Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-14 / 121. szám

* DEL IVfAGYAR ORSZÁG 1910 október 14 sezett. Kifejezést kívánok adni azon bizodaiomnak, hogy ez uj intézmény működése, kormányom igyekezetével összhangban, a tartomány művelődési és anyagi haladását elő fogja mozdítani. A benyújtott előterjesztéseket hazafias buzgalmukra és kipróbált belátásukra bízván, teljes szívből üdvözlöm önöket. (Lelken éljenzés.) A trónbeszéd fölolvasásával véget ért a delegáció fogadása. A szokásos cercle az idén elmaradt. Aehrenthal ekszpozéja. Bécsből jelentik: A magyar delegáció külügyalbizottsága ma délután három órakor ülést tartott, amelyen Aehrenthal gróf közős külügyminiszter előterjesztette ekszpozéját. A külügyminiszter elmondotta ebben, hogy legutóbb akkor volt alkalma a delegációban fölszólalni, amidőn őfelsége Bosznia-Hercegovinára szuverén jogainak gyakorlását akarta kiterjeszteni. A kabinetekkel folytatott tárgyalások mindent felölelnek, ami a diplomácia1 érdekeket érinti. Kötelességének tartja, hogy az országos bizottságot erről részletesen tájékoztassa. Számtalan nehézség merült föl, amelyeket most már rendeztek, ugy, hogy az uralkodó és a kormányok céljukat elérték. A tárgyalások rész. letei az 1909 február huszonkilencediki ententei jegyzőkönyvben bennfoglaltatnak, azokat már a parlamentek elé is terjesztették és még csak az van hátra, hogy egyes alaki követelmények tisztázódjanak. Majd Törökország helyzetét és Ausztria-Magyarországgal szemben tanúsított barátságos magatartását vázolta röviden, azután áttért a krétai kérdésre, a balkáni államok viszonyaira és a román kereskedelmi szerződésre. Ahrenthal ekszpozéja huszonkét percig tartott. Itt irjuk meg, hogy a magyar delegáció had" ügyi albizottsága kedden délelőtt tiz órakor, a tengerészeti albizottság pénteken, október huszonnegyedikén délután négy órakor fog tárgyalni. Az osztrák delegáció. Ma délelőtt tisztelgett az osztrák delegáció is a királynál, akihez Glombinszki dr elnök intézett beszédet. Az elnök hangoztatta a delegátusok örömét, hogy ez ünnepi évben megjelenhettek őfelsége, az alkotmányos birodalom szeretett megteremtője, a királyságok és országok autonóm jogai megalapitója, a tudomány és művészet, a közgazdaság és közélet terén beállt mérhetetlen haladás legfőbb istápolója előtt. A külpolitikai bonyodalom békés megoldását elsősorban őfelsége békeszeretete ós bölcsesége hozta létre. Az osztrák delegáció alaposan meg fogja vizsgálni azokat a ja. vaslatokat, amelyek az erős és harcrakész hadsereg fejlesztését célozzák. őfelsége ezután az osztrák delegáció előtt is fölolvasta a trónbeszédet. A miniszterek Bécsben. Bécsből jelentik: Ma délelőtt tiz órakor a bankgassei magyar palotában értekezlet volt, amelyen résztvettek Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke, Láng Lajos, a delegáció elnöke, Zichy Ágost gróf, a delegáció alelnöke és az értekezlet tovább; folyamán Lukács László pénzügyminiszter. A magyar kormány tagjai a holnapi napot is Bécsben töltik el. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter a holnapi nap folyamán alkalmasint folytatják az osztrák kormány tagjaival a mult héten megkezdett tárgyalásokat. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter holnap éjjel visszautaznak Budapestre, ahonnan kedden térnek vissza Bécsbe. A delegációk ülésezése alatt tartandó legközelebbi közös miniszteri értekezlet idejét még nem állapították meg. Bécsből jelentik: Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke, ma délelőtt Lukács László pénzügyminiszterrel hosszasabban tanácskozott. Berzeviczy elnök holnap utazik vissza Budapestre. Bécsből táviratozzák: Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter ma délelőtt Minkus Jenőnek» a bécsi Union-bank igazgatójának látogatását fogadták. Uj botrány Marostordában. — Felfüggesztett főjegyző. — (Saját tudósítónktól.) Hosszabb szünet után ma ismét életjelt adott magáról Marostorda vármegye ellenzéke, amelynek messze az ország határain tul is sikerült szomorú hirhedtségre jutni. Közigazgatási bizottsági ülése volt a vármegyének, amelyen ad hoc többségük se. gitségével az ellenzékiek mindent és mindenkit leterrorizáltak. Bethlen István gróf „vádirata" alapján egyszerű szavazással felfüggesztették állásától Bocla Jenő dr tiszteletbeli főjegyzőt, aki, mint emlékezetes, helyettes alispáni minőségében bátor kézzel nyúlt bele a darázsié" ezekbe. Oka az ellenzéknek erre a brutális igazságtalanságra nem volt, mert Boda Jenő dr már letette ekszponált hivatalát s igy nyil. vánvaló, hogy Bethlen Istvánékat csak a boszu vezérelte eljárásukban. Annál bizonyosabb ez, mert a megvádolt főjegyző kijelentette, hogy a vádak rágalmaknál nem egyebek s hogy Bethlen István vele a hamis vád bűntettét követi el. A gróf ezzel szemben is föntartotta állításait, ami bőven elég volt elvbarátainak — ürügyre. Más módon is igyekeztek kellemetlenkedni a főispánnak, ezzel azonban ku_ darcot vallottak: kitűnt, hogy Gál Sándor^ a képviselőház volt elnöke, egyáltalában nem ismeri a közigazgatási jogot. A közigazgatási bizottság üléséről egyébiránt ez a marosvásárhelyi tudósítás szól: A vármegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt Erőscly főispán elnöklésével ülést tartott. Az ülés folyamán Bethlen István hosszú vádiratot olvasott föl Boda Jenő dr első aljegyző ellen, fegyelmi vétséggel vádolta meg és indítványozta Boda felfüggesztését. Boda azonnal válaszolt Bethlen szavaira és kijelentette, hogy a vádak rágalmak ós figyelmeztette Bethlent, hogy ha indítványát tovább is föntartja, a hamis vád bűntettét követi el. Miután Bethlen föntartotta állításait, az ellenzéki többség Boda ellen elrendelte a fegyelmit megelőző vizsgálatot és állásától felfüggesztette. Ezután Gál Sándor önálló indítványt tett Kassai Imre felfüggesztett körjegyzőnek a fegyelmi ülésbe való behozatalára. Erőscly főispán fölvilágosította Gált; hogy az iratokat kiadták a tiszteletbeli főügyésznek. A főispán kijelentésére az ellenzék ismét fölzudult, hogy az iratokat miért nem a tényleges főügyésznek adták ki, majd Gál indítványozta, hogy a bizottság ezért fejezze ki megbotránkozását. A főispán nagy derültség közben kioktatta Gált, hogy a közigazgatási bizottsági ügyiratokat nem az alispán, hanem a főispán osztja ki, mire Gál visszavonta indítványát. Ezután a bizottság elhatározta, hogy Karnasz Kálmán bizottsági tag egy aljegyző kíséretében azonnal menjen el Sebestyén Miklós tiszteletbeli főügyészhez és a fegyelmi iratokat vegye el tőle és adják át azokat Sárkány Miklós főügyésznek. Erősdy főispán ezen eljárást teljesen szokatlannak és törvénytelennek bélyegezte, de miután a többség kívánta, nem állt útjába az eljárásnak. Az ad hoc bizottság fölkereste Sebestyén tiszteletbeli főügyészt, aki megtagadta az iratok kiadását, azzal a kijelentéssel, hogy azokat csak Írásbeli fölszólitásra hajlandó kiszolgáltatni. A küldöttség visszatérve, jelentést tett a bizottságnak, mire Gál azt indítványozta, hogy az elnök öt percre függessze föl az ülést és hogy a jegyzőkönyv megfelelő passzusát jegyzővel hitelesítve, annak alapján a bizottság intézzen fölszólitást Sebestyénhez. Erősdy főispán e teljesen törvénytelen indítványt nem bocsátotta tárgyalásra. Történelmi dokumentumok. — Bosznia armeksziójának iratai. — Violaszinü borítékban, a közös minisztériumok kiadványainak szokott nagy negyedrétü alakjában ma jelent meg Bosznia és Hercegovina anneksziójára vonatkozó diplomáciai jegyzékváltások okmánytára. Ezeknek a nagyobbrészt távirati jegyzékeknek a nyomán újból fölélednek azok az események, melyek a monarchia közvéleményét, de, amint emlékszünk, a külföldi országokat is 1908 októbertől 1909 juniusig a legélénkebben foglalkoztatták, időnkint idehaza lázas izgalmakat keltettek és hónapokon keresztül a háború lehetőségével fenyegettek. Kétszázegy okmány, vagy amint a könyv nevezi, ügyirat foglalja magában annak a világtörténelmi epizódnak a hiteles leírását, mely a király felségjogainak az okkupált tartományokra való kiterjesztése és a berlini szerződés XXIX. cikkének Antivári-kikötőre vonatkozóan történt módositása közt lezajlott. Az akció azzal a jegyzékkel kezdődött, melyet Aehrenthal gróf 190S október 3-án küldött meg Pallavicini őrgróf konstantinápolyi nagykövetünknek, a portának leendő átnyujtás végett. Ez a jegyzék tartalmazza a Bosznia és Hercegovina anneksziójára vonatkozó elhatározást s jelzi egyúttal a Novibazár-szandzsákban lévő csapatainknak visszavonását. Következik külügyi kormányunk körjegyzéke a nagyhatalmakhoz, mely az annekszióhoz a portánál történt notifikálásáról értesiti őket. Már október 6-án Pallavicini őrgróf Jenikőjből keltezett táviratban jelenti, hogy a jegyzéket átadta Kiamil pasának ós hangsúlyozván a befejezett tényt, kifejtette, hogy Törökország érdekében állana ezt az ügyet minden tiltakozás nélkül tudomásul venni. Ugyanakkor Széchenyi gróf követségi tanácsos Londonból közli az angol sajtóban megjelent félhivatalos nyilatkozatot, mely szerint Anglia nem ismerheti el egy egyedülálló hatalomnak arra való jogát, hogy egy nemzetközi megállapodást önhatalmúlag, a többi nagyhatalom hozzájárulása nélkül megváltoztasson. Másnap ugyanaz a diplomata jelenti, hogy a nagykövetet, Mensdorff grófot, a király Balmoralban marasztalta, miért is ő a jegyzéket Sir Hardinge államtitkárnak nyújtotta át, aki kijelentette, hogy Anglia nem hagyhatja jóvá a berlini szerződés megsértését, sem nem ismerheti el annak megváltoztatását, amig arról a többi hatalom, főképen Törökország, nem nyilatkozott. Ugyanazon napon már hire jön, hogy Szerbia mozgósítja hadseregének tartalékcsapatait s Aehrenthal gróf táviratilag izeni meg a követség utján Milovanovicsnak, hogy a monarchia Szerbiától korrekt magatartást vár s fölvilágosítást kér a tartalék mozgósításáról, melyet ellenünk irányulónak kellene tekintenie. Ugyanakkor nagykövetségeinkhez intézett táviratban reményét fejezi ki, hogy a Belgrádban székelő követek befolyást fognak gyakorolni a szerb kormányra, nehogy a monarchia kénytelen legyen a saját érdekeinek védelmére megfelelő lépéseket tenni. Október nyolcadikán a szerb követ, Simics, tiltakozó-jegyzéket nyújtott át Bécsben Bosznia és Hercegovina anneksziójaellen. A Ballplatzon, amint Aehrenthal gróf a belgrádi követnek jelzi, a jegyzéket nem vették át, mert annak semmiféle jogcím nem nyújt alapot, de tetszésére bizták Simicsnek, hogy annak tartalmát fölolvassa. Megmondták egyúttal a szerb követnek, hogy a szerb kormánynak csillapítótag kellene hatnia az állítólag erősen fölizgatott szerb hazafiak kedvére. Október nyolcadikán Berchtold gróf Pétervárról jelzi, hogy Oroszország az ügyet a nagyhatalmak konferenciája elé kivánja terelni, melynek helyéül a félhivatalos orosz sajtó Pétervárt jelöli meg. Khevenhüller gróf Párisból a francia kormány hasonló értelmű, bár kissé előzékenyebb formában nyilvánított álláspontjáról ad hirt. A kérdés körül nemzetközi bonyodalmak kezdenek keletkezni. A szerb kormány ezalatt folytatja a harci készülődést, de váltig tagadja a háborús szándékot. Ottani képviselőnk jelenti, hogy ő Milanovicscsal szemben nem csinált titkot belőle, hogy ezt a szépitgetést nem hiszi el. Ugyanaznap cettinjei követünk, Kuhn báró, közli Montenegró tiltakozását a Bosznia anneksziója által °a berlini szerződésen elkövetett állítólagos sérelem ellen és azt a nyilatkozatát, hogy ezen esemény által a berlini szerződés