Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-11 / 118. szám

6 a beidézett felek és tanuk megjelenését. Bejelentette, hogy Dengl Alajosné a mai napra be volt idézve, de kérvényt adott be, amelyben kijelentette, hogy vallomást tenni nem óhajt. Szegheó' Gábor dr védő bejelentette, hogy Bródy Ernő dr tanúkihallgatásától eláll. Miután ennek a tanúnak kihallgatását sem az ügyész, sem a többi védők nem kérték, a bíróság mellőzte. Következett Lukács Mór dr ügyvédjelölt tanúként! kihallgatása. Az elnök intézkedésére behivták a terembe a tegnapi napon kihallgatott Popper Gyula tanot. (Popper körül.) Az elnök Lukács Mór dr tanúhoz: Honnan ismeri. Popper Gyulát? — Én Hirsch Teofil dr ügyvédi irodájában dolgoztam. Ide gyakran föl járt Popper Gyula, polgári és büntető ügyeiben tanácsot kérni. Ha jól emlékszem, most is van egy polgári pöre Hirsch Teofílnál. Az elnök megkérdezte Poppert, hogy fölmenti-e a tanút az ügyvédi titoktartás kötelezettsége alól s miután Popper a fölmentést megadta, az elnök tovább folytatta a tanú kihallgatását. — Mikor történt az, hogy Popper feljött önökhöz az irodába? Haverda Máriára vonatkozólag valami közleményt tett önök előtt? — Popper kizárólag velem beszélt. Én adtam neki akkor tanácsot. A szabadkai gyilkossági ügyben már akkor a rendőrség nyomozást folytatott, mikor ez történt. Egy napon feljött Popper s elmondotta, hogy Haverda Mária őt a gyilkosságot megelőzőleg kis fiával együtt fölkereste üzletében s vizkérés ürügye alatt négyszemközt arra kérte őt, hogy legyen Jánossynak alibi-tanuja, ha majd meggyilkolja az anyját. Mondja azt, hogy Jánossy a gyilkosság idejében az ö üzletében járt. Kérdezte tőlem, mitévő legyen. Én azt tanácsoltam neki, hogy tegyen nyomban följelentést. Poppernek azonban nem tetsaett a tanácsom s láttam, hogy nem szívesen tesz följelentést. Én erre kijelentettem neki, hogy tettének következményeiért, ha a följelentést megteszi, a felelősséget elvállalom. De egyúttal, hogy megnyugtassam, azt is tanácsoltam neki, hogy menjen egy nagytekintélyű jogi kapacitáshoz, Dési Géza dr-hozs kérje ki ennek is a tanácsát. Popper, mint utólag meggyőződtem telefonon, csakugyan járt Dési Géza dr-nál, aki szintén azt a tanácsot adta neki, hogy az esetet föl kell jelenteni. Amint tudom, másnap már Dési dr-ral együtt megjelent a rendőrségnél Popper és vallomást is tett. Ezután Popper mégegyszer keresett föl engem ebben az ügyben és pedig akkor, amikora vizsgálóbíró idézte be kihallgatásra. Ekkor arra kért, hogy menjek el vele a vizsgálóbíróhoz, hátha szüksége lesz reám. — Tud az ön főnöke, Hirsch Teofil erről az ügyről valamit? — Közvetlenül semmit, mert kizárólag én beszéltem Popperrel. Amit tud, azt én közöltem vele. — Határozottan emlékszik ön, hogy amikor Popper önt fölkereste, akkor már a szabadkai gyilkosság megtörtént? — Igen, erre határozottan emlékszem. — Mi volt az oka annak, hogy Popper nem akart jelentkezni? Megmondta ennek ön előtt az okát ? — Igen. Üzletember létére félt, hogy ez kárára lesz, ha neve ezzel az ügygyei kapcsolatban a nyilvánosságra kerül. Balassa Ármin dr védő a tanúhoz: — Emlékezik-e arra, hogy ez már csak akkor történt, amikor Jánossyt Szabadkán kihallgatták s vallomásába belekeverte Haverda Máriát, Vojthát és Poppert is? — Erre nem emlékszem. Gál Jenő dr védő: Emlékezik-e tanú ur arra,' hogy Popper emiitette volna a Haverda Mária nevét is? — Nem említette. Az elnök a tanúhoz: Mondta-e Popper önnek, hogy Haverda Mária ezért a tanuzásért egy háromezer forintos váltó aláírást ígért neki? — Igen, ezt emiitette Popper. Balassa Ármin dr Popperhez: Ön Révész Tivadarnak mikor elbeszélte az esetet, nem tett arról említést, hogy Haverda Mária önnek ezért a tanuzásért háromezer forintot ígért váltóban ? — Én ugy emlékszem, hogy tettem, de a tegnapi napon határozottan tudom, hogy elmondottam. A bíróság a tanút megeskette. Az elnök ezután fölolvasta a Popper ellen csalárd bukás és hétrendbelí magánokirathamisitás miatt beadott vádiratokat, valamint Franki Jakab cipészsegédnek a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, amelyben ugy nyilatkozik, hogy emlékszik egy szürkeruhás nőre, aki DEL MAGYARORSZÁG kis fia részére vizet kért Poppertől, azután mind a hárman kimentek az üzletből és Popper, mikor rövid idő múlva visszajött, nagyon izgatott volt. Arra a körülményre vonatkozólag, hogy Popper a gyilkosságot megelőzőleg ismerte Jánossyt, Balassa Ármin dr védő Kertész Józsefnek és Vidornak kihallgatását kérte. Erre az ismeretségre vonatkozólag Jánossy megemlíti, hogy Haverda Máriával együtt többször volt Popper üzletében és ezt Haverda Mária is megerősíti. Az ügyész ellenezte a tanuk kihallgatását és a bíróság mellőzte is, mert az eddigi vallomásokból már kitűnt, hogy Popper és Jánossy ismerték egymást. Gál Jenő dr védő rámutatott ezután arra a feltűnő jelenségre, hogy Jánossy, aki tulajdonképen a maga alibijéről gondoskodott Popper személyében, épen annak a védőnek szárnyai alatt jelenik meg az esküdtbíróság előtt, akihez Popper Gyula annakidején jogi tanácsért folyamodott. A védő iránti nagyrabecsülésének kiemelésével és minden tendencia nélkül mutat rá erre a körülményre és kérte a bíróságot, hogy amennyiben olyannak találja az ő megjegyzését, amelyet érdemes meditáció tárgyává tenni, hallgassa ki Popper Gyulát e körülményre nézve és kérjen tőle felvilágosításokat. Az elnök: A kérdés föltételét megtagadom. — Miután kérdés föltevéséről van szó, törvényszéki határozatot kérek. — Nem adom meg. — Miután ez a védelem sérelmére van, semmiségi panaszt jelentek be. (Az elegáns hölgy.) Verhanovits Ferenc postaszolga előadta, hogy ismeri Vojthát és a kilences számú postahivatalban együtt volt vele szolgálatban délelőttönkint. Az elnök: Emlékszik-e arra, hogy egy nő jelent meg a postahivatalban és Vojthát kereste és hogy ez mikor történt? — Pontosan nem tudom, de azt hiszem, tizedike és tizenkettedike között történt, arra pedig határozottan emlékszem, hogy páros napon. — Mit akart ez a nő? — Bejött, azt kérdezte, hogy Vojthl ott van-e. En Vojthát névről nem ismertem és igy választ nem is adhattam erre a kérdésre. Későbben ez az elegánsan öltözött hölgy emiitette, hogy Vojthának egy vágás van a száján, erről azután ráismertem és megmondtam, hogy már elment a hivatalból. Másnap újból jött és akkor beszélt is Vojthával. Az arcára határozottan emlékszem, gömbölyű arcú és az orrán bibircs volt. Az elnök megmutatta Haverda Máriát neki és a tanú ráismert. Haverda Mária: Kérem Schustert és a takarítónőmet újból kihallgatni arra nézve, hogy én délelőtt távoztam-e valaha lakásomból. A tanú: Megesküdni nem merek arra, hogy Haverda Mária lett volna az, de azt tudom, hogy tizenkét és egynegyed egy óra között egy elegánsan öltözött hölgy kereste a hivatalban és ez a hölgy azt állította, hogy Vojthának unokatestvére. Balassa Ármin dr védő: Tehát arra nem mer megesküdni, hogy ez a hölgy Haverda Mária lett volna? — Arra nem, de arra igen, hogy unokatestvérének mutatkozott be. Vojtha: Haverda Máriával április harmadika óta semmiesetre sem beszéltem és igy ö a hivatalban sem keresett, de lehet, hogy egy másik unokanővérem volt. A tanút a bíróság megesketteti. (A szigorú őrmester). A következő tanú Mihály Ferenc, a postatiszti kaszinó szolgája. Mielőtt a tanú kihallgatását a bíróság: foganatosíthatta volna, fölszólalt Gál Jenő dr védő és figyelmeztette az elnököt arra, hogy a védői emelvény mellett ülő őrmester nem engedi meg neki azt, hogy a védencével beszélgethessen. Ez neki törvényben biztosított joga és nem tudná védői tisztét lelkiismeretesen betölteni, ha az őrmester alkalmatlankodása tovább is folytatódnék. Az elnök utasította az őrmestert, hogy ne zavarja a védőt, mert ő csak azt parancsolta meg, hogy a vádlottal a tárgyalás után, vagy szünet közben ne beszélhessen senki. Az elnök: Ismeri ön Vojthát? — Igen. Gyakran járt föl a kaszinóba, ott ebédelt, vacsorázott és gyakran a délutánokat is ott töltötte. — Emlékszik-e arra, hogy Vojtha egy mulatságot rendezett a kaszinóban és ugyanakkor hatvan forintos ceh-het csinált? — Nem emlékszem. 1910 október 13 — Keresték-e nők Vojthát a kaszinóban? — Csak egy esetre emlékszem. — Ki kezelte a telefont a kaszinóban es hivták-e gyakran Vojthát a telefonhoz. — Néha, de nagyon ritkán. Nagy Béla dr ügyész: Április harmadika után keresték-e Vojthát telefonon? — Nem emlékszem. (Szalag és Vojtha.) Szatmári Tihamér hódmezővásárhelyi főkapitány előadja, hogy ismerte Vojthát. Vojtha Hódmezővásárhely városnál szolgált és ő ugyanakkor ott pénzügyi tanácsos volt. Gyakran érintkezett vele. Szorgalmas, jómodoru embernek ismerte, csak egy kissé erőszakos természetű volt, mert mindig föltűnni vágyott. — Tud-e ön arról, hogy a kaszinóban inkorrektül kártyázott volna? — Akkor nem hallottam erről semmit és csak mióta a bünpör folyamatban van, beszélik a városban. — Volt-e Vojthának kellemetlensége egy nő miatt? — Egy ízben egy férj jött hozzám, hogy Vojtha a vonaton inzultálta a feleségét. Az illető provokálta Vojthát. A párbaj meg is történt, én voltam a vezetősegéd.— Miért mondott le Vojtha a hivataláról? — Annyit tudok, hogy közvetlen lemondása után a lemondási kérvényét visszavonta és akkor a városi tanács foglalkozott azzal, hogy Vojthát megtartsák-e hivatalában, vagy nem. Én, aki előzőleg a rendőrség szolgálatában is voltam, tudtam, hogy ezekkel a bélyegilletékekkel nem mindig számolnak pontosan el és azt az indítványt tettem, hogy ha Vojthának egyéb bűne nincs, ugy hagyják meg a hivatalában. Szalay dr főkapitány eltávozott a városi tanács üléséről és kijelentette, hogy ő nem avatkozik bele a dologba. Flórics Elemér indítványára azután Vojtha lemondását a városi tanács mégis elfogadta, mert Flórics szerint ezt a közérdek megkövetelte. — Milyen viszonyban volt Vojtha Szalay főkapitánynyal ? — A legjobb viszonyban, sőt az állásból való elbocsátása után is Szalay segédkezett neki abban, hogy más álláshoz juthasson. (A hamiskártyás.) KövetkezettBezsovszky Rezső posta- és távirdatiszt tanukénti kihallgatása. Az elnök kérdésére elmondja, hogy Vojtha Autalt a postáskaszinóból ismeri. — Tudja-e a tanú, hogy Vojtha Antal kártyázni szokott s hogy szabálytalanul játszott? — Igen. Kártyázás közben megfigyeltük s azt vettük észre, hogy osztás közben a nyolc szint összerakja. Ezt én közöltem Vermes Dezső vendéglőssel, akivel együtt aztán megfigyeltük, de tettenérni nem tudtuk. — Kivel játszott akkor Vojtha? — Egy Pilcz nevü tanfolyam hallgatóval. Az ügyész: A postaigazgatóság jelentése szerint Pilcz nevü postatiszt nincsen. Vojtha: Ilyen nevü tanfolyamhallgatót én nem ismertem. Megjegyzem, hogy a színeket nem összeraktam, hanem szétkevertem. Az elnök a tanúhoz : Mit játszottak akkor ? — Ferblit. Gál Jenő dr védő : Miért nem tett ön a kaszinó elöljáróságának jelentést az esetről s miért jelentette ezt a vendéglősnek? -r- Mert nem voltam pozitív bizonyítékok birtokában, — Nyugodt lelkiismerettel, eskü alatt állithatja-e most, amikor egy embernek életéről van szó, hagy hamisan játszott? — Nem állíthatom határozottan s gyanúmat arra aiapitom, hogy sokszor volt bandája. A tanú megesketését nem kívánták. (Pincérek vallomása.) Következett Lörvy Samu pincér kihallgatása. Löwy 1909 április havában a Royal-kávéházban volt pincér, innen ismeri Haverda Máriát, aki vendége volt a kávéháznak. — Emlékezik-e arra, hogy a gyilkosság napján Haverda Mária ott volt-e a kávéházban ? — Árra nem emlékszem, de azt tudom, hogy az előtte való napon este ott volt tiz-tizenegy óra között néhány percre. A kis fiával jött, egy feketekávét ivott és nagyon izgatott volt. — Miből vette észre, hogy izgatott? — Látszott rajta. Az elnök Haverda Máriához: Mit szól a tann vallomására ? Haverda Mária: Igaz, hogy ott voltam a kis fiammal. Ezt már mondottam is. Egy feketekávét megittam és tizenegy órakor hazamentem. Következett Kovács Miksa tanú, főpincér kihallgatása. Ismeri Haverda Máriát, mert ott lakott fél évig a Royai-szálióban. — Emlékszik-e arra az esetre, amikor Haverda Mária anyját megölték?