy viharban minduntalan attól féltek, hogy kilódulnak a csónakból, de azonban amikor megpillantották a Trent-el, valamennyien hurrá'.-kiáltásban törtek ki s azonnal rögtönzött fáklyákkal és villamoslámpákkal jelt adtak. A léghajó elrepülése előtt bucsuzásul nekilódult a mentőcsónaknak és a viz szine fölött nagy léket ütött rajta Wellmann egy újságírónak azt mondta, hogy bizonyos pihenés után ismét megkísérelheti az Óceán átrepülését. Ekvilibrálort azonban nem fog többé haszncdni. Zsélyi tervei. — A tauaszszal ismét repül. — (Saját tudósítónktól.) Három hónapja lesz maholnap annak, hogy 'Zsélyi Aladár, a kiváló magyar aviatikus, lezuhant repülőgépével és heteken át feküdt betegágyán élet-halál között. Azóta csöndes a rákosi repülőverseny-tér egyik hangárja. A kulcsát féltve őrzik, senkit sem engednek a közelébe. A hangár ajtaján, — amelyen nagy betűkkel ékeskedik Zsélyi neve, — amikor Zsélyi Aladár eszméletlenül feküdt a kórházban, a legfrissebb hireket lehetett olvasni. Kvasz András, a szerencsétlenül járt aviatikus rendkivül ügyes montörje, mindennap érdeklődött Zsélyi állapota iránt és első dolga volt az aviatikus tisztelőinek tudomására hozni a beteg állapotát. Zsélyi Aladár erős szervezete kibirta a súlyos sérüléseket s egy hónapi kinos szenvedés után gyógyultan távozott a kórházból. Orvosa tanácsára Dunabogdányba vonult vissza, senkit sem fogadott, csak édesanyja ápolta magányában. Két hete, hogy feljött a fővárosba s Kelenföldön vett lakást. A kelenföldi Iabdázótársaság — mint a napokban megírtuk — estélyt rendezett a tiszteletére. Hiába kerülte Zsélyi a nyilvánosságot, nem menekülhetett az ünneplés elől. Ezen a lakomán találkozott tudósítónkkal s az ő kedves modorában emlékezett vissza az utolsó találkozásról. — Emlékszik, — mondotta — hogy amikor meglátogatott a kórházban, azt mondtam önnek, hogy a magyar aviatika tulajdonképen csak most kezd fejlődni V Most be kell vallanom, hogy tévedtem. A nemzetközi repülőverseny dijai még csak ösztönözték egy kissé az aviatikusainkat, de azután, ugylátszik, megunták a dicsőséget. Hallom ugyan, hogy Adorján János szépen repült, de amikor lezuhant, mégíogadta, hogy többet nem ül a gépére. Horváth tanár is mutatott valamit, de bizony többet vártunk tőle. Székelynek' a hírét se halljuk, a többiekről se tudok valami sok jót mondani... — Mikor látjuk ismét a repülőversenytéíen ? — Erre még nem tudok válaszolni. Az egészségem már teljesen helyreállt, a bal szetnhéjam már majdnem elvesztette merevségét, jól érzem magam. Most, őszszel, nem ákafok semmit se kezdeni; kora tavaszszal kimegyek a versenytérre, elkészítem az uj monoplánomat, módosítva későbbi tapasztalataim alapján és remélhetőleg pár hónapi erős mUnka után beülhetek gépembe. — Hol van az összetörött gép? — Amikor megláttam, minden túlzás nélküj mondhatom, nem ismertem föl a müvemet. A gép összes alkatrészei pozdorjává zúzva hevertek a földön, nem találtam egy ép részt se az egész monoplánból. Legjobban sajnáltam a megrongálódott motort és a kettétört légcsavart, amelyet első kísérletezésem óta használtam, — Nem vitték a muzeumba a gép alkatrészeit ? — A közlekedési muzeum azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy állitsam valanűképen össze a monoplánt. En föl is ajánlottam, hogy az asztalosom pótolná a hiányzó részeket, összetákolná az eltörött vázat, de hát ez pénzbí kerülne. Azóta egy sor írást se kaptam, — De most már, — búcsúzott Zsélyi Aladár, — ha megengedi, sietnem kell. írja meg, hogy legkésőbb tavaszszal munkához látok, cáfolja meg azokat a hireket, hogy nem ülök többet repülőgépbe. Viszontlátásra a repülöversenytéren!... Az ujságiró-ösztöndijak. Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter tudvalevően ezerkoronás ösztöndijakat tűzött ki újságírók számára. Budapesten ezeket az ösztöndijakat méltó, kiváló két kollégánknak: Tábori Kornélnak és Bernát Ottó dr-nak Ítélték oda. A napokban megtörtént a vidéki zsurnaliszták számára szánt ösztöndijak kiadása is. Eszerint ezer koronát ifjú Euttkay György, ezer koronát pedig Palócz Sándor kap. Az utóbbi arra a célra, hogy az amerikai munkásszervezeteket tanulmányozza. A dijak odaítélése a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének ajánlatára, Rákosi Jenő révén történt. Anélkül, hogy az ilyen módon kitüntetett fiatalemberek különben föltételezett tehetségét, vagy akár érdemes voltát kétségbevonnánk, hirül adjuk, hogy különösen a Palócz Sándornak juttatott ösztöndíj odaítélésébe a hivatásos vidéki újság Írók nem nyugszanak bele, Minden kommentár nélkül közöljük, hogy a szegedi újságírók ma szükebbkörü értekezletet tartottak és azon elhatározták, hogy egyenesen Zichy János grófhoz fognak fordulni az ösztöndij furcsa odaítélése miatt. Megállapították ezen a tanácskozáson a hivatásos szegedi újságírók, hogy a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége a pályázati hirdetményt nem tette közzé. Ruttkayn ós Palóczon kivül alig is pályázhatott ennélfogva újságíró. Természetes, hogy ezek után sem Rákosi Jenőnek, sem a miniszternek nem volt módja az alapos választásra. És igy történt, hogy az ösztöndíjakat megkapta a két fiatalember, akik közül egyik sem újságíró. Még ifjú Ruttkay György javára lehet irni, hogy talentumra valló darabjat játszották tavaly a Magyar Színházban. De Palócz Sándor bizony, a nagyrabecsült, köztiszteletben álló Palócz László szerkesztő fia — joghallgató, aki csupán szabad idejében végez kisegitő-munkát az édesapja szerkesztőségében. A hivatásos újságírók tehát tiltakoznak a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetségének, illetve Rákosi Jenőnek, a nyilván hiányosan informált Rákosi Jenőnek döntése ellen. Kimondták ma a szegedi hirlapirók, hogy a sérelem miatt országos mozgalmat indítanak. Az aradi és nagyváradi hirlapirók máris bejelentették ehez a mozgalomhoz való csatlakozásukat. A hivatásos újságírók módot fognak találni arra, hogy megvédjék a zsurnalisztika érdekeit és az áldozatkész minisztert megóvják attól, hogy az adománya miatt nagyobb demonstráció keletkezzék. Végre is, ismételjük, nem az említett fiatalemberek bizonyára derék személyéről, nem is az ezer koronákról, hanem az elvről van szó. Sajnos, mi újságírók mindig elnézők vagyunk a magunk ügyeiben, ezúttal azonban komoly okok vannak arra, hogy ez a mozgalom — sikerre vezessen és az ösztöndijak hivatásos újságíróknak jussanak. BELPOLITIKAI HÍREK. A bank és készfizetés. Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudósító-nak : A magyar szakelőadók, akik ma délelőtt tíz órakor az osztrák szakelőadókkal folytatták a bank és készfizetés kérdéséről a tárgyalást, előzően a ma reggel Bécsbe érkezett Zawacloivszki Alfréd pénzügyminisztériumi osztálytanácsossal együtt Lukács László pénzügyminiszternél értekezletre ültek össze. A szakelőadók tanácskozásának eddigi eredményéről jegyzőkönyvet vesznek föl és a magyar szakelőadók ma délután Budapestre utaztak, ahol a tanácskozásokat folytatják. A kereskedelmi miniszter Bécsben. Bécsből jelentik félhivatalosan, hogy Hieronymi Ká-