Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-28 / 107. szám

1910 szepteinbei DELMAGYARORSZAQ 5 képviselőt és a választási elnököt Tetéileni Ármin dr, a küldöttségi elnököket Dingha Béla védi. Miután a peticiő ellen tett alaki kifogást a Kúria elutasította, Tetéileni Áripin dr bejelentette, hogy ellenkórvényt adott be. Azütán a peticiónálók meghatalmazottja adta elő a kérvény tartalmát. A tárgyalást holnap folytatják. Interpellációk. Andrics Tivadar dr, Mohács országgyűlési képviselője, a képviselőház .mai ülésén interpellációt jegyzett be. Irgalmat akar szerezni n tönk szélén álló mohácsi iparosok és kereskedők számára. Ki akarja eszközölni, hogy az élelmiszer-árusok kivételével a csizmadiák, ruha- és más kereskedők fölkereshessék a tá­volabbi vásárokat. — Ivánka Imre Kossuth­párti képviselő a kolera eilen tett intézkedé­sek hiányossága tárgyában terjesztett be sür­gős interpellációt a belügyminiszterhez. A perdita gyilkosa. — Kihallgatás a budapesti rendőrségen. — Fekete Vilmos élete. — Fekete Vilmos, a gyilkos gyógyszerész-segéd' nyugodtan bevallotta bűnét, sőt nem is tört meg. Az kétségtelenül beigazolódott, hogy a szerencsétlen teremtést elöro megfontolt szán­dékkal gyilkolta meg és rabolta ki Fekete. Ma délelőtt hallgatták ki a budapesti rendőrségen és aztán ujjlenyomatot vettek föl és lefényké­pezték. A fényképezőgép előtt még arra is vi­gyázott, hogy a nadrágja össze ne gyűrődjön. Fekete a maga szakmájában zseniális ember volt. Szenvedélyesen gyűjtötte a mérgeket Lakásán kétszázötven gramm mérget találtak. A gyilkost még holnap át fogják szállítani az ügyészség fogházába. (A gyilkos a cellában.) Este félhéttől kilencig tartott a főkapitány­ságon Fekete Vilmos részletes kihallgatása, melynek befejezésével Korády M. Béla rendőr­fogalmazó kihirdette előtte az előzetes letar­tóztaíást elrendelő végzést. n— Belenyugszik, vagy kíván előterjesztéssel élni? — kérdezte a fogalmazó. — Megnyugszom — felelte halkan Fekete, azért erre átadták a fogház kulcsárának. Ez kikutatta a gyilkos zsebeit, majd átvezette a második emelet tizes számú cellájába, amelynek „polgári cella" a nave a rendőrségen. Egy em­ber számára van berendezve ós többek közt, abban is különbözik a többi cellától, hógy priccs helyett vaságy van benne, szalmazsákkal, párná­val, takaróval és fehér ágyhuzattal. Asztal ós szék egészítik ki a fehérre meszelt collá bútor­zatát, amely már igen sok úgynevezett „uri bűnöst" látott vendégül hosszabb-rövidebb időre. Feketével megtették azt a kivételt is, hogy ágya fejéhez egy rendőrt ültettek éjszakára, mert féltek attól, hogy valami kárt tesz magá­ban. Mikor bevezették a cellába, a kulcsár közölte vele, hogy a saját költségén hozathat vacsorát. — Köszönöm, nem vacsorázom — felelte Fekete, mire a kulcsár a rendőrrel magára hagyta a cellában. A gyilkos egy ideig az ágy szólén ült, arcát két tenyerébe hajtotta. Azután elnyomta az álom. Ruhástól végigdőlt az ágyon és elaludt. Ideges, nyugtalan éjszakája volt, többször föl­riadt álmából. Ilyenkor riadtan nézett körül, majd visszafeküdt. Reggel hat órakor már tal­pon volt, mosdóvizet és szappant kért. Rende­sen megmosdott és leült az asztal mellé, A rendőr megkérdezte tőle: — Kell reggeli? — Köszönöm, nem tudok enni, — felelte Fekete és nyngodtan ült az asztal mellett. (A rapport.) Reggel kilenc órakor rapportra vezették a gyilkost, az előző huszonnégy órában letartóz" tátották társaságában. Ezt a rapportot Tóth János rendőrkapitány szokta tartani, ma is ő hallgatta ki az elfogott embereket. Utolsónak vezették föl hozzá Beket.e Vilmost. A folyosón és Tóth kapitány előszobájában a detektívek, rendörtisztviselők ós újságírók valóságos sor­falat állottak, hogy közelebbről is szemügyre vehessék a gyilkost. Meglepetéssel látták, hogy Fekete e»észen másformáju ember, mint a tegnapi személyleirások mondották. Magas­termetü, szélesvállu, igen erősnek látszó fia­talember, akinek vörösesszinü nyírott bajusza van, magas homloka, kopaszodó feje és vörö­ses-szőke liaja. Igen elegáns megjelenésű, csi­nos férfinak mondható. A kapitány előtt Fe­kete Vilmos nagyon megtörtnek látszott. Le­liorgasztott fővel állott előtte, arca halálosan sápadt volt, az erek kiduzzadtak a halántékán és látszott lázas lüktetésük. Kalapját kezében tartotta, de a keze erősen reszketett, a járása megroppant, ugy, hogy féltek az összeesé­sétől. A kapitány a szokásos általános kérdések­kel kezdte, amelyekre válaszolván Fekete Vil­mos, elmondotta, hogy 1885-ben született Tus­nádon, okleveles gyógyszerészsegéd, az apja Zilahon földbirtokos. — Tudja, mi miatt van itt ? • - forduit Feke­téhez az obligát kérdéssel Tóth kapitány. Fekete halk, alig hallhatóan felelt : — Tegnap az Adria-szállóban megöltem egy leányt és elraboltam az ékszereit. — Miért használta az Árvái nevet? Talán ismer ilyen nevű embert, vagy máskor is hasz­nálta ezt ? — Nem ismerek ilyen nevű embert — fe. lelte Fekete — ós nem is szoktam ezt a nevet használni. Akkor jutott eszembe ez a név, mi­kor a dologra készültem ós nem akartam a magam nevén szerepelni. — Tehát szándéka volt ezt a bűntényt el­követni, mikor a szobát kibérelte ? Fekete egy szót sem felelt, maga elé nézett és hallgatott, mert a kapitány nem is erőltette a választ erre a kérdésre. Ehelyett az előtte fekvő Írásokból elővett egy levelet, amelyet lezárva és tizfiiléres bélyeggel ellátva, tegnap délután találtak a gyilkos lakásán. A levél az öcscsének volt címezve. Minthogy a rendőrségnek nincs joga ezt a levelet fölbontani, a kapitány átadta Feketének azzal a kéréssel, hogy bontsa föl és amennyi­ben bizalmas családi közlések nincsenek benne, olvassa is föl, mert különben vizsgálóbírói ha­tározatot kell kérnie a rendőrségnek, hogy a ¿evelet lefoglalhassa. — Nincsen ebben semmi különös, körülbelül a végrendelkezésem —- válaszolta Fekete. Mialatt átadták neki a levelet és ő fölbon­totta azt, a kapitány megkérdezte tőle, hogy mikor irta. — Tegnap délelőtt. — Tehát a bűntény után ? Fekete nem felelt, hanem elővette a boritók­ból a levelet és hat darab zálogjegyet, amelyek két felöltőről, egy télikabátról és három ruhá­ról szóltak. Az első augusztus 10-én kelt, az utolsó szeptember 19-én. Majd fölolvasta a le­velet, amely szószerint igy hangzik : Szeretett Lajos öcsém, nagyon köszönöm szívességedet. Itt cserébe küldök neked is valamit. Mit? Látod. Légy szíves, amint teheted, váltsd ki azokat aprán­ként, Én hazautazom és azután majd kapsz tőlem értesítést. Ölel szerencsétlen bátyád Vilmos. A levél fölolvasásával be is fejeződött a rapport. Feketét visszavezették cellájába és fölszólították, hogy egyék valamit, mert kide­rült, hogy tegnap reggel óta egy falatot sem evett. (Krecsányi előtt.) A rapport után Krecsányi Kálmán vezettette maga elé Feketét, akinek lakásán egy aszpirin­tablettás tubusban tíz tabletta clankálit, egy orvosságos üvegben ciankálí-oldatot ós egy kék üvegben jegeces ciankálit találtak. — Honnan szerezte a mérgeket? — kérdezte Krecsányi. — Apránkint gyűjtöttem és kértem barátaim­tól, akik jóhiszemüieg adták. Összesen kétszázötven gramm mérget talál­tak nála. Szakértők szerint ezzel a mennyiség­gel egy népes vármegyét ki lehelne pusztítani. — Mi volt a szándéka a mérgekkel ? — Magam sem tudom. Vannak szenvedélyes bélyeg- ós levelezőlap-gyűjtők, énnekem a mé­reg- és gyógyszergyüjtés a szenvedélyem. — Mit csinált a gyilkosság után? — kérdi tovább Krecsányi. — Amikor a szállodát elhagytam, egy ideig a Síp-utcában járkáltam. Mikor kissé megnyu­godtam, hazamentem, de nem tudtam otthon maradni. Néhány perc múlva távoztam és a Hungária-fürdőbe mentőm. Innen a záloghá­zakba. Majd a József-térre, ahol a Dankovszky­féle illatszer-üzietben a házigazdám könyvelő. Tartoztam a házbérrel és száz koronát adtam neki. — A Dankovszky-féle üzletből hazafelé indul­tam. Az utcákon kóboroltam, a József-köruton bementem a zálogházba és a maradék ékszert elzálogosítottam. Ezután hazamentem. Nem tudok számot adni lelkiállapotomról, rettenetes volt, nem láttam, nem hallottam, teljes letar­giában voltam, otthon ciankálí-oidatot készí­tettem, hogy megigyam. Negyedóráig szoron­gattam, szájamhoz emeltem, visszatettem, de gyáva voltam a hálálni Kitettem hát a mérget s elhatároztam, hogy T,-«nádra utazom egy ismerősömhöz, onnan púdig pár hét múlva Zilahra. — Ekkor harminc korona volt a zsebemben. Összecsomagoltam, megint elmentem, a zálog­házból kiváltottam felöltőmet, útközben az Erzsébot-köruton bementem egy illemhelyre, eltéptem a zálogcédulákat s a szálloda kulcsá­val együtt bedobtam őket. Ebédet nem ettem, megint hazamentem. Otthon újra öngyilkos­sági gondolataim támadtak. Megint fölvettem a mérget, de újra gyáva voltam. Elhatároztam, hogy várok, míg elég erős leszek az öngyilkos­ságra, ezért írtam a búcsúlevelet. Befejeztem a csomagolást ós ép indultam, amikor jöttek a detektívek. ( Ujj le nyomat, fénykép.) Innen fölvitték Fekete Vilmost a daktilosz­kópiai osztályra, ahol ujjlenyomatokat készí­tettek róla és kiállították törzslapját. Két rendőr fölvitte a fényképészhez, ott lefotogra­fálták. A fényképésztől Koródy rendőrfogalmazóhoz kisérték Feketét. Ott széket toltak a gyilkos elé, aki, mielőtt leült, fölhúzta térdén a nad­rágját és halottsápadtan rogyott a székre, Koródy, aki leginkább arra törekszik, hogy a tervszerűséget állapítsa meg a gyilkosságnál, két hatósági tanú előtt jegyzőkönyvet vett föl a gyilkossal. (As áldozat élete.) Harmincöt éves volt Fekete Vilmos áldozata­Fiatalon vesztette el ártatlanságát ós a sze­relem lett a kenyérkeresete. Tizenkét évvel ezelőtt kötött barátságot B. Tibor tanárral, akitől gyermeke született. A törvénytelen csemetét Klein Katalinnak anyakönyvezték el. Az anya folytatta léha életét, volt barátja egyszerre három is, azonkívül futó ismeretsé­geket sürün kötött és a gyermekét kiadta nevelésbe. Klein Róza változatos, nyugtalan életében uj korszak kezdődött ez év május elsején. A tanár hatszáz korona végkielégítést adott neki, ezenkívül is volt ezer korona megtakarított pénze, amiből szép bútorokat vásárolt és lakást rendezett be a Hársfa-utca 10/c. számú házban. Ez volt az első és utolsó lakása. Ad­dig hol albérletben lakott, hol szállodá­ban hált. A lakás két szoba és konyha volt. A szobá­kat kiadta albérletbe. Legutóbb Markovssky Jozefin és Draskovics Mariska nevű rendőri felügyelet alatt álló nők laktak benne. Klein Róza, a gyermeke ós Bagotai Ilona nevű cse­lédje pedig a konyhában aludtak. A kis Katica boldog volt, hogy anyjával élhetett. Klein Rózának az utóbbi időben ismét volt egy barátja, aki szerényen támogatta. Azon­kívül lakást ós kosztot adott leányoknak, igy óidegélt. Nagyon rendes, szolid nő volt, — Uram, — mondotta a házmester — olyan szemérmes volt ez az öreg, viharvert nő, mint egy szüzleány. A legcsekélyebb kétértelműségre elpirult. (Klein Katalin.) A véres tragédiának legszánalmasabb áldo­zata a tiz éves Klein Katica. Mielőtt anyjá­hoz költözött, három helyen is növelték. Volt a nagynénjénél: Schmiedl Lipótnénál, Landes­mann Lipótnénál, de legjobban vonzódott Grosz Mór Hársfa-utca 40. szám alatt lakó családjá­hoz. Most az elemi iskola negyedik osztá­lyába jár. Az anyja tudvalevőleg a vasárnapról hétfőre virradó éjszakán nem volt otthon. A gyermek nyugtalan volt és nem tudott elaludni, mert megszokta, hogy édesanyjával feküdjék le. Mert Klein Róza az utóbbi időben nem járt el soha éjszaka. Tudósítónk beszélgetett az árván maradt leánykával. Sírt a szegény, mikor elbeszélte: — Tegnap reggel iskolába mentem, ahonnan egy órakor jöttünk ki. A leányok elcsábítot­tak. Azt mondták, menjünk ki a ligetbe és én

Next

/
Thumbnails
Contents