Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-11 / 118. szám

2 DELM AGYARORSZAQ 1910 október 11 egyesületi titkár a városok államsegélyére vonatkozó teendőket adta elő. Javasolja, hogy a belügyminiszterhez intézendő memorandumban kérjék, hogy az államsegély alapját ne a közegészségügyi, rendőri, katonai és adóügyi kiadások képezzék, hanem ehez vegyék még a gyámügyi kiadásokat is. Ezen kiadásoknak az állam által való megtérítése dolgában, mivel a kimutatások csak három évre terjednek és félreértésekre adtak alkalmat, kérjék, hogy az 1905., 1906., 1907., 190$. és 1909. évnek a zárszámadásai képezzék alapját a fölosztásnak és hogy utasíttassanak a városok, hogy ujabb kimutatásokat adjanak be olyképen, hogy azok félreértésekre ne adjanak alkalmat. Farkas Jenő felsőbányai polgármester helyesnek tartaná, ha az államsegély megosztása a lakosság számaránya szerint történne. Kludik Gyula szolnoki polgármester szerint kívánatos, hogy ne a lakosság számaránya vétessék alapul, hanem, hogy az állandó hozzá-, járulás hatvan százalékban illessen meg minden várost, a fönmaradó negyven százalék pedig a városok pótadójának arányában osztassék föl. Az előadó javaslata ezt tartalmazza, azért kéri annak elfogadását. Mocsáry Miklós ungvári tanácsnok nem tartja helyesnek, hogy egyedül a pótadót vegyék a fölosztás alapjául, ehez föltétlenül segítségül kell hivni a városi mérleget is. Korbay Károly zalaegerszegi polgármester teljesen lehetetlennek tartja annak megállapitását, hogy a rendezett tanácsú városok közigazgatásánál mennyi az állami és mennyi a helyhatósági funkció és hogy menynyi költség merül föl az egyiknél ós mennyi a másiknál. Ezért általános alapra kell helyezkedni. Azt kell megállapítani, mennyi egy városi adminisztrációnál az összes személyi és dologi kiadás és a kettő hányadát egy bizonyos fíksz arányban kell megállapítani, mint amely arányt igényelhetik az állami funkciók teljesítésére kért átalányképen. Winnner Károly esztergomi polgármester szerint a pótadóval való megoldás csak kisegítőeszköz, mely az abszolút igazsághoz közelebb viszi a városokat. Az előadó javaslata mellett foglal állást. Lengyel György dr nagyenyedi és Gombos Lajos dr ceglédi polgármesterek fölszólalásai után elfogadták az előadó javaslatát. Várhidy Lajos egyesületi titkár, előadó, ezután a rendezett tanácsú városi tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozólag tett javaslatot. Kívánják, hogy valamennyi tisztviselő az eddiginél magasabb rangosztályba jusson és hogy a tisztviselők előrehaladása ne a Vili—XI., hanem a VII. és XI. fizetési osztályok között történjék. Kívánják, hogy a magasabbrangu tisztviselők ugyanazon állásban eltöltött tizenöt év után, magasabb fizetési fokozatba automatice menjenek, a kisebb rangosztályu tisztviselők pedig ugyanazon állásban eltöltött tizenkét esztendő után szintén automatikusan menjenek magasabbra. A helyettes polgármester, főjegyző, számvevő, árvaszéki ülnök a VIII. rangosztályba vétessék, az első jegyző a IX. rangosztályba, a többi pedig a X-ikbe. Kludik Gyula szolnoki polgármester indítványozza, hogy mindazon rendezett tanácsú városoknál, ahol a jegyzők tanácsosi teendőket végeznek, ne a. cim, hanem a munkakör és teljesítőképesség vétessék figyelembe és valamennyi ilyen jegyző a IX. rangosztályba soroztassék. A tanács előterjesztésére a közgyűlés ezer korona pályadíjat tűzött ki egy oly munka elkészítésére, mely a városi törvény főbb alapelveit ismerteti.Ujvdry Ede dr szombathelyi városi tanácsos a községi választói jog és a vírilizmusról, Horváth György dr városi főjegyző pedig Szombathely város fejlődésének és rendezésének ismertetéséről tartott előadást. Az indítványok letárgyalása után a közgyűlés véget ért. Délben a Ssabária éttermében bankett volt, amelyen számos felköszöntő hangzott el. A kolera. — Óuóintézkedések Szegeden. — (Saját tudósítónktól.) Bár szünőben van a kolera veszedelme, még mindig érkeznek koleragyanus megbetegedésekről hirek. Ma Nagybecskerekről táviratozzák, hogy a városhoz közel fekvő Klek község zsílipépítéséné! alkalmazott Tóth István mindszenti lakos kolerában meghalt. "Ugyanott több beteg van, akik közül kettőnek állapota válságos. Az ott dolgozó összes munkásokat elkülönítették. Lukács faluban is történt koleragyanus megbetegedés. Kleken, Nagybecskereken a hatóság megtette a szükséges intézkedéseket. A huszonkilences bakák őrzik a Bega-fotyót. szinte nincs is története Portugáliának. Nem mintha nem történt volna ott semmi, de am; történt, semmit se használt. Sem a portugáloknak, sem általános emberi szempontból. Bizonyos, hogy egy nép értékét elsősorban is irodalma, főként népi költészete tükrözteti. S ha Portugália kivétel volt abban is, hogy „krónikája unalmas" lévén, ez nem a belső erősségéről tesz bizonyságot, kivéte1 abban is, hogy minden néptől eltérően alig tud valamit fölmutatni az irodalmában, ami nemzeti és népi jellegű lenne. Pedig egykor, története kezdetén, aaloskedvü lehetett ez a nép, mely ma méltóságosan komor, alázatosan tiszteletadó. Románcai bőven maradtak a mór időből, mikor a portugál Cid: a mórfaló (Tragamuoro) vitézkedett. Sok kelleténél több bennük a breton és kelta emlék, de dal mindje. Idők multán feledésbe ment a románcok legtöbbje is. Tündérek és boszorkányok, nyavalyás remeték foglalták el a vitézek helyét az emlékezetben és a poézisben. Ivlaga a müirodalom soha se járt a saját lábán. A XIV. század előtt provencei volt, attól kezdve spanyol romantikus, aztán mindenféle idegenfajta, csak nemzeti portugál soha. A népnek nincsenek emlékéből fakadt vidám dalai. Költészete és prózája egyhangú és merő utánzás, maga a nép pedig soha se tudta pótolni, amit irói elvétettek. Nincs irodalma, nincs művészete. Egész lelkét türelmes melankolikus áhítat tölti meg. Századok papi uralma, az inkvizíció ret. tentései kipusztítottak lelkéből minden hajlandóságot és természetes készséget másmilyen érzelmek és megnyilatkozások iránt. Megmaradt azonban a múltból némi spanyolos nagyzolás. Csak nem olyan kedves s nem annyira természetes. Földje kevés van errefelé az urnák, de nevet sok neve töméntelen van a parasztnak is. És a legtöbbjének mellén valami medália, amire szörnyen büszke s ami okul szolgál, hogy bár szolgasorban legyen is az illető, Vos3a Senhoriá-nak, méltóságodnak szóiingassák ismerősei. Akinek nincs érdemrendje, az csak: Vossa Merce, nagyságod. S legyen bár koldus, nyomorult ácsorgó, nagyságod mind, egymásközt és minden másnak. Te pedig, az idegen, „méltóságod" vagy mindenütt és mindenki előtt. Ma tehát telve vannak Lisszabon utcái rövidnadrágos, cikornyásra kivarrott ujjasu, nagykarimájú kalapok alatt villogó szemű, bő, barna kabátokba burkolt férfiakkal. És mellettük a gyönyörű szemű asszonyok, fekete selyemruhában, fejükön csipkekendő, a jellegzetes háromszögletű íehérkendő. Pici, formás lábuk szaporán rőjja az utcát és sokatigérő szemük bizonyosan még nagyobb tettekre buzdítja a férfiakat. Lelkükben még öntudatlan a vágy, hogy mi legyen velük a jövőben. Nem is az a fő érdemük, hogy elkergettek egy gyermekkirályt s nem is az lesz a megmentőjük, hogy köztársasággá alakulnak. Dicsősége azoknak, kik részt vettek a forradalomban, hogy fölismerték és megértették egy uj élet, uj alakulás, egy alapjából való újjászületés szükségességét. így lettek közvetlen utódaivá az ősöknek, kik kiűzték a keménykaru mórokat. Kezdhetik ma ott, ahol akkor elhagyták s amit akkor elmulasztottak. A mindszenti elöljáróság is küldött különben értesítést a szegedi rendőrkapitánysághoz. Eszerint néhány nappal ezelőtt onnan nyolcvan kubikost vitt magával a Bega melletti Klek községbe Tóth István mindszenti lakos. Alig. hogy Tóth a munkásokkal Klek községbe megérkezett, koleragyanus tünetek között megbetegedett és egy nap alatt meghalt. A hivatalos orvosi vizsgálat megállapította, hogy a halál oka kolera. Természetesen nagy a rémület most a nyolcvan munkás között, akik hamarosan haza szándékoznak utazni Mindszentre. A mindszenti hatóság értesítésében arra hívta föl a szegedi rendőrség figyelmét, hogy a Klek községből érkező munkásokat, akik utjokban Szegedet fogják érinteni, a legszigorúbb orvosi vizsgálat alá vegyék, mert közülök számosan vannak, akik a kolerában meghalt Tóth Istvánnal napokon keresztül érintkeztek. Somogyi Szilveszter dr főkapitány már ki is adta az utasításokat az óvóintézkedések megtételére. Szeptember huszonnyolcadikán, mint annakidején megírtuk, Szegedre érkezett a mohácsi szénnel megrakott 6513. számú uszályhajó. A belügyminiszter intézkedésére a hajót vesztegzár alá helyezték. A vesztegzár ideje október harmadikán telt le, a szenet azonban nem rakták ki azért, mert Somogyi Szilveszter dr főkapitány ekkor — igen helyesen — ugy intézkedett, hogy mivel a hajó a szenet akkor vette föl Mohácson, amidőn ott épen a széntelepeu legjobban dühöngött a koleravész, a munkásoknak a kirakás ideje alatt senkivel érintkezni nem szabad, Back Bernát és Fia gőzmalomcég pedig, mint a szénrakomány tulajdonosa, a parton fölállítandó olyan helyiségről tartozik gondoskodni, ahol a munkások étkezhetnek ós aludhatnak. Back Bernát és Fia cég fölebbez a főkapitány végzése ellen a polgármesterhez. A polgármester azonban kijelentette, hogy a főkapitány végzését nem semmisítheti meg, de végérvényes határozat céljából fölterjeszti a belügyminisztériumhoz. Most onnan várják a döntést. A dunai halak forgalombahozatala körül teendő intézkedések tárgyában a belügyminiszter a következő körrendeletet intézte valamennyi vármegye és városi törvényhatóság első tisztviselőjéhez: Minthogy sokfelől érkezett hozzám panasz, hogy egyes hatóságok a dunamenti községek egyikében, másikában előfordult kolerás megbetegedések alkalmából a halak forgalombahozatalát megtiltották, tájékoztatására a következőkről értesítem a Címet: Habár a Duna vízének koleracsirákkal fertőzöttség© esetében a halakkal való foglalkozás és azoknak az emberi táplálkozás céljaira való előkészítése a fertőzés közvetítésére alkalmas lehet, mégis a halak elárusitása és szállítása egyedül ezen indokból el nem tiltható. Fölhívom ennélfogva a Cimet, hogy amennyiben a törvényhatóság területén a halak elárusitása, vagy szállítása iránt tiltó rendeletek lennének kiadva, azok hatályon kivül helyezése iránt azonnal intézkedjék. Mivel azonban a kolera által fertőzött folyókból és vizekből származó halak utján való fertőzés lehetséges: fölhívom Cimet, hogy ennek elkerülése végett intézkedjék az iránt, hogy a közönség alkalmas módon figyelmeztessék arra, hogy a halakat, mielőtt azok elkészítéséhez fogna, forró vízzel öntse le és forró vízben bontsa föl s mossa ki, ugyanígy járjon el azon ruhadarabokkal is, amelyekkel szállításkor a már nem élő halak befödve szoktak lenni. Figyelmeztetem azonban, hogy egy olyan vizmenti helyről, (város, község) amelyben a kolera már járványszerüleg lépett föl, ugy, miként egyéb élelmi szereknek, ugy a halaknak szállítása (kivitele) eltiltandó. Budapest, 1910. évi október hó hetedikén. A miniszter helyett Jakabffy s. k., államtitkár. Néhány nappal ezelőtt jelentettük, hogy a belügyminiszter rendeletet tett közzé, amely a koleraelleni óvóintézkedésekről sz il és különösen a folyami hajókkal szemben követendő hatósági eljárásra nézve ad utasitást. Közöltük azokat a folyammelletti városokat is, amelyeket a belügyminiszter koleravizsgáid-állomásokul kijelölt. A rendeletet Somogyi Szilveszter dr főkapitány ma adta ki, amely a következő főbb pontokat tartalmazza: Tartozik a város két helyiségből álló épületet emeltetni a Tisza partján és ez előtt a nemzetiszínű zászlóval megjelölendő épület előtt tartozik elvonulni, illetve megállani minden Szegedre jövő teher- vagy személyszállító hajó, tutaj, dereglye stb. A hajó stb. vezetője az egészségügyi vizsgálatra mindent készen tartani köteles. Gőzhajók vezetői saját gőzösük, úgyszintén vontatott hajóik szolgálati személyzetéről hajónként elkülönített névjegyzéket