Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-11 / 118. szám

4 DELMAQYARORSZAG 1910 október Í1 díg, melyek a portugál katolikus egyház leg­magasabb méltóságait mutatták teljes mezítelen­ségükben, végkép elkeserítették az anyagi és szel­lemi nyomorba taszított népet. Portugália, mely valaha Európa vezető népei közé tartozott, a braganzai ház bűnei következtében az utolsók közé sülyedt. A dinasztia őrült politikájának tulajdonitható, hogy a századok folyamán rendre elvesztettük hatalmas gyarmatainkat s csapás csapás után sújtotta a boldogtalan or­szágot. Ne felejtse el, hogy portugálok fedez­ték föl az indiai utat, hogy Bombay a miénk volt l Mialatt a királyi család degenerált tagjai az ország vagyonát őrülten tékozolták, a nép a legnagyobb nyomorban tengődött. A mon­archikus elv hivei se védhették ezt a mon­archiát, melynél mélyebbre soha európai kor­mányzat nem sülyedt. (A forradalom.) — Portugália a züllöttségnek akkora káo­szában volt, hogy csak a köztársasági forra­dalom menthette meg. Én és barátaim több, mint negyven év óta készítettük elő a portu­gál szabadkőművespáholyok segítségével a forra­dalmat. Annyira a nép akaratában gyökered­zett minden törekvésünk, hogy rövid idő alatt a» ország legjobban szervezett pártja állott ren­delkezésünkre. Pedig a dinasztia a legkegyet­lenebb eszközökkel üldözött bennünket. Sorra bebörtönöztette a legjobb vezéreket, felfüg­gesztette lapjainkat. Jómagam is, mint a Van­guarda cimü lap főszerkesztője és a köztársa­sági ujságiró-egyesület elnöke, ismétélten börtönbe kerültem. Semmi sem riaszthatta el azonban a pártot, melynek soraiban Portugália legjelesebb szellemei, legnagyobb írói és művészei küzdöt­tek. A főváros tanácsában már évek óta mi uralkodtunk, jóformán mi adminisztráltuk Lisszabont. A köztársaság diadala elkerülhetet­len volt. Ha nem siettettük, azért történt, mert nem akartunk hiába vért ontani s az utolsó pillanatig reméltük, hogy a király önként le­mond. Híveinek vaksága lehetetlenné tettej hogy a vértelen forradalmat megvalósítsuk. Szerencsére annyira megnyertük a hadsereg és haditengerészet vezető elemeit, hogy a vérontás a minimumra szorítkozhatott. A királyi család tagjaihoz nem nyulunk; el fogjuk őket távolí­tani végleg az országból, megakadályozzuk, hogy valaha is visszatérjenek és így lehetet­lenné teszszük, hogy ellenünk intrikálhassanak. cía kormányokat, melyeknek jóakarata a szá­munkra biztosítva van. Az uj kormány ideigle­nes, szerepe a rend biztosítása. Rövid idő múlva meg fog alakulni a végleges kormány; amelybe valószínűleg magam is be fogok lépni. Barátaim akarják, hogy közreműködjem az újjá­szervezés munkájában. Személyes vágyam in­kább az, hogy én legyek a portugál köztársaság első párisi követe. Majd meglátjuk. Dom Miguel, a trónkövetelő. Dom Miguel braganzai herceg Szibériában vadászott, amikor Mánuel királyt elkergették. A herceg erre félbeszakította a vadászatát és azonnal Bécsbe utazott, hogy sürgős akcióba lépjen. Azt már megírtuk, hogy osztrák és magyar mágnás barátait Bécsbe hivatta, hogy itt találkozzék velük és a további teendőket megtanácskozza velük. Szemere Miklós és Sigrciy Antal gróf, a braganzai herceg magyar barátai csütörtökön délután öt órakor Bécsbe utaztak. A portugál trón pretendense Wiener-Neustadt melletti, seebensteini kastélyában szállt meg. Az első értekezletet október hetedikén, pénte­ken tartották Bécsben. A megbeszélés eredménye az lett, hogy Dom Miguel herceg holnap Lon­donba utazik, a portugáliai ekszpedició előké­születei céljából. A herceg ugyanis most föl van mentve abbeli kötelezettsége alól, hogy a közelmúltban uralkodott dinasztia ellen semmi­féle ellenséges akcióban részt nem vess. Ezt az igéretét ezelőtt két éve tette, amikor Dom Carlos királyt és elsőszülött fiát, a trónörököst Lisszabonban agyonlőtték. A braganzai herceg­nek ma több esélye mutatkozik a portugál trón visszafoglalására, mint Mánuel királynak. A portugál királypártiak inkább bíznak Dom Miguelben, mert őt határozottabb egyéniségnek ismerik, mint az anyja által rosszul befolyásolt huszonegy éves gyerekkirályt. A portugál kon­zervativekkel Dom Miguelnek Londonban lesz találkozója, aminthogy egy esetleges trónhóditó ekszpediciót csakis tengerről — tehát legal­kalmasabbat Londonból lehet kiindítani. A Bécsbe összehívott osztrák és magyar mág­nások egy millió koronát adtak a braganzai herceg rendelkezésére. Az osztrák udvar min­denesetre jóakaratú neutralitással kiséri Dom Miguel akcióját. Ha sikerül neki az angol kor­mány semlegességét is megnyerni, ugy az ekszpediciőnak lehet síkere, föltéve, hogy a portugál köztársaságiak nem erősitik meg a helyzetüket. Mindenesetre érdekfeszítő helyzet előtt áll Európa. Egy nyolcvan évvel ezelőtt elűzött dinasztia kísérletezik, egy unoka, hogy nagyatyja trónját karhatalommal elfoglalja. A fiatal braganzai herceg soha sem szolgált semmiféle hadseregben. Az atyja annakidején a debreceni hetes huszárok ezredese volt az osztrák-magyar hadseregben. Miniszteri tanácskozás. A miniszterelnöki palotában vasárnap délelőtt tiz órakor Héder­váry Károly gróf miniszterelnök elnöklésével miniszteri tanácskozás volt, amelyen a kabinet valamennyi tagja résztvett. A kormánynak Bécsben járt tagjai beszámoltak bécsi tanács­kozásaik eredményéről, amit a kormánytagok helyeslően vettek tudomásul. Ezután a leg­utóbbi tanácskozás óta fölhalmozott folyóügye­ket intézte el. A tanácskozás délután egy óra­kor ért véget. A Haverda-pör. — A tárgyalás negyedik és ötödik napja. — (Saját tudósítónktól.) A bűnvádi pörrend­tartás ugy intézkedik, hogy az esküdtbiró­sági főtárgyalást nem szabad huszonnégy órára fölfüggeszteni. Az esküdtbíróság ennél­fogva kénytelen volt vasárnap is tárgyalni, hogy semmiségi panaszra ne adjon okot. Va­sárnap hallgatták ki a pör koronatanuját, Popper Gyula cipészmestert, aki meg­ismételte a Haverda Máriára lesújtó vallomását. Elmondta ugyanis, hogy Ha­verda Mária még a gyilkosság előtt nála járt s hatezer korona vérdijat ajánlott föl neki, ha Jánossy alibijét igazolja. Az aján­latott visszautasította s nyomban fölkereste az ügyvédjét s a tanácsát kérte arra nézve, hogy jelentse-e be az esetet a rendőrség­nek. Amikor néhány nap múlva megtör­tént a gyilkosság, újra fölkereste az ügy­védjét s annak a tanácsára most már je­lentkezett a rendőrségen s vallomást tett a Haverda Mária ajánlatáról. Popper vallo­mását az ügyvédje megerősítette s igy a bizonyító értékéhez szó sem fér. Kihallgat­ták vasárnap Mákay Ödön dr ügyvédjelöltet is, aki Jánossy Aladár zsarolásainak illusz­trálására több levelet adott át a biróságnak. Van azonban a leveleknek egy szépséghibá­juk, hogy egész sorok olvashatatlanok. Maga Makay törülte a sorokat, hogy miért, arra nem tudott elfogadható okot adni. A mai napra tizenöt tanút idéztek meg, akik valamennyien lényegtelen körülmé­nyekről szolgáltak fölvjlágositással. Ezzel a bizonyítási eljárást befejezték. Az ügyész ma este már be is mutatta az esküdtek elé terjesztendő kérdéseket. ítélet valószínűleg holnap éjjel, vagy szerdán délelőtt less. A vasárnapi tárgyalás reggel kilenc órakor Fehérváry József hírlapíró kihallgatásával kezdődött. A tanú tisztességes embernek ismeri Vojthát. Együtt pályázott vele egy segédfogalmazói állás elnyeréseért s ez al­kalommal Vojtha lemaradt. Tudja, hogy Vojtha és a főkapitány között valami kártyaadósság miatt ellenségeskedés volt. A főkapitány na­gyobb összeggel tartozott Vojthának, akit ül­dözni kezdett, mikor ez fizetésre szólította föl. Utána Popper Gyula tanú kihallgatására került a sor. Popper Gyula elmondja, hogy Haverda Mária részére ezerkilencszázötven korona kölcsönt közvetített a saját számlájára, ezenkívül má­soknál is értékesítette Haverda Mária váltóit. Most nincs Haverdán követelése. Haverda sok­szor volt Wesselényi-utcai üzletében. (Jánossy megöli az anyámat...) A tanú: Március 25-én vagy 26-án történt, hogy Haverda Mária üzletem előtt ment el a kis fiával, betért hozzám és kért kis fiának egy pohár vizet, majd hozzám jött és kért, hogy menjek ki vele az utcára, fontos beszélni­valója van. Kimentem, ahol azzal az ajánlattal állt elő, hogy én ne bíbelődjem ezzel az üzlet­tel, hanem ő hajlandó nekem egy hatezer koro­nás váltót adni egy kis szívesség ellenében, ha én Jánossy alibijét igazolom. Elmondta Haverda Mária, hogy ő nem tudja ezt az életet tovább folytatni, el akarja adni anyja ingatla­nát, s ezért elhatározták, hogy Jánossy megöli as anyját, én pedig igazoljam Jánossy alibijét. Veszélylyel nem jár Jáuossy vállalkozása, mert megígérte, hogy a gyilkosság után agyonlövi magát. Azt ajánlotta, hogy majd beküldi Jánossyt cipőt rendelni, azután majd na­ponkint bejár mindenféle ürügygyei ós igy én a segédek előtt igazolva leszek, amennyi­ben azok nem is fogjiík tudni, hogy azon a napon épen bent volt-e Jánossy az üzlet­ben. Én azonban nem akartam belemenni. Mikor Haverda Mariska elment az üzletből, izga­tott voltam, nem tudtam levelezőmnek tovább diktálni, hanem kihívtam az utcára ós elmond­(A köztársaság programja.) — Amf a legközelebbi jövendőt illeti, most a munka következik. És hogy a republikánus párt nem volt érdemetlen a diadalra, íme, nézze, ez a programunk: 1. Kiszabadítjuk Portugáliát a Vatikán ha­talmából. Meggyőződésünk, hogy az egyház hatalma a közéletben, volt a forrása minden bajnak. A dinasztia vakon engedelmeskedett a Jezsuitáknak. 2. Francia mintára megcsináljuk az egyház 4B állam teljes szeparációját. 3. Harc a klerikálizmus ellen minden vonalon. 4. Államosítjuk a közoktatásügyet, hogy a portugál nép is részesülhessen végre a modern tudás áldásaiban. 5. Rendezzük az ország végsőkig züllött pénzügyeit. 6. Megtisztítjuk az adminisztrációt azoktól » becstelen elemektől, amelyek a királyság alatt ellepték. Végül 7. szervezzük a köztársaságot, részben francia mintára, a legmodernebb szociális követel­mények szigorú szemelőtt tartásával, ugy, hogy az országot európai színvonalra emel­hessük. — Európai intervenciótól nem kell félnünk' mert pártunk Angliával és Franciaországgal szemben eleve angazsálta magát a nemzet­közi szerződések tiszteletben tartására. Az én megbízásom épen az, hogy Európát megnyug~ tassam a portugál köztársaság céljai felől. Mí • munka korszakát jelentjük Portugáliára nézve. Erről már meggyőztem az angol és fran­fl forradalom kulisszatitkaiból. Lisszabonhói jelentik: Eunele Canto te­kintélyes képviselő azt mondja, hogy a for­radalmat a volt miniszterelnök készítette elő és árulta el a királyi családot. Az ő keze játszott közre abban, hogy a királyhü hadihajók és királypárti katonák eltávoztak a király közeléből és részeseivé váltak a forradalomnak. BELPOLITIKAI HÍREK. Bánffy a választójogról. Debrecenben va­sárnap választójogi gyűlés volt, amelyen Bánffy Dezső báró a következőket mondotta: — Nem szabad, hogy a régi időből fönnmaradt feudális-agrár érdekek dominálják a helyzetet továbbra is. Demokratikus alapon kell tovább fejleszteni a nemzetet, őt gyakran azzal vá­dolják, hogy szélső soviniszta. Ezzel nem tö­rődik, mert ez ad erőt neki arra, hogy az or­szág javáért harcoljon. A nemzeti szupremáciát biztosítani kell és lehet is a kerületek beosz­tásával. Lehetséges, hogy ott, ahol a magyar­ság túlsúlyban van, mint Debrecenben is, ott hét-nyolc képviselő lesz. Budapesten talán harminc, míg Fogaras- vagy Trencsénmegyé­ben nem hat, de csak egy-két képviselő lesz. Buzdítja a polgárokat, hogy az általános, egyenlő és titkos választási jogért tovább küzdjenek. Messinger Simon, Bakonyi Samu, Bokányi Dezső és Kovács Gábor beszéltek Bánffy után A gyűlés elhatározta, hogy föliratot küld a képviselőházhoz a választói törvény radikális reformja érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents