Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-09 / 117. szám

976 DÉLMAGYAR ORSZAQ 1910 október 12 Az egész telepen ekkor márceak egy ember, fllyá Mócity munkavezető tartózkodott, aki a téti raktár mellett egy kis szobácskában lakik. Amikor a veszedelmet észrevette, rögtön segít" ségtil hívta a szöregi önkéntes-tűzoltókat, akiknek a parancsnokuk Tóth Károly községi jegyző. Nem épen a leghamarabb, de végre mégis megjött a tűzoltó-csapat, összesen huszhuszonnégy ember, egy nagyobbacska és egy egészen kicsike pumpácskával. Hét óra felé „hozzáláttak" az oltási munkálatokhoz. Az egyik pumpát a telepnek azon a részén állították föl, ahol a tűz kitört. A másikat pedig az ellenkező oldalon, hogy az ottlevő házakat a lángoktól megvédjék. No és most megkezdődött az oltás. A vékony, gyönge vizsugarakat, amelyek nem sok tüzet zavartak, látható kéjjel nyelték a hatalmas lángok és még vidámabban égtek. Igaz ugyan, hogy most már menthetetlen volt minden. A telep összes épületeit és a száraz gyógyfüveket minden oldalról tűz vette körül. Az oltás a legprimitívebb módon folyt. Pedig ebből az egy tűzesetből kifolyólag az egész falut könnyen irtózatos tüzveszedelem fenyegethette volna. Az égő teleptől ugyanis alig huszhusz'onöt méternyi távolságban a kátránygyár é-pülete áll, amely régebben a gyógyfü-vállalathoz tartozott. A kátránygyár körül a szabadban mintegy nyolcvan-száz hordó van kátránynyal megtöltve. Azonkívül olajjal telt tartályok vannak itt fölállítva, ugy, hogyha véletlenül nyugoti irányban fú a szél, az összes kcítrányos hordók és olajtartályok lángot fognak. Ebből pedig a legborzalmasabb tüzkatasztrófa keletkezhetett volúa s akkor már az egész falu menthetetlenül, a lángok martalékává válik. (A tűzoltók vacsorázni mennek.) Épen akkor értem a tüz színhelyére, amikor még nagy lángokkal égtek a rombadőlt épület" részek. A telepet két méter mélységű, vizzel telt árok veszi körül. Rajta keresztüljutni csak egy vékony deszkán lehetett. Első pillanatra már meszíről feltűnt, hogy a tűzet nem oltják. Odaérve, kérdezősködöm néhány ott álldogáló ember, jiiért nem oltanak, hiszen még most ls legjobban dühöng a tüz. Erre aztán igazán különös választ kaptam, ezt itt: — Hja, a tűzoltók vacsorázni mentek, mert éhesek voltak. Eleget dolgoztak héttől nyolcig' ugy is leégett itt már minden. — És nem is jönnek később vissza? — Aligha...... De minek is, most már majd esák szépen leég itt minden. —^ A téli raktár amott még megmenthető. Egye fene, azért már nem is kell erőlködni, ha a többi odavan. — Hogy támadt a tüz? — Nem tudjuk. Csak ugy magától — volt a lakonikus válasz. így „oltottak" tüzet akkor, amikor még a veszedelem körülöttünk ólálkodott. Mert bizony, ha -a szél hirtelen irányt változtatott volna és a kátrányos-hordók kigyuladnak, akkor vége mindennek. (Cigányok mint tűzoltók.) A munkavezető, akit mégis furdalt a lelkiismeret, cigányokat fogadott föl, hogy szivatytyuzzanak. A morék vagy egy félóráig puor páztak is ímmel-ámmal, de azután zugolódn1 kezdtek és abbahagyták a munkát. Pénzt és ennivalót kértek, ami természétesen nem volt. Hiába akarta kapacitálni őket a munkavezető azzal, hogy Bohr, a'részvénytársaság igazgatója, hamarosan kocsival jön ki és rendben lesz minden, a cigányok zsebredugták a kezüket és a már ismert cigány módon vitatkozásba kezdtek a mankavezetővel. Ekkor néhány községbeli ember szivattyúzott és fecskendezte a még mindig erősen égő, összetömörült épületrészeket és a fezáraz gyógyfü-guzsalyokat. (A kár.) A tiUs következtében az egész telep és az összes ott levő gyógyfü-áruk elpusztultak. A kár körülbelül kétszázezer korona, amely biztosítás utján valószínűleg megtérül. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Október 9, vasárnap délután: Rómeó és Júlia. „ 9, vasárnap este: Dudakisasszony. „ 10, hétfő: Vasgyáros. (Páros V3-os béri.) „ 11, kedd ; Obsitos. (Páratlan '/5-os béri.) „ 12, szerda : Csitulj, szivem. (Páros 8/.-os bérlet.) „ 13, csütörtök: Három testőr. (Páratlan il>-0s bérlet.) „ 14, péntek: Dudakisasszony. (Páros */a-os bérlet.) a 15, szombat . Svihákok, operett. (Páratlan '/»-os bérlet.) „ 16, vasárnap d. u.: Gül Baba. este: Svihákok. (Páros Vj-os bérlet.) Csitulj, szivem. (Páratlan !/a-os bérlet.) A kard becsülete, szinmii. (Bemutató - előadás. (Páros "3-os bérlet.) A kard becsülete. (Páratlan »/,-os bérlet.) „ 20, csütörtök: A kard becsülete. (Páros Vg-os bérlet.) „ 21, péntek: Troubadour, opera. (Páratlan 3/3-os bérlet.) „ 22, szombat : Troubadour. (Páros Va"os bérlet.) „ 23, vasárnap d. u.: A baba. „ 23, „ este: A csikós. (Páratlan »/,-os bérlet.) * Színészek a Kossuth-szobornál. Mariházy Miklós színtársulata, mint minden évben, ugy az idén is kegyeletes ünnepélyt rendezett az aradi gyásznap évfordulója alkalmából. A színtársulat tagjai teljes számban megjelentek a makói Kossuth-szobor előtt, ahol Bakó Lajos, a színtársulat tagja, szép beszéd kíséretében díszes koszorút helyezett el a szobor talapzatán. A lélekemelő ünnepségen nemcsak a színtársulat tagjai vettek részt, de képviselve volt ott a legtöbb hivatal is, nemkülönben a polgárság szép számmal jelent meg. Este hat órakor ugyancsak a színtársulat folytatta a kegyeletes ünneplést. A színház erkélyrésze előtt óriási közönség jelent meg, hogy tanuja legyen a színtársulat kegyeletes ünnepének. A színtársulat esti ünneplését a zenekarnak játéka nyitotta meg. Utána Margittay Gyula szavalta el nagy hatással Balla Miklósnak Október 6 cimü költeményét. Este a gyásznap emlékére „Ocskay brigadéros"-t, Herczeg Ferencnek e szép történelmi színmüvét adták. * Gyilkosság a színpadon. Madridból jelentik: Tegnapelőtt Cartagenában az Actualidesszinház délutáni előadásán gyilkosság történt a nyílt színpadon, a nézők szemeláttára. Előadás. közben a színpadra rohant Gonzales színész és azért, mert Salvador Soler igazgató fölmondott neki, hatszor átvágta a nyakát. A közönség rémülten menekült s a gyilkos szinészt rögtön elfogták. * Sztrájk a színházban. Párisból jelentik: Béjane asszony színházában a tegnapi előadást szokatlan esemény zavarta meg: a színpadi munkások, gépészek és kulisszatologatők sztrájkba léptek, ugy, hogy az előadás megakadt. Bilhaud és Hennequin „M'Amour" cimü, nálunk is ismert darabját játszották, de kevéssel az előadás megkezdése után a színpadi munkások küldöttsége kereste föl Réjane aszszonyt és fizetésemelést kértek tőle. Réjane azt felelte nekik, hogy követeléseikről majd az előadás befejezése után tárgyalhatnak, nem most, amikor őt a szerepe a színpadra szólítja. A munkásokat nem elégítette ki ez a válasz, sztrájkba léptek és háromnak kivételével nyomban otthagyták a színházat. Ilyen körülmények között játszódott le az első fölvonás. A vasfüggöny legördült, a színpadon pedig most a három munkás, a színészek és a két szerző cipelte a kulisszákat a második fölvonás díszletéhez. Persze, lassan ment a munka, de amikor elkészültek vele, akkor se kezdhettek a második fölvonáshoz, mert időközben a három munkás közül az egyik a vasfüggönyt fölhúzó gépből kilopott egy csavart, ugy, hogy a függönyt nem lehetett fölhúzni. Ekkor Réjane a függöny kis vasajtaján kilépett a közönség elé és elmondta a történteket. A közönség viharos ovációt rendezett a művésznő mellett. Szerencsére időközben találtak egy másik csavart, a függönyt fölhúzták és sok nehézség után végre folytathatták az előadást. * Milvészestély az Urániában. Rendkívül érdekes müvészestélyt rendez az Uránia igazgatósága hétfőn, kedden és szerdán. Vilmos császár Baranyában, Letűnt királyság és Vörös lovag cimü művészi mozgóképek kerülnek ez alkalommal bemutatásra. Ezenkívül még két érdekes mozgógépet mutat be az Uránia. így összesen tíz számból áll az Uránia műsora Holnap, vasárnap délután két órától éjjeli tizenegy óráig Vitális Imre betyártragédiája utoljára kerül színre az Urániában. A Haverda-por tanúi. — A tárgyalás harmadik napja. — (Saját tudósttónktól.) A mai tárgyalás iránt nem mutatkozott valami nagy érdeklődés; közönség a teremben alig gyűlt össze és a folyo" són se igen mutatkoznak a törvényszéki tárgyalások rendes látogatói, akik még tegnap és tegnapelőtt minden áron be akartak jutni a terembe. Féltízkor vonul be a bíróság, Baloghy György dr elnökkel az élén. Az elnök : A főtárgyalást megnyitom. Az esküdt urak mind megjelentek? Az esküdtek: Igen! Az elnök: Fölolvasom a mára beidézett tanuk névsorát. A mai napra ezt a harmincegy tanút idézte meg a bíróság: Farkas József, Jarmatzky Sándor dr, Ugró Gyula, Pál József, SÍ:ŐCS Bertalan, Szalai József dr, Szigeti Károly, Lelik István, Kardhordó Aladár, Koós János, Majos István, Berkovits Géza, Mátyus Elza, Bíró Ármin, Biró Árminné, Franki Dezső, Klein Pál Lipót, Klein Pál Lipótné, Popper Gyula, Révész Tivadar dr, Rónai József, Rónai Józsefné, Rónai Rezső, Rózsa István, Tóth Istvánné, Fehérváry Ferencné, Schuszter Lajos, Náray Géza, Feleki Mór, Rácz Ernő, Mandák Dezsőné. Ezek közül huszonkilencen jelentek meg. Az elnök tizenegy tanút visszatartott, a többieket elengedte és délután négy órára rendelte be őket. Az elnök: Figyelmeztetem a tanukat arra, hogy az igazat vallják, mert vallomásukra esetleg esküt kell tenniök. Balassa Ármin dr: Tegnap egy nyilatkozatot tettem, amelyet Dési Géza kollégám félreértett. Tartozom kijelenteni, hogy Dési Géza kollégám igazmondását kétségbevonni nem akár* tam; ezt itt is konstatálom, az ügy személyi részét tárgyaláson kivül elintéztük. — A* elnök: Tudomásul vesszük. Rózsa István, tanú! Rózsa István zsákhordó-munkás elmondja, hogy tavaly áprilisban egy villamoskocsin, egy kék ruhába öltözött fiatalember egy koronát adott neki azért, hogy szálljon le a kocsiról. Ez a fiatalember volt Jánossy. Jánossy: Nem emlékszem az esetre. Tanú meghiteltetését nem kívánják. (Ugró és Kardhordó.) Ugró Gyula újpesti polgármester elmondja, hogy néhány tisztviselő ajánlotta neki dijnokul Jánossy Aladárt. Az elnök: Igaz, hogy titkári teendőket végzett ön mellett? — Igaz. Jómodoru fiatalember volt és a titkári állás akkoriban nem igen követelt más kvalitást. — Mennyi volt a fizetése Jánossynak? — Mint napidijasnak, három korona naponta. — Miért vált meg az állásától? — Egyszer bejött hozzám és jelentette, hogy elveszi Jarmatzky főjegyző feleségét. Én azt mondtam, maradjon meg azért nálunk, áthelyezem majd olyan ügyosztályba, ahol nem lesz dolga a főjegyzővel. Ekkor szabadságot kért és nem ís tért többé vissza. Tanú már megesküdött volt; meghiteltetését mellőzik. Az elnök: Jarmatzky Sándor! (Mozgás.) A törvény megadja önnek a jogot, hojry ne valljon az ügyben, mivel elvált feleségéről van benne szó. Jarmatzky Sándor: Méltóztassék fölmenteni a tanuzás alól. Az elnök elbocsátja. Jarmatzky távozik a teremből és egy pillantásra sem méltatja Haverda Máriát. Az elnök: Kardhordó Árpád! Szolga kiáltja a nevet; a tauuk közül senki nem jelentkezik. Gál Jenő: Nem Kardhordó Árpád a tanú, hanem Kardhordó Aladár. Kardhordó Aladár napidíjas emlékszik rá, hogy 1909 március havában Jánossy kölcsön kért tőle egy Browning-pisztolyt. Tanú nemsokára visszavette Jánossytól a revolvert, mert attól félt, hogy Jánossy agyonlövi magát vele. Nagy, ügyész: Mondta-e Jánossy, hogy áz anyagi viszonyai meg fognak változni? A tanú: Igen emiitette, hogy a Haverda 17, hétfő: 18, kedd: 19, szerda,