Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-13 / 120. szám

Csütörtök, október 13 I, évfolyam, 120, szám Bőzpoati szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: ELOPIZETESI AR VIDÉKÉN: TELEFON-SZAM: c=a Korona-utca 15. szám c=a egész évre. R 24 — félévre ... R 12'— egész évre. R 28"— félévre... R 14 — Szerkesztőség 835 a Riadóhivatal 831 Efláapesti ezerkesztőfég és kiadóhivatal IV., negyedévre. R 6'— egy hónapra ti V— negyedévre. R V— egy hónapra K 2'49 Interurbán 835 e=> Városház-utca 3. szám e=i Egyes szám ára 10 fillér Egyes szám ára 10 fillér Budapesti szerkesztőség telefon-száma 12S—12 A delegáció. Ma kezdte meg Bécsben tanácskozásait a delegáció. A hosszú szünet, amelyet a nagy politikai válság a törvényhozás s a kormányzat minden szervére rákényszeritett, a közös ügyek tárgyalására hivatott bizottság számára is szokatlanul nagy, érdekes és jelentős munkát halmozott föl. A múltnak ezen kérdésein, a jelennek föladatain kivül a ma kezdődött tanácskozások során bizonynyal fölvetődnek majd a jövendőnek némely, a közös ügyekkel kapcsolatos kérdései is. Hisz az ország politikai állapotában beállott nagy fordulat, a kormányzat rendjének helyreállítása, a parlamenti munka konszolidálása megengedik, hogy ne csak pillanatról-pillanatra való bajokkal vivődjünk, ne csak esetről-esetre való politikát folytassunk, hanem hogy a jövőbe néző tekintettel mérlegeljük és oldjuk meg már a legközelebbi föladatokat is. . Innen van, hogy a delegációk mostani tárgyalásai iránt mindenfelől nagy érdeklődés nyilvánul meg. Kétségtelen, hogy a tárgyalások meglehetősen élénkek lesznek. A két függetlenségi párt legelőkelőbb tagjainak részvétele a delegációban valószínűvé, sőt bizonyossá teszi, hogy a delegáció nem lesz hijjával a bizonynyal komoly ellenzéki hangnak, melynek az lesz a törekvése, hogy az ellenzéki szempontból kiaknázható összes kérdéseket szőnyegre hozza a közösügyi bizottságban. A közös ügyek mindegyikében bőven akad kérdés a Az operáció. Irta Bivó Lajos. Orvosi lelkiismeretről beszélgettünk és a kedves, jó doktor elmondta ezt a történetet: — Vasárnap délután volt. Pihentem. Egész héten fáradtra dolgoztam magamat, sok nagybetegem volt. Ekkor nyújtózkodtam, örültem a pihenésnek, nevettem a kis fiamon, aki egy széken lovagolt. Az előszobából hosszú, türelmetlen, heves csöngetés hallatszott. Azután ajtócsapás és egy kongó, mérges, kíméletlen férfihang: — Hol a doktor? A szobaleány a rendelőóráról beszélt valamit, erre egy rekedt, ugató hang dördült meg és abban a másodpercben már föl is tépó'dött a szobám ajtaja. Roszankodva ugrottam föl. Az ajtóban egy lázas, lihegő ember állott, egy bozontos óriás, vérbenforgó szemmel és habos szájjal. — Mit akar ? — kérdeztem tőle ridegen. — A doktor urat keresem. — Én vagyok. Egy kissé megszelídült. Csöndesebben mondotta: — Doktor ur, kérem, tessék a feleségemhez jönni. Másfél órával ezelőtt szült . . . azóta egyre vérzik ... a bába doktorért küldött . . . tessék gyorsan jönni . . . Az utolsó szavakat már elfultan. nyögve mondta. Megsajnáltam. megvitatásra. Külügyi téren kétségtelenül az annekszió kérdése fog uralkodni a vitában és a nemzetközi helyzet megbeszélése ezen kérdés kapcsán fog történni, aminthogy a közelmúltnak ez volt az a legjelentősebb eseménye, amely az európai hatalmak egymáshoz való viszonyára döntő befolyással volt. Attól, hogy e kérdésben súlyosabb gravámenek vetődhetnének föl, aligha kell tartani. Hisz az anneksziót azoknak kormányzata alatt hajtották végre, akik most e nevezetes történelmi esemény bírálói lehetnének. Saját tényeivel szemben pedig mindenki elnéző, vagy legalább is nem íulszigoru. Hasonló várható egyéb közös ügyekben is, így például a közös pénzügyminisztérium előterjesztéseinek megvitatásánál. Természetes, hogy itt is az annekszió, Valamint az annektált országok helyzete és állapota lesz az uralkodó kérdés. De itt is áll az, amit az annekszióról mondottunk. Az örökhagyók nem igen fogják leszólhatni a maguk hagyatékát. Magának a közösügyi költségvetésnek — a folyó éviről van sző, mely épen a politikai válság miatt csak most kerülhet tárgyalásra, — némi emelkedése tetszetős vitapontja lenne a delegációbeli ellenzéknek, mely azonban, mivelhogy ez az emelkedés majdnem kizárólag a hadügyi költségvetésben mutatkozik s ugyancsak az annekszió következménye, élesebb bírálat és kifogás tárgyává ép azok részéről lesz legkevésbé tehető, akik— Nem jó helyre jött — mondtam neki. — Én szívesen mennék, de ez nem az éu mesterségem. Én belgyógyász vagyok. Speciálistát kell vinnie. — Csak tessék jönni — felelte reszketve— Majd tudja azt már a doktor ur. Csak tessék jönni sietve, mert elvérzik ... Elvérzik . . . —- Nézze kérem, — mondtam neki nyugodtan és jóindulattal — az asszony érdekében van, hogy ne én menjek hozzá, hanem olyan orvos menjen, aki ezt jobban érti. Specialista. — Tessék jönni. — Én nem mehetek. Kihuzta magát, a szeme elborult, a szája újra habos lett, fölemelte az öklét és egy retteniő nagyot káromkodott. — De az istenit az urnák, — üvöltötte — nem addig van az. Már négy doktor küldött el ... A szegérty ember rosszabb a kutyánál ... Az az asszony ott dögöljön meg? ... De bizony velem jön az ur! Próbáltam energikus lenni: — Most rögtön takarodjék — kiáltottam rá. — Nem megyek. Hívjon specialistát. És azonnal takarodjék innen. Újra káromkodott egyet, aztán előrehajolt, ádáz dühvel nézett farkasszemet velem, a zsebébe nyúlt és revolvert vett elő. — Ha nem jön az ur, — mondta elfúlva a dühtől — ugy lövöm le itt, mint a kutyát. Olyan igaz, mint ahogy élek. ben erre legnagyobb lenne a hajlandóság. A múltra nézve tehát úgyszólván csupa lezárt kérdéssel van dolga a delegációnak. Ezúttal a lezárt múltnak tárgyalása a közelebbi jelen föladata. Bizonyos azonban, hogy épen mert hatásosabb kritikára alkalmatlan bevégzett tényekről van szó, a bírálat a jövő föladatainak, kérdéseinek és terveinek feszegetésében fog kárpótlást keresni. Nos, e tekintetben a kormány készen áll arra, hogy a fölvetendő kérdésekre minden fölvilágosítást megadjon és teljes nyíltsággal tájékoztassa mind az illetékes közösügyi bizottságot, mind az egész politikai közvéleményt. Az a nyíltság, mely a KhuenHéderváry-kormány eddigi politikáját jellemezte, lesz irányadó a közös ügyekkel kapcsolatos kérdésekről való nyilatkozataiban is. A magyar országgyűlés tárgyalásának bizonyos tekintetben e delegáció tanácskozása lesz a, preludiuma. * Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök Klein Ödön miniszteri osztálytanácsos, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője, valamint Bárczy István dr és Németh Alfréd dr titkárok kíséretében ma délben Bécsbe érkezett. Ugyancsak délben érkezett az osztrák fővárosba Hazai Samu honvédelmi miniszter is. A kormány tagjai a Magyar Házban szálltak megAz előre megállapított program szerint ma a megalakuláson kivül egyéb nem történik. Holnap délben a király fogadja a delegátusokat, délután pedig a külügyi albizoítság tart ülést, Körülnéztem. A kis fiam lecsúszott a székről, amelyen lovagolt és elkábulva nézett föl rám. A szomszéd szoba ajtajában megjelent a feleségem sápadt arca. Mit csináljak? A revolver csöve egy arasznyira volt a homlokomtól. — Hát menjünk — mondtam halkan. Az ember leeresztette a revolvert, de nem tette el. — Még egyszer figyelmeztetem rá, szóltam oda neki — hogy én nem vagyok speciálista. Elhárítok magamról minden felelősséget. Lehajtott fejjel dörmögte: — Csak jöjjön az ur. A kalapom a kezemben volt, intettem a feleségemnek, „szervusz", mondtam a kis fiamnak és mentem. Mögöttem jött az ember a revolverrel a kezében. Kocsiba ültünk. Az ember szótlanul gubbasztott mellettem, durcásan bámult a levegőbe és szorongatta a revolverét. Én tele voltam boszusággal. Minek jöttem el? . . . De mit csinálhattam ! Botrány legyen ? Vagy épen lelőjjön ez a vadállat? Megérkeztünk. Kétszobás, tiszta lakás; az ember valami gyárban felügyelő lehet. A bába hangos örömmel fogad: — Hála istennek, doktor ur, csakhogy már tetszik jönni... Hála istennek . . . Az ágyban egy krétafehér, bágyadt fiatalasszony fekszik. A bába vigasztalja. . — Ne féljen lelkem ... Most iríár nyugodt