Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-09 / 117. szám

2 DELMAQYARORSZAG 1910 október Í1 san kompromittálja. íme, az aradi nemzeti ünneplés alkalma, mint gyorsan és titkon ölő politikai mérge egy fondorkodó miniszterelnöknek. Ugy gondoljuk, ezekre a részben belső ellentmondásban szenvedő, részben naiv s nem a legjobbhiszemü állításokra nincs mit válaszolnunk. Ha a szónok köztiszteletben álló egyénisége és puritán jelleme s a miniszterelnök nyilt, őszinte egyénisége nem tartotta vissza ilyfajta kicsinyes kommentároktól, talán tekintettel lehetett volna a nemzeti gyász komolyságára s ama megrázó, sötét tragédiának nagyszerűségére, amelynek hatása alól senki sem vonhatja ki magát, legkevésbé az újságok, amelyeknek szent tiszte, ápolni és tisztaságukban megőrizni a hazafias kegyelet lángjait a közélet oltárain. Végül, hogy az „okos róká"-ról meg ne feledkezzünk: a magyar klerikálisok lapja, diplomatikus formában befeketíti „fönt" a Tisza István szereplését. Kifogásolja a „hang"-ot, amelylyel a szónok a holt királyokról beszélt s amely szerint „a nemzet elnyomóidnak állítja oda őket. Ez a hang — irja — „valóban különös érzelmeket válthat ki az uralkodóház köreiben". „Hát — kiált föl — ilyen a megbízható munkapárt vezére", tépelődnek és tűnődnek — szerinte — Bécsben . . . Ez legalább világos beszéd. De egy dolgot elfelejt. Elfelejti, hogy a képviselőház ama határozatát, hogy koszorút küldjön a tizenhárom aradi vértanú szobrára s az ünnepen magát küldöttség által képviseltesse, egyhangúlag, minden ellentmondás nélkül hozta. Minthogy e határozat ellen a néppárt részéről senki sem szólalt föl, a Ház e határozatáért politikailag és erkölcsileg felelős ő is. Felelős még az esetben is, ha e kegyeletes ünnepen a tisztelt párt tagjai távollétükkel tündököltek. Az aradi beszédre méltatlanul hányja tajtékját a pártpolitika. Nincs e beszédnek egyetlen sora, amely a napi politika érdekeit szolgálta volna. Magáról, a maga érzületéről és gondolkozásáról állit ki szegénységi bizonyítványt, aki e beszédben mást keresett, mint a magyar történelem örök igazságait. A pártsajtó mérge és támadó dühe azt bizonyítja, hogy Tisza István mesteri módon oldotta meg nehéz és kényes föladatát. Október hatodikát kiragadta a pártspekuláció fojtó és tisztátlan levegőjéből s oly fényes, tündöklő magasságba emelte, ahol ezentúl megszűnik egyetlen pártnak hangulatkeltő korteseszköze, kizárólagos privilégiuma lenni. Az aradi beszéd s az a kiengesztelő tény, hogy a magyar kormány nevében is koszorút tettek a szabadságszobor lábaihoz, a nemzet ünnepévé avatta ezt a napot. S minél haragosabban támadja érte a munkapártot a közélet két ellentétes pólusa : egyrészt az osztrák elvakultságnak, másrészt a patentirozott hazafiaknak tábora, annál bizonyosabb, hogy az ünneprendezés elérte magasztos célját, — a nemzet és a király érzelmi közösségének útjából megint elhárított egy nagy akadályt. A miniszterelnök"a királynál. Bécsből táv. iratozzák: Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma délben Schönbrunnba hajtatott^ ahol a király déli egy órakor kihallgatáson fogadta. Khuen több mint egy órát volt a királynál, akinek az osztrák éá közös miniszterekkel folytatott tárgyalásokról tett jelentést. Lukács László pénzügyminiszter ma reggel Budapestre utazott. A miniszterelnök este kilenc órakor érkezik Budapestre. A katonai követelések. Bécsből jelentik . A klerikális-feudálisok lapja, a Vaterland, mai számában „beavatott helyről" szerzett értesülések alapján pontokba foglalja a magyar katonai követeléseket. íme: 1. A Gotterhalte kiküszöbölése a magyar helyőrségeken és helyette a magyar királyi himnusz elismerése. 2. A Reichskriegsminister-elnevezés eltörlése és a monarchia mindkét államában császári és királyi hadügyminiszter cim kötelezővététele. 3. A magyar ezredekben a magyar cimer általános használata. 4. A magyar ezrednyelv behozatala a magyar ezredekban oly módon, hogy megmaradnak a német vezényszavak, de a kisegítő vezényszavak és az utasítások kizárólag magyar nyelven mondandók. 5. A magyar ezredekben magyar zászlók használandók, vagy pedig az eddigi ezredzászlókra a magyar cimer alkalmazandó nemzetiszínű pántlikával, vagy a magyar nemzetiszínű zászlókra a magyar cimer helyett Szűz Mária képe tétessék. Elkobzott osztrák lap. Az osztrák szociáldemokrata párt hivatalos lapjának, az ArbeiterZeitung-nafc tegnapi számát elkoboztatta abécsi ügyészség. Az Arbeiter-Zeitung a portugál eseményekkel foglalkozott ma, még pedig olyan kommentár kíséretében, ami nem tetszett a bécsi ügyészségnek. Vezércikket irt ezzel a cimmel: Éljen a köztársaság! Ez a cikk ismerteti a lisszaboni események jelentőségét; majd pedig a köztársasági forma előnyeit, szemben a monarchikus államforma hátrányaival. Majd ezeket irja: „Nem az uralkodó személye a monarchikus kormányforma legnagyobb baja. A monarchiában legtöbbnyire nem egy ember uralkodik, hanem az udvar. Az udvar pedig ezerféle érdekek vegyüléke, amelyek mind ellentétei a népérdeknek. Ez az intézmény teszi azután károssá a monarchiát. Ha a népek egyszer fölállítják a monarchizmus mérlegét, akkor legtöbbnyire a lisszaboni végeredményre jutnak. Tehát éljen a köztársaság!" Ebben a cikkben a bécsi ügyészség izgatást látott a monarchia ellen és ezért koboztatta el a lapot. Ez azonban aligha fogja megakadályozni azt, hogy a monarchia külügyi kormánya már valószínűleg ma vagy holnap el ne ismerje a portugál köztársaságot. Az osztrák keresztényszocialisták. A RcicJispost mai száma jelenti: A keresztényszociálista párt vezére, Gessmann dr, ma hoszszabb tanácskozást folytatott Aehrenthal gfóf külügyminiszterrel. A konferencia a delegáció elé terjesztendő közös költségvetésre vonatkozott. Ebből a hirből látható, bjgy a „közös kormány" már megindította azokat a tárgyalásokat, melyek a költségvetés sima lefolyását A szellem riadva menekült előlem, bizonyosan szörnyen bámulva magaviseletemen. Persze, egykori gazdája, Aladin, sohse kérdezte, honnan hozza a pénzt, csak belemarkólt. Meglepetésében a pénzeslevelet is ott felejtette. Szepegve vittem a főpostára, attól tartva, hogy lopás gyanúja miatt letartóztatnak. A szellemre persze nem mertem hivatkozni, — ki hitte volna el ezt a meséttf Azt mondtam, hogy találtam a pénzesleyetet, A postatiszt arca nem azt a gondolatot árulta el, hogy íme, egy becsületes megtaláló ; , hanem azt, hogy ime, egy gyáva gazember, aki nem meri a lopott levelet fölbontani... Én azonban örvendtem, csakhogy a csávából kimenekültem, amibe a szellem keVéítt Gondoltam magamban : én ugyan soha többé kezembe nem veszem a csodalámpát. De hát később még is eszembe jutott: hátha más módon hasznát vehetném az én szolgálattevő szellémeim tudományának ? Próba, szerencse. Megdörzsöltem a repedt üveglapot. Ismét hallatszott a kísérteties szélzugás. A hórihorgas túlvilági kamasz megjelent. -— Mit parancsolsz, uram és parancsolóm ? Építsek neked egy éjszaka alatt tündérpalotát, mint hajdani gazdámnak, Aladinnak ? — Aboz telek is kellene, barátom. Az pedig n«kem nincsen. Manap már nem épit az ember, ahová épen akar. Azután meg építkezési engedély is szükséges. S ha a szellemek a palotát föl is építenék egy éjszaka alatt uahba, mig a városi tanácstól megkapnátok az építkezési engedélyt, beletelne legalább egy hónap. — Hát mi másban lehetünk szolgálatodra? — Mindjárt megmondom. Holnap kezdődik az őszi meeting. Mondd meg nekem, melyik paripa ér leghamarább a birói páholy elé? — Bizonyosan az, amelyik legjobban szalad. — Azt Aladin csodalámpája nélkül is tudom. De melyik lesz ez a diadalmas? Mondj nekem egy pár kitűnő tippet, amit megrakhassak! — Uram, — vakarta meg a szellem a hosszú, denevérfüle tövét, — azt hiszem: ezt még Allah és Mohamed, az ő prófétája se tudná neked megmondani. — Ez baj. A turfhoz tehát nem értesz. Hiába: nénéitek, a boszorkányok is csak seprűn lovagolnak. Hanem talán máshoz adhatsz nekem hasznos tanácsot. Én most játszani akarok a tőzsdén. Mondd meg hát nekem: hausse-ra játszam-e, vagy pedig baisse-re ? Emelkedő lesz-e az irányzat, vagy hanyatló ? Nem lehet-e tartani a contreminetől? Milyen lesz a kereslet a búzában? Előnyös-e most nagy határidő-üzleteket kötni? Fölmegy-e a papirbuza árfolyama ? Több se kellett az én szellememnek! A kérdések ez özönére ugy eltűnt, mintha ott se lett volna. Mikor jobban meggondoltam a dolgot, nem is csodálkoztam. Hiába! Aladin idejében még hire se volt a tőzsdének és a papirbuzának. Meg voltam győződve, hogy az én jámbor kisértetemet mézeskalácscsal se bírom többé előédesgetni. Igaz is, hogy amikor még egyszer, utoljára próbát akartam tenni, jó sokáig kellett a csodalámpa üvegét dörzsölgetnem, mig a szellem újra bátorságot vett magának, hogy megjelenjék, tátszolt a szeméből, mennyire fél. hogy újra a tőzsdéről találok kérdezősködni. — Miben lehetek szolgálatodra, uram és parancsolóm? — Ide hallgass. Ha most egyszer segítesz rajtam, soha többé nem háborgatlak . . . Mostanában egy kitűnő állás üresedett meg, amit én szeretnék elnyerni. De nem tudom, érdemes lesz-e rá pályázni, mert lesz ám rá aspiráns elég. Ha ki tudnád te nekém eszközölni földöntúli hatalmaddal, hogy arra az állásra engem nevezzenek ki ? ! Beadjam én az állás elnyeréseért a kérvényemet ? — Arra könnyen válaszolhatok. Meg fogom nézni a Végzet könyvét: az van-e számodra megírva, hogy megkapod azt a hivatalt, vagy sem, Ez bizony jó lesz, gondoltam. Ha a menybeli nyilvántartásba, mint a zsirós szinekura boldog ura vagyok bevezetve: beadom a pályázatomat és nyugodtan várom a kinevezésemet. Izgatottan lestem a szellem viszszatérését, aki sebes forgószéllel érkezett. Csak ugy ragyogott az arca az örömtől, a diadaltól. — Örvendezzél, ó, burokban született halandó ! — kiáltott felém repesve, — A Végzet nagy könyvében az van irva, hógy neked van arra a hivatalra legnagyobb érdemed! Ugy kívánja az igazság, hogy tö kapjad meg ezt, a hivatalt, Szerettem volna megölelni, összecsókolni azt a szellemet — de kitárt karom, cuppanó