Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-28 / 107. szám

4 DÉLMAGYARORSZAO 1910 szeptember 24 és taps), Ssalay József dr, Móra Ferenc, Balassa Ármin dr, Kárpáthy Károly és Homor István. A megválasztottakat lelkesen megéljenezték. A választást jóváhagyás végett a kultuszminiszterhez terjesztik föl. Ezután Mihalik József, a Szövetség főtitkára, a Muzeumok és Könyvtárak országos felügyelője tartott érdekes fölolvasást a Rákóczi- és Tökölyi-korbeli emlékekről. Az érdekes fölolvasást nagy tetszéssel fogadták. A közgyűlés tagjai ezután a Somogyi-könyvtár és a városi múzeum megtekintésére mentek, ahol Tömörkény István könyvtár-igazgató és Móra Ferenc könyvtáros kalauzolta őket. A Szövetség nevében Wlassics Gyula elismerő szavak kíséretében köszönte meg a kalauzolást s gratulált a könyvtár és a muzeum példás berendezéseért s gazdagságáért. (A díszebéd.) Déli egy órakor bankett volt a Kass-vigadó nagytermében, amelyen az első felköszöntőt Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke mondotta. — Alig néhány hete ünnepelték — úgymond — a népek és fejedelmek uralkodónk születésének nyolcvanadik évfordulóját, amely ritkítja párját Európa történetében. Nyolcvau óv az emberi életben igen nagy időhatár és ezt a nyolcvan évet uralkodónk népeinek boldogitására ós üdvére fordította. Buzgó imában fordulunk az egek urához, hogy ez a ritka időhatár uj forduló pont legyen uralkodásának történetében és erényekben gazdag életében. Atyai szeretetét, amelylyel a nemzet iránt viseltetik, ezután is érvényesíthesse. — Az ország királya, megértve nemzetét, a nemzet megértve királyát, sok dicsőség és áldás fénye sugározzék a trónra és a nemzetre. Éljen a király. (Hosszantartó lelkes éljenzés. Ajelenvoltak a beszédet állva hallgatták végig.) Lázár György dr polgármester a következő pohárköszöntőt tartotta: — Uraim ! Ezen ősmagyar város mindig örült annak, ha az ország notabilitásai látogatásukkal megtisztelték. Nagy katasztrófája óta kétszeresen örül ennek; örül az ősi magyar vendégszeretetnél fogva, amely lakosait mindig jellemezte, de örül azért is, mert a város nagyságában, szépségében, közintézményeinek fejlettségében és az azokat átlengő hamisítatlan, tiszta magyar, az egész alvidékre kiható szellemben számot adhat azon magnak fejlődéséről, amelyet az ezelőtt harmincegy évvel bekövetkezett katasztrófális megpróbáltatás után a koronás király jóindulata s munkáskezek odaadó fáradozása vetett el. Hangsúlyozom azt, hogy munkáskezek odaadó fáradozása vetett el; sőt kibővítem a tételt azzal, hogy az elvetett magot harmincegy év alatt ugyancsak munkáskezek odaadó fáradalma öntözgette, növesztette s fejlesztette a mai virágzatra. Nem az a léha munka volt ez, amely hangos, népszerű, fönhéjázó szavakban keresi a pillanatnyi sikert s tulajdonkép leplezi a dologtalanságot; hanem azon komoly, céltudatos s csak az eredményekben örömét lelő munka, amelyre minket, szegedieket, conditor urbis, azon Tisza Lajos tanított meg, akinek hamvai már a geszti sírboltban nyugosznak, de akinek Szeged legszebb terén Fadrusz mester vésője élettelen anyagból örökéletet adott. És uraim, akkor, amidőn a Muzeumok ós Könyvtárak Országos Szövetsége reánk nézve oly megtisztelőleg e város falai között tartja évi rendes közgyűlését, le kell szögeznem azon tényt, hogy azon férfiú, ki fiatal korától kezdve a komoly tudományok müvelője, a közélet régi, saját maga által öntudatosan kitűzött irányokban haladó s ez irányból soha el nem tántorodott harcosa, az országnak nagyszabású kulturális alkotásokra visszatekinteni jogosult volt kultuszminisztere, a mai napon az ország egyik legfőbb bíróságának bölcs vezetője, Szövetségünk köztiszteletben álló elnöke, — ez a férfiú Wlassits Gyula őnagyméltósága, (Viharos éljenzés és taps) nemesen kivette részét a városi rekonstrukció s e városfejlesztés nagy munkájából s e munkát e város falai között a második főgimnázium, a siketnémák intézete, a felsőkereskedelmi iskola fölállítása s a polgári és tanyai iskolák államosításának alapvető munkája dicséri. (Lelkes éljenzés.) Mint a város polgármestere, megragadom ez alkalmat, hogy e nagyszabású intézményekért, a Szeged város fejlesztése érdekében kifejtett ezen munkáért neki hálás köszönetet mondok s őt a tudományosság terén buzgólkodó s vele együtt körünkbe érkezett illusztris munkatársaival egyetemben szivem igaz melegével ünnepeljem. (Lelkes éljenzés.) Uraim! Harmincegy éves munkánk talajára a termékenyítő eső a nemzet szimpátiája volt, amely e várost becéző hangon az alvidék metropolisának, az Alföld szép királynéjának nevezte el. Megnyilvánult e szimpátia abban is, hogy ugy a politikai, mint a tudományos közélet kimagasló férfiai, ugy annak szervezetei gyakran és örömmel siettek városunkba, hogy annak falai között pár órát töltsenek s örvendő tanúi legyenek a magyar faj városalkotó ereje e fenséges produktumának. Éngedjék meg önök, uraim, nekünk, szegedieknek, azon boldog optimizmust, hogy a komoly, tudományos miszszión tul e szimpátia melege is vezérelte önöhisz, amint egy nagy jelenkori francia bölcselő mondja: a gondolat tartja össze a világot, a gondolat változtatja a világot, a gondolat teremti ujjá a maga törvényei szerint. Majd azt is megtanulja a lendületnek induló magyar társadalom, hogy az úgynevezett ünnepi hazafiassággal és szalmatüzzel nem lehet, nemzeti kulturát, teremteni. Ma még sokan azt hiszik, hogy a szó és a föllobbanó lelkesedés alkalmas építőanyag ugy a nemzeti állam, mint a nemzeti kultura épületéhez. Puszta hirdetése a nagy igazságokat tartalmazó tételeknek, ma még sokszor a jól teljesített kötelesség tudatát borítja a hirdető lelkiismeretére, de egy fejlett, az igazi értékek iránt fogékonylelkü társadalomban már mindenki kutatni fogja, vájjon maga a hirdető és az, aki a hirdetésnek tapsol, elvégzi-e a neki jutott helyen a reábízott munkát a „vir probus" kötelességérzetével és a rátermettség tudásával. A kulturáról széles e hazában elhangzó ékes szólamok csak akkor bírnak értékkel, ha azt a kulturaszót e hazának minden polgára a mindennapi szürke munka küzdelmes verejtékére váltja. Hiábavaló értékelése az a kultura becsének, amely csak szavakban áradoz, de áldozat és munka nélkül jelenik meg az oltár előtt. Majd akkor a társadalmi közbecsü nemcsak a politikai életpályákat vonja tisztelete körébe, amelyeknek országútján a puszta kötelesség egyszerű teljesítését már dicsőséggel jutalmazza, hanem fölkeresi becsüjóvel azokat az élethivatásokat is, amelyek valóban komoly terhét hordozzák a nemzeti értékfokozás munkájának, de akiket a kötelesség utján ma még Igen gyakran elkerül minden dicsőség, sőt osztályrésze nem ritkán a. gáncs és lenézés. Majd ha nagyjainkat ünnepli ez a kifejlődött magyar társadalom, nem ugy, mint ma* még az életűnk irányításától idegenül maradt fülbemászó szólamokra helyezi a súlyt, hanem a nagyjaink életének, tanításának, kötelességtudásának követésében megnyilatkozó kegyeletre. Föl fogia ismerni, hogy mindenki, legyen az a legegyszerűbb polgár, vagy hatalmas államférfiú, ennek az országnak erejét csak akkor fokozza, nemzetközi világállásának szinvonalat csak akkor munkálja, ha abból a munkából haszna van a nemzetnek. Majd akkor a magyar nemzet jobban fölismeri, mint ma, hogy mily irányban és mikor van szüksége erőkifejtésre. Jobban fogja fölismerni azt, hogy ezt a nemzetei mily veszedelmek környékezik, amelyeket ma alig lát, vagy nem vesz komolyan. Majd akkor számítás, önérzet, ész ós kitartás lesz a fegyvere, amelylyel küzd és lépésről-lépésre közelíti meg az erősséget, amelyet be akar venni. Majd akkor látja, hogy a hazához hűtlen bontó-elemeket szétmorzsoló egység nélkül nincs igazi nemzeti önállóság és az adófizető polgárok összesóge még nem egyjelentőségü a közös érzéseken, közös politikai öntudaton, közös célokon és közös eszményeken csüngő nemzet fogalmával. Nem nézi közönynyel a világnak óriási méretekben megnyilvánuló haladását és nem tekinti életcéljának a nagy elvi küzdelmekben szűkölködő és csak egymást pusztító belső torzsalkodásokat. Majd akkor a nemzet kizárólagos életföltótelének nem mer senki sem hirdetni csak pártpolitikai célt szolgáló kétes értékű föltételeket, hanem megalapozva az értelem uralmát, a legbiztosabb életföltételül a szellemi és gazdasági kultura vállvetett munkáját állítja a nemzet elé, amelynek föl kell emelnie a tudományt, az általános magyar műveltséget, az irodalmat, a művészetet,, a gazdasági életet oly arányban, amely messze túlhaladja mindazt a munkát, amit addig érettük tettünk és áldoztunk. Ennek a szélesen kialakult magyar közmüveitségnek és ennek eszméi által átjárt jövő társadalomnak jegyében nyitom meg a Muzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségénekközgyülését. ket városunk falai közé, e szimpátia azért, hogy minket további munkára lelkesítsenek a haladásunkban a baráti kézszorítás biztató melegével támogassanak. Hálásan emelem poharamat Wlassics Gyula őnagyméltóságának s illusztris vendégeink egészségére, azon óhajtással, hogy a magyar tudományosság javára s igy a haza üdvére sokáig éljenek. (Percekig tartó lelkes éljenzés és taps.) Utána Gaál Endre dr emelte poharát a város közönsége nevében a kormány képviselőire, Homor István a Muzeumok ós Könyvtárak Országos Szövetségének tagjaira; Tömörkény István Ferenczy Zoltán uj elnököt éltette. Ezután Gaál Endre dr tanácsos fölolvasta az üdvözlő-sürgönyöket; az Országos Magyar Szépművészeti Muzeum nevében Kammerer Ernő és a Pozsonyi Orvosi Természettudomány Egyesülete üdvözölték táviratilag Wlassics Gyula elnököt. A kiválóan ízletes menü, mely Kass János konyhájának igaz dicséretére válik, a következő volt: Zöldborsó-leves Kecsege és fogas Rass-módra Vesepecsenye francia körzéssel Pulyka- és jércesült Saláta Befőtt-gyümölcs Parfait Kugler-sütemény Gyümölcs Kávé. A társaság délután három óráig vidám hangulatban volt együtt a Kass-vigadó nagytermében. A gyorsvonattal Wlassics Gyula többed magával visszautazott Budapestre. BELPOLITIKAI HÍREK. A képviselőház munkarendje. A Budapesti Tudósító jelenti: A képviselőház mai ülése előtt az elnöki szobában rövid értekezlet volti amelyen résztvettek Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke, Návay Lajos és Káboe Ferenc, a képviselőház alelnökei. Az értekezleten a képviselőház legközelebbi ülésének módozatairól folyt a tanácskozás és elhatározták, hogy a képviselőház elnöke javaslatét tegyen, hogy a képviselőházat szükség esetén ülésre hivja össze A bán és a koalíció. Zágrábból jelentik: Nagy föltűnést kelt politikai körökben, hogy Nikolics dr, a volt helyettes bán, a horvátszerb koalíció egyik vezető tagja, Tomasics bánt eszéki beszéde alkalmából táviratban üdvözölte ós hogy Holiac zágrábi polgármester el is kisérte a bánt az eszéki gyűlésre. Ebből általában azt következtetik, hogy a szerb-horvát koalíció ós Tomasics bán közt engesztelékeny a hangulat és közeledés készül. Ugy volt, hogy Holiac eszéki utja miatt Zágrábban polgármester-válság lesz, mert a zágrábi községtanács többsége a koalíció tagjaiból kerül ki, de a krizis már is el van hárítva. A koalició városi polgári klubja ülést tartott és kimondta, hogy a polgármester politikai meggyőződését nem kivánja a pártfegyelemmel korlátozni. Tisza és Héderváry. Héderváry Károly gróf miniszterelnök a képviselőház mai ülése után a miniszterelnöki fogadóteremben Tisza István gróf hosszabb látogatását fogadta. A horvát bán a miniszterelnöknél. Torna' sics Miklós dr horvát bán ma délben a miniszterelnökségi palotában látogatást tett Héderváry Károly gróf miniszterelnöknél és vele hosszabb ideig tárgyalt. A bán a délutáni vonattal visszautazott Zágrábba. A prívigyei petíció. Két napig tartó küzdelem után harminchét szavazattöbbséggel győzte le Privigyén Budnay Alajos bajmóci prépost, munkapárti jelölt a kerület eddigi nép" párti képviselőjét, Brestyánszky Kálmán mé szárosmestert. A kisebbségben maradt párt petícióval támadta meg Rudnay mandátumát! melyhez szerintük a képviselő a választási elnök és a küldöttségi elnökök törvényszegésével jutott. A petíció tárgyalását ma kezdte meg a Kuría választási tanácsa. A kérvényezők meghatalmazottja Bonta Károly dr. A megtámadot