Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-02 / 111. szám

1910 október 2 Ö EL MAGYARORSZÁG 3 Középiskolai végzettség jogosít. Egy érdekes Kivételt azonban a jövőben is fog tartalmazni a, véderőreform. Lesz a törvényben egy passzus> itnely fölhatalmazza a hadügyminisztert, hogy siilönös esetekben, midőn valaki művészi ké­pességeinek, szellemi kiválóságának, vagy intel­ligenciájának különös jelét adja, ezekben az jsetekben a minisztérium iskolai Végzettség léikül is megadhatja az önkéntességi kedvez­ményt. Neumayer Budapesten. — A bécsi polgármester látogatásai. — (Saját tudósítónktól.) Éjjel féltizenkét óra­kor az ekszpressz-vonattal érkezett meg Budapestre Neumayer Károly dr, Bécs polgár­mestere s a nyugati pályaudvarról, ahol Bárczy polgármester fogadta, a Pannónia­szállóban bérelt lakására hajtatott. Az ét­teremben a kíséretében levő Hoss alpolgár­mesterrel együtt megvacsorázott, majd nyu­galomra tértek. Ma reggel azonban igen korán kelt a bécsi polgármester, akit még a kora reggeli órákban Bárczy polgár­mester a szállóban meglátogatott. Azután a főváros megtekintésébe indultak. .A vásárcsarnokban. Néhány perccel kilenc óra előtt a Pannónia­szálló bejáratánál három automobil állt meg; hogy a bécsi vendégeket kíséretükkel a város különböző részeibe szállítsa. Ez a kiséret a következőkből állt: Bárczy István polgármester, Vaszilievics János alpolgármester, Folkusházy Lajos tanácsos, a közélelmezési osztály veze­tője, WUdner Ödön dr tanácsjegyző és Sztanko­vics Szilárd titkár. A bécsi és pesti urak a szálló előtt körülbelül negyedóra hosszat beszélgettek, miközben megállapították a dél­előtt programját. Először a központi vásár­csarnokot nézik meg, azután a sertésközvágó­hídat, innen pedig az üllői-uti kislakások meg­szemlélésére mennek. Negyedtiz volt, mikor Neumayer polgármes­ter Bárczy kíséretében beszállt az utóbbi jól ismert sötétkék villanyos automobiljába. Az autó megindult és bekanyarodott a Muzeum­körutra. Utána rögtön elindult a másik, amelyben Hoss és Vaszilievics alpolgármesterek és Fol­kusházy tanácsnok foglaltak helyet. A második automobil jóformán még el sem indult, mikor a szálló kapujában megjelent egy Sági alapon nyugvó közgazdasági fejtegetést akart megkockáztatni, aminek alapötlete az volt, hogy esetleges házasság esetén Tiniké továbbra is pénzkereső művésznő maradhat és a gyermekek az anya vallását követhetik, már mint a születendő gyermekek. Az érte-' kezest és a gyermekeket azonban két jöve­vény megjelenése akadályozta meg. Az éjszakai irodalom két félelmetes kép­viselője, Sötéth Ottó és Igar Béla, a Castor és Pollux mintájára egybeforrott Mefisztó és Luczifer, kaján mosolylyal hagyták el a kávé­ház kupolás bejáróját, Lávay és Tiniké lát­tára egymásra néztek. A kis költőt nagyon lebecsüllek s már évek óta abban a meg­győződésben éltek, hogy Lávay csak azért fedez fel* mindig ujabb és ujabb ideálokat a maga számára, hogy Luczifernek és Mefisztő­nak legyen mit. azaz kit elvenni tőie. Ezt a müveletet Sötéth és barátja a sabin nő el­rablása műveletének nevezték. Most Igar volt a soros, Tinikét már látásból ismerték és ay, inspekciús rabló annyira biztosnak érezte magát a dolgában, hogy menetközben odasúgta Sötéthnek : — Te csak foglald le Arisztidet, azalatt elviszem a nőt. Lávav már nagyon megbánta, hogy meny­a.sszonvjelöltjét behozta a farkas verem he. Olomsulylyal nehezedett rá a két ember előnye. Csinos férfi volt mind a kettő és sohasem jártak üres zsebbel. A hűtlen Ti­niké is nagy érdeklődéssel hallgatta a fiuk kétértelmű beszédeit és közben nagyokat kacagott Sötéth mókáin. A kis költő szomo­rúan ült az asztal végén s már kezdte meg­nagyhasu, rosszul szabott Ferenc József-kabátba bujtatott cilinderes öreg bácsi, tipikus bécsi nyárspolgár. Kézzel lábbal integetett az autó. mobilnak és utána akart futni. — Halt! Halt! — kiáltotta kétségbeesetten a jó ember, akit a körülállók első percben bo­londnak hittek, de a másikban már megértet­ték a kétségbeesését, mert megtudták, hogy ö a Bunera Antal, a Neumayer polgármester Anton-ja, aki hosszú evek óta mindenüvé el­kíséri gazdáját és akinek megállapodás szerint az első automobilon kellett volna helyet fog­lalni. A derék Anton nagyon megijedt, hogy mit fog most már csinálni a gazdája nélküle s utána akart futni az első automobilnak. A két­ségbeesett öreg komornyikot aztán nagynehe­zen föltuszkoltak az indulóban levő harmadik automobilra, — gyönyörű és hatalmas negyven lóerős kocsi — amelyen a kiséret többi tagja foglalt helyet. A következő percben ez az automobil is kikanyarodott a Muzeum-körutra, ahonnan a Kálvin-téren át a Vámház-köruton levő vásárcsarnok elé tartott. A központi vásárcsarnokban a bécsi polgár­mester látható meglepődéssel vette tudomásu^ hogy mekkora az épület és milyen nagy a for­galma annak. A kislakásokban és a vágóhídon, Hosszabb séta után a vásárcsarnokból a három automobil az Üllöi-ut végén elhelyezett városi kislakásokhoz ment. Először a leg­szegényebb néposztály részére készített kis­lakásokat nézték meg, innen átmentek abba a hatalmas palotába, ahol a nagyobb tisztviselői lakások vannak. A városi házaktól a sertésközvágóhidra ve­zetett a társaság útja. Negyedtizenegy órakor érkeztek meg ide, Neumayer polgármester budapesti utjának legfontosabb állomásához, ahol a husdrágaság kérdését a legbehatóbban tanulmányozhatja. Preiszner Ferenc vágóhídi igazgató és Jaricz felügyelő fogadták a bécsi vendégeket, akik az összes helyiségeket végig, nézték, majd átmentek a lóvágóhidra is. Itt valaki fölemiitette, hogy épen ma négy éve nyitották meg a fővárosi lóvágóhidat. — No lám, — szóit mosolyogva Neumayer — mégis csak ünnepnap ez. Minden szög iránt érdeklődött, megkérdezte, hogy minek mi az ára. — Ugy-e, a szafaládét itt is két krajcárért adják? Ismerem jól Bécsből ezt az ételt. formulázni a hűtlen Tinihez irandó ujabb versét. Sötéth Ottó igen kegyetlen fiu volt. Teljesen le akarta törni Lávayt a leány előtt és szigorúan rászólt: — Menj, és telefonálj a fiukhoz a Kauri­zankar-kávéházba. Mondd meg nekik, hogy a kaszinóba megyünk, Jöjjenek oda. A költő" halálsápadtan állt fel. Nem mert ellenkezni. Az engedelmesség megtagadása kompromittáló gorombaságokat és a legkö­zelebbi koronás kölcsön leszavazását vonta volna maga után. Megtörve, szomorúan és ellenkezés nélkül ballagott a parancs telje­sítésére. Alig tünt el Lávay, mindhárman összenevettek. Sötéth fizetett, felsegítették Tinikére a kabátot és nagy gyorsasággal el­távoztak a kávéházból. Mire a vékony költő visszajött, hűlt helyüket találta. Bambán, ki­dülledt, szemekkel bámult az üres asztalra. De felülkerekedett benne a kis sakál. — Hova lettek ezek? — kérdezte szigo­rúan Gyula főpincértől. Gyula tisztában volt a helyzettel s nevetve mondta: — Kocsira ültek és elhajtattak. Nem mond­ták, hogy hova. Lávay éktelen dühre gerjedt. — Gazság ! Persze most fizethetem a va­csorát is. .. — A lovagiasság szabályai szerint kiegyen­lítetett. Sötéth szerkesztő ur kifizette. Lávay arca barátságos színezetre derült és megvetésteljesen bökte a kijárás felé: — Balekek! A lóvágóhid ekszpediciójában hófehér papíron fölszeletelt szalámi és virstli várta a vendége­ket. Neumayer két szelet lószalámit evett és nagyon meg volt vele elégedve. A vágóhidról a Népligeten át a fővárosi ke­nyérgyárhoz ment a társaság. Útközben meg­állottak a Népligetben most épülő gimnázium előtt. A kenyérgyárban Werner Richárd igaz­gató és Marcsek Gusztáv főkönyvelő kalauzol­ták a vendégeket,, akik beírták nevüket a2 igazgatói irodában lévő vendégkönyvbe, A kenyérgyár megtekintése után hosszabb antomobil-séta következett a Városligetben majd tizenhétteritékes ebéd a Pannónia-szálló éttermében. Bárczy Neumayer látogatásáról. Miközben a bécsi vendégek a sertésközvágó* hid berendezését nézegették, tudósítónknak alkalma volt Bárczy István polgármesterrel be­szélgetni a huskérdésröl, — Ugyebár, polgármester ur — kérdezte tu­dósítónk — az ön bécsi kollegájának budapesti látogatása leginkább az ausztriai huskérdéssel függ össze? — Nem egészen, — felelte Bárczy — bár természetes, hogy ez érdekli öt a legjobban. Azonban főképen udvariassági tény az.ö buda­pesti látogatása, amely mellett nem lehet le­tagadni, hogy a Bécsben szorongató husdrága­ság kérdésében való megállapodás céljából is jött. ' " • • ' :: ' " • " - ­— Mennyiben befolyásolja ez a látogatás a főváros magatartását az argentínai husbehoza­tal tárgyában ? — Semmiesetre se lesz befolyással ez a látogatás arra a határozatra, amelyet a köz­élelmezési ügyosztály az argentínai hus kérdé­sében hozott. Csupán annyiban fog változni a dolog, hogy határozatunkat nem fogjuk olyan merev formában az osztrákok tudomására hozni, mint eddig akartuk. Meg akarjuk óvni az udvariassági formát. Egyelőre azt fogjuk mondani, hogy próbálkozunk a közelebbi szerb marhával, már csak azért is, hogy meg ne rémítsük a fogyasztóközönséget. Szóval — fe? jezte be a polgármester - — a látogatás nem lesz befolyással az ügyosztály határozatára» amely rövidesen ankét és innen a tanács köz" vetítésével a közgyűlés elé kerül, amely bizo­nyára el fogja fogadni azt. Osztrák okvetetlenkedés. Bécsből táviratozzák: Neumayer polgármester budapesti útjába sehogysem tudnak belenyu­godni a bécsi keresztényszocialisták. Különösen az a csoport, melynek Gesámann a vezére, haragszik Neumayerre, akit viszont Weisskirch­ner kereskedelmi miniszter, a másik keresztény­szocialista vezér, fogott pártfogásába. A tegnap esti elutazásnak egy érdekes előzménye volt.' Az alsőausztriai tartománygyülés tegnapi ülése alatt Weisskirchner magához kérette a Gess­mann-csoport egyik tagját, Steiuer képviselőt és kérte, hogy ne gördítsenek akadályt Neu­mayer budapesti látogatása elé. Steiner kijelen­tette, hogy a keresztényszociálisták nagy cso­portja nem helyesli a látogatást, annyit azon­ban megígért, hogy ez utazás elé előzőleg nem gördit akadályokat. Kijelentette azonban, hogy ha Neumayer visszatér Budapestről, a keresz­tényszoeiáíista polgári klub ülésén szóba fogják hozni az utazást és számonkérik tőle a láto­gatás okait és céljait. így tehát kétségtelen, hogy a budapesti látogatásnak még folytatása less. Bécsből jelentik: A keresztényszociálisták lapja, a Reichspost, ma újból támadja Neumayert a látogatás miatt. Azt irja, hogy a látogatás csak „Ofen-Pest"-nek szólhat, a birodalom Bécs után leggazdagabb városának, de nem Magyar­ország fővárosának. Az a gyűlölet, — irja a Reichspost — amelyet Lueger hirdetett, nem a magyar nemzet ellen szól, hanem azon ma­gyar politika ellen, amely a birodalom egy­sége ellen tör. És Lueger testamentumának az a része, amely a birodalmi egység föntartására és a Magyarországban lakó elnyomott, népek jogainak megvédésére vonatkozik, mindig al­kotó része marad a keresztényszocialista pro­gramnak. Kár tehát Magyarországon nagy re­ményeket fűzni Neumayer látogatásáhez, mert azokkal, kik Aradra zarándokolnak, Bécs nem köthet paktumot.

Next

/
Thumbnails
Contents