Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-09 / 117. szám

1910 október 11 DELMAGYARORSZAQ 5 Hata doktor Mánuelnél. Portugália elkergetett ifjú királya közelebbi ismeretségben állott Hata doktorral is, a nagyhírű japán orvossal, Ehrlich tanár legkiválóbb munkatársával. Második Mánuel, a huszonegy esztendős eksz-király, nincs benne titkolni való: beteg volt és rászorult a 606-osra. Eddig hallgatott róla a világ, de most nyilvánosságra kerül, hogy Hata doktor a nyár folyamán Lisszabonban járt a portugál királynál. Frankfurti jelentés szerint augusztus elsején Hata doktor elutazott Frankfurtból Pollióba. Útközben Hamburgban találkozott egy hirlapiró" val. Természetesen a 606-os csodás gyógyitóerejéröl kezdtek beszélgetni. Egyszer csak igy szólt Hata: — Nem óhajtom, hogy kijelentéseimnek hitelt adjon, vagy hogy a világ tudomást vegyen róla. De önnek mégis elmondom, hogy néhány európai fejedelem fordult hozzánk azzal a kéréssel, szabadítsuk meg őket bajuktól. Ehrlich tanár és én hálát sohase vártunk, bár megkaptuk ezt néha kivételesen azoktól, akiknek életerejét és vidámságát a gyógyszer visszaadta. Anyagilag óriási eredményeket érhettünk volna el, de hiányzott az olyasféle megbecsülés, hogy mi tényleg valami rendkívüli dolgot vittünk véghez. Ehrlich nevét bizonyos hidegséggel ejtették, benne mindig a zsidót látták, bennem pedig Konfucíusnak egy követőjét. Mi csak nevettünk ezeken, egyáltalán nem bántott ez a rosszakarat. Az eredményeket nem lehetett elvitatni tőlünk! Sok kiváló embert gyógykezeltünk, ezek közt volt Mánuel, Portugália királya is. — Julius tizenötödikén Maios követ, aki annakidején Bécsben volt, hivatott magához és arra kért, hogy a legnagyobb csöndben utazzam Lisszabonba, ahol már várnak rám. Ehrlich visszautasította a meghívást s emzem jelölt ki arra, hogy az ifjú királyt fölkeressem. Másnap már útra keltünk: Maios követ, Vogel doktor és én. Julius huszadikán érkeztünk Lisszabonba, ahol Mária Pia anyakirályné és Amália özvegy királyné fogadott bennünket a királyi palotában. Itt az első emeleten jelöltek ki lakást számunkra s egy hajóhadnagyot rendeltek személyes szolgálatunkra. Este gyönyörű yacht-utazást tettünk, másnap pedig tisztelegtem Mánuel királynál. Az első vizsgálatnál megállapítottuk, hogy a királynak mandulája és torka inficiálva van, a szer alkalmazását azonban nem találtam szükségesnek. A mandulákat eltávolítottam, a torok sebes részeit pedig lápiszszal beecseteltem. Mikor őfelsége aggodalmai lecsillapultak, hálásan köszönte meg fáradozásunkat és néhány nap múlva kijelentette, hogy teljesen jól érzi magát. Itt véget ért Hata doktor szenzációs elbeszélése. Még csak annyit mondott Ehrlich kiváló munkatársa, hogy pár nap múlva a gyógykezelés után elutazott Lisszabonból és julius huszonötödikén már Berlinben volt. A forradalom első napja. - Egy szemtanú elbeszélése. A Daily Chronicle tudósítója, aki a keddi napot Lisszabonban töltötte s szerdán távozott el, Vigóból a következő tudósítást küldte lapjának : A forradalom kitörése még a köztársasági párt választmányát is meglepte. A lakosság nagy tömege teljesen apátikus magaviseletet tanúsított és csak kis számmal vett részt azon harcokban, amelyek főleg a királyhü és a fölkelő csapatok közt lefolytak. A royalista csapatok, különösen a municipális gárda, harminc óra hosszáig küzdöttek bámulatraméltó hősiességgel, bár kisebbségben voltak és a tisztek közt hiányzó lelkesedés csökkentette a győzelem kilátását. Állítólag számos tiszt rokonszenvezett titokban a köztársaságiakkal, akikhez végül a csapatok zöme átpártolt. Ugyané híradás szerint a kormányt a forradalom kitörése teljesen készületlenül érte. Október hó harmadikán este a fölkelést először elnyomták. A lázadók azután a tüzérkaszárnyákba mentek, mire a tüzérek föllázadtak. Elfogták tisztjeiket, fegyvereket osztottak szét a lakosság közt és azután a forradalmárok tervei értelmében négy tábori ágyúval domináló pozíciót foglaltak el. — A többi csapatok átmentek azután a lázadókhoz, mielőtt a kormány képes lett volna a municipális gárda elhelyezését befejezni. Lisszabon katonai parancsnoka és számos katonatiszt a forradalom kitörése percében Cascaesban volt ős a király épen diszlakomát adott Hermes da Fonseca tábornagy, brazíliai köztársasági elnök tiszteletére. Ez még növelte a zavart és a bizonytalanságot a royalista csapatok soraiban. Időközben a hadi flottáról tisztek szálltak partra, bérkocsislovakra ültek föl és a royalista csapatok sorain keresztüllovagolva, a lázadó csapatok élére állottak, amelyeket addig a lázadók vezettek. A tűzharc egész éjszaka folyt, hétfő délutántól keddig. Hajnalhasadáskor a lázadók aNecessitades-palota elé vonultak, ahol azonban puskaós gépfegyvertüzzel fogadta őket a royalista gyalogdandár, ugy, hogy a legnagyobb rendetlenségben voltak kénytelenek számos fogoly hátrahagyásával megfutamodni. Hajnalra a tengerészeti kaszárnyában levő haditengerészek kitűzték a köztársasági lobogót és különböző csapatrészek nyomultak elő a palotaőrség elleni harcra. Ezzel egyidőben három hadihajó is kitűzte a köztársasági lobogót és díszlövéseket tett. A II. Don Fernando nevü tüzérségi iskolahajón heves harc támadt, amely azzal végződött, hogy a lázadók zászlaját egy időre bevonták. A Sao Rafael és az Adamastor nevü cirkálók, amelyek már a lázadók kezébe jutottak, oldalt fordultak a Don Carlos I. nevü parancsnoki hajó felé, amely még a király zászlaját viselte, de egyetlen lövést sem tett a forradalmár hajókra. A cirkálók ezután Alcanterába hajóztak és megkezdték a tüzelést a palota ellen körülbelül ezer yardnyi távolságról. Már a második .golyó letörte a királyi zászlót. Más lövések eltévesztették a célt. Egy másik táviratban közölte a miniszterelnök, hogy Cardeira tábornok, volt hadügyminiszter és a Lisszabon melletti sánctábor parancsnoka, csatlakozott aköztársaságipárthoz. Mánuel király a legnagyobb nyugalommal hallgatta a bombázást és környezetének Ismételt kérései dacára vonakodott a palotából távozni. Midőn ezt végül mégis megtette, mosolygott és cigarettára gyújtott. A republikánusok a királyt a Sao Paolo nevü gőzösön keresték, a hajóparancsnok azonban nem engedte föl őket a hajóra. A cirkáló erre a hadügyminisztérium és a tengerészeti minisztérium palotáit kezdte bombázni s a bombák több hivatalnokot, néhány gárdistát és számos kíváncsit öltek meg. Közben a királyhü csapatok tábori ágyukat húztak a Don Pedrotérre. Két bomba a Sao Paolo-cirkáló tüzérlegénysége közé csapott le, amire a hajó viszszavonult. Erre a másik páncélos a Sao-Yorge citadellát kezdte bombázni. Bár a bombázásnak csak csekély hatása volt, a citadella erős őrsége behúzta a király zászlaját és a köztársasági zászlót tűzte ki helyébe. Közben a város utcáin erős ágyuharc keletkezett monarchista ós forradalmi csapatok közt, amelynek során az Avenida Libertad-utcán levő szálloda sokat szenvedett. Általában a monarchista csapatok sikerrel küzdettek. A sötétséget fölhasználva, megerősítették pozíciójukat. Az ágyuharc egész éjszaka folyt. A Daily Chronicle tudósítója a szálló tetejéről látta, amint az Adamastor és a Sao Rafael-cirkálók fényszórókkal világítottak be az öböl partjait, hogy a csapatmozdulatokat figyelemmel kísérhessék. Az egyik fényszóró közben egy tisztekből és tengerészekből álló csoportot világított meg a Don Carlos fedélzetén és e pillanatban ágyukkal sortüzet adtak. Ezt megismételték mégegyszer. Mikor a fényszóró harmadszor világított rá a hadihajóra, már nem volt szükség a sortűzre, mert a csekélyszámu legénység halva feküdt a fedélzeten. így halt meg- a Don Carlos I, királyhü tisztjeinek és legénységének utolsó csoportja, akik vérükkel pecsételték meg a királyhoz való ragaszkodásukat. BELPOLITIKAI HÍREK. A képviselőház elnöksége a királynál. Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke, Návay Lajos és Kabos Ferenc alelnökök hétfőn, déli egy órakor kihallgatáson jelennek meg Bécsben őfelsége a király előtt. A Ház elnökei holnap utaznak Bécsbe. A bankkérdés. Bécsből jelentik: KhuenHéderváry Károly gróf miniszterelnök ma délelőtt fogadta a Neues Wiener Tagblatt munka, társát s előtte a folyamatban levő banktárgyalásokról a következőképen nyilatkozott: — Tegnap kezdte meg a két kormány a tárgyalásokat a bankkérdésről és a készfizetés megkezdéséről. Természetes, hogy a tárgyalás még csak kezdő stádiumban van, de már tegnap kiderült, hogy mindkét részről megvan a hajlandóság arra, hogy a tárgyalás eredményes befejezést nyerjen. E tárgyalásnál más szempontokat is kell figyelembe venni és pedig parlamenti természetüeket is. Arra a kérdésre, hogy a tárgyalás soká fog-e elhúzódni, a miniszterelnök igy felelt: — A delegáció tárgyalásai alatt folyhatni fogjuk és lehetőleg be is fogjuk fejezni a banktárgyalást. Semmi esetre sem fogjuk a tárgyalást elhúzni. Az újságíró megkérdezte, hogy találtak-e már oly formulát, amely alkalmasnak látszik arra» hogy ez alapon a megegyezés létrejöjjön. — Ennyire még nem vagyunk, — felelte a miniszterelnök mosolyogva. A delegáció megnyitása. A magyar delegáció tagjai kedden délben Budapnsten előértekezletet tartanak. A delegáció ünnepélyes megnyitása folyó hó tizenharmadikán délben tizenkét órakor a trónbeszéddel kezdődik. A delegáció ülésezésének időtartama négy hétre terjed, azután a képviselőházat fogják összehívni, hogy az 1911. évi költségvetésről tárgyaljanak. A Ház ülésének napját még nem állapították meg. Választójogi gyűlés. Az általános választójog híveinek országos szövetsége holnap, vasárnap Debrecenben tart agitáló nagygyűlést. A gyűlésen Bánffy Dezső báró, Bakonyi Samu és Tüdős János képviselő, Lengyel Imre királyi Ítélőtáblai biró és Haypál Benő budai reformá' tus pap fog fölszólalni. Leégett a szöregt gyógyfütelep. — Kétszázezer korona kár. — (Kiküldött munkatársunktól.) Ma este hat óra után tiz perccel a Szegedi Kereskedelmi és Kiviteli Részvénytársaság szoregi gyógy fütelepén eddig ki nem derített ok miatt tüz ütött ki, amely másfél óra alatt porrá égette az egész gyárat és az összes mellékhelyiségeket. Szerencsére a veszedelem akkor támadt, amikor a gyárban dolgozó munkások és munkásleányok már nem tartózkodtak benn a gyár helyiségeiben. Pár perccel a tüz kiütése előtt fizették ki őket s ennek köszönhető, hogy emberélet nem esett a tüzkatasztrófa áldozatául. A veszedelem azonban igy is igen nagy volt és fokozta az a körülmény, hogy a legprimitívebb oltási munkálatokkal volt csak mód a tüz továbbterjedésének megakadályozására. Ez nem sikerült. A gyár öszszes helyiségei és az azokban fölhalmozott, körülbelül százezer korona értékű gyógyfü-áruk teljesen leégtek. A tűzesetről a következő tudósításainkban számolunk be: (A gyár égése.) Szegeden a városházi toronyőr hat óra után tiz perccel jelezte a tűzoltó-állomásnak, hogy Szőregen a gyógyfütelep félelmetes lángokban áll. A Szeged-állomásról és a város magasabb pontjairól látható volt, amint távol az égen vérvörös lepedő nyúlik el és szikrás füstoszjopok törnek fölfelé. A tüz a telepnek azon a részén támadt, amely a vasúti állomás felé esik. Az épület egy része kőből, másrésze fából áll, a tetőket pedig kátránypapiros födi. A gyár kétemeletmagasságu, egy hatalmas munkateremből állt, ahol a sokfajtáju gyógynövényeket szárították. A többi kisebb - nagyobb helyiségekben óriási mennyiségű száraz anyag volt szorosan összecsomagolva. A padlásrész is nagyon meg volt rakva szárított gyógyfüvekkel. És a tüz épen ezen a részen tört ki. Akik messziről látták, azt hitték, hogy a deszkafal mellett cigányok sütögetik a kukoricát. Egyszerre azonban a balszárny tetőzete recsegni-ropogní kezdett, emeletmagasságu lángok csaptak föl, mire az egész épületrész düledezni kezdett. A tüz villámgyorsasággal harapózott tovább és rövid néhány perc alatt már az egész telep óriási lángokban állott. Tüzet fogtak az összes raktárak, munkatermek, szárítóhelyiségek, sőt a telep másik végében a kőből épiI tett, úgynevezett téli raktár is.