Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-29 / 108. szám

1910 szeptember 29 О E L MAG Y AR О R SZ AQ 7 csényi Károly dr utján kerítés büntette cimén följelentést tett Kassa Ignácné s ennek cinkostársa, Albert Józsefné ellen a rendőrségen. Mai kihallgatása során Tóth Irén elmondotta^ hogy a megbecstelenítők között több elöljáró sági tisztviselő is volt, kiknek a megbüntetését már azért is kéri, mivel védtelen és tehetetlen helyzetével épen ezek az elől járósági hivatalnokok éltek vissza elsősorban. A rendőrség a panaszos leány vallomását jegyzőkönyvbe vette s intézkedett, hogy az elvetemedett társaság ellen a megtorló lépéseket megtegyék. A sze. rencsétlen, tizenhat esztendős árvaleányt a jegyzőkönyv fölvétele után a rendőrség kórházba szállíttatta, mert a dömsödi intelligencia nemcsak ártatlanságát rabolta el, hanem vérbajjal is megfertőzte. Fekete múltja. — A gyilkos az ügyészségen, — (Saját tudósítónktól.) Fekete Vilmos fotográfiája megdöbbentően sötét kontúrokkal alakul ki az életrajzából. Fekete Vilmos nem magyarosított nevü. Erdélyi kálvinista-családból származik, amely ízig-vérig magyar. A zilahi Feketék régi magyar nemesek s az Adria-szállóbel1 gyilkosnak predikátuma is van: endrédi Fekete Vilmos. Apja, anyja most is él Zilahon. Tisztességben mégőszült mesteremberek, az öreg' Fekete a Szilágyság egyik leggazdagabb tftühé-Íves csizmadiája volt, jómódnak örvendő, erdélyi magyar, amíg fia életmódja és adósságai el nem vitték házait,, birtokait, kertjeit. Most márólhohiapra tengődő, tönkrement szegény ember. (Az első sikkasztás.) A gyilkos gyógyszerésznek van egy öcscse, Fekete Lajos sátoraljaújhelyi gyógyszerészsegéd. Van egy nővére is, tizennyolc esztendős leány, igen szép, akinek Zilahon már nem egy kérője akadt. Fekete Vilmost a szülei is, a testvérei is nagyon szerették, a szülei ráköltöttek mindenüket s a testvérei nem zúgolódtak érte. Hat gimnáziumot végzett; löOí-ban gyógyszerész-segéd lett. Sopronban, a Magyar Korona-gyógyszertárban kapott alkalmazást в eleinte megbecsülte magát, de pár hét múlva ezer hét száznyolcvan koronát; sikkasztott. A patika tulajdonosa följelentette, de közben apja kölcsönvett az egyik házára és kifizette az elsikkasztott összegét. (A nők.) Sopronból Szabadkára került egy patikába s az első hetekben ott is tisztességesen viselkedett. Jobb társaságokba is eljárt, főleg aszszony-ismeretségei révén, amelyek elég szép számban voltak. Sok pénzébe ezek nem kerültek. Sőt. Fekete Vilmos daliás szép legény volt és ezt a tulajdonságát, ha valami bolondos öreg asszonyság akadt, jól is értékesítette. A Lengyel-utca rendőrileg gondozott házaiban szívesen látott vendég volt, a legtöbb leány vadul bolondult utána, mert volt egy tulajdonsága, amelyre széltében büszkélkedett. Hogy erről minél tágasabb körben vegyenek tudomást, a patikából lopott illatszerekkel megvesztegetett egy szabadkai fényképész-segédet, Huszler Miksát, akit ezért Szalay szabadkai rendőrfőkapitány ki is kergetett a városból. A fénykép Fekete Vilmost, mint palicsi Adoniszt ábrázolta s a fölvétel jeles eszközlője még az obligát fügefalevél alkalmazásától is.eltekintett. Harminc ilyen szoborkép készült s ezeket Fekete oly módon terjesztette, hogy a Kossuth Lajos-utcán, mely Szabadkának déli korzója, egyet-egyet, mikor egy magánosan sétáló hölgy ftrra ment, elvesztett. A legtöbb sétáló nő beugrott s merő kíváncsiságból fölvette a célzatosan földreejtett képet. Feketének ebben az időben jól is ment a sora s amikor egyszer az alkalom szállásadóinál tolvajjá tette és háromszáznegyven koronát kivett a nyitva felejtett íróasztalból, egy gazdag szabadkai özvegy, kinek ekkor már két leánya volt férjnél, fölkereste a fiatalembert és kifizette az ellopott összeget. (A tizenöt éves kis leány. . .) Fekete nem érte be az asszonyok barátságával. Megismerkedett egy jómódú szabadkai ruhakereskedő tizenöt éves leányával s egy este kicsalta a Fő-ut egyik mellékutcájába. Itt állott egy kétfogatú bérkocsi. Fekete a kocsist elküldte a közelbe korcsmázni, a leánykát pedig bevonszolta a kocsiba. A leány elájult s percek teltek, amig magához tért. Fekete még mindig nem mozdult mellőle. A szerencsétlen ekkor sikoltozni kezdett s a merénylő menekülni volt kénytelen. Szabadka már aludt, de néhány éjjeli alak és rendőr Fekete után vetette magát, aki futásban keresett menedéket. Félórai hajsza után a Zimonyi-uton elfogták a rendőrök s bevitték a Csernovits-utcai rendörbíztosságra. Ott tartották reggelig, amikor szabadon kellett bocsátani, mert a leány szülei nem akarták gyermekük jövőjét botránynyal tönkretenni. A leányt súlyos belső sérüléseivel Budapestre hozták, Becker tanár klinikáiára, ahonnan négy hónap múlva szabadult. Szülei Franzensbadba vitték, de ott sem gyógyult meg teljesen és még most is nyomorék. Feketének ettől kezdve nem volt maradása Szabadkán. Egy Somogyi Miksa nevü kereskedő a városháza előtt fényes nappal szembeköpte s Szalay főkapitány, noha nem tilthatta ki; értésére adta, hogy jó lesz, ha minél előbb elkerül Szabadkáról. De Fekete nem gondolt a távozásra s talán még évekig ott marad, ahol a nők ugy szerették, ha Szalay nem viszi keresztül a gazdájánál, hogy rögtön elbocsássa. (Fekete Budapesten.) Az elvetemült ember ekkor — 1908 tavaszán — fölkerült Budapestre. Értett a mesterségéhez és egy előkelő lipótvárosi patikában kapott alkalmazást. Persze, itt se volt soká nyugton. Egy .tanítónővel való botrányos dolga miatt kidobták. Fekete, miután közben a Rákóczi-téri gyógyszertárból is kitették a szűrét, Berettyóújfalura ment. A községi patika, alkalmazta s hasznát is vették, mert a győgyszerész'agylágyUlásba ésett « -•Tölhözták a budapesti Schwartzer-intézetbe. Fekete ezalatt egyedül volt a patikában s ezt a kínálkozó alkalmat arra használta föl, hogy a fél patikát ládába csomagolta s, fölküldte a fővárosba Pollák Ákos gyógyszerész cimére, aki most katonáskodik. A lopásnak ezúttal rossz vége lett, mert az agyalágyult tulajdonos rokonai följelentették Feketét a nagyváradi királyi ügyésznél s az öreg Feke' tének hatezer koronát kellett fizetnie, hogy az . elzüllött fiát lé ne 'csukják. Hanem, mikor el-. utazott Berettyóújfaluról, sírt utána a fel falu asszonya. Pestre került ismét a nagy Vilmos. Megismerkedett egy Junker Arturné nevü aszszonynyal, valami mérnök-féle ember feleségével, aki akkor már különváitan a férjétől, a nővérével egy Csengery-utcai lakásban élt. (Most a Peterdy-utcában lakik.) Az ismeretség tiszteletreméltó ideig tartott, amig Feketének nem akadt útjába egy kabaré-diva. .(Állás nélkül.) Álláshoz nem jutott Fekete s egyre kevesebbet költhetett az éjszakában, ahol pedig a nők bálványozták. Itt égy időben, a kora nyáron volt, kínálkozott is egy igen tisztességes keresetforrása. Egy fővárosi optikus, aki üres óráiban pikáns fölvételekkel is foglalkozik, hogy népszínház-utcai raktára minél dúsabb legyen választékokban, egy Etel nevű éjszakai hölgygyei különös célra szerződtette Feketét. Az optikus szentül meg volt . győződve afelől a szent igazság felől, hogy hazai termeléssel ki tudja elégíteni a pikáns képekben egyre jobban mutatkozó keresletet s nem kell Párisba küldeni képekért. Fekete csakhamar fényképezési médiuma lett. Egy-egy közreműködésért Fekete husz-husz koronát kapott. Szegény Klein Róza még ma is él a Hársfa-utcában, ha valaki föl nem jelenti az optikust, akit azután a pikantériák iránt semmi érzékkel nem bíró budapesti rendőrség ártalmatlanná tett. Élne még ma is szegény Róza, mert Fekete vígan zsarolta a látszerészt. De közbejött a följelentés, a rendőrség mindent megtudott, mindent lefoglalt s Fekete félhagyott a zsarolással és nem mutatkozott többé. S mert valahonnan még is kellett pénzt szereznie, elkövette ezt a rettenetes bűnét. (Kötél, vagy örökös fegyház.) Lengyel Zoltán dr, akit a gyilkos védőjéü, nevezett meg, ma fölkereste Feketét a rend' őrségi fogházban. A gonosztevő szemei be vol. tak esve, minden ízében remegett az izgatottságtól. Sirva ismételte meg vallomását a védő előtt, akinek a gyilkosság minden mozzanatát elmondotta. — Tudja, micsoda büntetés vár magára ? — kérdezte a védő. — Nem tudom. — Kötéláltali halál. Legjobb esetben életfogytiglani fegyház. Fekete kimeresztette szemeit. Halálos megdöbbenés ült az arcára. Görcsös sírás fogta el s nem mert többet védője szemébe nézni. A gyilkost délután szállították át — közönséges zöldkocsin — az ügyészség fogházábaAz ügyészség gyilkosság és rablás büntette cimén az előzetes letartóztatás föntartását indítványozta. Székely soros vizsgálóbíró holnap délelőtt hallgatja ki Feketét s ugyanekkor dönt az ügyészi índitvány fölött is. (A zöld kocsin.) Negyvennyolc órája volt Fekete Vilmos a rendőrség uri cellájának a lakója. Délben rendelte el Tóth Lajos dr, a bűnügyi osztály vezetője, hogy szállítsák át az ügyészségre. Délután háromnegyed két órakor Fernedy László rendőrségi kulcsár fölnyitotta Fekete celláját és beszólt a pricscsen fekvő gyilkoshoz : — Jöjjön! Fekete igazított valamit a gallérján és szó nélkül követte a kulcsárt. A cella előtt két közrendőr várta, ezek bevitték az épület hátsó lépcsőjén a Zrinyi-utcai udvarra. Ott várta a zöld kocsi, a tolonckocsi. Az udvart érdeklődők sokasága lepte el: újságírók, rendőrségi emberek, kíváncsi civilek. Fekete leérve az udvarra, tétován körülnézett, aztán ijedten fölkiáltott: — Jaj, a nyilvánosság! Gyűrött volt, fésületlen, fáradt. És nyakkendője hiányzott. Erős, kiugró álla borostás, a szemei zavarosak. — Na tessék 1 — mondja az egyik rendőr. A zöld kocsi ajtajára mutatott. Fekete összefogja a kabátja két szárnyát és beszáll. Az egyik rendőr hátul, a másik a kocsis mellett foglal helyet, mire zörögve kifordul a kocsi az utcára. Az ügyészségre. A Szőke-ügy — utoljára. Néhány napon át közöltük azokat a válaszokat, amelyek a közönség' köréből a Szőke-ügyben föltett kérdésünkre vonatkozóan hozzánk beérkeztek. Most az volna hátra, hogy a különböző véleményekből leszürjük a közhangulatban leginkább elfogadott tanulságot. Sajnos azonban, nincs rá módunk. Mert kiki olvashatta: a Szőkeügyben érkezett levelek egytől-egyig anynyira ellentétesek, hogy a különböző, radikális álláspontok között kapcsolatot teremteni lehetetlen. Viszont ez a körülmény kétségkívül igazolja azt a nemrégiben kimondott hivésüttket, hogy á .szerelém, á házasság és a házasságtörés, meg a velük összefüggő problémák ma még nagyrészt megoldhatatlanok. És abszolút, vagy csak viszonylag abszolút igazságot a Szőke-ügyben sem lehet kimondani. Mégis, mivel az emberek milliói gályarabként, törvényekkel és társadalmi szabályokkal lebilincselve szen? vednek érzéseik s ösztöneik tengerén, kell, hogy az irgalom, az egymás megértése, az engedékenység és az indulatok megfékezése gyógyítsa a szivek feltört sebeit. Kitagadná, hogy ölni százszorosan, ezerszeresen rettenetesebb dolog, mint megbocsátani ? Tul a ; Szőke-ügyön, tul a hasonló drámák megrázó tragikumán ha már egyszer belenyugszunk a szekszuális élet mostani formáiba és berendezkedésébe — általános elvül, mint legemberibbet, legméltóbbat: a megbocsátást lehet kimondanunk. Persze, ebből nem következik, hogy a szécsényi eset megismétlődni nem fog. Ma Szécsényben, holnap Budapesten, vagy Párisban, vagy Buenos-Ayresben gyilkol a szerelemféltés. Mert a fönnálló és jelenleg elfogadott erkölcsi világrendnek mindig akadnak tudatos vagy öntudatlan forradalmárjai. Hogy bünosök-e, az fogja eldönteni: diadalmaskodik, vagy megbukik a szekszuális életben mutatkozó anarchia. Addig persze ezer évek telnek el: halálos gyönyörökkel, gyönyörtelen halálokkal...