Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-02 / 111. szám

12 DELMAOYAROR5ZAQ 1910 október 2 elnök, a javadalmi pénztárnál pedig Tóth Mihály dr tiszteletbeli tanácsos elnöklósével vezették a vizsgálatot a kiküldött bizottsági tagok ós a számtisztek, akik a közgyűlés szinébői indultak el a pénztárvizsgálathoz. x Szeged város gyámpénztári számadása. A belügyminiszter jóváhagyta és leküldte Szeged város 1909. évi gyámpénztári számadását. x Uj villamosmegálló-helyek. A szegedi villamosvasút Gedó—Közvágóhid-i vonalán, a felsővároson, egy megállót beszüntettek s három uj (föltételes) megállóhelyet létesítettek. A vasúti ós hajózási főfelügyelőség ma érkezett leiratával hozzájárult ezekhez a változtatásokhoz. TUDOMÁNY, IRODALOM • Gyökeres Igazságügyi reformok. Ezen a cimen terjedelmes jogtudományi értekezést irt Somlyódy István szegedi királyi járásbiró s annak egy részletét föl fogja olvasni a Dugonics Társaság holnap délutáni rendes ülésén, székfoglaló gyanánt. Somlyódy járásbiró országszerte ismert jogi iró s ez a munkája nyilván föltűnést és élénk mozgalmat fog kelteni illetékes körökben. A mű értékes voltára való tekintettel Lázár György dr társasági elnök az ülésre külön meghívta a szegedi ítélőtáblát, a főügyészséget, a törvényszéket, járásbíróságot, az ügyvédi kamarát, valamint a kerületi kereskedelmi és iparkamarát. A fölolvasó-ülós vasárnap délután négy órakor kezdődik s azon szerepelnek még : Tömörkény István, Sz. Ssiyethy Vilmos és Salamon Gyula. KÖZOKTATÁS + A szegedi felsőipariskola telke. Szeged város törvényhatósága a szegedi felsőIpariskola részére terjedelmes telket engedett át. A kereskedelemügyi miniszter a telek átengedésére vonatkozó szerződést jóváhagyta, amiről ma érkezett leiratában értesítette a hatóságot. A leiratban arra kéri a miniszter a város hatóságát, hogy a felsőipariskola környékét rendeztesse. Ez a kérelem immár tárgytalan, mert ennek a vidéknek a rendezését mér elhatározták. Habsg-kalapok egyedüli Pless-kalapok raktára DfVfllmellényBh és uri ívelKUiöüieoesséoch meoérhezíeh Szende és Vadas Kelemen-u. 7. Telefon 810 APRÓSÁGOK. A Marssal való közlekedés. A francia tudományos akadémia mult évi pályatételei közt szerepel egy százezer frankos dij, amelyet az nyer meg, aki módot talál arra, hogy valamelyik bolygó képzeletbeli lakosaival érintkezésbe jussunk. A pályadíj özvegy Gusmann-nó adománya, aki ezzel a különös pályatétellel fia emlékét akarta megörökíteni. Még különösebbé teszi a pályázat föltételeit, hogy az alapítója a Mars bolygót kizárta a föltételek közül. Az adományozó ugy intézkedett, hogy mig a problémát meg nem fejtik, vagyis, amig a dijat valaki meg nem nyeri, kamatait öt évenkint olyan tudósnak adják, aki a csillagászati tudományt jelentős lépéssel viszi előre. Az első ilyen dij az idén kerül kiosztásra, ha addig nem sikerül valakinek az egész összeget megnyernie. Erre azonban igen kevés kilátás volna még akkor is, ha az adományozó a Marsot sem vette volna ki a bolygók közül. Guzmann-né, ugylátszik, számított arra a legkedvezőbb helyzetre, amelyet a Mars a mult év szeptember havában ért el, amikor a főidtől csak ötvenöt millió kilométer távolságra volt. Ezt a kedvező helyzetet a csillagászok ki is használták és számtalan fotográfiát készítettek róla. A bolygó közelsége azonban nemcsak hogy a vele való közlekedés lehetőségét nem bizonyította be, hanem a róla való ismereteinket sem sokkal vitte előre. A fölületén látható pókhálószerü csatornák mesterséges vagy természetes voltáról, tengereiről vagy növényzetéről, sarki jegéről és embereiről ma is ép ugy vitatkoznak, mint előbb. A bolygó kedvező közelsége sok emberben, köztük sok tudósban fölkeltette a Mars-lakókkal való érintkezés kérdését. A legegyszerűbb mód volna természetesen az odautazás az ismert minta szerint. Ebben az esetben, ha ez lehetséges volna is, csak arról lehet vitatkozni, hogy az ágyúgolyó utasai előbb túladnának s aztán fagynának-e meg, vagy az utóbbi előbb következnék be. Az ut is soká tartana egy kissé. Száz kilométeres gyorsasággal hatvanhárom év kellene hozzá. A lövegnek, hogy legyőzze a Föld vonzóerejét, másodpercenkiut tizenegyezer méter sebességgel kellene indulnia, holott a mai ágyúgolyók sebessége az ezer métert sem éri el. Ez azonban még mindig nem elég, mivel még a Nap vonzóerejét is le kell győznie, ehez pedig huszonháromezer méteres kezdősebesség szükséges. Ilyenformán egyelőre nincs mit tartanunk a Mars-lakók Wells-féle inváziójától sem. Komolyabban lehetne beszélni az optikai jelekkel való érintkezés lehetőségéről. Ehez azonban óriási kiterjedésű jelekre s rengeteg mennyiségű ivlámpásra volna szükség. A szóban forgó óriási utat a fény három porc alatt tenné meg, ennek azonban a technikai nehézségeken kivül az a nagy akadálya is van, hogy a Föld és a Mars soha sem kerülnek eléggé kedvező együttállásba. A fónynyel egyező sebességű hirvívö volna még az elektromos hullám. A hullámkeltő oscillátorok erejét talán ¡-ikerülni fog valamikor annyira növelni, hogy a Földről elindított, elektromos hullámok a Marson levő igen érzékeny íölvevő-készülékre hatással lennének. Föltéve természetesen, hogy a Marson ilyen készülékek lennének s hogy ezeknek az ismeretlen jeladásait nem magyaráznák ök is a napfoltoktól származó elektromos. „zivatarokkal". Ha a logközelebbi szomszéddal ennyi legyőzhetetlen nehézségbe ütközik az érintkezés, a többiről beszélni sem lehet. Mindez még jó ideig a Verne-féle regények kedves témája lesz s az érintkezés módjai felől már csak azért sem érdemes gondolkodni, mivel a párisi akadémia pályadijának föltételei a Marsot amúgy is kizárják a bolygók közül. K Pataud, a „vilájiitás-király" mint konferanszé. Pataiul-1, a párisi villanyszerelő munkásvezért, a „világitás-királyt", a francia villanyszerelők szindikátusának titkárát, kabaret-konferenszérnek szerződtette egy élelmes impresszárió és már föl is léptette a tegnapi nap folyamán. A tegnap esti előadás alatt Pataud egy tréfás jelenetben mutatkozott be uj foglalkozásában, amely minden valószínűség szerint az élelmes impresszárió által kieszelt ügyes trükk volt. Ugyanis, midőn Pataud fölment az emelvényre ós az asztalához ült, a villamosvilágítás egy pillanatra kialudt és Pataud néhányszor megcsavarta a bekapcsoló-szerkezetet, majd midőn most sem gyúlt föl a világosság, egy darab gyertyát gyújtott meg és igy szólt: — Uraim és hölgyeim, az ülés tovább folyik! Mikor aztán az elektromos lámpák újra kigyuladtak, Pataud hirtelen elkomolyodva beszélni kezdett. Beszédében megemlítette, hogy az újságok cikkeikben Bonrget szociális drámájával szemben inkább a kritikát gyakorolták, mint a védelmet a szindikátusok teóriája ellen Pataud a beszéde folyamán érthetően kifejezte álláspontját és fölfogását a franciaországi szociálizmusbau. Szavai a legerősebb osztály, gyűlöletet tolmácsolták, midőn fölkiáltott: -—Amig a fejnek tunya munkáját jobban fogják megfizetni, mint a kéznek erős, nemes munkáját, addig a szociális kérdést nem lehet megoldani. A kéz munkájáé az elsöségt Jellemző, hogy Pataud konferanszérkedéseért épen kétszer annyi fizetést huz, mint amenynyit keze munkájával keresett meg. Pataud még pár szót említett a színdarab tartalmáról aztán igy folytatta: — Többet már nem beszélek erről a szociális drámáról, mely, szerintem, nem az igazságot tárja a néző elé. Nem akarom elmesélni a tartalmát sem, mert az én szavaimmal az másként hangzana, mint ahogy azt Bourget irta meg és könnyen azt hihetnék, hogy én is dolgoztam ezen a darabon, pedig Pataud itt nem érvényesült és azt akarom, hogy ezt lássák is. Ebből a beszédből kitűnik, hogy Pataud sokat tart magáról és uj hivatásában is szeretne tündökölni és beszéltetni magáról és szeretné jól jövedelmeztetni uj mesterségét, ami már eddig is busásan jövedelmezett a számára. g Elevenen megégetett macskák. Bestiális kegyetlenséggel végrehajtott állatkínzásról ad hírt egy orosz távirat. A pétervári evangélikus kórházban történt a fölháboritó eset, ahol két „irgalmas"-nővér, egyéb szórakozás hiján, a kórház kertjében elfogott macskákat a kórház központi fűtésének tűzhelyén rendszeresen megégette. Az eset révén nagy botrány kerekedett és a pétervári körökben mozgalom indult meg, hogy a két beteges hajlamú nővért szanatóriumba internálja a hatóság. A pétervári hírlapokban Biesensthal hercegnő, az oroszországi állatvédő-egyesület elnöknője, a következőképen mondja el a fölháboritó tényt: — Az irgalmas-nővérek régebb idő óta ellenszenvvel viseltetnek a macskák iránt, melyek a kórház kertjében tartózkodtak és a nővérek állítása szerint, a kórház ablakában kifüggesztett húsfélét többször megdézsmálták. (Jellemző az orosz közegészségügyre, hogy most, kolerajárvány idején, a betegeknek szánt húsféle a kórház kerti ablakaiban van kifüggesztve.) A konyhában foglalkozó két nővér, Ágnes és Elza, akik legjobban gyülöitók a macskákat, elhatározták, hogy kipusztítják a kórház kertjében lézengőket. Erre a célra azonban a legrettenetesebb módot választották. Az elfogott macskákat zsákba dugták és két fütő segítségével a kazántüzhely kerek széntöltő nyílásán át az izzó, lobogva lángoló tűzbe dobták. Az utólagos vizsgálat megállapította, hogy az irgalmasnővérek idegbeteg, szadizmusban szenvedő egyének, akik szanatóriumi ápolásra szorulnak; nemkülönben gyógyintézetbe vitették a „műtétnél" segédkező leányokat és a két fűtőt, akik a nővérek parancsának engedelmeskedve, közre működtek a szerencsétlen állatok tüzhalálánál. Az ügynek, hir szerint, a törvényszék előtt lesz még folytatása. lialál a telefonban. Az orvosi világban élénk föltűnést keltett egy szenzációs közlemény, melyet Francis J. Allan doktor tett közzé egy előkelő folyóiratban. Francis J. Allan doktor közleményében borzalmasan bizonyítja be, hogy a jelenkor egyik legnagyobb betegségének, a tuberkulózisnak bacillusai a telefon beszédfelfogó mikrofoncsöve révén mint terjednek el, sorra megfertőzve a telefonba beszélőket. Francis J. Allan doktor rendeletére egy reggel a londoni tőzsde egyik nyilvános telefonjának mikrofon-kagylóját gőzzel fertőtlenítették, aztán átadták a forgalomnak. Három óra leforgása alatt körülbelül száz fél beszélt a telefonon, akik után a telefon szócsövét egy darab nedves szarvasbőrrel kitörülték és a szarvasbörré rátapadó nedves anyaggal két tengeri nyulat oltottak be, a többit pedig a bakteriológiai állomásnak küldték el vizsgálat céljaira. A két tengeri nyul közül az egyik huszonkét nap alatt pusztult el, a másik huszonnyolc nap alatt, mindakettöt a tuberkulózis ölte meg. A bakteriológiai vizsgálat is borzalmas tényekkel szolgált. A nedves szarvasbőrdarabról leválasztott váladék ezer ember megfertőzésére elégséges tuberkulózis-bacillust tartalmazott, továbbá a vérbaj és a skarlátbaktériumok jelenlétét is bizonyította. A rémes fölfedezésről rövidesen értesült az angol kormány is, amely a telefon-vállalatnak utasítást adott, hogy a nyilvános telefon-állomások mikrofonjait naponta, az illető állomás forgalmához mérten, huszonnégy óra alatt legalább hatszor, illetve minden órában, erős szublimáloldattal fertőtlenítse. Vájjon nálunk mi'<or fogják a nyilvános telefon-állomások szótÖlcserét fertőtleníteni ?