Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-06 / 89. szám

1910 szeptember 3 DÉL MAGYAR ORSZÁG 5 Sikkasztó szegedi áliomásfeMgyázó. — Önként jelentkezett az ügyészségen. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi királyi ügyészségen ma reggel megjelent JJ. M. Máv. állomásfelvigyázú és előadta, hogy nyolcezer koronát sikkasztott hivatalában. A vizsgálóbíró azonnal elrendelte előzetes letartóztatását a sikkasztó állomásfelvigyázónak, aki a mai napot már a szegedi királyi törvényszék fogdájában. töltötte. U. M. 1902 május elseje óta kinevezett állomásfelvigyázója a Máv-nak. Ezévi március kilencedikétől a szegedi állomáson az első- és másodikosztályu személypénztárnál ideiglenes minőségű pénztárkezelő volt. Mint ilyen, kifogástalanul teljesítette kötelességét. A nyár folyamán azonban kártyázni kezdett s ettől kezdve minden szabadidejét kávéházban töltötte. Mivel este nyolc órától tizenkettőig nincs vonatindulás, U. M., amikor iuspekciós volt^ ezt az időt is kávéházban töltötte. Szabad napjain pedig sokszor reggelig is kártyázott egyes szegedi kávéházakban. Kihallgatása alkalmával elmondta, hogy április hónapban követte el az első sikkasztást. Először ötven koronát vett el. Ezzel a pénzzel szerencséje volt, nagyobb összeget nyert vele. Másodszor már nagyobb összeget vett el, de ezt elvesztette. Néha-néha nyert, olykor nagyobb összeget is, de a legtöbbször veszített. A vizsgálóbírónak előadta, hogy soronkivül adott el jegyeket, amelyre rendes viszonyok között nem is jöhettek volna rá, csak rovancsolás alkalmával. A sikkasztott pénznek egyrészével adósságait törlesztette, legnagyobb részét azonban elkártyázta. Tegnap este még megjelent egyik szegedi kávéházban U. M. és játszani akart. Mivel nem "kapott partnereket, eltávozott hivatalába. Tegnap ugyanis ügyeletes volt s tizenkét órára a pénztárnál kellett lennie. Reggelig ott volt, rendesen elvégezte teendőit s hét órakor hazament a vasútról lakására. Itt csak rövid időt töltött s anélkül, hogy feleségével csak sejttette. is volna szándékát, elment a királji ügyészséghez és följelentette magát. Az ügyészség azonnal értesítette az állomásfőnökséget az esetről, ahol nyomban szigorú vizsgálatot indítottak. Az üzletvezetőségtöl pénztári rovancsolókat küldtek ki a vizsgálatra, amely eddig még nem tudta pontosan megállapítani az elsikkasztott összeg nagyságát. Bogyós Ottó állomásfőnök a délelőtt folyamán magához hivatta U. M. feleségét, akit egészen váratlanul ért a rettenetes hir. A szerencsétlen asszony semmit sem tud férje bűnösségéről és amikor az állomásfőnök közölte vele férje sikkasztásait és letartóztatását, csaknem ájultan rogyott össze. Leírhatatlan kétségbeeséssel rohant el az állomásfőnöktől. Munkatársunk beszélgetett a sikkasztás ügyében Bogyós Ottó állomásfőnökkel, aki a kártya áldozatának mondta U. M.-t. Rendesen végezte föladatát mindaddig, amig kártyázni nem kezdett. Ettől kezdve minden szabadidejét kávéházban töltötte. Megtörtént legutóbb, — mondta az állomásfőnök, — hogy tizenkét órakor éjjel nem volt a pénztárban s így nem lehetett jegyet kiadni. Sikkasztásaira különben ma jelentkezése nélkül is rájöttek volna. A pénztárba befolyt összeget naponként lepecsételt borítékban adják át a pénztárkezelők a főnöknek, aki a gyiijtőpénztárba küldi a pénzt. A főnök nem olvassa meg a levél tartalmát, amelyen föl van tűntetve az összeg, hanem a gyüjtőpénztár másnap elismeri azt. Ma délelőtt telefonon jelentették a gyüjtőpénztárból, hogy az U. M. által lepecsételt, ezernyolcszáz korona tartalmat föltüntető pénzeslevél újságpapírokkal van kitöltve. Ekkor már az ügyészség értesítéséből tudott U. M. sikkasztásairól az állomásfőnök. A sikkasztó állomásfelvigyázó tehát tudta, hogy ma már kiderül bűnössége, ezért inkább önként jelentkezett. A vizsgálóbiró előtt kijelentette, hogy előbb öngyilkos akart lenni s csak később határozta el magát a jelentkezésre. Sajnálatraméltó áldozata ennek a hivatali sikkasztásnak U. M. felesége. A szegény aszszonyt egészen beteggé tette férjének bűnössége. Munkatársunk előtt sirva jelentette ki, hogy még arról sem tudott, hogy férje kártyázik. Hallott többször férjének játékairól, de amikor kérdőre vonta férjét, ez mindig azza* védekezett, hogy csak „nézi" a játékot. Ma reggel, amikor U. M. a városba jött be, családja még semmit sem tudott. Elképzelhető az a rettenetes csapás, amit a sikkasztás a mit sem sejtő asszonyra tett. Két kis gyermekével egész nap sir a most már minden támasz nélkül álló, szerencsétlen asszony. U. M. védelmé, vei Kormányos Benő dr-t bizta meg. A posta áldozata. — Egy asszony kálváriája. — Egy bűnös asszony szörnyűséges vezeklésének megható jelenete játszódott le a mult hét péntekjén a fővárosi, hatodik kerületi rendőrkapitányságon, Kaszás Ernő rendőrfogalmazó előtt. Kora reggel Nagy XVII. Sándor rendőr egy kopottas ruhába öltözött, még fiatal nőt állított a reudőrfogalmazó elé. Az asszonyt a rendőr egy külvárosi kis szálloda padlásszobájában találtaEgy szállodai alkalmazott hivta Eöl a rendőr figyelmét az asszonyra. Az utóbbi időben ugyanis a kisebb garni-szállodákban lopások történtek. A lopással egy asszonyt gyanúsítottak és a szállodai alkalmazott azt .hitte, hogy a szállóban két nap óta lakó fiatal asszony a tolvaj. A réndőr kötelességszerűen igazolásra szólította a nőt, aki olyan nevet mondott be, amelyet a rendőr ismert. Egy terézvárosi nagykereskedő feleségének mondotta magát. Ez csak gyanúsabbá tette a kopott, tépettruhás asszonyt. A rendőr azt hitte, hogy hamis nevet mondott be, aki pedig titkolja a kilétét, annak bizonyosan oka van reá. Fölszólította tehát az asszonyt, hogy kövesse a kapitányságra. A fölszólitásra az asszony zokogni kezdett, térdreborult a rendőr előtt és összetett kézzel könyörgött, hogy ne hurcolja meg. — Ártatlan vagyok, — mondotta, — nem követtem el semmi bűnt, csak szegénysorba jutottam. Nem élem tul ezt a szégyent, A rendőr még gyanúsabbnak találta az asz* szonyt a könyörgés után és erélyesebb hangon sürgette az indulásra. A boldogtalan teremtés végső kétségbeesésében a jó időkből még megmaradt ridiküljéből kivette minden pénzét, hét korona és néhány fillért s a rendőrnek adta. Nagy XVII. Sándor nyomban megállapította a megvesztegetést és most már megfenyegette az asszonyt, hogy megkötözi és erőszak alkalmazásával viszi be a kapitányságra. Erre megtört és kendőt kötve a fejére, mélyen a szemére húzva, a rendőrrel bement a hatodik kerületi kapitányságra. Itt Kaszás Ernő fogalmazó hallgatta ki. Az asszony elmondotta, hogy egy terézvárosi nagykereskedő elvált felesége. — Néhány évvel ezelőtt még a legboldogabb asszony voltam Budapesten. Hatszobás lakásom volt, öt cseléddel rendelkeztem, automobilon jártam, minden kívánságom nyomban teljesült. Az életnek csak a kellemességeit élveztem, soha sem sejtettem, hogy a nyomor szörnyűségeiben is részem lesz. Árvaleány voltam, szülőim tönkrement kereskedők voltak férjem családja vett magához és a legnagyobb gonddal nevelt, mintha csak a tulajdon gyermekük lettem volna. Együtt nőttem föl a férjemmel, játszópajtások voltunk, később pedig egymást megszerettük. Senki sem gondolt arra, hogy a minket egymáshoz fűző kötelék valaha is meglazulhat. — Es mégis megtörtént. Borzadva gondolok vissza a történtekre. A lelkiismeretem nem hagy nyugodni, érzem annak a szörnyű bűnnek a súlyát, amelyet férjem és családja ellen követtem el. Nem is sejtem, hogyan keríthetett a hatalmába az ördög. Gyönge voltam. Nagyon szép asszony lehettem, mert bolondultak utánam a férfiak. A férjem nem féltett, csaknem kérkedett velem, mint valami értéktárgyával és igazi nagyvilági élet középpontjába kerültem. A szerény árvaleányt elkápráztatta a fény, megszédítette a forró, illatos levegő és egy alávaló lelkű férfi suttogó, csábító szava. Sokáig küzdöttem ellene, de egy véletlen valósággal a karjába sodort. — Nyár volt. Férjem üzleti ügyekben volt elfoglalva, nem nyaralhatott. Engem elvitt Ujtátrafüredre és ott hagyott. Néhány nap múlva nagy megrémüléssel láttam, hogy ott van a csábitóm. Ki akartam térni előle, de lehetetlen volt. Attól a pfllanattól kezdve folyton a nyomomban volt és teljesen a hatalmába kerített. Sohasem hittem volna, hogy a férjem nélkül ennyire gyönge vagyok. A csábító előbb elutazott, mint én, de még ekkor sem hagyott békében, mindennap levelet irt Budapestről. Ez okozta a katasztrófám. A férjem egy napon elhatározta, hogy elvisz Ujtátrafüredről Abbáziába. Elutaztam, hogy a nyár hátralevő részét az osztrák tengerparton töltsem. Az uram itt se lehetett velem, de egy hét multával egy napon földúlt ábrázattal jelent meg és fölmutatta a szeretőm levelét. Rettenetes jelenet volt, sohasem felejtem el. A válás az én hibám kimondásával hamarosan megtörtént. — Később tudtam meg, hogy a posta lelkiismeretessége okozta a tragédiát. A levél nem talált már Tátrafüreden. Visszakerült a főpostára, ahol kinyomozták a férjem lakását. Fölbontották ugyanis a levelet, amelynek az aláírása ez volt: „Sokmilliószor csókol hűségesen szerető kis urad." — Ebből az aláírásból arra következtettek» hogy férjem a föladó ós visszakézbesitették neki. — Azóta vezeklem. Valósággal férfigyülölő lettem. Tisztességes munkából tartom fönn magam. Nyomorgok bár, de utálom a férfiakat, akiknek a romlásom köszönhetem. A rendőrség megállapította, hogy a szerencsétlen asszony ártatlan a szállodai lopásban, a megvesztegetés dolgát nem vették komolyan és elbocsátották. Mérgezés Ehrlich szerévei. — Szerencsétlenség Kopenhágában. — (Saját tudósítónktól.) Azoknak a tudósoknak, akik valószínűen hiúságból és sértett becsvágyból hajlandók Ehrlichet megtenni kuruzslónak, bizonyára kapóra jön az a hir, hogy Kopenhágában egy szifiliszes beteg meghalt a 606-tal való kezelés miatt, arzénmérgezés tünetei között. Doyen professzor, Ehrlich legnagyobb ellensége bizonyosan ujabb förmedvényt is megereszt majd, a különben szenzációs esetbe kapaszkodva. Fölösleges pedig annak a bizonyítása, hogy ez az egy szerencsétlenség nem érv az Ehrlich-szérum veszedelmessége mellett. A híressé váló kopenhágai halottat különben föl fogják boncolni s igy mindenkép korai volna az itéletmondás. Berlinből táviratozzák: Kopenhágából jelentik a Berliner Tagéblatt-nak: Egy bujakóros betegnek az Ehrlich-Hata-féle 606-os készitménynyel való kezelése az itteni klinikán szerencsétlenül végződött- Lehetséges azonban, hogy a bajt nem maga a szer, hanem annak gyakorlatlan kéz által való helytelen adagolása okozta. A szóban levő esetben egy olyan betegnek fecskendezték be az Ehrlich-féle szert, aki bujakór következtében általános bénulásban szenvedett. A beteg kevéssel a preparátum befecskendezése után az arzénmérgezés tünetei közt meghalt. Be kell várni a boncolás ered" menyét, mielőtt végleges Ítéletet mondhatnak arról, hogy a kezelt beteg halálát tényleg az Ehrlich-féle szer idézte elő,