Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-13 / 120. szám

2 DÉL MAGYARORSZÁG 1910 október 13 amelyen Aéhrenthal közös külügyminiszter elmondja ekszpozéját. Azntán a jövő hétfőig szönet lesz, hogy a delegátusoknak módjuk legyen az irományokat, a közös költségvetést és a mnlt delegáció határozataira adott közös miniszteri válaszokat, valamint magát a külügyi ekszpozét áttanulmányozni. Hétfőn aztán a külügyi albizottság megkezdi a külügyi költ. ségvetés tárgyalását és ennek keretében Aehrenthal ekszpozéja fölött a vitát. A delegáció üléseivel párhuzamosan tovább folytatódnak Bécsben azok a tárgyalások is, amelyeket a magyar kormány folytat az osztrákokkal és a hadvezetöséggel ugy a bankszabadalom meghosszabbítása, mint a katonai kérdések rendezése tárgyában. A katonai ügyek azok különösen, amelyek a delegáció tárgyalásaival kapcsolatban szóba kerülnek. * Hatalmas zöld füzetbe foglalták az 1910. évi közös költségvetést, amelvnek adatait itt részletesen ismertetjük. A közös hadsereg ezévi /endes kiadásaira háromszáznegyvenöt millió koronát kér a hadvezetőség. A haditengerészet rendes kiadásai őt millió koronára rúgnak, ugy, hogy összesen körülbelül hatvanhat millió korona a haditengerészet költsége, ami két és fél millió koronával nagyobb a tavalyi kiadásoknál. Ezenkívül a hadvezetőség rendkívüli hitelt is kér a delegációktól az annekszió már elköltött kiadásainak fedezésére. A rendkívüli kiadások összege a közös hadsereg részére száznyolcvanöt millió korona, a haditengerészet részére ötvenöt millió korona. A haditengerészet rendes kiadásait eredetileg hetvenöt millió koronában állapította meg a hadvezetőség, de a két pénzügyminiszternek sikerült ebből az öszszegből mintegy tiz milliót lefaragni. A közös hadsereg költségeinek emelkedése arra vezethető vissza, hogy a hadügyminisztérium, megfelelve a delegációk 1908. évi határozatainak, az idei költségvetésbe néhány millió koronát állított be a legénységi zsold emelésére és a legénységi élelmezés javítására. A legénységi zsold eddig egy közlegénynél tizenkét fillér volt, most fölemelik tizenhatra. A tizedes zsoldja ezentúl huszonnégy, a kápláré harminchat és a szakaszvezetöé negyvennyolc fillér lesz. Két fillérrel emelik a reggelihez való pótlékot is, ezt az összeget azonban maguk a századok kapják meg és ebből javítják a legénység reggelijét. Erre a javításra "szükséges összeg hárommillióhatszázezer korona. A Dreadnoughtok. Az idei költségvetésnél, melynek összegei nagyjában ismeretesek voltak, sokkal nagyobb érdeklődéssel várják a jövő évi közös költségvetést. Illetékes helyről szerzett értesüléseink lehet lelkem . .. Hálát adhat már az istennek . . . Itt van már a doktor ur ... Megvizsgáltam az asszonyt. Ömlik belőle a vér. Rögtön tisztában vágyok vele, mi a baja. Nem nagy baj; jelentéktelen beavatkozásra van szükség1, de ehez a beavatkozáshoz biztos és gyakorlott kéz kel!; annak a kéznek nem szabad hibáznia, nem szabad reszketnie — és én nem csináltam efélét tizenöt éve; nem csináltam orvosnövendékkorom óta és akkor is csak egy kitömött bábon csináltam. Most az eleven és érzékeny, a remegő és vérző élet lesz az ujjaim között.. . Éreztem, hogyan sápadok el. Bágyadtan néztem még egyszer körül: hátha meg lehetne szabadulni. Az embér ott állott az ajtófélfa mellett és kezében tartotta a revolvert. És ez az asszony elvérzik, ha segítség nem jön. . — Vizet — mondtam hangosan. Hozták a ineleg vizet. Megmostam a kezemet, megmostam kétszer, háromszor; halasztottam a dolgot. Az ember azonban ott állott az ajtó mellett a revolverrel a kezében, az asszony arca még fehérebb lett; és a bába vigasztalta: — Ne busuljon már lelkem.,. Olyan már, mintha semmi baja nem volna... Itt a doktor ur ... összeszedtem minden erőmet, összeszorítottam a fogamat és odaléptem az asszony mellé. Mégegyszer megdideregtein attól a gondolattól, hogy ez az asszony a kezem szerint a haditengerészet jövő évi rendes költségvetésében a kiadások összege nyolcvanöt millió korona lesz. Ez az összeg még nem foglalja magában a Dreadnought-hajók kiadásait. A legutóbbi bécsi közös minisztertanácson ugyanis a két kormány a közös miniszterekkel egyetértőleg ugy határozott, hogy a Dreadnoughtok építését továbbra is meghagyják a magánvállalkozás kezében és csupán akkor fogják beállítani a költségeket a tengerészeti büdzsébe, ha a hajók teljesen elkészültek. A trieszti Stabilimento Teknikóban készülő első Dreadnoughtot 1912. tavaszán bocsáthatják vízre, tehát ennek kiadásai csak az 1912. évi költségvetésbe lesznek beállítva. A tervezett három, esetleg négy Dreadnought költségei az 1912— 1916. évek költségvetéseibe kerülnek, elkészülésük sorrendjében. A két kormány ugyanis nem engedte, hogy a Dreadnoughtokra szükséges milliókat egyszerre vegyék be a költségvetésbe és igy a hadvezetőség beleegyezett abba, hogy a kiadások 1916-ig törlesztessenek, évenkint körülbelül hatvan millió köronányi részletben. A pénzügyminiszterek remélik, hogy addigra sikerül a két állam háztartását rendezni annyira, hogy a hatvan millió koronás részleteket beállíthassák a költségvetésbe. Ezenkívül még évenként körülbelül husz-huszmillió korona kell a Dreadnoughtok fölszerelésére. Az annekszió költségei. Az annekszió következtében kért rendkívüli hitelszükségletek részben már keresztülvitt, részben most folyamatban lévő katonai rendszabályokra szükségesek, melyeket a hadügyminiszter a két kormánynyal egyetértően a közös hadsereg készenlétbenhelyezése céljából rendelt el. Ezek csapatszállitásokra, megerősítésekre, uj formációk fölállítására, fegyver és élelmiszerek beszerzésére és gyors szállítására és hadászati épitőmunkálatokra vétettek föl. A száznyolcvanöt millióból harmincöt millió volt az 1908—1910. évekre iöiosztottan állandó szükséglet, a többi pedig egyszerre szóló szükséglet. A boszniai alkotmánytervezet lesz az idei delegációk egyik legérdekesebb témája. Tudvalevőleg sem az osztrák, sem a magyar törvényhozásnak eddig nem volt alkalma, hogy ezzel foglalkozzék. Burián közös pénzügyminiszter Bosznia közállapotairól tartandó ekszpozéjávai kapcsolatosan a delegációk elé fogja terjeszteni a boszniai alkotmánytervezetet is. A delegátusoknak ki fogják osztani a terjedelmes tervezetet tartalmazó füzetet. Ez lesz a boszniai vita alapja és kiindulási pontja. A delegáció alakuló-ülése. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság ma délután három órakor tartotta alakuló-ülését Bécsben, az őfelsége személye körüli minisztérium palotájában. A delegátusok majdnem teljes számban jelentek meg. A magyar kormány részéről megjelent Khuen-Héderváry Károly gróf miközött halhat meg, azután rettenetes erőfeszítéssel összeszedtem magamat és nyugodtan, félig öntudatlanul, de reszketés nélkül, lélektelenül, mint egy gép, dolgozni kezdtem. Sohasem csináltam azt, amit most csinálnom kellett. De abban a másodpercben, amelyben hozzáfogtam, egyszerre eszembe jutott a könyv, amelyből ezt az operációt tizenöt évvel ezelőtt tanultam. Minden szóra emlékeztem, láttam a lapot, amelyen le volt irva, láttam a rajzot, amely a túlsó lapon volt. Mintha vizsgán lettem volna, magamban mondtam a szöveget. A szivem riadtan vert, az ajkam szótlanul mormolta a könyvnek a szavait: előbb ezt teszem . . . azután igy hatolok előre . . . azután ilyen mozdulatokat . ... Megvolt. Nem történt baj. A vérzés rögtön elállott, a bába ujongott és hálálkodni kezdett, a fehér asszony megkönnyebbülten pillantott föl és az arca másodpercek alatt színesedni kezdett, én ott álltam az ágy mellett és még egy utolsó ijedelemtől reszketni kezdett a térdem. — Csak köszönje meg, lelkem, a doktor urnák — biztatta az asszonyt. — Neki köszönheti az életét. Elfordultam. Megmostam a kezemet. Nyugodtan, halkan adtam néhány utasítást. — Most már nem lesz semmi baj — mondtam biztos hangon. Gőgös voltam egy kicsit. Szándékosan nagyképű. Menni készültem. Ekkor elém álniszterelnökés Hazai Samuhonvédelmi miniszter, a közös minisztérium részéről Aehrenthal gróf közös külügyminiszter, Schönaich báró közös had* ügyminiszter, Burián báró közös pénzügymi" niszter és Montecuccoligróf tengernagy, a tengeré, szeti osztály parancsnoka. Továbbá a közös külügyi minisztérium, Esterházy Pál gróf, Tallián Dénes, Szapáry Tibor gróf és Szapáry Frigyes, a közös külügyi minisztérium osztály, főnöke. A közös hadügyminisztérium részéről Krobutin osztályfőnök, Hofftnann Hugó altábornagy, Bery vezérhadbiró és Anderka, a hadügyi bizottság főnöke. A tengerészeti osztály részéről Schmerz tengerészeti parancsnok és Luccis korvett-kapitány. A közös pénzügyminisztérium részéről Bobra és Tallóczy osztályfőnökök, Szalay Lajos udvari tanácsos, osztályfőnök. A közös föszámvevöszék részéről megjelent Szavadill József elnök és Kostyál Zsigmond. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök fölkérte Bohus Zsigmond bárót, hogy foglalja el a korelnöki széket. Ezután Szüliö Géza országgyűlési képviselő, mint körjegyző, föl. olvasta a főrendiháznak. azon átiratát, amely a delegátusokká választott főrendek névsorát tartalmazza. Az átirat fölolvasása után az országos bizottság elnökének, alelnökének és jegyzőinek megválasztása következettElnökké egyhangúlag Láng Lajos ország, gyűlési képviselőt, alelnökké Zichy Ágost grót főrendiházi tagot, jegyzőkké Nyegre László és Werner Gyula országgyűlési képviselőket és Molnár Viktor államtitkárt, főrendiházi tagot választották meg. Láng Lajos elnök röviden, pár szóval köszönetet mondott a maga és tiszttársai nevé' ben a megválasztásért. Hangoztatja, hogy a de> 'egáció elnöki székét pártatlanul akarja betölteni. Isten áldását kérte a delegáció működésére, végül beszédét őfelsége éltetésévei fejezte be. A megnyitó-beszéd elmondása után az elnök bejelenti a'zokat, akik a delegáció tagságáró1 lemondottak. Pallaviano, Popovics és K' acsevits tagokra nézve indítványozza, hogy lemondásukat ne fogadják el. A többi három helyett pedig beterjeszti Windischgratz Lajos herceg) Spirtze és Zichy Antal gróf meghívását. Az elnök ezután bemutatja a közös hadügy-, közös pénzügy- és a tengerészeti minisztérium átiratát, amelyben nevezett minisztériumok a delegációba kiküldött képviselőiket jelentik be azzal, hogy ott nevükben nyilatkozzanak és lott az ember. A revolver nem volt már a kezében. — Mivel tartozom, doktor ur? — kérdezte csöndesen. Végignéztem rajta és mértéktelen düh támadt föl bennem. — Ötven koronával, — mondtam ridegen, Az ember összecsuklott. Szánalmas, ferde, nyomorék lett belőle. Hogyan nézhettem én ezt az embert óriásnak V Vacogott a foga: — Doktor ur, — mondta dadogva — honnan vegyek én ötven koronát? Honnan vegyek, a jó isten szerelmére? — Ahoz nekem semmi közöm, — leleltem kegyetlenül. — Azt akarta, hogy jöjjek. Most fizessen, — De ötven koronát? — Ötven koronát! A revolverrel tudott hadonászni... Az ember előkereste az ötven koronát. Nyögött a keresés közben. Aztán lefizette a kezembe. Reszkettek az ujjai és verejtékezett a homloka. Soha siralmasabb nyomorékot. De egy pillanatra nem jutott eszembe, hogy elengedem neki a pénzt. Meg tudtam volna fojtani. Kínozni tudtam volna. Rugdosni tudtam volna. Fizetésközben néha rám nézett: egy koncra váró, éhes kutyának az alázatos pillantásával, hogy nem adok-e vissza a pénzből valamit. De én örültem ennek a vergődésnek; legalább igy kelletti boszut állnom rajta, amiért majdnem arra kényszeritett, hogy embert öljek