Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-02 / 111. szám

1910 október i DEL MAGYAR O R SZAG 11 feztak, csak az államvasnti részvény járult bécsi vásárlás nyomán 1—2 koronával. A helyi piacon változatlan áron folyt a vásár. A járadékpiac csöndes. — Köttetett: Osztrák hitel ...... 668. -.— Magyar hitéi . . . . . . 855.75— —.— Koronajáradék ..... 91.85 -.— Leszámítoló bank . . . 610. .— Jelzálogbank ...... 489.75— —.— Rimamurányi ...... 697. .— Osztrák-magyar államvasút. 763. 765,— Közúti vasút . , , . 768.25—766.75 Hazai bank 306.50—307,— Magyar bankrészvény . . . 753.50 -.— Fővárosi takarékpénztár . . 2510,- .— Agrár-bank .... 499. 499.50 Drasche-téglagyár részvény . 648. 653.— Salgótarjáni kőszénb.-r. . . 641. 642.— Danubius 503. 507.— Magyar cuKor részvény . . 2325,—— Spódium . .... 182. 189,— Atlantika ... . . . 315.50- .— Újlaki téglagyár . . , . . 425. .— Ganz-gyár . . . . . '. , 3860. -.— Általános kőszénbánva . . 657. 659.— Aszfalt ... ... 214.- 215,— A dijbiztositásért fizettek: A hitelrészvényért holiiapra 3—4 koronát, 8 napra 6—8 koronát, október végére 14—16 koronát. Gabonatőzsde-zárlat. Októberi buza 10.07. Áprilisi buza 10.36. Októberi rozs 7.36. Áprilisi rozs 7.74. Októberi zab 7.74. Áprilisi zab 8.19. Augusztusi tengeri —.—. Májusi tengeri .5,52. Áprilisi repce —.—. Értéktőzsde-zárlat. Osztrák hitel 869.75. Magyar hitel 858.—. Osztrák-magyar államvasút 759.—. Jelzálog 490.—. Leszámítoló 611.—. Rimamurányi —.—. Városi villamos 414.25. Közúti vasút 770.—. Osztrák-magyar államvasút —.—. Bécsi börze. A mai értéktőzsdén a kötések a következők voltak: Osztrák hitelrészvény ..... . 668.25 Magyar hitelrészvény . . , . 856,— Unio-bank 624.50 Lánderbank ....... . 534,— Osztrák-magyar államvasút , . , . 764,— Déli vasút . 117.50 Rimamurányi vasmű ..... . 697.50 Alpesi bányarészvény ..... . 770,— Májusi járadék ....... „ 93.20 Magyar koronajáradék ..... . 91.80 Török sorsjegy . . 257,— Márka készpénzért 117.62 Orosz , . ... , . 117.67 (A bocsánatkérés művészete.) Lemaitre Frederik, a népszerű francia szinész, mint egy párisi lap írja, egy este elfelejtette a szerepét és Sokszor bele-belezavarodott a dolgába. Nem a lámpaláz okozta ezt. Nála ilyesmiről már szó sem lehet. Lemaitre egész egyszerűen, azaz hogy nem is egészen egyszerűen, hanem alaposan — részeg volt. És szen az estén megtörtént az, hogy a közönség egyik-másik belesülésnér lepisszegte és kifütyülte a kedvelt művészt, aki irtózatos haragra gyuladt, a lámpaSor. elé lépett és fenyegető hangon kiáltotta le a nézőtérre: — Közönséges birkák! Erre sarkon fordult és eltűnt a színfalak mögé. Nosza lett ribillió a színházban. A hallgatóság sorain viharzőan zúgott át a megbotránkozás moraja. Egyesek dörömböltek, mások már törni és zúzni is kezdtek. Az igazgató kétségbeesetten rohant be Lemaitrehez és rimánkodott neki, hogy kérjen azonnal bocsánatot a közönségtől. Végre Lemaitre hosszas kérlelég után engedett, kiment a színpadra és így szólt: — Uraim! Én «nőket közönséges birkáknak neveztem. Bocsánatot kerek! Belátom, hogy tévedtem és ezennel kijelentem, hogy önök — nem közönséges birkák. A közönség elértette a tréfát és hatalmas tapsorkán dörgött föl. Hasonló eset történt egyszer nálunk egy gimnáziumi tanárral, aki a tanítványaira eként mordult rá: — Maguknak annyi eszük sincs, mint egy kétkerekű talyigának! Másnap a növendékek küldöttségileg panaszolták el a sértést az intézet igazgatójának^ aki fölszólította a tanárt, hogy egy vissza, szivó nyilatkozattal nyugtassa meg hevülékeny ifjú kedélyeket. A tanár aztán a következő órán e szavakkal fordult az osztályhoz: — Mielőtt a mai óra anyagába fognánk, vissza kell térnem egy tegnapi kijelentésemre. Elismerem, hogy igaztalan voltam önökkel szemben, mikor azt állítottam, hogy nincs annyi eszük, mint egy kétkerekű talyigának, mert igenis van annyi eszük, mint egy kétkerekű talyigának. * (Az elmés inas.) Mulatságos kis történetet mesélnek egy Baroff nevű orosz grófról mostanában az előkelő párisi körökben. A gró^ ugyanis első nap, hogy Párisba érkezett, ellátogatott egy színházba és mivel nagyon tetszett neki a hősnő alakítása, elküldte a szolgáját, hogy vegyen a művésznőnek egy csokrot és adja be neki az öltözőjébe. A szolga pontosan végre is hajtotta a parancsot. A gróf már el is felejtette az esetet, amikor egy hó. nap múlva a művésznő megjelenik a lakásán. Az orosz urat meglepte nagyon a látogatás. — Meg akarom önnek köszönni a folytonos kedvességet — csicseregte a művésznő, ami még inkább meglepte a grófot. — Nagyon kedves, — mondta, — de hiszen én csak egyetlen egyszer küldtem önnek virágot. Gondolom, egy hónappal ezelőtt. — Dehogy, — felelte a művésznő.— Az ön szolgája minden este hozott egy csokrot. Előhívták a szolgát, aki aztán megmagya. rázta a dolgot: — Igen, minden este vittem őnagyságának virágot. Első este ugyanis öt frank borravalót adott és mivel a virág csak háromba került, hát vittem minden este . .. Hogy az őszinte vallomás után mi következett, az elgondolható. • (A makrancos rekruta.) A bajor legények elejét viszik el katonának Pfalz felé. Aschaffenburgban megpihentetik a rekrutaszáilitmányt és betérnek velük egy fogadóba, hogy ott megvárják a nyugatra menő vonat indulását. Mikor elérkezik az indulás ideje, az újoncokat kisérő káplár kiadja a parancsot, hogy gyülekezni és készülődni a továbbutazásra. Mindenki fölugrik az asztaltól ós sorakozik. Csak egy legény marad nyugodtan a helyén. A káplár szigorú hangon szól rá: — Na, mi lesz ? ! Talán bizony azt várod» hogy én menjek érted?! Dejszen akkor! . . . — Mindjárt, mindjárt! — feleli a késlekedő és ugy üldögél ott, mint akinek legjobb rendjén van a szénája. — Előbb még megiszom ezt a korsó sört!. . . — Állj sorba, mert majd másként beszélek veled! — kiáltja a káplár katonai méltóságának teljes tudatában. A. legény most már nem is válaszol. Ekkor a káplár odalép a tiszthelyetteshez és jelenti neki az ismételt engedetlenséget. A tiszthelyettes elkéri az újoncok listáját és a makrancos rekrutához megy. — Nem hallottad, hogy sorakozz ?! — Hallottam ! — Akkor hát miért nem mozdulsz? — Mert előbb ki akarom inni a sörömet. — Hogy hívnak ? — Kikelhahn János. — Kikelhahn János? Hiszen ilyen név nincs is a listán! — Meghiszem azt! — Micsoda maga? — Bajor királyi vasúti szolga. — Nem tudta ezt azonnal mondani ? — Az ördög se kérdezte. • (A reklám.) Jelenet a vendéglőben. Az egyik vendég haragosan szól rá a pincérre: — Micsoda hitvány adagot hoz ide maga nekem ?! Hiszen tegnap legalább is mégegyszer ekkorát kaptam! Hogy lehet az, hogy egyik nap igy, a másik nap meg ugy szolgálják ki az embert? — Hol méltóztatott tegnap ülni ? — kérdi a pincér. — Ott az ablaknál! — Most már értem! Az ablaknál ülő vendé, gek mindig nagyobb adagokat kapnak. Tetszik tudni: a reklám miatt. Használt ön már RABÉR-SÓSBORSZESZT? ooiQBPooooooiaoosiosisnesaaaQao IIJ1H SÜ1 i I ügyvédi irodája | Báró Jóslka-utca 3. szám g I alatt (Káidory-ház) van. S ^OQogsoaBssosoooQooaaaooaá KÖZIGAZGATÁS Szeged közgyűlése. Négy napi tárgyalás után befejezték a szeptemberi közgyűlést, amit Lázár György dr polgármester igy szokott meghatározni: — Szerencsésen kivégeztük a tárgysorozatot. Ez a közgyűlés ugyan nem volt túlságosan szerencsés, mert a tanács több javaslata elbukott s az ujszegedi villatelkek eladásának tegnap megbukott ügye kishijján csaknem szóba került a mai ülés napirendje előtt. Azonban nem esett egyetlen zokszó sem, mert úgyis bizonyosra veszik, hogy a miniszter meg fogja semmisiteni a tegnapi határozatot. A mai ülés, bár ismételten volt névszerinti szavazás, félóra múlva véget ért. Ez a tudósításunk számol be róla: A közgyűlést Lázár György dr polgármester, annak jegyzőkönyvét Taschler Endre főjegyző, Tóth Mihály dr és Ferenczy Béla aljegyzők vezetik. Az ülés megnyitása után hitelesítik a mult ülés jegyzőkönyvét, azután áttér a közgyűlés a folytatólagos napirend tárgyalására. Bokor Pál polgármester-helyettes előterjesztést tesz a Dugonics-utca 12. számú házának megvételére. A közgyűlés névszerinti szavazással elhatározta a ház megvételét. Egy sereg telekeladás és vétel ügyét a jövő közgyűlés napirendjére tűzték ki, majd a rendkívüli alap terhére utalványozott a közgyűlés számos, már befejezett munkáért kisebb nagyobb összegeket. Pálffy József dr árvaszéki elnök előterjesztést tett az 1911. év folyamán főiszaporodó gyámpénztárí készlet gyümölcsöző elhelyezésére nézve. Nyolcszázezer koronát kell elhelyezni, amiből kisebb-nagyobb összegeket a SzegedCsongrádi Takarékpénztárban, a Kereskedelmi és .Iparbankban, a Szegedi Kézmüvesbankban, a Szegedi Takarék- ós Hitel-Részvénytársaságnál és a Szegedi Hitelbanknál helyez el a közgyűlés. Mind az öt pénzintézet négy és fél. százalék nettó-kamatot fizet az összegek után. A szabadságidők engedélyezése után a póttárgyakat intézték el. A kolerabarakk és a ragálykórház pótköltségeit megszavazták, Buchwald Ármin bérszékbérlö szerződését pedig meghosszabbították. Ezzel a szeptemberi rendes közgyűlés véget ért s a polgármester kellemes szüretet kívánt a törvényhatósági bizottság tagjainak. Amiért aztán a jó öreg podesztát megéljenezték. x Helyettesítés. Lázár György dr polgármester a Szeged város törvényhatóságánál megüresedett Írnoki állásra Török Sándor volt javadalmi helyettes segédkönyveiét helyettesitette. x Meglepő péiiztárvizsffálat. A ma véget ért szeptember havi rendes közgyűlés végső akkordjainak elhangzásakor Lázár György dr polgármester még a közgyűlés szinén meglepő pénztárvizsgálatot rendelt el. A városi főpénztárnál Pálfy József dr árvaszéki elnök, az adópénztárnál Kelemen Kálmán árvaszéki helyettes