Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-09 / 117. szám

1910 október 11 DELMAGYARORSZAQ 5 Hata doktor Mánuelnél. Portugália elkergetett ifjú királya közelebbi ismeretségben állott Hata doktorral is, a nagy­hírű japán orvossal, Ehrlich tanár legkiválóbb munkatársával. Második Mánuel, a huszonegy esztendős eksz-király, nincs benne titkolni való: beteg volt és rászorult a 606-osra. Eddig hallgatott róla a világ, de most nyilvánosságra kerül, hogy Hata doktor a nyár folyamán Lisszabonban járt a portugál királynál. Frank­furti jelentés szerint augusztus elsején Hata doktor elutazott Frankfurtból Pollióba. Út­közben Hamburgban találkozott egy hirlapiró" val. Természetesen a 606-os csodás gyógyitó­erejéröl kezdtek beszélgetni. Egyszer csak igy szólt Hata: — Nem óhajtom, hogy kijelentéseimnek hi­telt adjon, vagy hogy a világ tudomást vegyen róla. De önnek mégis elmondom, hogy néhány európai fejedelem fordult hozzánk azzal a ké­réssel, szabadítsuk meg őket bajuktól. Ehrlich tanár és én hálát sohase vártunk, bár meg­kaptuk ezt néha kivételesen azoktól, akiknek életerejét és vidámságát a gyógyszer visszaadta. Anyagilag óriási eredményeket érhettünk volna el, de hiányzott az olyasféle megbecsülés, hogy mi tényleg valami rendkívüli dolgot vit­tünk véghez. Ehrlich nevét bizonyos hidegség­gel ejtették, benne mindig a zsidót látták, bennem pedig Konfucíusnak egy követőjét. Mi csak nevettünk ezeken, egyáltalán nem bántott ez a rosszakarat. Az eredményeket nem lehe­tett elvitatni tőlünk! Sok kiváló embert gyógy­kezeltünk, ezek közt volt Mánuel, Portugália ki­rálya is. — Julius tizenötödikén Maios követ, aki annakidején Bécsben volt, hivatott magához és arra kért, hogy a legnagyobb csöndben utaz­zam Lisszabonba, ahol már várnak rám. Ehrlich visszautasította a meghívást s emzem jelölt ki arra, hogy az ifjú királyt fölkeressem. Másnap már útra keltünk: Maios követ, Vogel doktor és én. Julius huszadikán érkeztünk Lisszabonba, ahol Mária Pia anyakirályné és Amália özvegy királyné fogadott bennünket a királyi palotában. Itt az első emeleten jelöltek ki lakást számunkra s egy hajóhadnagyot rendeltek személyes szolgá­latunkra. Este gyönyörű yacht-utazást tettünk, másnap pedig tisztelegtem Mánuel királynál. Az első vizsgálatnál megállapítottuk, hogy a királynak mandulája és torka inficiálva van, a szer alkalmazását azonban nem találtam szük­ségesnek. A mandulákat eltávolítottam, a to­rok sebes részeit pedig lápiszszal beecseteltem. Mikor őfelsége aggodalmai lecsillapultak, há­lásan köszönte meg fáradozásunkat és néhány nap múlva kijelentette, hogy teljesen jól érzi magát. Itt véget ért Hata doktor szenzációs elbe­szélése. Még csak annyit mondott Ehrlich ki­váló munkatársa, hogy pár nap múlva a gyógy­kezelés után elutazott Lisszabonból és julius huszonötödikén már Berlinben volt. A forradalom első napja. - Egy szemtanú elbeszélése. ­A Daily Chronicle tudósítója, aki a keddi napot Lisszabonban töltötte s szerdán távo­zott el, Vigóból a következő tudósítást küldte lapjának : A forradalom kitörése még a köztársasági párt választmányát is meglepte. A lakosság nagy tömege teljesen apátikus magaviseletet tanúsított és csak kis számmal vett részt azon harcokban, amelyek főleg a királyhü és a föl­kelő csapatok közt lefolytak. A royalista csa­patok, különösen a municipális gárda, harminc óra hosszáig küzdöttek bámulatraméltó hősies­séggel, bár kisebbségben voltak és a tisztek közt hiányzó lelkesedés csökkentette a győze­lem kilátását. Állítólag számos tiszt rokonszen­vezett titokban a köztársaságiakkal, akikhez végül a csapatok zöme átpártolt. Ugyané hír­adás szerint a kormányt a forradalom kitö­rése teljesen készületlenül érte. Október hó harmadikán este a fölkelést először elnyomták. A lázadók azután a tüzérkaszárnyákba mentek, mire a tüzérek föllázadtak. Elfogták tisztjei­ket, fegyvereket osztottak szét a lakosság közt és azután a forradalmárok tervei értel­mében négy tábori ágyúval domináló pozíciót foglaltak el. — A többi csapatok átmentek azután a lázadókhoz, mielőtt a kormány képes lett volna a municipális gárda elhelyezését be­fejezni. Lisszabon katonai parancsnoka és számos katonatiszt a forradalom kitörése percében Cas­caesban volt ős a király épen diszlakomát adott Hermes da Fonseca tábornagy, brazíliai köz­társasági elnök tiszteletére. Ez még növelte a zavart és a bizonytalanságot a royalista csapa­tok soraiban. Időközben a hadi flottáról tisztek szálltak partra, bérkocsislovakra ültek föl és a royalista csapatok sorain keresztüllovagolva, a lázadó csapatok élére állottak, amelyeket addig a lázadók vezettek. A tűzharc egész éjszaka folyt, hétfő délután­tól keddig. Hajnalhasadáskor a lázadók aNeces­sitades-palota elé vonultak, ahol azonban puska­ós gépfegyvertüzzel fogadta őket a royalista gyalogdandár, ugy, hogy a legnagyobb rendet­lenségben voltak kénytelenek számos fogoly hátrahagyásával megfutamodni. Hajnalra a ten­gerészeti kaszárnyában levő haditengerészek kitűzték a köztársasági lobogót és különböző csapatrészek nyomultak elő a palotaőrség elleni harcra. Ezzel egyidőben három hadihajó is ki­tűzte a köztársasági lobogót és díszlövéseket tett. A II. Don Fernando nevü tüzérségi iskola­hajón heves harc támadt, amely azzal végző­dött, hogy a lázadók zászlaját egy időre be­vonták. A Sao Rafael és az Adamastor nevü cirkálók, amelyek már a lázadók kezébe jutot­tak, oldalt fordultak a Don Carlos I. nevü parancsnoki hajó felé, amely még a király zászlaját viselte, de egyetlen lövést sem tett a forradalmár hajókra. A cirkálók ezután Alcanterába hajóztak és megkezdték a tüze­lést a palota ellen körülbelül ezer yardnyi tá­volságról. Már a második .golyó letörte a ki­rályi zászlót. Más lövések eltévesztették a célt. Egy másik táviratban közölte a miniszter­elnök, hogy Cardeira tábornok, volt hadügy­miniszter és a Lisszabon melletti sánctábor parancsnoka, csatlakozott aköztársaságipárthoz. Mánuel király a legnagyobb nyugalommal hallgatta a bombázást és környezetének Ismé­telt kérései dacára vonakodott a palotából távozni. Midőn ezt végül mégis megtette, mo­solygott és cigarettára gyújtott. A republikánusok a királyt a Sao Paolo nevü gőzösön keresték, a hajóparancsnok azonban nem engedte föl őket a hajóra. A cirkáló erre a hadügyminisztérium és a tengerészeti mi­nisztérium palotáit kezdte bombázni s a bom­bák több hivatalnokot, néhány gárdistát és számos kíváncsit öltek meg. Közben a királyhü csapatok tábori ágyukat húztak a Don Pedro­térre. Két bomba a Sao Paolo-cirkáló tüzér­legénysége közé csapott le, amire a hajó visz­szavonult. Erre a másik páncélos a Sao-Yorge citadellát kezdte bombázni. Bár a bombázás­nak csak csekély hatása volt, a citadella erős őrsége behúzta a király zászlaját és a köztár­sasági zászlót tűzte ki helyébe. Közben a vá­ros utcáin erős ágyuharc keletkezett mon­archista ós forradalmi csapatok közt, amely­nek során az Avenida Libertad-utcán levő szál­loda sokat szenvedett. Általában a monarchista csapatok sikerrel küzdettek. A sötétséget föl­használva, megerősítették pozíciójukat. Az ágyuharc egész éjszaka folyt. A Daily Chronicle tudósítója a szálló tete­jéről látta, amint az Adamastor és a Sao Ra­fael-cirkálók fényszórókkal világítottak be az öböl partjait, hogy a csapatmozdulatokat figye­lemmel kísérhessék. Az egyik fényszóró közben egy tisztekből és tengerészekből álló csoportot világított meg a Don Carlos fedélzetén és e pillanatban ágyukkal sortüzet adtak. Ezt meg­ismételték mégegyszer. Mikor a fényszóró har­madszor világított rá a hadihajóra, már nem volt szükség a sortűzre, mert a csekélyszámu legénység halva feküdt a fedélzeten. így halt meg- a Don Carlos I, királyhü tisztjeinek és legénységének utolsó csoportja, akik vérükkel pecsételték meg a királyhoz való ragaszkodá­sukat. BELPOLITIKAI HÍREK. A képviselőház elnöksége a királynál. Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke, Návay Lajos és Kabos Ferenc alelnökök hétfőn, déli egy órakor kihallgatáson jelennek meg Bécs­ben őfelsége a király előtt. A Ház elnökei hol­nap utaznak Bécsbe. A bankkérdés. Bécsből jelentik: Khuen­Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma dél­előtt fogadta a Neues Wiener Tagblatt munka, társát s előtte a folyamatban levő banktárgya­lásokról a következőképen nyilatkozott: — Tegnap kezdte meg a két kormány a tár­gyalásokat a bankkérdésről és a készfizetés megkezdéséről. Természetes, hogy a tárgyalás még csak kezdő stádiumban van, de már teg­nap kiderült, hogy mindkét részről meg­van a hajlandóság arra, hogy a tárgyalás eredményes befejezést nyerjen. E tárgyalásnál más szempontokat is kell figyelembe venni és pedig parlamenti természetüeket is. Arra a kérdésre, hogy a tárgyalás soká fog-e elhúzódni, a miniszterelnök igy felelt: — A delegáció tárgyalásai alatt folyhatni fog­juk és lehetőleg be is fogjuk fejezni a bank­tárgyalást. Semmi esetre sem fogjuk a tárgya­lást elhúzni. Az újságíró megkérdezte, hogy találtak-e már oly formulát, amely alkalmasnak látszik arra» hogy ez alapon a megegyezés létrejöjjön. — Ennyire még nem vagyunk, — felelte a miniszterelnök mosolyogva. A delegáció megnyitása. A magyar dele­gáció tagjai kedden délben Budapnsten előérte­kezletet tartanak. A delegáció ünnepélyes meg­nyitása folyó hó tizenharmadikán délben tizen­két órakor a trónbeszéddel kezdődik. A dele­gáció ülésezésének időtartama négy hétre terjed, azután a képviselőházat fogják összehívni, hogy az 1911. évi költségvetésről tárgyaljanak. A Ház ülésének napját még nem állapítot­ták meg. Választójogi gyűlés. Az általános választó­jog híveinek országos szövetsége holnap, vasár­nap Debrecenben tart agitáló nagygyűlést. A gyű­lésen Bánffy Dezső báró, Bakonyi Samu és Tüdős János képviselő, Lengyel Imre királyi Ítélőtáblai biró és Haypál Benő budai reformá' tus pap fog fölszólalni. Leégett a szöregt gyógyfütelep. — Kétszázezer korona kár. — (Kiküldött munkatársunktól.) Ma este hat óra után tiz perccel a Szegedi Kereskedelmi és Kiviteli Részvénytársaság szoregi gyógy fütelepén eddig ki nem derített ok miatt tüz ütött ki, amely másfél óra alatt porrá égette az egész gyárat és az összes mellék­helyiségeket. Szerencsére a veszedelem akkor támadt, amikor a gyárban dolgozó munká­sok és munkásleányok már nem tartóz­kodtak benn a gyár helyiségeiben. Pár perccel a tüz kiütése előtt fizették ki őket s ennek köszönhető, hogy emberélet nem esett a tüzkatasztrófa áldozatául. A ve­szedelem azonban igy is igen nagy volt és fokozta az a körülmény, hogy a leg­primitívebb oltási munkálatokkal volt csak mód a tüz továbbterjedésének megaka­dályozására. Ez nem sikerült. A gyár ösz­szes helyiségei és az azokban fölhalmo­zott, körülbelül százezer korona értékű gyógyfü-áruk teljesen leégtek. A tűzesetről a következő tudósításainkban számolunk be: (A gyár égése.) Szegeden a városházi toronyőr hat óra után tiz perccel jelezte a tűzoltó-állomásnak, hogy Szőregen a gyógyfütelep félelmetes lángokban áll. A Szeged-állomásról és a város magasabb pontjairól látható volt, amint távol az égen vérvörös lepedő nyúlik el és szikrás füstosz­jopok törnek fölfelé. A tüz a telepnek azon a részén támadt, amely a vasúti állomás felé esik. Az épület egy része kőből, másrésze fából áll, a tetőket pedig kátránypapiros födi. A gyár kétemelet­magasságu, egy hatalmas munkateremből állt, ahol a sokfajtáju gyógynövényeket szárí­tották. A többi kisebb - nagyobb helyi­ségekben óriási mennyiségű száraz anyag volt szorosan összecsomagolva. A padlásrész is na­gyon meg volt rakva szárított gyógyfüvekkel. És a tüz épen ezen a részen tört ki. Akik messziről látták, azt hitték, hogy a deszkafal mel­lett cigányok sütögetik a kukoricát. Egyszerre azonban a balszárny tetőzete recsegni-ropogní kezdett, emeletmagasságu lángok csaptak föl, mire az egész épületrész düledezni kezdett. A tüz villámgyorsasággal harapózott tovább és rövid néhány perc alatt már az egész te­lep óriási lángokban állott. Tüzet fogtak az összes raktárak, munkatermek, szárítóhelyi­ségek, sőt a telep másik végében a kőből épi­I tett, úgynevezett téli raktár is.

Next

/
Thumbnails
Contents