Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-19 / 125. szám

f9!0. I. évfolyam, 125. szám. Szerda, október 19 RSzpontl szerkesztősig és Kiadóhivatal Szeged, ca Rorona-utca 15. szám cra BsdapestI szerkesztőség és kiadóhivatal IV., £=• Városház-utca 3. szám 1=3 ELŐFIZETÉS! AR SZEGEDEN; egész évre . R 24— iélévre . . . R 12'ncgyedévrc. R 6 — egy hónapra R !'• Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDEREN: egész évre . R 28'— félévre . . . R 14 — negyedévre. R V— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér I

TELEFON-SZAH: Szerkesztőség 835 c=a Riadóhivatal S3I Interurbán 835 a Budapesti szerkesztőség telefon-száma 12S—!| Zichy és Székely. Két miniszter beszéde világított rá, villamos fényszóró módjára, a nemzeti munkapárt politikájára. Egerben gyúlt ki az egyik reflektor fénye, egy újpesti pártgyülésen a másik. Mindkét érdekes és értékes beszéd — Zichy János grófé és a Székely Ferencé — méltó rá, hogy átértsük és megszívleljük igazságait. A két beszéd közül csak az egyik volt politikai. Zichy János gróf, miután egri választói pártkülönbség nélkül ünnepelték, óvakodott a pártpolitikától. Az igazságügyminiszter azonban, a munkapárt szervezkedő gyűlésén szónokolván, méltatlan támadások ellen védte, gyanúsításoktól megtisztította, jövő föladataiban megrajzolta a nemzeti munkapárt politikáját. A kultuszminiszter nem politizált, beszédéből mégis nemes politikai fény áradt a kabinetre, amelynek disze s magára a pártra, amelynek hü tagja. Az a liberális hitvallás, amelyet Egerben tett, nem lephetett meg senkit, aki Zichy János grófot közelről ismeri s aki figyelemmel kisérte politikai fejlődését. Minden kétséget és félreértést kizáró liberális hitvallása azonban eloszlatja a tájékozatlanok balhiedelmét és a cselszövők mesterkedéseit. Azok az újságok és politikusok, akik makacsul abban fáradoztak, hogy Zichy János gróf és a munkapárt között félreértések támadjanak, kölcsönös gyanú s annak nyomán kölcsönös elhidegülés : szívbeli szomorkodással nézhetik machinációik kora végét. A szemük káprázik tőle s a fülük cseng belé, oly fényes és csattanós cáfolatban volt részük az egri ünnepség egész lefolyása és jellege által. Zichy grófot ugyanis, a „klerikálist", oly képviselők kisérték le Egerbe, akik ugy ismeretesek, mint a megalkuvást nem ismerő liberális világnézet legmarkánsabb képviselői. Ezektől a szemenszedett liberális politikusoktól környezve, a kultuszminiszter lángoló hitvallást tett a maga gyönyörű és felsőbbrendű liberalizmusáról. Legalább nem emelheti föl fejét újra egyhamar az a politikai dajkamese, mintha a kormány liberalizmusa nem állaná ki a tüzpróbát s mintha a kabinetnek egyik legnagyobb tehetségű s egyik legértékesebb tagja a liberálizmus kérdésében pártjával nem értene és nem érezne egyet. Az igazságügy miniszter a „munkátlanság" vádja ellen védte meg a nemzetimunkapártot. Fölsorolta, milyroppant munkát végzett el ez a párt néhány rövid hónap alatt. Üres pénztárral vette át a kormány az ország ügyeinek vezetését. Átvette száznyolcvan milliót meghaladó, törvényes fölhatalmazás nélkül elköltött összeggel, s csaknem száznegyven millió korona deficittel. Átvette az országot, a hatósági és kormányzati erők teljes szélhüdött állapotában. Átvette a hatalom épen nem irigylendő örökségét megszavazottköltségvetés és újoncok nélkül. Átvette szervezett párt, parlamenti támasz és hátvéd nélkül. Átvette egy sereg meg nem oldott, részben elrontott, részben elmérgesitett kérdéssel a nyakán. Ausztria minden pártja részéről bizalmatlanság ós ellenszenv; nemzetiségeink részéről gyűlölet és megnövekedett merészség és étvágy; a külföld részéről kicsinylés és elfogultság; mi magunk részéről mélységes elcsiiggedés és a reménytelenség apátiája. Ilyen volt az ország közállapota, mikor a Khuen-Héderváry-kormányt kinevezték. És ma? Meri-e valaki jó lélekkel állitani, hogy a mostani helyzet csak össze is hasonlítható az akkorival ? Nem kell-e beismerni minden elfogulatlan jóérzésű embernek, hogy soha kormány nem volt nehezebb helyzetben és soha kormány rövidebb idő alatt nem végzett sikeresebb és nagyobb munkát, mert pénzügyeinknek megj avulását, állami és kormányzati tekintélyünk helyreállítását, külső ós belső ellenségeink megzabolázását, a félLacika beteg. Irta Káinoki Izidor, I. Őnagysága a kályha mellé tolta a prémmel bélelt hintaszéket, behunyta a szemét s elkezdett himbálózni. Akármilyen kicsi dolognak lássák is, nagy. tudomány a hintaszéken való himbálózás. Ugy, hogy szinte mozdulatlannak lássék a hintázó s mégis folytonos ütemes ringásban tartsa magát. Se nagyon előrehajolni, se túlságosan hátradőlni nem szabad, mert mindjárt lökéseket kap a himbáló alkotmány, a lábbal való mozgás pedig egyszerűen nem szép. Hát baj is az? Hiszen nincsen a szobában senki, csak a Lacika. S 6' is olyan csöndes, olyan mozdulatlan, olyan elmélázó, hogy egy csöppet se zavarja anyuskát. Mindegy. A szép asszony mindenkinek szép akar lenni, még a kis fiának is. Leginkább pedig maga-magának, még akkor is, amikor egyedül van. Só't még olyankor is, amikor annyira elmerült a gondolataiba, hogy jóformán se lát, se hall. A nagy magábaszállás érthető. Őnagysága fontos elhatározás elűtt áll. Arról van szó, hogy megcsalja az urát. Egy óra, legfeljebb másfélóra múlva visszavonhatatlanul megcsalja az urát. — Hogy miért teszem ? — gondolja a szép asszony. — Ezer okom van rá. Egyik súlyosabb, mint a másik. Először is minden barátnőm megcsalja az urát. Akármilyen sorrendben nézem őket végig", egyet se találok, akiért csak a kis ujjamat is tűzbe merném tenni. Az asszony nem lehet olyan fiatal és nem lehet olyan öreg, nem lehet olyan szép és nem lehet olyan csúnya, hogy hü legyen. Nem tudom elhinni, hogy olyan rettenetes bűn legyen az, amit mindenki elkövet. És ha bűn is, az se baj. Nem látom be, hogy miért legyek én az egyetlen bűntelen ismerőseim közül. — Másodszor. Mi is a második ok? A második ok, hogy a férfiak is hütelenek. Még nem volt hü férfi a világon. S ha akadna egy, bottal kellene agyonverni. Mert megérdemli a szamár. A férfi már keresztülment mindenfajta hűtlenségen, mielőtt csak rá is gondolna, hogy megkóstolja a hűséget is. Már tudniillik a mi hűségünket. Micsoda hallatlan szemtelenség kell hozzá olyasvalamit követelni tőlünk, amit ők nem is tudnának nyújtani, még ha akarnák is. Pedig nem is akarják. -— Harmadszor. Tyhii, ez nagyon fontos. Mi a hűség V Egy szamár illúzió. É11 például mindez óráig hü voltam az uramhoz. S nincs egyetlenegy ismerősöm, aki elhinné rólam. Akivel csak beszéltem életemben, már mindenkivel hirbe hoztak. Es akivel nem beszéltem? Azzal pláne. Még az uram se hitte egy percig se, hogy immaculata vagyok. Talán ha megcsalom, akkor hinni fogja. — Azután, — azután az ördög vigye el az egész házassági intézményt. Hát házasság az, amiben én az urammal élek? Elvett, inert csinos voltam, gazdag voltam, jól tudtam öltözködni és meg volt elégódve a pedigrémmel. Én meg hozzámentem, mert a kérőim közt nem volt különb s mert az öregeimnek szerfölött tetszett, fsak nem vagyok bolond, hogy egy férj miatt összevet>zszem a szüleimmel és a rokonságommal ? Egyenesen pokollá tették volna az életemet. — Szerelem ? Mit ad a szerelem ? Hát tudom én? Én csak azt tudom, hogyan tud szeretni a férjem. De hogy más hogyan tud szeretni, arról sejtelmem sincs. Már pedig akármilyen jó véleménynyel legyek is a férjemről, azt még se tudom elhinni, hogy valamiféle dologban ő a legkülönb az egész világon. Különösképen a szerelemben nem. Okvetlenül vannak mások, akik tüzesebben, odaadóbban, igazabban és hívebben tudnak szeretni. Különben nem lett volna érdemes a szerelmet föltalálni. —- Minden tökéletesedik, finomodik, nemesedik a világon. Lám, az a könyv, amit tiz évvel ezelőtt a könyvek könyvének tartottam, ma ostobaság a szememben. A szomszéd grófék szalonja a legszebb dolog volt, amit leányálmaimban el tudtam képzelni. Az én, mai szalonom szebb s nekem már a mai szalonom se tetszik. Amire mint ideális báli ruhára vágytam valamikor, abban ma el nem mennék az operába, ha kincseket igémének se. Minden igényünk nő és tökéletesedik. Miért Jegyek épen a szerelemben konzervatív? — Hát igen. Vannak természetek, amik vágyak nélkül valók. Milliók halnak meg és nem ettek soha osztrigát és nem ittak soha pezsgőt. Párisban se tölti minden ember a telet és Ostendében a nyarat. Boldogok lehetnek azok is, a maguk módja szerint, Elhiszem, hogy sehová se vágyódik, aki nem mozdult ki életében a kunyhójából. De én látni akarok, mert megtanitottak nézni. És elindulok fölfedező útra a szerelomben is. Amerika se volna meg, ha senki so vágyott volna ismeretlen tájékok felé. Őnagysága kacagott eziistcsengésü kacagással. — Ugy van, kedves uracskám. Elhatároz-