Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-07 / 90. szám

1910 szeptember 8 DÉL MAGYARORSZÁGI 7 tár támogatásával még ma hazautaztak Lembergbe. Három malomban, a Henger-malomban, a Király-malomban és az Első budai malom két szárnyában még mindig van negyvenkét sztrájktörő munkás. Ezeket is fogva tartják, ezek is pincében laknak és ezek is éheznek a malmokban. A molnároknak a sztrájk megtörésére való próbálkozása, ime, ilyen csúnya kudarcot vallott. Pedig, amint látható, nem riadtak vissza a legsötétebb eszközöktől sem. A sztrájkban álló munkások a mai nap folyamán kiszabadítják a még fogva tartott negyvenkét embert. A sztrájk pedig változatlanul folyik tovább. Szeptember. Tulajdonképen érzelegni kellene: most, amikor minden virág hervad. Mert szeptemberrel megérkezett a sárga ősz, az idő komor, egy" hangú szükesége, az elmúlás hangulata, amely" nek alá van vetve minden a világon. Költők szivéből feltör a sóhaj és versbe szökken, hogy elsirassa a nyarat és a nyár szerelmeit. Ez a lassú halál pedig nem is az emberé, nem az enyém, a tied, vagy az övé — a szeptemberrel érkező lassú halál a természet csöndes, zajtalan kimúlása. Mért szökik hát akkor köny a költők szemébe, mért tör föl a szivükből a tompa sóhaj, mi ihleti hát meg őket évszázadok óta újra meg újra, hogy elsirassák a természet ^eptemberi halálát? Pedig olyan banális már a szeptemberi szentimentalizmus* A poéták és a szubtilislelkü emberek ebben a banális szentimentálizmusban, amelylyel a természet halálát siratják, a maguk emlékeit temetik el, azokat az emlékeket, amelyek az embert körülvevő mindenhez, a természethez fűződnek. Fához, virághoz, épülethez, tóhoz, folyóhoz, ahol épen szeptember előtt egy-egy kellemes percet, órát, napot vagy napokat éltünk és élveztünk át. Ezeket az emlékeket siratják a poétaszivü emberek, amikor a szeptemberrel, isten tudja hány ezredikszer, újra kifakadnak a banális őszi dalok az elmúlásról. Pedig ez a szeptemberi szentimentálizmus elvesztette már a jogosultságát azért, mert egyszerűen unalmassá vált. A naiv leánysziveknek azonban jólesik ez a borongás, mert akkor, amikor ők a szeptemberi őszszel együtt sóhajtozva temetnek, bennük a tavasz ébredFekszenek és álmodnak álmatlanul éjszakákon át a hófehér leányszobában és egy férfi alakja elevenedik meg előttük a szoba sötétségében, akit akkor láttak, amikor még — zöld volt minden, nyár volt, forró, izgalmas nyár, tele vágygyal... És ime, most már őszi szól dúdol a fehér leányszoba ablakainál és annak, hogy a forró nyár a férfi szép alakjával eltűnt, csakis az ősz, a sárga fák, az egyhangú, esős, piszkos napok az okai. Ez a leány-szentimentálizmus szintén olyan banalitás, mint az emlékek elsiratása ékesszavu verssorokban. Voltaképen mind a kettő magánügy. Nem tartozik a közönségre, mert épen a közönség, a világ, az emberek sokfélesége formálja át az őszi borongást pezsgő, vidám, szines életté. Szeptember, az ősznek ez a sárga lovagja, ugytetszik, inkább megélénkít mindent, ami körülöttünk van. A napok egy csöppet sem egyhangúak, sőt dusabbak eseményekben, mint az álmos, bágyadt, nyári napok, amikor átkozzuk a forróságot, izzadunk és várjuk, hogy jöjjön már el az ősz, szeptember sárga lovagiával az élén. És ha meggondoljuk, csakugyan nincs bánkódnivaló azon, hogy a szeptemberbe belecsöppentünk ismét. Nézzük csak meg az utcát este, amikor ragyogó villanyfényben kipirult arcuj karcsú asszonyok kacagva sétálnak az esti korzón és szint, hangulatot, életet, vidámságot öntenek a szeptemberi szürke napokba. Igaz, hogy a fejünk fölött már nem susognak a platánok zöld lombjai, szél járja át a Széchenyitér egyre kopaszodó fáit, de lenn, a villanyfényes aszfalton gondtalanul bókolnak, udvarolnak és tréfálkoznak az emberek, mert szeptemberrel visszajött az igazi élet. Kezdődik a szezón, megnyílnak a színházak és a művészetek csarnokainak kapui. Unatkoznia pedig annak, akinek mindezek iránt érzéke van, nem lehet. Sőt mintha könnyebbé válna az élet a szeptemberrel. Az emberek összejönnek, csevegnek, pletykáznak és telik az idő. A „szürke" napok ugy suhannak el fölöttünk, mint egy másodperc. Ezért aztán, bizony isten, nevetségessé válnak azok, akik busulásnak eresztik a fejüket szeptember miatt. Azonban mégis ... Ne legyünk olyan önzők ós legalább ha mi nevetünk a magunk örömein, ne nevessünk azokon is egyúttal, akik együtt busulnak a komor szeptemberrel. Miért ? Boldogok, akik gondtalansággal néznek elébe a hidegülő időnek. Ha eső fog esni, kényelmes szobába húzódnak be, ha szél süvít az utcákon végig, meleg szobákból néznek kifelé, vagy meleg kabátba bújnak fülig, ha a levegőre mennek ki. Nem érzik, hogy megváltozott az idő, a szél nem járja át a ruhájukat, nem törődnek vele, érzik-e már a tél szagát, vagy sem. De vannak az életnek nyomorult alakjai, vannak kiüldözött, meztelen emberek, akik félő arccal, bizonytalanul, reszketve néznek a hidegülő, esős napok elé. Ezeknek is kell, hogy örömet hozzon a szeptember. Mert őszszer virágzik ki a jótékonyság, az irgalom gyümölcsöző megnyilatkozása. Letartóztatott nagykereskedő. — fi gyanús csődök. — (Saját tudósítónktól.) Szenzációs letartóztatás történt tegnap Aradon. Egy általánosan ismert tekintélyes nagykereskedőt, akinek három városban is nagy áruházai vannak, csalárd bukásban való részesség miatt letartóztattak. A föltűnést keltő letartóztatásról s annak előzményeiről alábbi tudósításunkban számolunk be: Az aradi csődeseteknél' már mintegy két év óta föltűnt, hogy a csődbe jutott kereskedőknél, akik a csődnyitás előtt nagymennyiségű holmit vásároltak össze, igen kevés árut találnak. A mult hónapban följelentés érkezett az aradi ügyészséghez, amely elmondotta, hogy az ilyen kereskedők áruikat Reiner Sándor rövidáru-nagykereskedőnek adják el, akinek Aradon, Nagyváradon és Brassóban vannak áruházai. Az ügyészség a följelentés következtében vizsgálatot indított Reiner Sándor ellen. Az eljárás folyamán beigazolást nyert, hogy több aradi kereskedő csődmegnyitás előtt áruit Reinernek adta el és igy a csődvagyont jelentékenyen megkárosította. Domonkos Lajos vizsgálóbíró ezért tegnap elrendelte Reiner letartóztatását. Reinert az ügyészség fogházába szállították és csalárd bukásban való részesség cimén megindították ellene az eljárást. A bűnös nagykereskedő üzelmei számos külföldi gyárost érzékenyen megkárosítottak. . Reiner Sándor nemrég hagyott föl üzletével Aradon. Letartóztatása egy aradi csődügygyei áll összefüggésben. Tenzling Ferenc és társai cég nemrég csődbe jutott és ennek áruit Reiner közvetítésével budapesti kereskedők vették meg. Tenzling százharmincezer koronával károsította meg hitelezőit. Legutóbbi kihallgatása alkalmával Tenzling rávallott Reinerre. Tegnap Domonkos Lajos vizsgálóbíró maga elé idézte és kijelentette, hogy letartóztatja, mert alapos a gyanú arra, hogy Rejner üzletszerüleg foglalkozik fizetésképtelen kereskedők áruraktárainak megvételével. Reiner hangoztatta ártatlanságát és ügyvédje utján fölfolyamodást jelentett be a vádtanácshoz ós ezer korona óvadékot ajánlott föl. Reiner igen gavallér életmódot folytatottA potom áron megszerzett árukat Nagyváradra vitte, hogy a. föltűnést Aradon elkerülje és onnan adta el a budapesti kereskedőknek Az orosz átok, — Péteruári levél. — Néhány év óta kalendáriumi pontossággal látogatja meg Oroszországot a kolera. Amikor az első gyümölcs piacra kerül, megkezdődik a járvány is. Az orosz nép szegényebb osztálya nyáron kizáróan gyümölcsből él, amelyet hihetetlen olcsón kínálnak az utca minden sarkán, Noha óriás hirdetményekkel figyelmeztetik az embereket a veszedelemre, amely minden gyümölcskosárban lappang, nem félnek tőle. A kolera-betegséget, vagyis a velejáró veszedelmet megszokták már régen a cár birodalmában. Ugy tekintik a betegséget, mintha hozzátartozna a nyári évszakhoz s alig védekeznek ellene. Csak amikor nagyon hevesen lép föl a járvány, ugy, mint az idén is, akkor ejti gondolkodóba a népet. De akkor se védekezik a higéna eszközeivel a veszedelem ellen, hanem mindenféle babonával akar rajta úrrá lenni. Ezzel aztán lehetetlenné válik a járványt teljesen kiküszöbölni. Az orosz nép fásultsága a kolerával szemben okozta, hogy a betegséget más országokba is becipelték. Eddig Oroszországban csak a városok voltak fertőzve, most szétvitték a betegség csiráját a falvakba is, ahol hihetetlen gyorsasággal terjedt egészen a határig, sőt sajnos, azon tul is fölütötte a fejét. A falvakban nagyon megnehezíti a védekezést a nép müveletlensége. Az orosz paraszt nagyon tudatlan és végtelenül babonás. Az egészségügyi rendelkezéseknek minden erejével ellentáll. Az orvosoktól jobban fél a paraszt, mint magától a kolerától. Egy orvos megjelenése pánikszerű félelemmel tölti el a falusi népet. A mult héten például Tauris kerületben csak rendőri segítséggel tudott egy kolera-bizottság megjelenni. A betegeket igy sem adták ki, hanem ugy eldugdosták őket, hogy csak kis részüket lehetett megtalálni. A legtöbb a rengeteg erdőbe menekült betegével, ahol aztán nem tudtak ráakadni, Az orvosságot méregnek tekintik s az a meggyőződésük, hogy az atyuska (a cár) meg akarja őket mérgeztetni, mert már nagyon is elszaporodtak. Csak a legnagyobb erőszakkal lehet az embereket rábírni, hogy az orvosságot bevegyék; de csak ugy engednek az erőszaknak, ha az orvos előbb a szemük láttára megízlelte az orvosságot. Némely faluban fél-, holtra verték a parasztok az orvosokat, mert abban a hitben voltak, hogy a kutakat megmérgezték s attól pusztulnak tömégesen. A hatóságok tehetetlenek a tudatlan néppel szemben. Mit ér minden fáradságuk, ha a nép ellenszegül minden intézkedésüknek. Csak ilyenkor látják, hogy mennyire megboszulja magát az a rendszer, amely a nép fölvilágositása ellen irányul. A kormány most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a koleramentes évszakokban, tehát télen és a kora tavaszkor, kurzusokat tartat a kisebb városokban és falvakban, hogy a népet kioktathassa a veszedelem elhárítására és az észszerű védekezésre. A pópák azonban nem akarják , a népet fölvilágosítani s még most is lázítják az orvosok ellen. Illiodor pópa, a duma egyik tagja, például templomának szószékéről hirdeti, hogy a kolera isten csapása, amely , ellen nem használ az orvosi beavatkozás. Egyúttal kigúnyolja a hatóságok egészségügyi rendelkezéseit is. Nem sokkal jobbak a viszonyok a fertőzött városokban sem. Odesszában, ahol három éve, hogy a kolera állandóan letelepedett, még alig tettek valamit a közegészségügyi állapotok javítására. A szerencsétlen várost a kolerán kívül a pestis is meglátogatta az idén. A kereskedelmet nagyon sújtja ez a kettős csapás. A kül. földi hajók elkerülik a fertőzött várost s az orosz gőzösök is csak szórványosan látogatják Odesszakikötőjét. Odessza kormányzója, ahelyett, hogy a betegség terjedése ellen minden lehetőt megtenne, aképen védekezik a veszedelem