Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-02 / 111. szám

1910 októbor 6 DEL MAGYARORSZÁG 8 iáttuk volna, ha a kisasszony azzal a föltétlen színjátszó képességével kápráztatott volna el, mint az első két estén. Legnagyobb sikere annak a duettnek volt, amelyet Nyáray Antallal a harmadik fölvonásban énekelt. A zsúfolásig megtelt ház a szerepválasztásnak emellett a hibája mellett is jól mulatott, mert Fedák ebben a majdnem másodrendű szerepben is az első tudott lenni. Kéxai Simon. * IN'ewyorkí szinészklnbok. Newyorkban, mint onnan jelentik, színészek uj klubot alapítottak, amelynek célja „állandó és meghitt társasérintkezést létesíteni a színházak népe és a polgári körök között". Művészek, akik a nyárspolgárok barátságát keresik : ez a legfrissebb újítás Newyorkban, ahol a színészek eddig se szűkölködtek klubok híján. Nem kevesebb, mint három nagy klubja volt eddig a newyorki színészeknek, ez az uj már a negyedik. A három régi közül a „Piayers Club" a legelőkelőbb, ezt huszonöt évvel ezelőtt alapította Edwin Bootb, a hires amerikai tragikus színész. Elegáns és előkelő klub ez, ízlésesen berendezett játéktermekkel, társalgókkal és nagy könyvtárral, amelyben több mint hatezer kötet van. Ez a klub egyben valóságos muzeum, annyi színházi és művészeti relikviát gyűjtöttek benne össze. A klub Shakespeare születésének évfordulóján évről-évre nagy ünnepséget rendez, a „Ladie's Day"-t, amely egyike a legnépszerűbb newyorki mulatságoknak. A második szinészklub a „Lambs Club", ez már inkább bohémjellegü és épen ezért egész sereg olyan tagja van, aki a newyorki pénzvilágban játszik igen fontos szerepet. Bohémek és milliárdosok találkoznak ebben a klubban és nem föltétlenül a bohémek adják meg a találkozás árát. Van aztán egy harmadik klub, a ,Green Room Club", itt leginkább az igazgatók találkoznak a művészekkel. TAVI RÁTOK Károly király egészsége. Bukarest, október 1. Szinajából jelentik, hogy Károly királynak» aki nemrég meghűlés következtében megbetegedett, és orvosai tanácsára lefeküdt, az állapota ma kissé javult. Az esetben, ha ez a javulás a nap folyamán tartós lesz, a király délután fölkel az ágyból, hogy Kiderlen-Wáchter volt bukaresti német követet és jelenlegi német külügyi államtitkárt bucsukihallgatáson fogadja. A némst szabadelvű pártkongresszus. Berlin, október 1. A ma Casselben kezdődő nemzeti szabadelvű pártkongresszus nagy politikai jelentőséggel bir, mert ezen a pártgyülésen fogják eldönteni, hogy a párt, mint a birodalmi kancellár kívánja, a konzervatív-klerikális többséghez csatlakozzék-e, vagy pedig a baloldallal együtt küzdjön. A berlini véres sztrájk. Berlin, október 1. Moabitban tegnap egész nap nyugalom volt. Az éjfélig érkezett jelentések szerint sem volt zavargás. Az utcák rendőri felügyelete megszűnt. Berlin, október 1. A tegnapi est aránylag nyugodtan és incidensek nélkül rolyt le. A rendőrséget a sztrájkolok többé seholsem merték megtámadni. A rendőrség tegnap délután sok helyen házkutatást tartott és eközben különböző házakban fegyverraktárakat fedeztek föl és azokat lefoglalták. Az angol és amerikai hírlapíróknak a rendőrség részéről történt bántalmazásához _ még a következőket jelentik: Az Egyesült-Államok kormánya megbízta Hill berlini amerikai követet, hogy a Fredericks, Witte és Shaw amerikai állampolgárok bántalmazása miatt, kik Berlinben amerikai és angol lapokat képviselnek, szólaljon föl a német külügyi hivatalnál. Három másik hírlapírónak az ügyét, kik angol alattvalók, a berlini angol nagykövetség tette magáévá. Az amerikai és angol kormány jegyzékeit tegnap este a külügyi hivatalban átnyújtották, azzal a kéréssel, hogy az ügyet alaposan vizsgálják meg és mielőbb adják meg a választ. A rendőrfőnök ma a megtámadott külföldi hírlapíróktól bocsánatot kért és sajnálkozva mentegette az esetet azzal, hogy az óriási zür" zavarban gyorsan kellett intézkedni, ami rendkívül nagy erőfeszítéssel és nehézségekkel járt. Hír szerint azonban a megsérült hirlapirók a bocsánatkéréssel nem elégszenek meg, hanem értekezletet hívnak össze és azon határoznak a továbbiakra nézve. A görögök háborúja. Athén, október 1. A katonai körök uj háboru-tervvel foglalkoznak, amelyet a francia kormány megbízásából Fournier francia altengernagy György királynak megküldött. E terv szerint Görögországnak a fősúlyt a tengeren való gyors támadásra kell vetnie és meg kell szállnia az Egei tengeren lévő görög szigeteket, még mielőtt Törökország mozgósítását befejezte. A török flottától nem kell a görögöknek félni, mert a nyugoti hatalmak viselkedése miatt, Törökországnak hajóit a Dardanellák közelében keli tartania. Ha Görögország a tengeren gyors sikereket ér el, akkor nem lesz nagy jelentő, sége annak, ha a görög szárazföldi hadsereg Tesszáliában vereséget is szenved. Ujabb bokszer-fölkelés. yewyork, október 1. Az amerikai péncélos-flotta Washingtonból azt a parancsot kapta, hogy elindulásra készüljön. A tengerészeti hivatal azért határozta el magát erre az intézkedésre, mert a kinai kormánynak washingtoni képviselője az amerikai kormányt hivatalosan értesítette ujabb bokszer-fölkelésröl s azt mondta, hogy a külföldiek élete veszedelemben forog. A manilai amerikai filotta és a Fülöp-szigeteken lévő szárazföldi hadsereg is parancsot kapott, hogy a nyomban való elindulásra készen legyen. A Kínában lévő hittérítőket és amerikai kereskedőket ezek a hirek nagyon nyugtalanítják. A vén „Síeffel" körül. — Bécsi levél. — Bécs, szeptember 30. Kezdjük nagyon szeretni egymást: Bécs és Budapest. Optimisták rózsás színben látják már a jövőt. Elképzelik, hogy a Kaertnerstrasse házairól a magyar trikolór fog lengedezni é8 hogy az Andrássy-ut járókelői apró, hercig kétfejű sasocskákat fognak viselni a kabátjuk gomblyukában. Hát ennyire vérmes természetű nem vagyok. Bár, ha a Kaiserstadt utcáin bolyongok, majdnem ugyanannyi magyar szó üti meg fülemet, mint amennyi német tereferét hallok hazám szép fővárosában. Azt is szívesen koncedálom, hogy a bécsi polgárság eléggé szívelhet bennünket. No ja 1 A magyar ember, amikor Bécsbe ruccan, „noblisch Drahrer"-nek mutatkozik. A jegygyűrűt a mellényzsebbe sülyeszti, eljár az éjjeli mulatóhelyekre, fiakkerezik, sorra járja az elegáns üzleteket, pazarul étkezik ; egyszóval: gavallérmódra szórja a jó magyar pénzt. Persze aztán lépten-nyomon kijár neki az alázatos hajlongás, a „Kisztihand Ejrgnáden", a mézédes mosolygás és magyar bőkezűség magasztalása. Persze, amikor hátat fordit, oda súgják egymásnak : — Szó an ungarische Wurzn! No, de ezentúl — azt mondják — őszinte lesz a barátság, jó a szomszédság, a testvéri szeretet. A gyorsvonatok nem győzik a vendégeket szállitani a Staatsbahnhofról a nyugati pályaudvarra és viszont. Lelkes beszédek hangzanak el s a bécsi szónok a tósztja végén magyarul kiáltja: — Elityen á mótyor! Összecsörrennek a poharak, a banda rázendíti a Kossuth-nótát, melyből átcsap a ,,S' giebt nur a Kaiserstadt. . ." kezdetű nótába, a m. gyarok és bécsiek összeölelkeznek, de félő, hogy a következő percben, egyik vagy másik ( villogó szemmel, fogcsikorgatva fogja sziszegni: — Fangst scho wieder an ? Ezt a bizalmatlanságot а minduntalan fölbukkanó gyanús jelenségek táplálják bennem. A tékozló magyar vendéget szívesen látják a vén „Steffel" árnyékában, de ha magyar szeijemi tőke kamatoztatásáról van szó, tüstént kibújik a bécsi lóláb. Valahányszor magyar szindarab kerül bemutatóra, mindannyiszor ugyanazt a rosszindulatot tapasztaljuk. Láttuk ezt az „Ördög", a „Taifun" szinrehozásakor, melyeket a sajtó meglehetős fagyosan fogadott és csak a kitűnő előadásnak tulajdonította a nagy sikerüket. Epen igy volt e napokban a Földes Imre ha. tásos darabjával, a „Hivatalnok urak"-kal is. Már a próbáknál volt bizonyos animozitás észrevehető. Sőt az egyik színész, Iiomma ur, olyan fitymálva próbálta a főszerepet, hogy azt el kellett tőle venni. A bemutató után1 a legélesebb tollúkat vették elő a kritikus urak és hogy mégis „Bómbenerfolg"-ról lehet beszámolni, azt igazán csakis a darab kvalitásainak lehet betudni. Tulajdonképen nem is csodálkozom, hogy a Lajtán tul nem tudunk őszinte vonzalmat kiváltani. Annyira riválisak vagyunk, hogy a túlzott szeretetnyilvánitás csak képmutatás lenne. Pedig tud a bécsi szeretni is. Igazán( forrón, lángolón. Megmutatta ezt kedvence, Kainz József halálakor is. Az osztrák császárváros gyásza mély és megindító volt. S hogy nem csupán pillanatnyi meghatottság kergetett könyeket a szemekbe, mutatja, hogy akárhova megy az ember, még most is csak az elhunyt nagy művészt hallja emlegetni. Az egyik Kainz-adoma minket, magyarokat, közelről érdekelhet: Kainz nagyon sokat tartott a parlamenti pályáról s egy izben a bécsi Reichsrath üléstermében — természetesen, amikor nem volt ülés — hatásos politikai beszédet is mondott. Ez épen a magyarországi képviselőválasztások előtt történt: — Fölléphetne odaát, — tréfálkozott az egyik kísérője — úgyis magyar születésű s bizonyosan megválasztanák, — Ez meglehet. Szeretnek ám engemet а magyarok is. Különösen a magyar nők. -- Ugy, a magyar nők? — Igen. Egy alkalommal egy fiatal magyar nőt kalauzoltam a Burgtheaterben. Épen Réimers és Tiihnig játszott. Mind a kettő remekelt. Megkérdeztem a szép asszonyt, melyik tetszik neki jobban? Mire ő bájos mosolylyal felelte : „Kainz von beiden." Annyira bálványozzák а bécsiek, hogy még ezt а szót is megbocsátják neki. A bécsi nők azonban a német császár bókja óta alig állnak szóba közönséges halandóvalSzemüket csillogásra trenírozzák, ajkaik pedig a csábitó, édes mosolygást gyakorolják. Mert az most kötelező, épen ugy, mint a biggyedt Habsburg alsóajak. A kis főhercegi sarjakat nem arra intik a melléjük rendelt ajak, hogy egyenesen üljenek, meg hogy ne piszkálják az orrocskájukat, hanem szüntelenül ismételgetik nekik: — Soignez vos lévres! Mire aztán а fenségecskék kibigygyesztik az alsó ajkukat. Csak a nép gyermekeinek van megengedve, hogy ugy beszéljenek „Wie ihnen der Schnabel gewachsen ist". Ezzel a szabadalommal Glöckner Pepi, a bécsiek kedvelt szubrettje, bőségesen élt — épen a német császár látogatásakor. Azon a történelmi nevezetességű belvedere-i estélyen történt, melyről a magyar miniszterelnök hiányzott. Glöckner Pepi is hivatalos volt II. Vilmos szórakoztatására. Több „echt" bécs' nótát adott elő, de a császárnak legjobban a