Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-29 / 108. szám

6 OELM AQ YARORSZ AQ 1910 Bzeptember 29 oszlatta a boltot, azután annak rendje és módja szerint megkérte a leányt, mire — ki­dobtak. A leány a kidobás után sem volt a papa véleményén, a fiatalok a mama védelme alatt, többször találkoztak, amiért Fuchs erő­sön korholta a leányt. Emiatt a fiatalok na­gyon el voltak keseredve és Ehrentreu elha­tározta, hogy öngyilkossá lesz. Tegnap este bement a lakásba, ahová a cseléd engedte be és revolverből háromszor magára lőtt. A rendőrség ezekután elbocsátotta a fiatal­embert, elment Fuchs is, akit ennyi állhata­tosság talán mégis meg fog indítani. SZÍNHÁZ,_MÜVÉSZET Színházi műsor. Szeptember 29, csütörtök: Vig özvegy. (Fedák Sári vendégfölléptével, bérletszü­netben, fölein, helyárakkal.) „ 30, péntek: Varázskeringő. (Fedák Sári vendégfölléptével, bérletszü­netben. fölein, helyárakkal.) Október 1, szombat: Az elvált asszony. (Fedák Sári vendégfölléptével, bér­letszünetben, fölemelt hely­árakkal.) „ 2, vasárnap d. u.: Nebántsvirág, esste: A postásfiu és a huga. (Páratlan 3/s-°s bérlet.) Luxemburg grófja. (Fedák Sári buesuföíiéptével, bér­letszünetben, fölemelt hely­árakkal.) Az obsitos. (Páros 1/8-os bérlet.) A kaméliás hölgy. (Párat­lan °/3-os bérlet,) „ 6, csütörtök: A szigetvári vértanuk. (Pá­ros 3; g-os bérlet.) w 7, péntek: A muzsikusleány. (Bemutató előadás. Páratlan V3-os béri.) „ 8, szombat: A muzsikusleány. „ 9, vasárnap este: A muzsikusleány. * Fedák Sári vendégszereplése. A szín­házi iroda jelenti: Fedák Sári, a modern ope­rettstilus megteremtője, aki szerdán fejezte be aradi vendégszereplését, csütörtökön érkezik Szegedre,. hogy négy estén át vendége legyen a szegedi színháznak, amely látta az 5 félén, ken kibontakozó egyéniségét és látta kifejlődött formában a művészetét. Általában kedves szá­lak kötik Szegedhez a művésznőt, ezt méltá­nyolja most is a közönség, amely telt házak­kal fogadja. Első föllépte • csütörtökön lesz a „Vig özvegy" Glavari flíiwwá-jában, amely arra is alkalmat ád, hogy káprázatos toalett­jeit, minden nő főszenzációját, bemutassa, A megmaradt jegyeket a nappali pénztár áru­sítja. Szőke Jenő válik, — Tárgyalás a balassagyarmati törvényszéken. — (Saját tudósítónktól.) Válik, nem válik: ez volt a legaktuálisabb kérdés az utóbbi napo­kig, miután Szőke Jenő dr ellentmondó nyilat­kozataiból senki sem tudta kihámozni az igaz­ságot. Most ugylátszik, hogy a szécsényi dráma hőse mégis csak megmarad első elhatá­rozása mellett és komolyan válni akar Grün Arankától. A békülés nincs ugyan kizárva, nem lehetetlen, hogy egy érzelgős törvényszéki jelenet meghozza ezt, de, egyelőre legalább, ko­molyan meg akar szabadulni a házasságtörő asszonytól Szőke Jenő, főleg a családja miatt> amely ellenzi a házaspár együttmaradását. Ma már meg is volt az első tárgyalás a balassa­gyarmati .törvényszéken, Szőkéné nem jeleut meg, ellenben az ügyvédje kijelentette, hogy az asszony nem akar válni, mert bár tény, hogy megcsalta Szőkét, egyébként azonban hiven teljesítette házastársi kötelességeit. A válépör első aktusáról alábbi tudósításunk szól: Szőke Jenő dr és felesége ma ismét bíróság elé vitték ügyüket. Az esküdtbíróság Ítélete után ma a törvényszék előtt jelent meg Szőke Jenő dr és arra kérte a bíróságot, hogy vá­laszsza el feleségétől és hagyja a gyermekeket az apánál, A válöpörben, melyet a férj indított meg, ma volt az első tárgyalás a balassagyarmati tör­vényszéken Kecskeméthy Géza törvényszéki bíró előtt. Pontosan reggel kilenc órakor meg­jelent a biró szobájában Szőke Jenő dr. Még mindig meglátszanak rajta a kiállott izgalmak nyomai, de már sokkal nyugodtabb a föllépése, mint az első tárgyaláson. Szókéné nem jelent meg a tárgyaláson, ha­nem Szenes Alfréd balassagyarmati ügyvédet bízta meg képviseletével. A biró fölhívására Szőke a következőket mondta: — Kérem féleségemmel, Grün Arankával való házasságom fölbontását. Indokom: beigazolt házasságtörés és feleségemnek a házastársi kö­teléket sértő magatartása, — Kérem ezenkívül — folytatta Szőke, — hogy a bíróság gyermekeinket nekem ítélje meg'. A gyermekeket nem lehet olyan asszonyra bizni, ki a házastársi kötelesség szentségét megszegi. Én kész vagyok a gyermekek nevel­tetéséről gondoskodni. Szőkéné ügyvédjére, Szenes dr-ra került a sor. — Ügyfelem, dr Szőke Jenőné — úgymond az ügyvéd — ellenzi a házasság fölbontását, Csupán azt ismeri be, hogy Reök Istvánnal tényleg házasságtörést követett él, de a férj egyéb állításait, hogy házastársi kötelességeit nem ismerné, tagadja, A biró azután békéltetni kezdte a feleket. Szőke határozottan megmaradt álláspontja mellett s kijelentette, hogy bármikép szóljon is a Kúria ítélete, azután sem kiván együtt élni a feleségévél. Szőkéné ügyvéde ismételten han­goztatta, hogy az asszony békülni akar. A biróság ezután elrendelte a gyilkossági bűnügy iratainak beszerzését, Nagy Margitnak és több tanúnak újból való kihallgatását. E tanuk kihallgatása után dönt a biróság, még pedig, ha a férj megmarad álláspontja mellett, akkor egyelőre hát hónapra ágytól és asztaltól elválasztja a feleket és hat hónap lejárta, után Szőke újból kérheti a házasság fölbontását. Chavez utolsó utja. — Parisban temetik. — (Saját tudósítónktól.) A Simplon hőse rava­talon fekszik. Holnap szentelik be Domo­dossola városában és innen Parisba viszik, ott fogják elhantolni. A siker aranybabérai helyett a rideg vég jut osztályrészéül a huszadik század egyik legnagyobb hősének. Vakmerő társai könyezve állják körül a koporsót, egy hatalmas emberi energia teme­tőjét és gyászol ai kis svájci város, az egész müveit világ. Szép temetést fognak Chavez­nek rendezni és rövidesen emlékoszlopot is kap. Senki jobban meg nem érdemelte ezt a szegényes halhatatlanságot, mint ő, aki husz méterrel a teljes siker előtt bukott bele nagyszerű vállalkozásába. Chavezt el­hantolják és ki tudja, meddig marad utána szűz a Simplon éles levegője. Ki tudja, akad-e vállalkozó a rettenetes útra, Milánóból jelentik: Lázas álmaiban egyre a bótakarta Alpokat látta a Simplon hőse, a ma­gas hegyeket, amelyeken átrepült. Üvegesedő szemmel meredt menyasszonyára, aki zokogva törülte a hideg verítéket homlokáról. Már nem ismerte föl, .azt hitte, hogy Duray, akit előre küldött a szakadékok közé, hogy fehér zászló­val intsen föl a magasba, ha a pokol völgye fölött fog lebegni, ahol a legnagyobb a vesze­delem és kétezer méternyire kell emelkednie, mert különben a sziklákon zúzza össze magát. Déltájban idegbénulás állott be, Chavez menthetetlen volt. Ekkor érkezett meg fivére Párisból. Egy pillanatra visszanyerte öntuda­tát, szeme fölragyogott, szeretettel nézett bátyjára és elhaló hangon igy szólt: — Eljöttél mégis ... megkaptad távira­tomat ... Aztán ismét lecsukódott szeme, megint a magas hegyeket látta, fölriadt, utolsó erejével föltápászkodott, homályosodó nézéssel fordult menyasszonya felé és borzadva fölsikoltott: — Nézd, Duray . . . ott az a hegy! Milyen magas! Mondd, milyen magas? A leány zokogva temette arcát a párnák közé. A haldokló elnémult. Érverése elállott s azt hitték, hogy már kiszenvedett. Egyszerre megint összerázkódott, végső erőfeszítéssel ki­egyenesedett és még egyszer megszólalt : — Hogy zug a szél ... a szél . . . Ezek voltak utolsó szavai. Antonini orvos ott állott az ágy szélén, gyöngéden lefektette a gyötrődő sebesültet, kezét szivén tartotta s néhány perc múlva tompán szólt: — Vége! Menyasszonya egy sikoltással eszméletlenül borult az ágyra, fivére pedig kitárta az ajtót és a folyosón szívszorongva várakozó barátokhoz ment. Szólni nem tudott, csak intett, hogy vége mindennek. Domodossolából jelentik: Chavez temetése csütörtökön lesz. A város fogja eltemetni. A holttestet innen Párisba viszik. Szüntelenül érkeznek részvéttáviratok, koszorúk és ado­mányok a fölállítandó emlékoszlopra. A Gha­veznek szánt ötvenezer frankos dijat fivérének adták ki. A dömsödi intelligencia áldozata. — Az árvaleány tragédiája. — <Saját tudósítónktól.) Nem telt bele még félnap sem és a dömsödi „intelligencia néhány kitűnő tagja egész életére becste­lenné és nyomorékká tett egy tapasztalat­lan, szerencsétlen és védtelen árvaleányt, akinek egész életén kell letörülhetetlen bé­lyeg gyanánt viselnie annak a borzasztó félnapnak az emlékét, hogy a dömsödi in­telligenciát megismerte. Keritőnők, leány­kereskedők és lelketlen kéjencek szerepel­nek ebben az undorító merényletben, mely egy tizenhat éves leányt haramiaszerü ke­gyetlenséggel az örökös gyalázatba beledo­bott. A rendőrség a kihallgatás során jegyző­könyvbe vette ugyan az esetet, de az ilyen gyalázatokkal szemben, melyek brutális duvadak barbár embertelenségeit állítják elénk, nem jegyzőkönyv, hanem a nyilvános kipellengérezés és a büntetőeljárás az egye­dül helyénvaló dolog. A dömsödi merény­letről tudósítónk a következőket jelenti : Néhány nappal ezelőtt történt még, hogy Budapesten a Gyár-utca és Andrássy-ut sarkán egy jólöltözött gyászruhás nő megszólította Tóth Irén tizenhat éves árvaleányt. — Tudnék magának egy jó vidéki állást, — mondotta a gyászruhás nő, — ha kedve volna keresethez jutni, vagy vidéki kávéházba menni kasszirnőnek. Amilyen szép és formás maga, — folytatta a titokzatos nő, — még előkelő kis­asszony is lehet rövidesen. Lássa, én már sok kis leányt juttattam nemcsak álláshoz, hanem vagyonhoz, jóléthez s ha tanácsomra hallgat, maga sem csalatkozna bennem. A csábító asszony szavait eleinte félve hall­gatta a fiatal leány, később azonban, amikor drága ruhákról, ékszerekről és milliókról hallott, mohón leste, szivta magába a veszélyes, testet és lelket fertőző hazudozásokat. A tapasztalat, lan leány nem látott át ismeretlen jóltevőjé­nek a számításain. Csak nehezen tudott hatá­rozni a csábos ajánlat elutasítása vagy elfoga­dása fölött. Szegény fejével nem merte nyom. ban elutasítani a váratlan szerencsét s gon­dolkozási időt kért az ismeretlen nőtől. A Zichy Jenő-utca negyvenhetedik szám alatt1 lakásán töprengett Tóth Irén, amíg döntött jövő sorsa fölött. Nevelő gyámapjának, Tilandy Jánosnak sem mondotta meg az igazat, mert félt, hogy ellenezni fogja a szándékát. Az el­utazás, melyet még több titkos találka és meg­beszélés előzött meg, tegnapelőtt reggel volt a nyugati pályaudvar indóházából. A kosaras­asszony Dömsödre vitte a fiatal leányt s itt Kasza Ignác özvegyének a „Pesti élet"-hez cím­zett kávéházában helyezte el. A fiatal leány, akit aznap este már ostrom alá fogott a dömsödi intelligencia, sehogysem találta jól magát a pezsgős palackok s az éj­szakai élet mellett. Menni, repülni szeretett volna vissza a fővárosba, a tulajdonosnő azon­ban nem engedte. Sőt, hogy meg ne szökjön, bezárta négy mulató fiatalember társaságában egy szeparéba, honnan csak akkor engedte ki, amikor ártatlanságát elveszítette, lóth Irén, amikor tudatára ébredt annak, hogy mi tör­tént vele s milyen helyre került, nyomban megszökött a bűnös helyről s ügyvédje, Drew" 2, 3, hétfő: i, kedd: Fi c •r-^rl n •

Next

/
Thumbnails
Contents