Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-11 / 118. szám

1910 október 9 DEL MAGYARORSZÁGI 5 tam neki, hogy Haverda Mária milyen ügyben járt nálam. Azt ajánlotta, hogy menjek el egy ismerős ügyvédhez s kérdezzem meg tőle, hogy mitévő legyek. Megelőzőleg azonban arra a gondolatra jöttem, hogy Jánossy egyáltalán ne jöjjön hozzám az üzletbe cipőt rendelni, azért elmentem a Royalba, ahol Haverda Máriát meg is láttam és ő hivás nélkül azonnal odajött hozzám. Megmondtam neki, hogy Jánossyt egyáltalán ne küldje hozzám. Többet erről az ügyről egyáltalában nem is beszéltünk. Körülbelül két-három nappal ezután, egy ünnepnapon, fölkerestem Révész Tivadar dr ügyvédet, hogy megkérdezzem tőle, mitévő legyek. Azt tanácsolta, hogy ha nem akarok, nem vagyok köteles jelentkezni a rendőrségnél. Én pedig, aki nem szeretek a nyilvánosság előtt szerepelni, nem jelentkeztem. — Beszélt-e ön más előtt is erről az ügyről a gyilkosság előtt? — Csak Klein Pál Lipótnak mondtam el, hogy Haverda Mária milyen ügyben járt nálam. Klein Pál Lipóttal ugyanis jóviszonyban voltam, mert mikor tűnkre mentem, ő anyagilag támogatott engem, ennek viszonzásául azóta is tettem neki üzletbevágó szívességeket. Mikor elbeszéltem neki, hogy Haverda Máriával mit beszéltünk, azt mondta, hogy: „gondoltam, hogy zsidó ember erre ugy sem vállalkozik." (Szemtől-szembe.) — Mit tett ön a gyilkosság után, miután értesült róla? — Másnap reggel csak a lapokból értesültem a gyilkosságról, azonnal fölmentem Révész Tivadar dr ügyvédhez tanácsot kérni. Utána találkoztam Lukács dr-ral is, neki is elmondtam az esetet és azt is, hogy nem szívesen jelentkezem a rendőrségnél. Ő azonban azt tanácsolta, hogy jelentkezzem, de mégis jobb lesz, ha megkérdezem Dési Géza dr ügyvédet. Fölkerestem Dési dr-t a lakásán, aki másnapra magához hivatott, amikoris egy kocsival a rendőrségre hajtattunk. Amikoris ezt a vallomásomat pontosan ugyanígy megtettem a rendőrség előtt, Révész dr jelenlétében. Ez lehetett ugy pünkösd után három nappal. — Tett-e ön előtt Haverda Mária nyilatkozatot arra nézve, ha lelövi Jánossy az anyját, ő, bár nem szereti Jánossyt, mégis hozzá megy ? — Igenis, körülbelül ezekkel a szavakkal mondta. A jelentkezésem pedig azért történt, mert Dési Géza ügyvéd ur tanácsolta. Balassa Ármin dr ügyvéd kérdésére elmondta a tanú, hogy Haverda Mária kis fiával bement hozzá egy izben cipőt vásárolni és ekkor ismerkedett meg Jánossyval. Az az állítólagos másik beszélgetés Haverda Máriával március végén volt. Haverda Máriával való szembesítése alkalmával a tanú ismételte előbbi vallomását, hogy nála. volt Haverda Mária, kihívta az üzletből és kint az utcán alibi-igazolásra szólította föl. Ő erre nem volt hajlandó és azzal váltak el egymástól, hogy Jánossy is föl fogja keresni. Haverda Mária: Én ezt nem mondtam és Poppert ilyesmire soha föl nem kértem. Az elnök: Tehát csak annyi a való, hogy bement a kis fiával Popperhe'z vizet kérni? — Igen, mert megszomjazott. Jánossy Aladár: Én egy kicsit távolabb jártam akkor az üzlettől, a kis fiu hozzám szaladt és ott sétáltam vele. A dátumban valószínűleg téved a tanú, mert ez az eset a Vojthával való összeveszésem után volt, mert csak akkor vált szükségessé Popper tanúskodása.. ' Az elnök Klein Pál Lipóthoz: Ön azt mondta, hogy nem ajánlotta Poppert Havorda Máriának. Popper kihallgatása folyamán azt vallotta, hogy ez tény. Popper ismétli, Klein felé fordulva, előbbi Vallomását. Klein Pál Lipót: Ezt nem mondottam. Farkas József a következő tanu. Egész márciusban Poppernél volt, akitől hat-lietedike táján vált meg. Haverda március végén járt Popper üzletében. Ő adott vizet kis fiának. Ezután Havorda. és Popper az üzlet előtt beszélgettek. Amikor Haverda elment, Popper elmondotta, hogy miiyen ajánLitot tett neki az asszony. Erre a tanu azt felelte, hogy följelentést kell tenni. Popper el is ment Révész Tivadar ügyvédhez. Baverdát csak egyszer látta. Ezután Haverda Máriával szembesítették Farkas Józsefet. Az elnök: Ez a tanu megismétli, amit Popper mondott az előbb. Mit szól hozzá? Haverda Mária: Föntartom vallomásomat. Révész Tivadar dr a következő tanu. Elmondja, hogy Popperrel április tizedikén beszélt a Baross-kávéház előtt. Popper elmondta Haverda ajánlatát, siránkozott, hogy ez az ügy őt nagy kellemetlenségbe dönti, mert uj üzletet nyit. A tanu (Révész Tivadar) azt felelte, hogy őt a törvény nem kötelezi vallomástételre. Másodszor Popper a gyilkosság után kereste föl ós ő újból azt felelte neki, hogy nem köteles vallani. Az elnök: Popper, az ügyvéd ur azt mondja, hogy ön április tizedikén kereste föl. Popper nem válaszolt, mire az elnök Haverdát szólította, aki most is megmaradt amellett, hogy Poppernek nem mondott semmit. — Ezt csak Jánossy tehette, — tette hozzá. Jánossy : Csak Haverda érdekében mondottam, hogy többször beszéltem Popperrel. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Gyömörey György március tizenötödikétől augusztus elsejéig volt Poppernél. Haverda március végén jött az üzletbe. Mialatt kis fia vizet ivott, addig Haverda Popperrel az üzlet előtt beszélgetett. A kis fiu bent volt az üzletben. Haverdán fölindulás nem látszott. Az ügyész kérdéseire, hogy a kis fiu Haverda és Popper beszélgetése alatt tényleg bent volt-e az üzletben, nem tud határozottan felelni. A tanút a biróság megeskette. Feleki Mór a következő tanu. A szabadkai tárgyalásra azért jelentkezett, mert Popper akkoriban elmondotta neki, hogy ő épen olyan ártatlan a gyilkosságban, mint bárki más, mert ö is csak a lapokból értesült erről. Erre én igy szóltam hozzá: „De hiszen ön azt mondotta, hogy Haverda járt magánál ?" „Ez nem igaz — válaszolta Popper — és a tárgyaláson meg is cáfolom." A lapokból értesültem azután arról, hogy Popper mégsem tette meg ezt a vallomását ; ezért jelentkeztem kihallgatásra. Felekit erre szembesítette a bíróság Popperrel, aki megmaradt állítása mellett, hogy Haverda őt alibi-bizonyitásra akarta bírni. Felekivel nem is beszélt egyetlenegyszer sem. Feleki: Először májusban, azután októberben beszéltünk. Popper: Nem igaz. Feleki: Ön hazudik. Az elnök: Feleki, ön följelentette Popper öcscsét csalás miatt. — Igen. — Ezért van önök között harag? — Nem. Ezután fölolvasták Felekinek a rendőrség előtt tett vallomását, amely megerősíti mindazt, a«mit eddig Feleki elmondott. Kis Mihály tanu, cipészsegéd ismeretlen helyre távozott s igy kihallgatni nem lehet. (Leveleit a fogházból.) Az elnök tizenegy órakor a tárgyalást negyedórára fölfüggesztette. A szünet után az ügyész a fogházi levelezés fölolvasását indítványozta, megelégszik azonban a vagyoni viszonyokra és Jánossy előéletére vonatkozó adatok egyszerű ismertetésével is. A biróság helyt adott az ügyész indítványának. Először Haverda keresztlevelét olvasták föl, azután Haverda Mária levelét, amelyet a fogságban Jánossyhoz intézett. Fölolvasták Vojtha leveleit is, amelyeket a szabadkai fogházban Haverda Máriának küldött. Gál Jenő dr védő a levelek fölolvasásának elhalasztását kéri, mert a védelem Winchkler szabadkai ügyésznek a levelezésekben való szerepe tekintetében inditvúnjt óhajt tenni. Az a gyanúja, hogy a levelezés az ügyész tudtával ós támogatásával történt. A levelek fölolyasását erre félbeszakították, mert Makay Ödön, Lengyel Zoltán dr irodavezetője, vallomástételre jelentkezett. (Mit akart Jánossy ?) Makay elmondja, hogy Jánossy négy vagy öt izben, különféle fenyegetésekkel, erőszakoskodásokkal, hogyan jutott pénzhez Lengyel Zoltántól és Bródy Ernőtől. Több részletben nyolcvan, majd hatvan, száz, hetven és harminc koronákat kapott. A pénzt mindig Makay adta át Jánossynak, aki egyszer le is utazott Fiúméba, hogy onnan kivándoroljon Amerikába, egy rokona segitségóvel, aki ötszáz koronát igért neki e célra. Lengyelék is ígértek neki segélyt, de csak ugy, hogy ezt Amerikába érkezése után vehesse kézhez. Jánossy beleegyezett, de Fiuméből két sürgönyben, egy ekszpresszlevélben és egy képeslevelezölapon fenyegetőzött, ' hogy küldjék a pénzt, mert olyasmit csinál, hogy nem lesz köszönet benne. Majd visszajött Budapestre s itt fenyetőzött, hogy a legközelebbi főtárgyaláson megváltoztatja vallomását, mert már gyűlöli Haverdát. Jánossy szemébe mondja a tanúnak, hogy ő tanácsolta, hogy menjen Amerikába. A tanu ezt tagadja és azt állítja, hogy Jánossy azt mondta volna neki, hogy csupán az újságok terjesztették felőle azt a hírt, hogy ő Amerikába akar menni. (Tintafolt, amely tisztit.) Nagy Béla dr ügyész: Kitől származnak azok a törlések, amelyek Jánossynak önökhöz intézett levelén láthatók? A tanu kijelenti, hogy ezeket a törléseket 5 eszközölte. — Miért eszközölte ezeket a törléseket, ha tudta, hogy ezeket a leveleket annak idején a biróság előtt be fogja mutatni, hogy bizonyítsa vele a védelemnek azt a vádját, hogy Jánossy zsarolni akart? A tanu nem emlékszik rá, de állítja, hogy ezeket a törléseket még akkor eszközölte, amikor még sejtelme sem volt arról, hogy Jánossy reá, mint tanura fog hivatkozni ós a levelek fölmutatását fogja kérni. Egy esküdi: Miért épen azt a részt húzta ki és miért nem azt, ahol pénzt kér? A tanu kijelenti, hogy a hozzá intézett levelekkel azt teszi, ami neki tetszik, mert azok fölött szabadon rendelkezik. Gál Jenő dr védő erre indítványozta, hogy a védelem költségén hites vegyészszöl távolittassék el a tintafolt az irás felől, hogy az alatta levő szöveg tisztán olvasható legyen. Legalább igy meggyőződést lehet szerezni arról, hogy ott semmi olyan dolog nem foglaltatik, ami meggyanusitá3ra adhatna okot. Nagy Béla dr ügyész ellenzi ezt, mert nem az a lényeg, hogy mi foglaltatik a törlések alatt, hanem, hogy milyen okból történt a törlés. (Rendreutasítják a védőt.) Balassa Ármin dr védő hozzájárul védőtársa indítványához, annál is inkább, mert megállapítható, hogy az egész tárgyalás menete alatt Jánossy mint koronatanú szerepel ebben az ügyben, sőt jóformán mint főmagánvádió vesz részt a tárgyaláson. Határozottan megállapít" ható az, hogy Jánossynak az a terve, hogy Haverda Mariskát és Vojthát bemártsa, még pedig alávaló boszuvágyból. Az elnök ezért a kifejezésért rendreutasítja és megfenyegeti azzal, hogy ha mégegyszer elragadtatja magát, erélyes elbánásban részesiti. Balassa Ármin dr védő: A rendreutasítást köszönettel elfogadom, de a fenyegetést visszautasítom. Az elnök erre a szót Balassa Ármin védőtől megvonta. Egy esküdt: Miért nem jelentette föl Jánossyt akkor zsarolásért? Ha én nem tartozom valakinek s az pérzt követel tőlem jogtalanul, akkor én minden habozás nélkül megteszem ellene zsarolás miatt a följelentést. A tanu: Nem engem fenyegetett meg, hanem Lengyel Zoltán dr-t. — Ha ön, mint emiitette, azt a tanácsot tudta adni Lengyel Zoltánnak, hogy segítsen pár forinttal Jánossy nagy nyomorán, akkor azt is tanácsolhatta volna neki, mikor látta, hogy jogtalanul pénzt követel tőle, hogy tegye meg ellene zsarolás miatt a följelentést. — Ez Lengyel Zoltán dr dolga volt. Micheller esküdt: Nem a kitörült részek tartották önöket vissza attól, hogy a följelentéstől elállottak? — Nem. Gál Jenő dr védő: Felvilágosítással szolgálhatok ebben az ügyben. Tudniillik akkortájt választások előtt álltunk és hallottam, mikor Lengyel Zoltán és Bródy Ernő kijelentették, hogy rendkívül kellemetlen volna reá nézve, ha Haverdával, Jánossyval, Vojthával. bármi vonatkozásba hozva, közölnék neveiket a lapok. Dési Géza dr védő: Ha Lengyel Zoltán Vojtha védője volt, a fölmentés után miért tárgyalt állandóan Jánossyval? Á tanu: Jánossy feljött az irodába és megsajnáltam ós kieszközöltem részére a pénzt. — Hát szép az irgalom, de az már mégis csak tulhatára az irgalomnak, mikor valaki egy órakor éjjel fölkeresi az Orient-szállodábau azt az embert, akiről azt hiszi, hogy meg akarja zsarolni. • — Nem azért kerestem föl, mintha féltem volna az esetleges följelentéstől, hanem, mert főnököm és Bródy Ernő dr választás előtt álltak és irtóztak attól a gondolattól, hogy nevüket Jánossy, Haverda és Vojtha nevével kapcsolatba hozzák. A tanút ezután vallomására megeskették. A tárgyalás folytatását a biróság délután félkettőkor hétfőn reggel kilenc órára halasztotta. fi hétfői tárgyalás. A tárgyalás mai, ötödik napján a biróság folytatta a tanuk kihallgatását. A mai napra beidézte a biróság tanukul: Bródy Ernő dr-t, Elek Adolfot, Hirsch Teofil dr-t, Lukács Mór dr-t, Verhanovits Ferencet, Rezsovszky Rezsőt, Szatmári Tihamért, Újhelyi Jakabot, Löwy Samut, Kovács Miksát, Mihály Ferencet, Bruckner Fülöpnét, Thierl Gézát, az Üllői-ut 41. számú ház házmesterét, Kortyé Etelkát, Máté Erzsébetet, Franki Jakabot, Hajnis Ferencet. Az elnök, megnyitva a tárgyalást, konstatálta