Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-19 / 125. szám

2 DÊLMAGYARORSZAQ 1910 október 19 reértések ködének felszakadását, — éyek nehéz munkáját — úgyszólván puszta kézzel s majdnem a semmiből kellett pár hónap alatt megteremtenie. Az igazságügyminiszter nem elége­dett meg azzal, hogy a nemzeti munka­párt ellen szórt vádakat erélyesen és sikeresen megcáfolta. A legközelebbi jiövő terveiről és teendőiről is szólott s a nemzet anyagi és erkölcsi erőinek gyarapodásáról örvendetes perspektí­vát nyújtott. Ugy a katonai, mint a bankkérdésben, olyannak jellemezte a kormány politikáját, amely helytáll mindazért, amire nemzeti fejlődésünk­nek és önérzetünknek szüksége van. S ha százszor támadták és gúnyolták is a kormányt, hogy „vívmányok"-ért nem lelkesedik, sem „engedmények"-ért nem kunyorál: amire a nemzeti élet­nek szüksége van, mindazért szívesen fárad, sőt szívesen verekszik is, ha kell. -Mindehez nem kell vitézkedés és hárijánoskodás. Csak a vállalt föl­adatok komoly átérzése, meg egy kis kötelességérzet. Ami a kormányban és a nemzeti munkapártban megvan egy­aránt. A hadügyminiszter ekszpozéja. — A magyar delegációból. — (Saját tudósítónktól,) A közös ügyek tár­gyalására kiküldött magyar országos bizott­ság hadügyi albizottsága ma délélőtt tar­totta első ülését Zichy Ágost gróf elnöklé­sével. Megjelent Schönaich báró hadügymi­niszter és a magyar kormány részéről: Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Hazai Samu honvédelmi miniszter és Lukács László pénzügyminiszter. Jelen volt még Montecuccoli gróf tengernagy, a haditenge­részet vezetője. Schönaich báró közös had­ügyminiszter az ülés megnyitása után el­mondta ekszpozéját. tátott: ön meg lesz csalva. Ki van mondva az Ítélet. Fölebbezni csak birtokon kivül le­het, — a sóhivatalban. A hintaszék lágyan hintázta tovább a szép asszonykát. A hintaszéknek az ilyen nagy elhatározás nem imponál. A kis Lacika pedig csöndes és mozdulat­lan maradt az 'egész idő alatt. Jónevelésii fiúcska. Nem zavarja a mamát, amikor ilyen nagy gondjai vannak. II. Csöngetnek. A szép asszony fölkapja a fejét. Az orra vékony cimpái remegnek, mint a versenyparipáé a start előtt. A következő pillanatban már belep a ki­választott. Csinos fiu, elegáns fiu. A la bon­heur, őnagyságának a külsőségek dolgában egészen jó Ízlése van. A fiatalember egy széket huz a kályha közelébe, leül s amig egészen közömbös dol­gokról kezd beszélgetni (őnagysága barát­nőiről), gyöngéden cirógatja a szép asszony fehér, formás kezét. Igaz, majdnem elfeledtenj volna elmon­dani azt az időt, amely a csöngetés és a fiatal ur megjelenése közé esett : őnagysága arra használta föl, hogy a magasba tartotta és szelíden lóbálgatta a kezeit. Ettől a kéz­ből leszáll a vér s a kéz márványszerüén léhér lesz. Ebből látnivaló, hogv a szép asszony sok mindenre gondol, ami másnak talán eszébe se'jutna hirtelen. Így történhetett, hogy eb­ben a pillanatban Lacika jutott eszébe. Hogy Lacika benn van a szobában és csön­desen. mozdulatlanul ül a díványon. Még Lacika meg találná látni, ha a ven­dég valami vigyázatlan mozdulatot tesz. —: Lacika, aranyos fiacskám. Gyere csak ide drágaságom. Vendég van. — A hadsereg legjelentékenyebb eseményei az annekszióval voltak kapcsolatban — mon­dotta a miniszter. — Ezeket tárgyalva, föl kell fed ni a hadsereg gyöngeségeit, amelyek a dele- I gátusok legmesszebbmenő' támogatása nélkül a törvényhozó testületeknél sikeresen soha sem old­hatók meg. Az anneksziós katonai intézkedések a hadsereg erösbödésének javára voltak s tanúságot tettek a monarchia katonai erejé­ről, amely elsősorban mindkét kormány ha­tározott és erővel teljes támogatásának, úgy­szintén népeink józan belátásának köszön­hető. Az állandó jellegű intézkedések nagyrésze már teljesíthető volt, a hadseregnek géppus­kával való fölszerelése már igen előrehaladt s ez tanúságot tett a céliparunk kiváló szállító­képességéről. Foganatosítható volt a tüzérség­nek és a csapatoknak fénytani eszközökkel és drótollókkal való ellátása s az utászmüszaki föl­szerelés kiegészítése, motornaszádok beszerzése s nagyot haladt a nehéz automobil-keretnek s a futólagos tábori vasutak anyagának moderni­zálása. A csapatokat tábori konyhákkal szerelték föl, megkezdték egy modern léghajó fölszerelé­sét, a lőszeranyagot és egészségügyi anyagot is szaporították s bővebb haditérképet készí­tettek. A tábori tüzérség uj fölfegyverzésével kivált a hegyi tüzérségnek Boszniában történt újjászervezése által a hádiképesség fokozódott. Kiegészítették még a déli határok erősített helyeinek hadfölszerelését is, azonkívül meg­szaporították a bosnyák helyőrséget s a ten. geri védelem eszközeit. Mindezt a száznyolcvan millió korona rendkívüli hitelből fedezték, de a pénz kétharmadát állandó értékű beszerzésre fordították. . A miniszter ezután kifejtette, hogy az állandó intézkedések évi tiz millió korona rendes ki. adástöbbletet okoztak. A hadvezetőség a bos­nyák katonai erősítést csak ugy tudta bizto­sítani, hogy a hadsereg más részeitől vonta el a legénységet, ami veszedelmet jelent s a hiányt az ujoncjutalék fölemelése nélkül pótolni nem lehet, Köszönétet mondott ezután a miniszter a magyar Vörös Kereszt-Egyesület támogatá­sáért s kívánatosnak mondta, hogy osztrák [ mintára Magyarországon is szervezzenek | Lacika nem felel. Lacika nem mozdul. Most már a vendég is szól hozzá: — Szervusz Lacika! Gyere ide Lacika, kapsz valamit. Lacika erre se reagál. Bizonyosan el­aludt. A mama megnézi, hogy mit csinál a La­cika. Különben is, ha ki akarja küldeni a nevelőnőhöz, előbb föl kell kelteni. Lacika csakugyan alszik. Az arca piros, az ajka cserepes, kis melle erősen zihál. Ahol a mama megérinti, a keze, a nyaka tüzes, mint a parázs. — Istenem. Lacikának láza van. A fiatalember is megérinti a Lacika nyakát: — Csakugyan, Lacikának láza van. Becsöngetik a nevelőnőt, becsöngetik a szobalányt, Ők is megérintik a Lacika nya­kát, ők is konstatálják, hogy Lacikának láza van. — Mari, az istenért, hamar a hőmérőt. Már erre fölébred Lacika és elkezd nya­fogni. — Nem kell a hőmérő. Nincs lázam. Csak melegem van. Megmérik. A mama idegesen tépi föl kis matrózruháját, a fiatalember idegesen olvassa az óráján a perceket: — Még nincs öt perc? — Nincs. Csak három és fél. A hátralevő másfél hosszabbnak tetszik, mint az elmúlt negyedfél. De végre elmúlik. A hőmérő előkerül Mind a négyen egy­szerre nézik. Lacika pedig kap utána: — Én akarom megnézni, mama, Harminckilenc és fél. A szép asszony el­halványodik. Aztán ölbe kapja a fiát és viszi a másik szobába, A nevelőnő, a szoba­leány utána sietnek. A konyhából hozzájok Ezüst Keresztogyesületet a kiszolgált katonák alkalmazáshoz juttatására. Megköszönte a miniszter a közönség szimpátiáját az anneksziós válság idején, a sajtó hazafias magatartását 3 aztán a tisztek helyzetének javítására tett intézkedéseket ismertette. Ami a gyakorlati szükségletek továbbfejlesztését illeti, ' — mondta a miniszter — csakis egy lépésnyi, majdnem elenyésző haladásról számolhat be. Csekély pótlék a csapatgyakorlatok céljára szolgáló összeghez és a gyakorlólőszer ismét való gyarapítása : ez az egész. A csapa" toknál létesítendő mezőgazdasági tanfolyamok tervét ís meg kell valósítani. Az aratási sza­badságolás bevált, de tovább kibővíteni semmi szín alatt sem lehet. Megköszönte a miniszter a két honvédelmi miniszter intézkedéseit az ifjúság katonai kiképzése dolgában, aztán az automobil s a léghajó fontos szerepéről nyilat­kozott s fölemlítve, hogy a kétéves katonai szolgálat kérdését tovább tanulmányozzák, be­szédét így fejezte be : — Az anneksziós-válság minden egyéb tanul, ságaí között annyi bizonyos: először, hogy monarchiánk földrajzi helyzete folytán a szö­vetségi politika ellenére még mindig több arc­vonalban megvívandó háborúval kell hogy szá­moljon és] másodszor, hogy védó'eró'nk tovább­szervezését és kialakulását többé már el nem halaszthatjuk, ama továbbszervezést, melyet ma kényszerűségből sok tekintetben elégtelen kibúvókkal kell pótolnunk, de amely most már a tizenkettedik órában elhalaszthatatlan. A védőerőre nehezedő nagy és komoly hivatás, a monarchiának minden eshetőségre való biz­tosítása csak ezúton lesz teljesíthető. Az ekszpozé után Heltai Ferenc indítvá­nyozta, hogy a közvélemény megnyugtatása végett terjeszszék elő a hadsereg hadikészletei­nek leltárát, Apponyi Albert gróf kifogásolta, hogy a hadügyminiszter beszédében a mon­archia népeit összefűző közösség érzetéről be­szélt. Bániéi Gábor indítványára elhatározták Heltai inditványának napirendre tűzését s ezzet az ülés véget ért, A következő ülés huszonegyedikén délelőtt tiz órakor lesz, * csatlakozik a szakácsné is. S a hálószobá­ból lázas kapkodás, kiabálás, tevés-vevés hallatszik. A fiatalember egymaga maradt a szalon­ban. Állt és nézett maga elé. Mit csináljon most? Elménjen? Maradjon? — Ostoba helyzet, — mormogta magában. — Ostoba helyzet. Ez a kölyök is jobbkor kap­hatta volna a lázát. Végre, nagysokára visszajön a szép asz­szony. Egy percig nézi a vendéget, mintha keresgélne az emlékezetében: — Ejnye, ejnye. Ki ez a csinos fiatalem­ber? És mit keres itt? Azután hirtelen eszébe jut minden. S még meg is örül a vendégnek: — De jó, hogy maga itt van. A jó istenke küldte magát. Kérem, siessen, rohanjon az Erzsébet-körutra. Ötvennégy alá. Ott lakik a háziorvosunk. Ha a föld alól kaparja is ki, hozza ide rögtön. A vendég bámészkodik, azután elmegy. Ej, nincs - azon semmi különös, hógy egy aggódó anya elszalasztja a doktorért Félóra múlva már vissza is jön a doktor­ral. Egy hálás pillantást kap az asszonytól. És megint magára marad. S megint néz maga elé bambán. Maradjon, menjen ? Őnagysága visszatért a doktorral. A dok­tornak nagyon komoly a képe. A doktornak mindig komoly a képe, amikor a betegtől jön. Ez már hozzátartozik a mesterséghez, mint. a szubrettéhez a mosolygás. — Nem mondhatok egyelőre semmit, asz­szonyom. Nyugalom, gondos ápolás, diéta. Majd aztán meglátjuk. Mindenesetre irok va­lami csillapító szert. És irt valami csillapító szert. A receptet odatette az asztalra és elment. A fiatalember csak nézett.

Next

/
Thumbnails
Contents