Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-28 / 107. szám

b D £LMAGYAR O R SZAG 1910 szeptember 28 kimentem a ligetbe. A ringlspilnél játszottunk. Ott aztán megvertek engem és otthagytak a liget végén. Délután négy órakor jöttem haza. A „Jogefln néni" mondta meg, hogy a mama meghalt. Itt hangosan zokogni .kezd és sirva tördeli: — Mi lesz velem ? Én már okos vagyok, tudom, hogy nincsen most senkim. A Schmiedl nénihez nem akarok menni, mert ö folyton ver, legjobban szeretnék a Groszéknál lakni, mert azok kedves népek, szeretnek engem, a mamát is szerették, a Schmidiné sohase szerette, nem is beszélt vele az utcán . . . Jaj istenem, nincs mamám . . . A házmesternét, Potsy Károlynét, annyira meghatotta a kis leány siránkozása, hogy kijelentette, magánál tartja, ad neki kosztot, kvártélyt, amig nem gondoskodnak, amint ö mondta, a szegény páriáról. Alig fejezte be Katalin szomorú elbeszélését, Sehmiedlné . lépett be a házmesterékhez. A gyerek annyira megijedt, hogy magából kikelve jajgatni kezdett és a házmesterné nyakába ugrott. — Tetszik látni nagysága, hogy fél ez a gyerek magától, — mondotta a derék házmesterné. — Hát pedig én sohase bántottam, csak szigorú voltam hozzá. Az ilyen gyerekkel szigorúan kell bánni. Be fogom adni a lelencházba. Elég baj nekem, hogy ilyen testvérem volt. — Nem volt az olyan rossz, mint ahogy hinni tetszik. — En mégse álltam szóba vele az utcán, mert szégyeltem magam. Meglehetősen szegényes és kopott a gyerek ruházat a. Foltos, lyukas a sárga cipője és szólt a nagynénjének, hogy vegyen neki fekete cipőt a temetésre. De Sehmiedlné azt mondta, hogy majd besubiekol tatja a sárgát feketére. — De néni, ez a cipő rongyos, én szép fekete cipőben akarok menni a temetésre. — Hát legfölebb nem fogsz eljönni a temetésre. ... A szerencsétlen kis leányt az árvaházba nem veszik föl, mert törvénytelen, a rokonai, akik különben maguk is szegény emberek, nem akarnak tudni róla, Valószinüleg a Gyermekvédő Liga fog gondoskodni róla, (A gyilkos.) Jómódú vidéki családból származik Feket6 Vilmos. A nyolcadik gimnáziumot nem tudta elvégezni és gyógyszerész lett. A praktikánséveket a soproni Magyar jKvVa'íy-gyógyszertárban töltötte el. Meglopta a gazdáját és már akkor börtönbe került volna, ha az apja ki nem fizeti a kárt. Aztán Budapestre került. Itt beiratkozott rendkívüli hallgatónak az egyetemre, de nem járt el az előadásokra, hanem éjszakai kávéházakban töltötte el életét. A nélkülözés aztán rávitte, hogy ismét kondícióba lépjen. Cegléden hét hónapig volt segéd, de mikor a budapesti jóverseny-óvad megkezdődött, elhagyta a ceglédi patikát, ahol nagyon szerették. A turfon elvesztette megtakarított pénzét és Zólyomba utazott. Itt is csak rövid ideig segédeskedett. Néhány száz koronával ismét a fővárosba ment. Amig a pénz tartott, a legkönnyelmübb életet folytatta, A turfon kivül volt egy másik szenvedélye is: a nők! Ismert gavallérja volt a Helvetia-kávéháznak, ahova, ha belépett, a leányok mosolyogva, hangosan köszöntötték: — Itt a Vili! Gyógyszerészek mondják, hogy Fekete Vilmos szinte zseniális ember volt a maga szakmájában. Speciális tehetsége volt gyógytárak berendezéséhez. Többek közt ö rendezte be a Gaál Endre Andrássy-uti patikáját, amely egyike a legmodernebbeknek. A rendőrségen a gyilkos vallomásában többek közt azt is mondotta, hogy a ciankáiit, amelylyel áldozatát megmérgezte, Klein Árpádtól, a Károly-köruti „Parisíenneü-drogéria tulajdonosától kapta. A droguista erre vonatkozólag ezt mondja: — Lehetséges, hogy a ciankáli tőlem való, de határozottan állítom, hogy nem én adtam neki. Fekete Vilmos, ha pénzzavarban volt, többször kisegített a drogériámban. Ilyenkor, anélkül, hogy én láthattam volna, könnyen elvihetett & raktáramból ciankáiit. A képviselőház legközelebbi ülése. Budapestről jelentik: A képviselőház legközelebbi ülése október hónap harmadikán lesz, amelyen a delegációk egybehivását kihirdető királyi kéziratot fogják fölolvasni. — A Justh-párt helyiségében a ma este tartott értekezleten Bakonyi Samu, Batthyány Tivadar gróf és Holló Lajos képviselőket jelölték a delegációba. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Szeptember 28, szercla: Csitulj szivem. (Páros Vj-os bérlet.) „ 29, csütörtök: Vig özvegy. (Ferlák Sári vendégfölléptével, bérletszünetben, föleta. helyárakkal.) „ 30, péntek: Varázskeringő. (Fedák Sári vendégfölléptével, bárletszünetben. fölém, helyárakkal.) Október 1, szombat: Az elvált asszony. (Fedák Sári vendégfölléptével, bérletszünetben, fölemelt helyárakkai.) „ 2, vasárnap d. u.: Nebántsvirág. „ 2 „ este: A postásfiu és a huga. (Páratlan '/¡-os bérlet.) Csitulj, szivem. — Hennequin és Uéber bohózata. — . Csitulj, szivem, hogy meg ne botránkozzanak rajtunk. Mert ha fölizgulsz attól a mulatós érzéstől, amit ez a szellemes, groteszk» kedvesen disznólkodó darab keltett benned, akkor az arcom pirosságáról megtudják, hogy nem valami „erkölcsösek" a gondolataim és hogy sokan, mindannyian, akik a mai premiért végignéztük, Savinien ur példájára nem tudjuk elaltatni azt a huncut malacot, amely bennünk lakik, körülöttünk szaladgál és gúnyosan visít, valahányszor az irodalom úgynevezett tisztasága szóba kerül, Hennequin és Véber meg többi társuk minduntalan megszólaltatják a megbukott szemérem helyére fészkelődött malacot, kitűnő üzleteket csinálnak vele, nevük világhírű s mindez annak a bizonyítéka, bogy Hennequinre és Véberre szükség van, hogy ugy fejezzem ki: ők a mi malacság-szükségletünk udvari szállítói és meg is vagyunk velük elégedve. Hogy a darabjaik tulpikánsak? Nem triviális sohasem ez a merész pikantéria, sőt igenis: irodalmi nivót tüd elérni akkor, mikor finom guny és a prüdériát kifigurázó elmésség szikrázik ki belőle. Maga Savinien, a Csitulj, szivem főszereplője keserűen kénytelen konstatálni, hogy a szivünkben rejtőzködő malacot eicsititani nem iebet. Hiába emel magához bukott leányokat, azok továbbra is kokott-ok maradnak. Akadémikusok, katonatisztek, titkárok, kereskedők és minden társadalmi osztálybeli emberek szaladnak e kokott-ok után és hasztalan tüz ki az állam erénydijat, végül a megjutalmazott rózsaleány derekát is átfonják a férfikarok. Hiszen arra is teremtődött minden nőnek a dereka. Ez a Hennequin és Véber filozófiája, amit kacagva, egyik mulatságból a másikba esve, elfogadunk, mert — jól esik és mert igaz. A szinügyi bizottságban és e hivatalos fórumon kivül is rengeteg vitatkozás támadt Szegeden akörül, hogy vájjon szabad-e itt ezt a bohózatot eljátszani ? A bizottságban Wimmer Fülöp ur emelt szót ellene, mire a bizottság tagjai véleményt kértek a darabról és a vélemény alapján beleegyeztek az előadásába. Mégis, e helyen, bár magunk is azokat a nézőpontokat valljuk, amelyek révén Hennequin és Véber Szegeden szóhoz jutottak — ugy gondoljuk, meg kell védelmeznünk Wimmer Fülöp urat bizonyos indokolatlan és bizonyára könnyen lepattogó gúnyolódó törekvésektől. Wimmer Fülöp ur intenciói világosak és határozottan tiszteletreméltók. Van az irodalomnak egy olyan része, amely bizony inkább megérdemli a kultiválást. És ha Wimmer Fülöp ur, talán kissé túlzottan is, de ennek a kétségkívül irodalmibb irodalomnak a pártjára áll, az akkora érdem, amiért nem ok nélkül való guny, hanem igenis elismerés illeti. Érveit abszolúte nem cáfolja meg az a körülmény, hogy a Csitulj, szivem váratlan nagy sikert aratott. Sőt, nem hiszem, hogy tulozunk, ha azt állítjuk, hogy ilyen önként fakadó taps kevésszer hangzik a szegedi színházban. Persze a fiatal leányok s a nagyon fiatal urak szigorúan távol maradtak. Ám annál többen jöttek el a publikum ama érett rétegéből, amely bizonyára élénken tiltakozik az ellen, mintha el lehetne rontani. Engedjék most el nekünk, hogy a bohózat meséjét részletesen ismertessük. Hiszen meséje alig van. Helyzetkomikum és szellemes párbeszédek zűrzavara a Csitulj, szivem. A szinház nagy ambícióval készült rá és eredménynyel, mert hát hiába: nincs jobb reklám az erkölcstelenség vádjánál. Mondom, sokan voltunk, aztán nem is szégyeltük magunkat, ha nevetésre került a sor. Nagy Dezső egy papucshős, de vágyainak ellenállni nem tudó akadémikus szerepében játszott jóizü, Ízléses humorral. Ahnássy Endre, mint az erény-mániában szenvedő Savinien személyesitője, mindenkép kitűnőt produkált. Ismét kvalitásairól tett bizonyságot Kende Paula is, továbbá Juhászné, aki szintén Ízlésesen, kacagtatóan játszott. A többi szerepben Várnai Janka, Tóvölgyi Margit, Csiky, Mihó, Békefiné és Csige Rózsi léptek föl. Csige Rózsi ügyes és közvetlen volt rövid szerepében. Fehér Árpád. * A Nemzeti Szinház újdonságai. A Nemzeti Színházban már teljes diszletezéssel folynak az utolsó házi főpróbák a pénteken bemutatásra kerülő újdonságból, Schönherr Károly Erde című szatirikus színjátékából, amelynek magyar cime Föld lesz. A rendkívül érdekes és európai hirü színjáték bemutató-előadása iránt iró- és művészkörökben és a nagyközönség minden rétegében a szokottnál is nagyobb az érdeklődés és a Nemzeti Szinház művészgárdája nagy ambícióval készül az újdonság első előadására, amelyben K. Hegyesi Mari, S. Fáy Szeréna, K. Demjén Mari, Gál, Pethes, Gabányi Árpád, Rózsahegyi, Rajnay, Kovács, Bartos, Mészáros Alajos és Hajdú játszanak pompás szerepeket. Az újdonság jelmezes főpróbája a sajtó meghívott képviselői előtt csütörtökön délelőtt féltizenegy órakor lesz. A Föld-del párhuzamosan folynak a próbák a rákövetkező újdonságból, Farkas Pál Ghiberti gróf cimü háromfölvonásos történeti drámájából, amelynek bemutató-előadása október hetedikén lesz. A darab 1859. április havában játszik az osztrák-piemonti határszél egyik városában. Hőse egy magyar emigráns, aki Ghiberti gróf néven dolgozik Olaszország egyesítéséért, mert ezen az uton reméli Magyarország iüggetlenségének visszaszerzését. A darab hátterét Mazzini titkos szövetségének és a negyvennyolcas Garibaldistáknak mozgalmai képezik, olyan korszak, amely drámailag eddig még egyáltalán nem volt földolgozva. A címszerepet Somlay Artúr, a darab egyetlen nagy női szerepét pedig Paulay Erzsi játsza. A darabban még Odry, Gyenes, Pethes, K. Hegyesi Mari, Rózsahegyi, Hajdú, Náday Béla, Horváth Jenő, Bartos és Rajnay játszanak jelentékenyebb szerepeket. TAVI RÁTOK Vilmos császár és a. cár találkozása* Pétervár, szeptember 27. Stolipin miniszterelnök nem lesz jelen Vilmos császárnak a cárral való találkozásánál, Stolipin csak október negyedikén érkezik vissza szibériai útjáról. A török-román megegyezés. Konstantinápoly, szeptember 27. Az Adeverul munkatársa meglátogatta Papiniu román követet, aki az állítólagos torokromán katonai egyezségről a következőket mondta: — Mindaz, amit a lapok a török-román katonai egyezségről irtak, merő koholmány. Bíztosithatom önt arról, hogy a két állam között ez a szerződés nem jött létre. Arra kérem önt, hogy ezeket a még mindig napirenden lévő hireket cáfolja meg. Másrészt azonban igaz,