Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-13 / 120. szám

1910 október 13 3 költségvetéseikre vonatkozólag részletes fölvilágositással szolgáljanak. Jelenti az elnök, hogy őfelsége holnap a Hofburgban fogadja a delegáció tagjait. Majd kéri az egyes bizottságokat, hogy szavazataikat a'tisztikar kiegészítése iránt adják le, elsősorban pedig az albizottságok elnökeit és előadóit válasszák meg. Eszerint a külügyi albizottság élére három, a hadügyi albizottság élére négy, a tengerészeti albizottság élére három, a pénzügyi albizottság élére kettő és végül a zárszámadási bizottság élére két tag választandó. A választások eredményeképen a külügyi albizottság elnöke Percsel Dezső lett, előadó1 Wíckenburg Márk és Laszkáry Gyula. A hadügyi albizottság elnökévé Zichy Ágost grófot választották. A pénzügyi álbizottság elnökévé Harkányi Frigyes bárót, jegyzőjévé Beöthy Lászlót választottak meg. A tengerészeti albizottság elnöke Dániel Ernő báró, jegyzője Rosenberg Gyula. A zárószámadási bizottság elnökéül Erdély Sándort, jegyzőjéül pedig Miklós Ödönt választották meg. A választás eredményeinek kihirdetése uían Batthyány Tivadar gróf, a függetlenségi cb 48-as párt nevében fölszólalt és elmondja, hogy miután a párt programja Magyarország teljes állami önállóságának kiépítését tűzte ki célul, a delegáció tagjai sorában nem vehetne részt. Ebből a szempontból kívánja a párt a közös delegáció megszüntetését, mert ellenkezik Deák Ferenc alapelveivel és a central-parlament. kialakulását célozza. Ebben az intézményben, — úgymond — sereimet lát Magyarország önálló államiságára nézve, mert ez nem egyéb, mint fiókparlament. Batthyány Tivadar gróf beszédére KhuenHédervary Károly gróf miniszterelnök válaszolt, alaposan megcáfolva annak minden szavát. Csak azért szólalok föl, — kezdte a miniszterelnök — nehogy félreértések történjenek. Ugy hiszem, hogy Batthyány fölszőlalásának a delegáció megalakulása előtt még az országgyűlés teimében lett volna helye, akkor, amidőn a kiadásokról volt szó. Fölhívom a delegáció tagjainak figyelmét arra, hogy a delegáció első megalakulására nézve az 1867 : XII. törvénycikk semmiféle más formát nem nevezett meg. Ugy történt a delegáció megalakulása, amint ezt a törvény akarja. Megkérdezi végül, hogy a fölszólaló miért nem tett jelentést az elnöknek arról, hogy itt elvi deklarációkat .szándékozik elmondani? Batthyány Tivadar gróf erre közbeszólt, hogy fölszólaldsát az elnöknek bejelentette, aki engedélyt is adott rá. Az elnök azt válaszolja, hogy Batthyány Tivadar gróf kérésébe nem foglalta bele azt, hogy bizonyos elveket akar deklarálni. Konstatálja, hogy Batthyány fölszólalásában tulment a megengedett határon. A polémia után a négyes albizottság megalakulása következett, amelynek elnökévé Zichy Ágost grófot, jegyzőjévé pedig Papp Gézát választották meg. A zomhori petíció, A Kúria első választás1 tanácsa folytatta a Konyovits Dávid zombori mandátuma ellen beadott petíció tárryalását. Miután Vincze Mór dr a petíció szóbeli előadásával végzett, Tetétleni Ármin dr, a megválasztott képviselő meghatalmazottja, szólalt föl ós ponfconkínt cáfolta a petíció állításait, egyben pedig tagadta az abban foglaltakat. Kimutatta a kérvény teljes tarthatatlanságát és hibáit, í«gi érvekkel támogatva állításait. Különösen a petíciónak az átszámításra vouatkozó részeit birá|ta és kifejtette, hogy ebben az esetben az átszámításnak helye nincs, mert az 1899: XV. törvénycikk lényege, de szavai is ebben az »setben nem adnak jogot az átszámításra. Majd a petíció egyes tényállításaival foglalkozott és ugy jogi, mint ellenbizonyitékok csatolásával cáfolta a petíció állításait és fejtegetéseinek eredményeként a petíció bizonyítás nélküli elutasítását kérte. A fejtegetések az egész délelőttöt igénybe vették. A tárgyalást holnap folytatják. fi portugál köztársaság. — Harc a papság ellen. — (Saját tudósítónktól) Portugáliában a szerzetesek és papok ellen az akció szakadatlanul folyik tovább és a nép dühét, mely az egyház ellen irányul, csak igen nehezen lehet megfékezni. A papok nagyrésze szökik az országból, de ez a szökés meglehetősen nagy nehézségekkel jár. A lisszaboni pályaudvart, különösen az éj beálltával, óriási tömeg veszi körül, meiy a papokat, akik vonatra akarnak szállni, kigúnyolja és inzultálni akarja. Az ideiglenes kormány mindent elkövet, hogy a papok életét megvédje. Katonák kíséretében tudnak csak a szökésben levő papok vonatra szállni. De a világi papok ellen is iszonyú dühkitörések irányulnak. A plébánosok pincékbe rejtőznek. Némelyik a templomtoronyban keres menedéket. Az elmúlt éjjel puskatüzelés zaja hangzott, de mialatt utána jártak a dolognak, a tüzelés elmúlt. Kiderült, hogy katonák a Santostemplomra lövöldöztek és a templomban tetemes kárt tettek. Papok az utcákon egyáltalában nem mernek megjelenni. Aki az utcára lép, az álruhát vesz föl és szakállt ragaszt föl az arcára, hogy föl ne ismerjék. Ujabb jelentéseink itt következnek: A miniszterek nyilatkozatai. Berlinbó'l táviratozzák: A Lokalanzeiger Liszszabonba küldte egy munkatársát s ennek a hírlapírónak alkalma volt a köztársasági kormány tagjaival beszélnie. Theofilo Braga miniszterelnök igy szólt: — Nem hiszem, hogy Don Mánuel Angliában akarna letelepedni, bár nekünk ez kedvünkre való volna. Sokkal inkább valószinti, hogy Németországba fog költözködni és belép a porosz hadseregbe. Ami gyarmatainkat illeti, Portugália ezután agresszívebb gyarmati politikát fog űzni, noha — fájdalom — nincs modern flottánk, de szerencsénk, hogy Anglia barátunk. Bernardino Machado külügyminiszter, aki időközben a megbetegedett pénzügyminiszter helyett átvette a pénzügyek vezetését, igy nyilatkozott a hirlapiró előtt: — Nagyok az adósságok, de takarékoskodással iparkodni fogok gyorsan törleszteni. Nem gondolunk a vámtarifa emelésére. A forradalom idején vámbevételeink épen annyit hoztak, mint a monarchia alatt három napon át. A forradalom nem rémített meg senkit, a takarékpénztárakból senki sem vette ki pénzét. A hadügyminiszter azt mondta, hogy a köztársasági kormány be fogja hozni az általános védkötelezettséget. A hadsereg feje a köztársaság elnöke lesz, a főparancsnokságban pedig osztozkodni fognak a legérdemesebb tábornokok. Lisszabonból táviratozzák: Az uj kormány belügyminisztere ma beszélgetett egy német újságíróval, aki előtt a következőleg nyilatkozott: — A jezsuiták elleni tüntetéseket maguk a papok provokálták, akik ezzel az uj köztársaságot- szándékoznak Európa szemében diszkreditálni. A köztársaságnak az országban nincsenek ellenségei. A rendes állami életfunkciót képesek leszünk föntartani. Meg fogják adni a volt királynak a magáét, de a kastélyai a nemzet tulajdonában maradnak és részben muzeumokká, részben iskolákká fognak átalakíttatni. Az uj rend. Lisszabonból jelentik: A polgári hatóságok megkezdték a vallási szervezetek házainak birtokbavételét, amelyeket a leltározás keresztülvitele után lepecsételnek. A monarchista újságok ismét megjelennek és mérsékelt stílusban írnak. Többen közülük elismerik a köztár. saságot. A municipális gárdát a régebbi alapon újjászervezték. Párisból táviratozzák: A Havas-ügynökség Jelenti Lisszabonból: A Tajo előtt horgonyzó hadihajók teljes biztonságban vannak. Azok a hírek, hogy összeesküvés volna az idegen és portugál hadihajók ellen, egészen alaptalan. A kormány az általános katonakötelezettséget fogja elrendelni. fi bujdosó királyi család. Londonból jelentik : Mint a Reuter-ügynökség Gibraltárból értesült, György angol király parancsot adott, hogy a Victoria and Albert királyi yacht Gibraltárba menjen ós Mánuel. király és Amália királynét vegye fedélzetére. Tüntetés Spanyolországban. Madridból táviratozzák : Szevillában tűntet., tek a portugál köztársaság mellett. Bajedozban kifütyülték a Portugáliából odaérkezett szerzeteseket és apácákat. Barcelonában még egyre tart az izgatottság. A rendőrség több helyen házkutatásokat tartott és letartóztatásokat eszközölt, de hogy mi ennek az oka, arról a rendőrség mélyen hallgat. Tömeg-sztrájk. * Nem volna érdektelen valahogy végigkísérni azt a folyamatot, melynek eredménye egy tömeglázadás. Hogyan fejlődik, hogyan terjeszkedik, hogyan harapódzik tovább a tüz, míg egyszerre csak lángban áll az egész tömeg. Azonban ily mélyre pillantani csak kiváltságos nagy szellemeknek lehet. Carlyle Tamás leír egy ilyen mély pillantást. Annak ide;ében Cromwell Olivér elé, aki lován ült, odaállt egy katona és a fölállított csapatok nevében beszélni kezdett. Megszólalt ajkán az egész hadsereg panasza s artíkuláltan kifejezte azt, amit a háta mögött álló százezernyi legénység érzett. Cromwell látta a lázadás tüzét, de még mielőtt lángokban tört volna az ki, hirtelen lecsapott rá és elfojtotta. Hogyan ? A nyeregkápájába nyúlt, pisztolyt vett elő és lelőtte a lázadót a lázadással együtt, Ha ezt a pillanatot elkéste volna, ki tudja: hová-merre terelődik az angol történelem folyama? Mert a tömeg mindig engedelmes és mindig lázadásra kész egy és ugyanabban a pillanatban. Rab is, lázadó is. Minden attól fiigg, hogy azok, akik fölötte állnak, hogyan viselkednek, a bölcseség ós energia milyen fokára tudnak emelkedni és kellő időben mekkora elszántsággal tudnak szembeszállni vele. Ha a kellő pillanatot elmulasztják, az ekszplozió bekövetkezik és akkor a legnagyobb elszántság sem ér már semmit; Ezt a pillanatot mindenesetre elmulasztotta a francia kormány most, miután a francia vasutasok tömegsztrájkja kitört. Nehéz lett volna a kellő pillanatot kilesni, mely az elfojtásra alkalmas lehetett volna, mert a lázadás szelleme régóta kisért avasutasok közt és a tüz különböző irányokban terjedt továbti a központból a perifériák és a perifériák felől a központ felé. És sok mindenfélének kellett történnie, amig az ilyen fegyelmezett, munkához szokott, munkából élő hatalmas tömeget át tudta járni a közös akaratnak és közös cselekedetnek szelleme s amig a legheterogénebb, legkülönbözőbb individuumok egy és ugyanazt akarva, összetörték a fegyelem és engedelmesség bilincseit. Ha módunk volna ilyen távolról megfigyelni a dolgokat és elemezni a történteket, bizonyára rájönnénk, hogy a kormányt sok mulasztás terheli és sok balgasággal lehet vádolni. Mert a hiba mindig azokban van, akik fölötte állnak a tömegnek és hivatásuk volna a lehetőségekkel számolni. Azonban, miután a tömeglázadás elfojtásának pillanatát elmulasztották és erről már hiába meditálnának, az a kérdés merül föl, hogy mit fog a francia kormány tenni, hogy a régi rendet megint helyreállítsa? Az előző vasutassztrájkokat nálunk és Itáliában egyetlen móddal és eszközzel lehetett megfékezni: a vasutasoknak a katonasághoz való' behívásával. Ez az eszköz akkor bevált s a világ összes vasutasait ez az egyetlen eszköz azóta rémíti ép ez tartja őket vissza a tömeglázadástól. Valószínű, hogy a francia kormány most is erre az eszközre gondol. Azonban : elképzelhetetlen hordereje lesz annak, ha ez