Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-09 / 117. szám

1910 október 9 DÉLMAGYARORSZÁG 3 akarják biztosítani. A külügyminiszter ígéretet kért a keresztényszocialista párttól, hogy politikai kérdések íölhozásával nem fogja megzavarni a delegációk tárgyalásait. Ugy hiszik, hogy ezt az Ígéretet meg is kapja, mert a trónörökös megváltoztatta eredeti álláspontját és egyelőre nem óhajtja a viszály elmérgesitését. • A keresztényszocialisták pedig az ő akarata szerint cselekszenek. Botrányok Aradon. — A főispán ieiepiszései..— (Saját tudósítónktól.) Egymást érték a meg. iepetések azon az ülésen, melyet tegnap délután tartott Arad város közigazgatási bízott, sága. Már maga az ülés megnyitása érdekes volt. Az elnöklő főispán, Urbán Iván, szóvá tette, hogy a bizottság hivatalnok-tagjainak nagyrésze, köztük a városi ügyész, alügyész es jegyző, nem jelent meg az ülésen. — Nem hagyhatom szó néikül — mondotta a főispán — a tisztviselőknek ezt a hanyagságát Azért, mert egyes tisztviselők szabadságon vagy szüreten vannak, nem állhat meg a közigazgatás! Tessék legalább helyettesről gondoskodni! Különben is konstatáltam, hogy most, mióta délután két óráig van hivatal, a tisztviselő urak már déltájban nem találhatók hivatalukban. Ezután következett a második meglepetés. Mikor Kádas Kálmán főjegyző i-eferálni kezdett, a főispán rászólt: — Kérem, így nem lehet referálni! Ez a mesék országába való!. Tessék rendes munkát végezni! Mikor pedig az adóügyi tanácsos terjesztette elő jelentését, a városi adóhivatal hanyagságát rótta meg a főispán. Erélyesen kikelt azután a rendőrség és az orvosi hivatal ellen. — Aradon — mondotta a főispán — még most sem tették meg a szükséges intézkedéseket a kolera ellen. Október 6-án pedig megtörtént az a sajnálatos eset, hogy mikor az ünneplő közönség eltávozott a vesztőhelyröl, garázda emberek megrohanták a koszorúkat és széjjeltépték. Rendőr seholsem volt a közelben. Az' én emberemetj akit odaküldtem, högy megakadályozza ezt a vandalizmust, inzultálták. Az ülés végén következett a legnagyobb meglepetés. A főispán kivett a zsebéből egy revolvergolyót és elmondta, hogy azt az íróasztalán találta. — Lehet, '— mondta a főispán — hogy ez ajkaim csak a hideg levegőt érintették. Természetes, hogy mikor kérvényemet beadtam: egy lépést sem tettem a siker érdekében. Minek? Ha a Sors ugy akarja: a hivatalos lapban úgyis megjelenik a várvavárt kinevezés. A kinevezés meg is jelent; de miniszter mást nevezett ki a pompás hivatalba, nem engem. Képzelhetik, milyen dühösen dörzsöltem meg a lámpát és arcomból kikelve riadtam a szellemre: — Szemtelen fickó ! Te engem becsaptál! Azt mondtad, hogy a Végzet könyvébe az van irva, hogy én kapom azt az állást és a miniszter mégis mást nevezett ki? ! A szellem szomorúan, csüggedten eresztette le a hosszú, lebegő denevér-szárnyait: — Én a tiszta igazságot mondtam, uram — rebegé. — A Végzet könyvébe valóban az volt irva, hogy az állást te kapod: mert te is vagy rá legérdemesebb. De hát történt, hogy a te vetélytársadat egy nagybef.olyásu mágnás protezsálta s erre a Végzet kénytelen volt mást irni a könyvébe... Elkeseredve csaptam földhöz Aladin csodalámpáját. ugy, hogy ezer darabra tört. Minek is Őriztem volna tovább 9 Minek bivtain volna segítségül a szellemeket? Manapság olyan világot élünk, amikor a bajdani hatalmas szellemek nem képesek többé az ' emberen segíteni ... * Monda a hires utazó s ezzel befejezte elbeszélését, anélkül, hogy végeztével eldobta volna a szivarja végét, mint ahogy a novellákban szereplő elbeszélők szokták.. csak gyerekes csíny és nem komoly merénylet. Annyi tény, hogy tegnap este valaki belőtt a főispáni szobába az Andrássy-tér felől. A golyó áthatolt az ablakon és a függönyön s a menyezetről az asztalomra csapódott. Esténként a hivatalomban szoktani dolgozni és csak véletlen, hogy tegnap nem voltam ott. ' Érdékes, hogy a főispáni hivatal a város legforgalmasabb pontján van és a főispán leleplezéséig mégsem tudott senki a merény' étről. Kritikus évforduló. * Az első forduló esztendővel milyen más világ van abban a szerencsétlen országban, ahol tavaly november tizenharmadikán Ferrert agyonlövette a hatalom ! Akierikálisok, akik ebben a hangos szabadgondolkodóban a szabadgondolkodást akarták megölni, azóta megbuktak és már csak bujkálva szövik intrikáikat. A szegény spanyol király, akit akkor rá tudtak vonni a halálos Ítélet aláírására, azóta sokszorosan vezekelt s nemcsak a klerikális inkvízitorokkal, de körülbelül a szentszékkel is szakított. Maga Spanyolország, mely akkor csak kisebbik részében tudott Ferrer kivégzésén fölháborodni,' azóta megrázta magát és szabadelvű renesszánszában forróvá tette a klérusnak és fanatikus híveinek a spanyol földet. Ferrer pedig, akit egy esztendővel ezelőtt kivégeztek, mint egy gonosztevőt, gonosztevőből hős és • vértanú lett, hamarabb, mint a halálos Ítélet papirosa megsárgulhatott volna. És noha a vértanú szelleme egy csapásra igy megváltoztatta az egész élő Spanyolországot : a spanyol trónon mégis sápadtan és reszketve néz a kritikus évforduló elé egy szegény, fiatal király. Nem használt a gyors vezeklés, az ártatlan vérrel áztatott földből véres árnyak kelnek ki és már megindultak a gyönge trón, a gyönge király ellen. Az a forradalom, mely Portugáliát lángba boritotta, a spanyol udvart hideglelésbe ejtette. Nincs ott ina józanul gondolkozó ember. A szép Ena királyné nem tudja, melyik látvány borzasztja jobban : ha tudatlanul mosolygó gyermekeit nézi. vagy ha bűntudatosan reszkető férjének sápadt vázalakját figyeli. A király pedig, bármerre néz, Ferrer árnyékát látja s nyilván a napokat számlálja november tizenharmadikáig, mintha addig állna csak a Világ s mintha akkorára az árnyékvezér nyomában megindulnának trónja ellen mindazok, akiket a spanyol önkény, a spanyol bigottság és a spanyol gazság ártatlanul meggyilkoltatott. A klerikálisok, akik mellől elugrott, kárörvendezve mondják neki, hogy ez a következése elugrásának s a szabadelvűek, akikhez átpártolt, nem vigasztalhatják meg. mert későn és taktikából pártolt át, mikor már Ferrer ártatlan vérével maga ellen zúdította a boszuá.íst. Szegény spanyol király, akit vezeklésében hajszol a vég je te. A latin vér, mely a spanyolokban a portugál testvérek forradalmának hirére forrni kezd s a geográfiai szomszédság, mely a portugál vérfelhők árnyékát spanyol földre veti.: magában is elegendő volna, hogy a spanyol trónnal együtt ennek a trónnak ura is reszketni kezdjen. De a latin vérrokonságon és a geog\.'fiai szomszédságon kivül ott van ez a kritikus évforduló is, mely a legrosszabb időben juttatja a megsanyargatott, kizsarolt és butaságba szorított spanyol nép eszébe a királyi hatalom minden bűnét. Minden forradalom megmozgatja a népek renyhe emlékezőtehetségét s a távoli forradalom dübörgésére figyelmessé' lesz minden megigázott nép, melynek ilyenkor minden eszébe jut, amit jó volna elfelednie. Hát még ba a forradalom közei van s jön hozzá egy dátum, egy •gyötrő, a kezeket ökölbe gyűrő, a lelkeket föllazító, a vért fölforraló dátum, melyre emlékezvén, a nép keserűsége fölfut a torkáig és föl kell orditania, mint egy vagyonából kiforgatott embernek, mint egy agyonkinzott állatnak! Nem csoda tehát, ha a közelgő kritikus évforduló hideglelésbe ejti a spanyol udvart. A szomszédos forradalom jó ürügy, hogy talpra állítsanak minden spanyol katonát. S ha ez a katonaság még nem rendült meg hűségében, akkoí lehetséges, hogy a golyókkal és szüronyokkal még el lehet most kergetni a portugál forradalomnál forróbb lehelletü spanyol forradalmat. De ha ez a kritikus évforduló, ami az egy esztendő óta irányban megváltozott spanyol, hatalom érdekében kívánatos, ezúttal el is múlik na-, gyobb baj nélkül: Spanyolországra súlyos napok várnak. Ott Ferrer halhatatlan szelleme virraszt és számonkéri a nép elnyomóitól naponta, hogy mivel akarják és mivel képesek megengesztelni az ő ártatlan halálát. Ott Ferrer szelleme vigyáz rá, hogy Spanyolország a sok százados sötétség és doh után nyissa ki összes ablakait a világosságnak, a friss levegőnek, a huszadik század szellemének. És a spanyol trónt nem ménthetik meg esküvel hűségre kötött katonák, sem szolidáris nagyhatalmak. A spanyol trónt csak egy fölvilágosodott, emberségében megbecsült, szabad fejlődésében felülről is támogatott spanyol nép mentheti meg. Ferrer szellemének boszujától csak egy Ferrer szellemében nevelkedett Spanyolország óvhatja meg az ingadozó trónus reszkető birtokosát. Beszélgetés Magelhaes Limával. — Párisi levél. — Páris, október 7. Magelhaes Lima, aportugál köztársasági párt egyik vezére, a portugál szabadkőművesség nagymestere, akit hazájából radikális politikája miatt száműztek, hetek óta Párisban tartózkodik. A mult hónapban a brüsszeli szabadkőműves-kongresszuson . keltett lelkesedést több fölszólaiásával, melyben a spanyol kultúrharcra irányította újra az érdeklődést. Tegnap este a „Café Vernon"-ban találkoztam a köztársasági párt kimagasló vezérével és akkor még neki sem volt fogalma arról, hogy ilyen hamarosan betéljésedik a hazájában mindaz, amiért' republikánus barátai küzdenek. Nem vett részt közvetlenül a lisszaboni eseményekben és fejcsóválva olvasta föl nekem a „Le Temps"-ből azokat a táviratokat, melyek Boni' barda képviselő meggyilkolásáról szólottak és nem is sejtette, hogy ma már a portugál forradalomról kérdezhetem meg véleményét. A „Hotel Central"-beli lakásán kerestem föl és nagyon szívesen fogadott, amikor a forradalom okairól kértem tőle fölvilágositásokat. — Az egész portugál krízisnek — mondotta — az oka Franco diktatúrájában rejlik. A szabadság és a nép méltósága ellen intézett merényletek csak keserűséggel tölthették el honfitársaim közül mindazoknak a szivét, akik a modern országok szabadságaihoz erősen odaforrva, azon dolgoztak, hogy azokat hazájukba js bevezessék. — Megelégedett és boldog vagyok, hogy elérve láthatom pártom reményét. Bármi lenne js a tegnap Lisszabonban kitört forradalom közvetlen következménye, egy dolog bizonyos: a portugál királyság elveszett. A republikánu soknak foglyul esett király fölszállhat a lisszaboni öbölben horgonyzó „Sao Paulo" brazíliai hadihajóra, mely Fonseca marsalt hozta. Alfonzo hercegnek — aki a braganzai dinasztia trónjának visszaszerzésére hűnek maradt csapatok élén áll — minden kísérlete hiábavaló és haszontalan. A monarchia még ma elveszett; el lesz veszve rövid idő alatt akkor is, ha valami valószínűnek nem látszó csoda, vagy a külföld föllazító és lehetetlen közbelépése folytán II. Mánu.el pillanatnyira visszanyerné trónját. Mert ez a, rendszer saját hibái és saját elgyöngülése folytán pusztult el. Arra a kérdésemre, hogy milyen hatást tulajdonit a forradalomnak nemzetközi szempontból, Magelhaes Lima a következőket válaszolta: — A portugál forradalom nemcsak az ón hazám benső történeteben jelent szükséges és