Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-02 / 111. szám

1910 októbor 6 DEL MAGYARORSZÁG 8 iáttuk volna, ha a kisasszony azzal a föltétlen színjátszó képességével kápráztatott volna el, mint az első két estén. Legnagyobb sikere annak a duettnek volt, amelyet Nyáray An­tallal a harmadik fölvonásban énekelt. A zsúfolásig megtelt ház a szerepválasztásnak emellett a hibája mellett is jól mulatott, mert Fedák ebben a majdnem másodrendű szerepben is az első tudott lenni. Kéxai Simon. * IN'ewyorkí szinészklnbok. Newyorkban, mint onnan jelentik, színészek uj klubot alapí­tottak, amelynek célja „állandó és meghitt társasérintkezést létesíteni a színházak népe és a polgári körök között". Művészek, akik a nyárspolgárok barátságát keresik : ez a leg­frissebb újítás Newyorkban, ahol a színészek eddig se szűkölködtek klubok híján. Nem ke­vesebb, mint három nagy klubja volt eddig a newyorki színészeknek, ez az uj már a negye­dik. A három régi közül a „Piayers Club" a legelőkelőbb, ezt huszonöt évvel ezelőtt ala­pította Edwin Bootb, a hires amerikai tragikus színész. Elegáns és előkelő klub ez, ízlésesen berendezett játéktermekkel, társalgókkal és nagy könyvtárral, amelyben több mint hatezer kötet van. Ez a klub egyben valóságos muzeum, annyi színházi és művészeti relikviát gyűjtöt­tek benne össze. A klub Shakespeare születé­sének évfordulóján évről-évre nagy ünnepséget rendez, a „Ladie's Day"-t, amely egyike a leg­népszerűbb newyorki mulatságoknak. A máso­dik szinészklub a „Lambs Club", ez már inkább bohémjellegü és épen ezért egész sereg olyan tagja van, aki a newyorki pénzvilágban játszik igen fontos szerepet. Bohémek és milliárdosok találkoznak ebben a klubban és nem föltétlenül a bohémek adják meg a találkozás árát. Van aztán egy harmadik klub, a ,Green Room Club", itt leginkább az igazgatók találkoznak a művészekkel. TAVI RÁTOK Károly király egészsége. Bukarest, október 1. Szinajából jelentik, hogy Károly királynak» aki nemrég meghűlés következtében megbete­gedett, és orvosai tanácsára lefeküdt, az álla­pota ma kissé javult. Az esetben, ha ez a javulás a nap folyamán tartós lesz, a király délután fölkel az ágyból, hogy Kiderlen-Wách­ter volt bukaresti német követet és jelenlegi német külügyi államtitkárt bucsukihallgatáson fogadja. A némst szabadelvű pártkongresszus. Berlin, október 1. A ma Casselben kezdődő nemzeti szabadelvű pártkongresszus nagy politikai jelentőséggel bir, mert ezen a pártgyülésen fogják eldönteni, hogy a párt, mint a birodalmi kancellár kí­vánja, a konzervatív-klerikális többséghez csat­lakozzék-e, vagy pedig a baloldallal együtt küzdjön. A berlini véres sztrájk. Berlin, október 1. Moabitban tegnap egész nap nyugalom volt. Az éjfélig érkezett jelentések szerint sem volt zavargás. Az utcák rendőri felügyelete meg­szűnt. Berlin, október 1. A tegnapi est aránylag nyugodtan és inciden­sek nélkül rolyt le. A rendőrséget a sztrájkolok többé seholsem merték megtámadni. A rendőr­ség tegnap délután sok helyen házkutatást tar­tott és eközben különböző házakban fegyver­raktárakat fedeztek föl és azokat lefoglalták. Az angol és amerikai hírlapíróknak a rendőr­ség részéről történt bántalmazásához _ még a következőket jelentik: Az Egyesült-Államok kormánya megbízta Hill berlini amerikai köve­tet, hogy a Fredericks, Witte és Shaw ameri­kai állampolgárok bántalmazása miatt, kik Ber­linben amerikai és angol lapokat képviselnek, szólaljon föl a német külügyi hivatalnál. Három másik hírlapírónak az ügyét, kik angol alatt­valók, a berlini angol nagykövetség tette ma­gáévá. Az amerikai és angol kormány jegyzé­keit tegnap este a külügyi hivatalban átnyúj­tották, azzal a kéréssel, hogy az ügyet alapo­san vizsgálják meg és mielőbb adják meg a választ. A rendőrfőnök ma a megtámadott külföldi hírlapíróktól bocsánatot kért és sajnálkozva mentegette az esetet azzal, hogy az óriási zür" zavarban gyorsan kellett intézkedni, ami rend­kívül nagy erőfeszítéssel és nehézségekkel járt. Hír szerint azonban a megsérült hirlapirók a bocsánatkéréssel nem elégszenek meg, hanem értekezletet hívnak össze és azon határoznak a továbbiakra nézve. A görögök háborúja. Athén, október 1. A katonai körök uj háboru-tervvel foglalkoz­nak, amelyet a francia kormány megbízásából Fournier francia altengernagy György király­nak megküldött. E terv szerint Görögországnak a fősúlyt a tengeren való gyors támadásra kell vetnie és meg kell szállnia az Egei ten­geren lévő görög szigeteket, még mielőtt Törökország mozgósítását befejezte. A török flottától nem kell a görögöknek félni, mert a nyugoti hatalmak viselkedése miatt, Török­országnak hajóit a Dardanellák közelében keli tartania. Ha Görögország a tengeren gyors sikereket ér el, akkor nem lesz nagy jelentő, sége annak, ha a görög szárazföldi hadsereg Tesszáliában vereséget is szenved. Ujabb bokszer-fölkelés. yewyork, október 1. Az amerikai péncélos-flotta Washingtonból azt a parancsot kapta, hogy elindulásra ké­szüljön. A tengerészeti hivatal azért határozta el magát erre az intézkedésre, mert a kinai kormánynak washingtoni képviselője az ame­rikai kormányt hivatalosan értesítette ujabb bokszer-fölkelésröl s azt mondta, hogy a kül­földiek élete veszedelemben forog. A manilai amerikai filotta és a Fülöp-szigeteken lévő szá­razföldi hadsereg is parancsot kapott, hogy a nyomban való elindulásra készen legyen. A Kí­nában lévő hittérítőket és amerikai kereske­dőket ezek a hirek nagyon nyugtalanítják. A vén „Síeffel" körül. — Bécsi levél. — Bécs, szeptember 30. Kezdjük nagyon szeretni egymást: Bécs és Budapest. Optimisták rózsás színben látják már a jövőt. Elképzelik, hogy a Kaertnerstrasse házairól a magyar trikolór fog lengedezni é8 hogy az Andrássy-ut járókelői apró, hercig két­fejű sasocskákat fognak viselni a kabátjuk gomblyukában. Hát ennyire vérmes természetű nem vagyok. Bár, ha a Kaiserstadt utcáin bolyongok, majd­nem ugyanannyi magyar szó üti meg fülemet, mint amennyi német tereferét hallok hazám szép fővárosában. Azt is szívesen koncedálom, hogy a bécsi polgárság eléggé szívelhet bennünket. No ja 1 A magyar ember, amikor Bécsbe ruccan, „nob­lisch Drahrer"-nek mutatkozik. A jegygyűrűt a mellényzsebbe sülyeszti, eljár az éjjeli mulató­helyekre, fiakkerezik, sorra járja az elegáns üzleteket, pazarul étkezik ; egyszóval: gavallér­módra szórja a jó magyar pénzt. Persze aztán lépten-nyomon kijár neki az alázatos hajlongás, a „Kisztihand Ejrgnáden", a mézédes mosolygás és magyar bőkezűség ma­gasztalása. Persze, amikor hátat fordit, oda súgják egymásnak : — Szó an ungarische Wurzn! No, de ezentúl — azt mondják — őszinte lesz a barátság, jó a szomszédság, a testvéri szeretet. A gyorsvonatok nem győzik a ven­dégeket szállitani a Staatsbahnhofról a nyugati pályaudvarra és viszont. Lelkes beszédek hang­zanak el s a bécsi szónok a tósztja végén ma­gyarul kiáltja: — Elityen á mótyor! Összecsörrennek a poharak, a banda rázen­díti a Kossuth-nótát, melyből átcsap a ,,S' giebt nur a Kaiserstadt. . ." kezdetű nótába, a m. ­gyarok és bécsiek összeölelkeznek, de félő, hogy a következő percben, egyik vagy másik ( villogó szemmel, fogcsikorgatva fogja sziszegni: — Fangst scho wieder an ? Ezt a bizalmatlanságot а minduntalan föl­bukkanó gyanús jelenségek táplálják bennem. A tékozló magyar vendéget szívesen látják a vén „Steffel" árnyékában, de ha magyar szei­jemi tőke kamatoztatásáról van szó, tüstént kibújik a bécsi lóláb. Valahányszor magyar szindarab kerül bemu­tatóra, mindannyiszor ugyanazt a rosszindula­tot tapasztaljuk. Láttuk ezt az „Ördög", a „Taifun" szinrehozásakor, melyeket a sajtó meglehetős fagyosan fogadott és csak a kitűnő előadásnak tulajdonította a nagy sikerüket. Epen igy volt e napokban a Földes Imre ha. tásos darabjával, a „Hivatalnok urak"-kal is. Már a próbáknál volt bizonyos animozitás észrevehető. Sőt az egyik színész, Iiomma ur, olyan fitymálva próbálta a főszerepet, hogy azt el kellett tőle venni. A bemutató után1 a leg­élesebb tollúkat vették elő a kritikus urak és hogy mégis „Bómbenerfolg"-ról lehet beszá­molni, azt igazán csakis a darab kvalitásainak lehet betudni. Tulajdonképen nem is csodálkozom, hogy a Lajtán tul nem tudunk őszinte vonzalmat ki­váltani. Annyira riválisak vagyunk, hogy a túlzott szeretetnyilvánitás csak képmutatás lenne. Pedig tud a bécsi szeretni is. Igazán( forrón, lángolón. Megmutatta ezt kedvence, Kainz József halálakor is. Az osztrák császár­város gyásza mély és megindító volt. S hogy nem csupán pillanatnyi meghatottság kergetett könyeket a szemekbe, mutatja, hogy akár­hova megy az ember, még most is csak az el­hunyt nagy művészt hallja emlegetni. Az egyik Kainz-adoma minket, magyarokat, közelről érdekelhet: Kainz nagyon sokat tartott a parlamenti pályáról s egy izben a bécsi Reichsrath ülés­termében — természetesen, amikor nem volt ülés — hatásos politikai beszédet is mondott. Ez épen a magyarországi képviselőválasztások előtt történt: — Fölléphetne odaát, — tréfálkozott az egyik kísérője — úgyis magyar születésű s bizonyosan megválasztanák, — Ez meglehet. Szeretnek ám engemet а magyarok is. Különösen a magyar nők. -- Ugy, a magyar nők? — Igen. Egy alkalommal egy fiatal magyar nőt kalauzoltam a Burgtheaterben. Épen Réi­mers és Tiihnig játszott. Mind a kettő reme­kelt. Megkérdeztem a szép asszonyt, melyik tetszik neki jobban? Mire ő bájos mosolylyal felelte : „Kainz von beiden." Annyira bálványozzák а bécsiek, hogy még ezt а szót is megbocsátják neki. A bécsi nők azonban a német császár bókja óta alig állnak szóba közönséges halandóval­Szemüket csillogásra trenírozzák, ajkaik pedig a csábitó, édes mosolygást gyakorolják. Mert az most kötelező, épen ugy, mint a biggyedt Habsburg alsóajak. A kis főhercegi sarjakat nem arra intik a melléjük rendelt ajak, hogy egyenesen üljenek, meg hogy ne piszkálják az orrocskájukat, hanem szüntelenül ismételgetik nekik: — Soignez vos lévres! Mire aztán а fenségecskék kibigygyesztik az alsó ajkukat. Csak a nép gyermekeinek van megengedve, hogy ugy beszéljenek „Wie ihnen der Schnabel gewachsen ist". Ezzel a szabadalommal Glöckner Pepi, a bécsiek kedvelt szubrettje, bőségesen élt — épen a német császár látogatásakor. Azon a történelmi nevezetességű belvedere-i estélyen történt, melyről a magyar miniszterelnök hiányzott. Glöckner Pepi is hivatalos volt II. Vilmos szórakoztatására. Több „echt" bécs' nótát adott elő, de a császárnak legjobban a

Next

/
Thumbnails
Contents