Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-06 / 89. szám

3 DELMAGYARORSZAG 1910 szeptember valóknak s ezzel léket üt-e saját alkotmányán. A hellén kormány erre azt fogja felelni, sőt már félhivatalos közleményekben felelte is, hogy a nemzetgyűlésbe csak Venizeloszt és Pologeorgiszt bocsátják be, mert ezek hellén alattvalók, a többi hármat kirekesztik. Nem vizsgáljuk azt, hogy miért épen ez a két kiváló ember hellén alattvaló és a másik három nem, mert ha vizsgálnók, könnyen kisülhetne, hogy ezek is csak azért görög alattvalók, mert rájuk szükség van; de ha valósággal hellén alattvalók, amiben most nem szabad kételkednünk, akkor a nemzetgyűlés helyet adhat nekik, föltéve, hogy fátyolt vet mandátumuknak zavaros jogosultságu forrására. Ez megint Görögország belső ügye, épen ugy, mint a magyar parlament belső ügye, hogy kinek a mandátumát igazolja. Ha tehát ez a két ur bent fog ülni a nemzetgyűlésben és ép oly hangosan, vagy még hangosabban fogja is követelni Kréta annektálását, mint azok a hellén alattvalók, akik tisztább vizű mandátummal jutottak be, minő konzekvenciák háramlanak ebből a nemzetközi egyensúlyra? Némi gondolkozás után azt mondhatnók, hogy semminők. Mindössze talán annyi az egész, hogy egy-két emberrel több járná le magát a görög politikai szintér gyorsan őrlő malmában. Ha pedig Venizelosz, mint hellén állampolgár miniszterelnök lesz, az sem lehetne cásus belli, mert külügyminiszterek és nagykövetek kinevezésénél ugyan szokásos a puhatolódzás, vájjon a hatalmaknak tetszenek-e, de miniszterelnököknél nem. Összeütközés hatásköri és nemzetközi jogi tekintetben csak akkor állana be, ha e miniszterelnök Krétában is megtartaná hivatalos állását, de akkor a támadható pont a krétai állás és nem a hellén miniszterelnökség. Ezt azonban a portának, amely ma végre is valósággal Kréta ura, még akkor sem kellene tűrnie, ha Venizelosz véletlenéi már jóelőre nem adta volna a világ tudtára, hogy állásairól lemond. Érdemileg pedig igazán kétséges, hogy hol tehet Venizelosz nagyobb kárt a törököknek, Krétában-e, ahol a görög irredentisztikus mozgalmat közvetetlenül vezette, vagy a hatalmak szoknyájába kapaszkodó, félénk és erőtlen Görögországban, ahol amúgy is két év alatt bele fog kerülni abba a lomtárba, amelyben nagytehetségű és hajdan törhetetlen népszerüségünek hitt hellén miniszterelnökök nyugszanak a feledés, sőt többnyire a nemzeti megvetés súlya alatt. Mindezt a török hivatalos körök, amelyek a hellén viszonyokkal eléggé ismerősök, jól tudják és mégis akarják a háborút, amely elkerülhetetlen lesz és már rég kitört volna, ha a két európai nagyhatalmi szövetség nem volna oly nagy tétekkel angazsálva. Törökország mindenesetre fegyverkezik, hajókat és lövőszert vásárol, hadgyakorlatokat tart és Golotz basát, a török had* 7 sereg nagytehetségű német reformerjét csalogatja török szolgálatba. Ámde San Giuliano és Aehrenthal együttes nyilatkozata sokkal határozottabban szól, mintsem hogy ugy Görögország, mint Anglia, Franciaország és Oroszország kétségben lehetnének az értelmezése dolgában s igy a háborús bonyodalom még haladékot kaphat, de ha a szembenálló indulatok természetét és súlyát mérlegeljük, azt kell hinnünk, hogy az élére állított kocka nem sokáig maradhat egyensúlyban. Petíció - tárgyalások. A Kúria második választási tanácsa Pecháti Endre biró elnöklésével szombaton tartott zárt tárgyalásán a kővetkező petíciók tárgyalási határnapját tűzte ki: A Kálmán Gusztáv államtitkár zsolnai mandátuma ellen benyújtott kórvény tárgyalását október 18, előadó Avedik Simon; Holló Lajos irta a szép eszmét egynéhány pompás tárcájában, igy tudomást vett az akcióról az ország s a szombatosok szilárd akaratának és erőbeli kitartásának az lett az eredménye, hogy 1896-ban, a millénium esztendejében, országos ünnepség keretében leleplezték a vitéz fejedelem szobrát. Most aztán a szobornál vagyunk megint, mint minden év szeptemberének első vasárnapján. Három évvel ezelőtt, Árpád halálának ezeréves fordulóján, igen nagy ünnep volt e helyen. Itt volt akkor Günther Antal dr, a koalíció igazságügyminisztere is, a főrendiház, a képviselőház, a törvényhatóságok és az ország jobbjai sokan. Az akkori ünnep nagyon fényes volt, de lelkesebb nem, mint ez a mostani. Most nincs itt oly sok ember, mert az idő nem kínálkozott kedvezőnek, de az ÁrpádEgyesület itt van s elhozta lelkesedését is. Becsey Károly dr egyesületi ügyvezető elnök, a közelmúltban még országgyűlési képviselő, mintha élete folyásában mi váltoíás sem állott volna be, a régi lelkesedéssel vezette ki Árpád fejedelem szobrához ma is ezt a lelkes csapatot, • az Árpád-Egyesületet. A régi hévvel viseli tisztét ez a derék szegedi ember, szimpátiájára mindazoknak, akik az ő közéleti tevékenységét a megérdemelt figyelemben részesitik. Hiányzott azonban az idei ünnepségről a lánglelkü pusztaszeri apostol: Szalay Károly fővárosi tanár. A szobor körül összegyűlt ezernyi nép nem hallhatta az ő magávalragadó szónoklatát s mondották is az emberek : — A kisebbik Kossuth Lajos hogy nem gyütt el az idén? Itt volt azonban Zseni József, a Nemzeti Szövetség egyik elnöke, aki ezúttal is festői di:?zmagyarban jött ki a szoborhoz s ő mondotta az ünnepi beszédet is. Árpád vezér szobrának talapzatán, a fejedelem árnyékában ugyan mit mondhatott volna ez a magyarlelkü, magyarérzésü ember, mint hazafias lelkesedéstől áthatottan azt, hogy az Árpád-kultuszt tartsa ébren továbbra is ennek a földnek jó magyar népe. Szeged városát Koczor János tanácsos és Turóczy Mihály dr főügyész képviselték az ünnepen, az egyházat pedig Várhelyi József kanonok-plébános, az Árpád-Egyesület buzgó lelkésze, aki, mióta a szobor megvan, minden ünnepre kimegy és misét mond a szobor előtt. Ezúttal áhítattal hallgatott szentbeszédet is tartott. Gruber András az Árpád síri álma cimü költemény elszavalásával öntött, lelkesedést a lelkekbe, melyekből fobászszerüen tört elő a Himnusz és a Szózat. Becsey Károly dr a szóbor bronzból való emléklapján elhelyezte az Árpád-Egyesület pompás koszorúját, a tavaly odatett koszorú fonnyadt leveleiből pedig ki-kihozott magával haza néhányat, szeripusztai emlék gyanánt. Az ünnepséget követő áldomáson számos felköszöntőben hangzott el a terv, hogy a fejedelemnek lovas-szobor volna emelendő. Az Egyesület ez iránt országos akciót fog indítani. Ezzel kapcsolatban megint szóba dr (Kunfélegyháza), október 25, előadó sárÓI Szabó László; Beöthy László dr (Hosszupályi), november 8, előadó Somogyi Mihály; Frey János dr (Pécsvárad), november 15, előadó Veis Károly; Jármy István dr (Beregszász, Tiszahát), november 22, előadó Avedik Simon; Zichy István gróf (Mezőkövesd), december 6, előadó Staud Lajos; Hajós Kálmán dr (Zalabaksa), december 13, előadó Somogyi Mihály; Kazy József államtitkár (Sátoraljaújhely), december 20, előadó sárói Szabó László; Rohonyi Gyula államtitkár (Nagybecskerek), 1911 január 10, előadó Avedik Simon; bajsai Vojnich Sándor (Szabadka I. kerület), január 17, előadó Avedik Simon; Szász Pál (Magyarigen), január 24, előadó Veis Károly; Szluha Pál (Szakcs), január 31, előadó Somogyi Mihály; Nagy Emil dr (Szolnok), február 7, előadó sárói Szabó László; Mayer Ödön (Alvinc), február 14, előadó Avedik Simon; Farkas Pál dr (Szászváros), február 21, előadó Avedik Simon; Kun Béla (Hódmezővásárhely), február 28, előadó Somogyi Mihály. A választási tanács visszautasította a következő kérvényeket: Kiss Ernő dr (Kunszentmárton) ellen benyújtott kérvényt a tanács végleg visszautasította; alaki hiányok miatt pótlásra utasította a Sümegi Vilmos gyergyószentmiklósi mandátuma, a Győrffy Gyula dr csikkarcfalvai mandátuma és a Némethy Károly dr peéri mandátuma ellen benyújtott petíciókat; Palavicini György őrgróf szegvári mandátuma ellen benyújtott petíciót a tanács azért utasította vissza, mert a kérvény aláírói közül négyen aláírásukat visszavonták. Ez a hiány tizenöt napon belül pótolható. A Délvidék pénz- és hitelügye. (Saját tudósítónktól.) A három év előtti nagy pénzkrizis óta a pénzpiac helyzete fokozatosan kedvezőbbé válik. Már 1908 is a javulás jegyében állott, de a válság hatása még érezhető volt, a pénz ára csak lassan szállott alá és a hitelnyújtásban nagyfokú, számos esetben túlzott óvatosság volt tapasztalható. Sokkal kedvezőbbnek mondható az 1909. év lefolyása. A pénz kölcsöndija oly alacsony nivóra sülyedt, amilyent az optimisták. sem reméltek. A világpiacon, úgyszólván, pénzbőség állott be, amely abban jutott főleg kifejezésre, hogy az angol bank kamatlába áprilistól szeptemberig két és fél százalék volt, Németországban pedig három százalékra sülyedt. Szeptemberben némi emelkedés volt észlelhető, amely egészen decemberig tartott. Az Osztrák-Magyar Bank a kamatlábat állandóan négy százalékon tartotta és amellett a legnagyobb készséggel felelt meg a kereske. került a régi szermonostori apátsági templom helyén egy kápolna építésének a régi terve. Erre a célra Szeged városa őriz már vagy hatezer koronát s hogy a kápolna minél előbb fölépülhessen, az Egyesület ebből a célból is országos gyűjtést fog rendezni. A hangulat a délután során még inkább emelkedett. A környékbeli iskolásgyerekek részére népünnepélyeket rendeztek s az egyes versenyekben győztes gyerekek és leányok ajándéktárgyakat kaptak. Árpád utódai később a szeri rom mögött áldomásoztak s onnan indultak meg napáldozat előtt hazafelé. Lejtvén előbb ősi magyar táncokat, Árpád vezér szobra mögött. A nemzeti kertben a nép tovább mulatott. A csendőrök vállra akasztott fegyverrel sétálgattak a nép között, nem akadván ok egy pillanatra sem arra, hogy sétájukat abbahagyják. Napáldozat után csönd szállt a rónára. A szermonostori rom legmagasabb pontján elárvultan álló gólyafészek megélénkült. Csip9gő madarak szálltak oda s azok folytatták a vigasságot. Árpád vezér nemsokára a sötétségbe tekintett. Jobbján és balján a két oroszlán éberen őrködik, hogy a fejedelem nyugalma háborítatlan legyen. Az Árpád-Egyesület meg azért áll őrt, hogy a vezér emléke ébren tartassák. Ideális eszméket szolgáló egyesület ez, megérdemli, hogy becsüléssel legyünk iránta. Jteéz Pál.