Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-06 / 89. szám

4 DELM AGYARORSZAO 1910 szeptember 1 Hohenau gróf ejuíazoií. — Wallenstein Róza sürgönyei. — A demokrata gróf. — (Saját tudósítónktól.) Azok az állítólagos vádak, amelyek a szegedi kórház betegéről, Hohenau Hugó grófról egy-két berlini lap nyomán a fővárosban és Szegeden is elterjedtek, különösen a gróf feleségét, Wallenstein Rózát nyugtalanították, aki — amint megirtuk — ezidő szerint Berlinben tartózkodik. ahol a „Hotel Palace"-ban van lakása. Szombat óta egészen ma délig egymást érték a sürgönyváltások Hohenau gróf és a felesége között. Wallenstein Róza annyira aggódott a férjéért, hogy két nap óta tiz-tizenkét táviratban kérte, utazzon rögtön Berlinbe, nehogy a nagy izgalmak miatt a grófnak valami komolyabb baja essék Szegeden. Az erélyes hangú táviratok végre is arra ltényszeritették a grófot, hogy minél hamarabb utazzék el Szegedről. Az elutazás ma délután a budapesti gyorsvonattal meg is történt. (Wallenstein Róza sürgönyei.) Hohenau gróf a szombati éjszakát álmatlan nyugtalansággal töltötte a szegedi kórházban. Azok a hirek, amelyek elterjedtek róla, rendkívül fölizgatták amúgy is gyöngélkedő természetét. Egész éjjel nyugtalanul járt-kelt, elhagyta a szobáját és kiment a folyosóra sétálni. Bekopogtatott az ügyeletes orvosokhoz, akikkel hosszú ideig beszélgetett. Majd késS este belátogatott a hármas számú szobába is, ahol Kohárynéval társalgott hosszasabban. Az ápolóknak meghagyta, hogyha távirat érkezik a címére, bármily időben juttassák hozzá, sőt még ha a szobájában aludna is, költsék föl. Ezen az éjszakán több sürgönyt kapott Berlinből, amelyekben Wallenstein Róza kéri őt, hogy lehetőleg még a holnapi, vasárnapi napon csomagoljon össze mindent és üljön vonatra. A gróf ekkor visszasürgönyzött, hogy legalább őt-hat napig kell még a kórházban maradnia, mert megint olyan rosszul érzi magát, mint a legelső napon, amikor a kórházba jött. Wallenstein Róza annál inkább aggódott. A vasárnapi napon egymásután érkeztek a sürgönyök a kórházba. Ezekben Wallenstein Róza figyelmeztette az urát, hogy a rágalmakat meg kell torolni, annál is inkább szükséges tehát, hogy most együtt legyenek, megbeszéljék a dolgokat és együtt tegyék meg a följelentéseket. A sürgönyváltások egészen vasárnap éjfélig tartottak, éjfél után egy órakor küldte Wallenstein Róza az utolsó táviratot, amelyben ismé" telten meghagyta a grófnak, hogy akár idasásra képesnek érzi magát, akár nem, az első vonattal utazzon Berlinbe, mert 5 egyedül nem intézkedhetik, viszont azt sem teheti meg, de hiábavaló is volna, hogy Szegedre utazzék. Wallenstein Rózának ez az utolsó, hosszú távirata végre elhatározásra birta a grófot. Becsöngette az ápolónőjét és tudtára adta, hogy mivel holnap, hétfőn délután a Budapest felé induló gyorsvonattal Berlinbe utazik, délelőtt csomagolják össze a holmiját, mert délig ki akarja aludni magát, hogy kipihent testtel üljön vonatra. (A demokrata gróf.) Hohenau gróf nagyon népszerű emberré vált a kórházi személyzet előtt. Bárkivel szívesen ereszkedett szóba és mindenkivel el tudott be. szélgetni. Vasárnap egész nap fönt járt hol a folyosókon, hol az egyes kórtermekben tartózkodott, majd az orvosokhoz és a gondnoki irodába látogatott be. Vasárnap még nem tudott róla, hogy másnap elutazik Szegedről, annyit azonban megemlített, hogy a felesége nagyon hivja már Berlinbe és valószínűleg öthat nap múlva el is utazik innen. ígéretemhez képest vasárnap ismét látogatást tettem a grófnál. Megint a kórház emeleti folyosóján találkoztunk. A gróf az ablak mellett állt pirosszinü selyem hálóköntösében és elgondolkozva nézett le a kórház udvarára. Közeledésemre figyelmes lett, majd mosolyogva eljött az ablak mellől és melegen üdvözölt. Leültünk a folyosó karospadjára és beszélgetni kezdtünk. Kérdezősködtem a hogyléte iránt, amire a gróf ezt válaszolta: — Most megint rosszabbul érzem magamat. Zsibbadtságot érzek a tagjaimban, az asztma is a régi módon kezd gyötörni ismét, a fejem egy kicsit szédül, szóval épen nem érzem jól magam ahoz, hogy elutazhassak. — Mikor szándékozik elutazni, gróf ur? — Tulajdonképen ugy vagyok, hogy minden pillanatban el kellene mennem, a feleségemtől már egész csomó táviratot kaptam, hogy lehetőleg azonnal jöjjek utána. Tudja, őt is nagyon fölháboritották azok az aljas, boszusugallta rágaimak, amelyeket az ellenségeink mindenfelé elterjesztettek rólunk, ugy, hogy az illető tudósítókat megfizették. Bizonyos vagyok benne, hogyha az illető tudósítóknak most én állanék nagyobb öszszeggel a rendelkezésükre, lefújnák és visszavonnák az egészet. — Elhatározta már gróf ur, hogy azonnal utazik-e,vagy sem? — Még nem tudom pontosan, hogy mikor utazom, de most még utazásra képtelen vagyok. Egyébként ez a néhány nap nem okoz különös zavarokat abban, hogy az ügyemet a bíróságok utján tisztázzam. Tegnap este, röviddel azután, hogy ön eltávozott, sürgönyöztem a budapesti lapoknak, hogy az engem ért rágalmakért az illető lapok ellen megteszem a bűnvádi eljárást. — Tudom, gróf ur, ezt meg is irta ma a Délmagyarország. — Igen, olvastam. Ma reggel meghozattam az összes helybeli lapokat és Kohárynéval lefordíttattam magamnak a rám vonatkozó részeket. Köszönöm a Délmagyarországnak, hogy" a személyemet a nyilatkozatom leközlésével rehabilitálta. Mert mindaz, amit elmondtam, a tiszta valóság alapján áll. Én és a feleségem folytonosan ellenségeink üldözésének vagyunk kitéve. Alig van nap, hogy,a egy-egy fenyegető levelet ne kapnék. De most meg fogok torolni mindent, eltökéltem rá magamat. A feleségem is már valóságos betege az izgalmaknak ... Egyébként arról, hogy a berlini és egyáltalában semmiféle rendőrséggel dolgom nincs, meggyőződést szerezhet ön abból a levélből, amit berlini jószágkormányzómtól, Werner dr-tól kaptam. Werner ebben a levelében beszámol a mult hónap kiadásairól és bevételeiről és megírja azt is, hogy a berlini rendörséghez egyáltalában semmiféle följelentés nem érkezett ellenem, amint hogy nem is érkezhetett, mert erre ok nincs. A gróf ezután elmondta még, hogy nagyon fáradtnak és kimerültnek érzi magát, egész éjjel nem aludt, szeretne pihenni egy kisséVisszavonult a szobájába és megkérte az ápolókat, hogy néhány óra hosszat ne háborgassák. A folyosón Kohárynéval találkoztam. Üdvö. zöltük egymást, majd ő is beszélni kezdett a grófról: — A gróf ur nagyon örült, hogy engem öregasszonynak irt ki a lapjában. így legalább — azt mondta — nem támadnak kellemetlenségei a feleségével, mert az asszony nem lehet rá féltékeny. Pedig nem is vagyok olyan öreg, sőt fiatalabb, mint a gróf ur felesége, akiről azt mondják, hogy harmincévesnek adja ki magát, de van már negyvenöt is . . . Hozzá meg nem is olyan szép már, mint amilyennek eddig tartották ... — szólt önérzetesen Koháryné. — A gróf ur — folytatta tovább — amint tetszik látni, nagyon demokratikus érzelmű ember. Ezt ő maga is mondta és azt, hogy 8 cseppet sem büszke arra, hogy ő arisztokratának született, mert az r.°m áz ö érdeme. Még azt is mondta, bogy ha u.jra megnősül valamikor, — hiszen mindössze huszonkilenc éves — csakis polgári családhói származó leányt vesz feleségül . . . (Az utolsó nap Szegeden.) Vasárnap éjjel egy órakor kapta Hohenau gróf az utolsó táviratot Wallenstein Rózától. amelyre végleg elhatározta, hogy másnap, hétfőn, a gyorsvonattal Berlinbe utazik. A hirt elmondta az ápolóknak is, akik viszont az or" vosoknak és Gácsér Lajos kórházi gondnoknak jelentették be a gróf szándékát. A gróf hirtelen elhatározása fölött különösen az orvosok csodálkoztak legjobban. A gróf betegsége ugyanis az orvosok szerint ismét abba a stádiumba jutott, mint az első napon, amikor a kórházba jött. Ebben az állapotában — jelentették ki az orvosok a grófnak — utazásra képtelen. A gróf azonban ennek ellenére ragaszkodott az elhatározásához, délben kivitette két kofferét és egy kisebb bőröndjét a Szeged-állomásra, azután a gondnoki irodában számolt le. Háromnegyed három órakor délután bucsut vett mindenkitől. Gácsér Lajos gondnoknak megelégedését fejezte ki a kórházi ápolás fölött és hangoztatta, hogy valószínűleg vissza fog még térni Szegedre, mert reméli, hogy az itteni kezelés ki tudja gyógyítani betegségéből• Néhány perccel a gróf elutazása előtt a kórházi gondnok telefonozott Szálay József dr helyettes főkapitánynak, hogy Hohenau gróf három óra tizenhét perckor a budapesti gyorsvonattal elutazik Szegedről. A helyettea főkapitány erre azt válaszolta, hogy miután a berlini rendőrségtől eddig semmiféle irat nem érkezett Szegedre, a grófot nem lehet föltartóztatni elutazási szándékában. Három óra előtt a gróf egyik kórházi orvos kíséretében kocsira ült és kihajtatott az állo< másra. A mellette ülő orvosnak azt mondta, hogy egy Berlin mellett levő szanatóriumba megy, de mielőbb szeretne visszatérni Szegedre. Vége a koleraveszedelemnek. — Hivatalos jelentések. — (Saját tudósítónktól.) Most már kétségkívül konstatálhatjuk, hogy Magyarországon megszűnt, reméljük, hogy örökre, a kolera veszedelme. Budapesten sem tegnap, sem ma, még csak gyanús eset sem fordult elő. Debreceni jelentés szerint híre terjedt, hogy a máriapócsl zarándokok közt koleragyanus megbetegedések fordultak elő. A riasztó hirek nem felelnek meg a valóságnak. A búcsúra sok beteg megy gyógyulást remélve és az ut viszontagsága sokakat erősen megvisel. A hatóság semmiféle gyanús megbetegedésről nem tud. A külföldi esetekről a következő távirataink számolnak be: Marseillébó'l jelentik: Az itteni pályaudvaron tegnap föltartóztattak egy személyvonatot, amely lourdesi zarándokokat hozott Olaszországból. A föltartóztatásnak az volt az oka, hogy a vonat utasai közt állítólag kolera tört ki. A pályaudvart szigorúan elzárták, egyetlen utast sem engedtek leszállni, azután az egész vonatot, ugy, ahogy volt, visszaküldték az olasz határra. Rómából táviratozzák : Apuliából a legutolsó huszonnégy órában a következő statisztikai kimutatás érkezett be a koleráról: Marguerita de Savoyában két megbetegedés és három haláleset, Trinitapoliban három megbetegedés és három haláleset, San Ferdinandoban egy haláleset, Barlettában két megbetegedés és négy haláleset, Traniban két megbetegedés és négy haláleset, Molfettában hét megbetegedés, Canossa és Andriaban pedig egy-egy megbetegedés. Berlinből jelentik: A reggeli lapok jelentése szerint a spandaui kórházban fekvő Sarnow királyi lőporgyári helyettes felügyelő, kinek felesége a mult hónapban kolerában meghalt, szintén áldozatul esett kolerának. Sarnow tegnap este meghalt. Parisból jelentik: Ma itt az a hir terjedt el, hogy a híres Lourdesban járványszerüen lépett föl az oroszországi kolera. A hirt hivatalosan megcáfolják.